Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYEREKEKNEK 1993. június 2., szerda Teknős az akváriumban A fellázadt sárgarépa Mókusok, baglyok és az emberek „Akkora, mint egy ötmárkás, a feje zöld, sárga és vörös fol­tok vannak rajta. Mozgékony, mint az akváriumban élő ha­lak” — így ajánlják a teknősö­ket az állatkereskedésben. A teknősökkel való kereskedést egyébként Németországban 1981 óta tiltják, mert a kihalás veszélye fenyegeti ezeket az élőlényeket. Viszont mind a gyerekek, mind a felnőttek körében az­óta is a sárgaarcú, bütykös vízi teknősbékák, amelyek nem alszanak téli álmot, a legkedveltebbek. De vigyázat! Amit nálunk az állatkereskedésekben már 100 forintért kínálnak, aranyos, de rendkívül falánk bébi-teknős! Etetésük havonta ezer forintba kerül, és első év­ben elérhetik akár a 20 cm-t is. A következő két évben újabb 15 cm-t nőnek. Ezért szükséges, hogy már eleve megfelelő nagyságú akváriu­mot vegyünk, legalább 80x40 cm-eset. A teknősök csaknem nyolc évig élnek. Hogy egészsége­sek maradjanak, gyakran te­gyük ki őket a napra, vagy szereljünk föl egy speciális lámpát, hogy kellő mennyi­ségű D-vitaminhoz jussanak. Ugyanis a teknősbékák is megkaphatják az angolkórt; ez a megvékonyodott páncél­ról ismerhető fel. (ABC Europress) Hátul, az udvarban, egy pi­roscserepes, habfehér falusi ház mögött volt a nagy vete­ményeskert. Katonás rendben sorakoztak ott egymás mellett a szépen fejlődő, üdezöld ve- temények. Őrültek az aranyos napsugár éltető melegének, a reggeli harmat csillogásának és az üdítő nyári esőnek. Egy­szóval: boldogok voltak mind­nyájan. A langyos, nyáreleji esté­ken, amikor már mindenki le­feküdt a pirosfedelű házban, össze is bújt a kukorica a krumplival, a karalábé meg a paprikabokorral, és halkan, sustorogva megindult a nagy beszélgetés. Emberi fül szá­mára persze érthetetlen volt a halk suttogás, ám egy plety­kás szajkó ott fészkelt a dús- lombú akácon. Kihallgatta, megfejtette és el is fecsegte a növények beszélgetését. — Mindenki a nagy ese­ményt tárgyalta — pletykálta a hírt. — Mert képzeljétek, mit történt a mi békés országunk­ban! Fellázadt a sárgarépa! A növényvilágban erre még nem volt példa. Pár perc alatt már az egész nagy kert izga­tottan leste a fejleményeket. Királynőjüket, a napraforgót figyelte minden hűséges alatt­való, miként is tesz majd igaz­ságot ebben a bonyolult ügy­ben. Napraforgó őfelsége a tövében fészkelő pitypangok­nak kiadta a parancsot, hogy hozzák elébe a lázadót. — Hallod-e te sárgarépa — mondta a királynő —, enge­delmes, hűséges alattvalóm voltál mindig. Mondd el ne­kem, mi történt veled, mi a kí­vánságod! — Felséges királynőm, bol­dogan éltem birodalmadban, társaimmal együtt élveztem a természet jóságát, egészen addig, míg valami nem történt velem. Egy napon békésen pihentem az enyhet adó ár­nyékodban, amikor két kisfiú játszadozni, beszélgetni kez­dett mellettem. Arról beszél­tek, hogy nagyon szeretik ezt a kertet, jóillatú a levegő, fi­nom az érett paradicsom, a gyenge kukrica; csak ne lenne ez a sok undok sárgarépa! Csak az ne volna a világon! Nagyon fájt ez a vélemény. Hogy minden gyerek réme vagyok, utálnak engem, bor- zonganak tőlem. Hát akkor minek élek? Minek vagyok? Világgá akarok menni, nincs többé maradásom! A napraforgó elgondol­kodva nézte az izgatottan ha­donászó sárgarépát, majd így szólt: — Látod, sárgarépa? A sár­garépa-főzeléket nem minden gyermek szereti. De kérdezd csak meg: akad-e olyan gye­rek, aki nem rajong a nyers sárgarépáért? Édes húsod minden gyerek kedvenc cse­megéje. Még szólásmondást is csináltak rólad: jól tud az fü­tyülni, ki sok sárgarépát eszik! Hát ez semmi? A sárgarépa csak nézte a bölcs királynőjét, közben el­szállt belőle minden keserű­ség, szomorúság. — Ha így van, akkor nincs semmi baj! Itt maradok, és nyugodtan élek tovább. A gye­rekek engem szeretnek, csak a főzés ellen tiltakoznak. Any- nyi baj legyen! Illedelmesen meghajolt, és visszament a helyére. Ügy, ahogyan ez egy békés sárga­répához illik. Szarka Zoltán A pettyes bagoly ügye az Egyesült Államok északnyu­gati részén a lapok címolda­lára került. Oregon és Was- hingon állam területén, ahol még szinte ősi körülmények között, háborítatlanul él nö­vény és állat, de mostanában egyre nagyobb méreteket ölt a fakitermelés. Ebben az öve­zetben pedig mintegy 3-5000 pettyes bagoly fészkel; ők kis rágcsálókkal táplálkoznak. A környezetvédőknek nem kevés munkával sikerült fel­venni őket a veszélyeztetett fajok listájára, ám éppen ezért több tízezer hektáron véget kellene vetni a fakitermelés­nek. Nemcsak újságcikkek je­lentek meg, hanem a faipari munkások is az utcára vonul­tak: mi'a fontosabb, a bagoly vagy pedig az ő munkalehető­ségük?! Végülis megegyezés szüle­tett — vagy folyamatosan szü­letik —, csökken az erdőirtás, és marad életterületük a pöty- työs bagolyoknak is. Törd a fejed! A négyzet kö­zepén látható számokat írjátok be az üres kö­rökbe úgy, hogy a számok ösz- szege a négyzet minden oldalán tizenöt-tizenöt legyen. Egy számot, könnyí­tésül, előre beír­tunk. Szólásmagyarázat Tudod-e, ki akaszt tengelyt? A szólás a múlt századból ered, amelynek hétköznapjait Móricz Pál újságíró is papírra vetette. A krónikás egyik leírásában olvashatjuk, hogy egyszer vastengelyes bricskájukon tar­tottak hazafelé a debreceni nagyvásárról a poros úton. Miután nem akartak a kelleté­nél több port nyelni, sorra megelőzték az úton haladó lo­vaskocsikat. Ám egy böször­ményi parasztkocsi az út kö­zepére húzódott; a kocsisa nem akarta, hogy megelőz­zék. A két kocsi egy kis ideig egymás mellett haladt, míg­nem a két hátsó kerék ten­gelyvége egymásba nem akadt, és a kocsik felborultak. Ki hullat krokodilkönnyeket? Krokodiluskönnyeket az hul­lait, aki megjátsza magát, úgy tesz, mintha fájna valamije. Aki színleli a bánatot vagy a részvétet. Egyes szakértők tudni vélik, hogy a krokodil, miután felfalta áldozatát, ha­talmas könnyeket hullatva megsiratja a jó falatot. A való­ság azonban az, hogy a kro­kodil áldozatára lesve sírdo- gál, azaz szeméből a merev figyelem, folytán váladék csu­rog. A krokodilkönnyek tehát a ravasz léprecsalás eszköze­ként éltek az emberek tudatá­ban, és így változtak át a képmutatás szimbólumává. Óvodássarok Szabálytalan gyereknap Nem öltöztek ünneplőbe, nem szorongtak, nem kellett verset mondani, csak: „jól érezni magunkat’. Felszaba­dultan, önfeledten, mégis úgy, ami eltér a megszokottól. A délutáni alvás után érkez­tek a szülők, a nagyobb test­vérek a cseri óvoda szépen rendezett udvarára. Mindany- nyian — óvónők, gyerekek, felnőttek — jó zenére együtt mozogtak, lazítottak. Aztán következtek korcsoportonként a versenyjátékok. A kicsik szüleik nyakában ülve tették meg az első köröket, „gólya viszi a fiát”-játszottak. Es a célban mindenki jutalmat ka­pott. Játék játékot követett, volt ropicsípegető és dömper­verseny, célba dobás — s persze a szülők és gyerekek között folyt a versengés. Egy kicsit „fordított nap” volt ez, hiszen volt olyan program, hogy a gyerekek etették a szü­leiket, persze nem spenóttal, hanem pudinggal. Egy-egy anyuka alig győzte elég gyorsan tátogatni a száját, s bizony, megesett, hogy pu- dingos lett az orra — a gyere­kek nagy, kacajos gyönyörű­ségére. Á játék után előkerül­tek a „terülj-asztalkák”, meg­annyi finom falattal. De mit ér a gyereknap egy kis meglepetés nélkül?! Á „zsákbamacskás” kosárban mindenki talált valami ajándé­kot. A felnőttek közben tejszín­habos feketével frissíthették magukat, amire szükség volt, mert a rendezők négyszáz gombot szórtak el fűben és a csemetéket kézen fogva eze­ket meg kellett keresni. Per­sze a legtöbb gombot gyűj­tőknek itt sem maradt el a juta­lom. Nagy volt a vígasság a sep- rűtáncoltatásnál is. Valami nagyszerű volt, hogy együtt játszhattak anyuval, apuval. Mint mindennek, ennek a napnak is vége lett. A gyere­keknek azonban bizonyára emlékezetes marad ez a nap. Báli Györgyné DÚSA LAJOS Fadana Fagerle száll tollas fára, levélpihe fanyakán. Fatorkából búg fahan­gon— fafülem fáj hallatán. Fairónom, fapapíron faszánkázik fabetűt, s faszívemnek fakínjától fanyarul e faetűd. Farizeus fakívánság favilágot faragna, de fafejem nem /f/akarja: fatalista maradna. Torna a szabadban Rajzolj, színezz! Postánkból A kaposvári Petőfi iskola kaposfüredi úti tagozatából három negyedik osztályos tanuló az édesanyjáról írt. íme, a versek! Legyetek velünk Ó, drága, szép kedves anyák legyetek velünk! Mikor betegen, ágyhoz szorulunk, legyetek velünk! Hamar itt a felnőttkor, mi elmegyünk, de akkor is segítsetek nekünk! Akkor is legyetek velünk! Bíró Judit Édesanyám Szebb vagy te egy százszorszépnél. Szebb vagy te, a szép napfénynél. Ahány virág van a réten, annyi vízcsepp a tengerben. Ahány vízcsepp a tengerben annyi jóság a szívedben. Prait Dániel Ha nagy leszek Köszönöm, mit értem tettél, kilenc évig megértettél. Ezután is érts meg, kérlek, vigyázz rám, ha gyöngélkedek. Ha nagy leszek, meghálálom, ígéretem híven állom! Bogdán Diána Két szórakoztató, játékos feladatot mutatunk. Az egyiken egy gyöngysort láttok, színezzétek ki! Még­hozzá úgy, hogy a gömbölyű gyöngyök kékek, a hosszúká­sai pirosak legyenek. A másik rajzsor elején egy emberkét lát­tok. Rajzoljátok meg a többi emberke hiányzó részeit, és ha kész, tetszés szerint ezeket az emberkéket is kiszínezhetitek.

Next

/
Thumbnails
Contents