Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYEREKEKNEK 1993. június 2., szerda Teknős az akváriumban A fellázadt sárgarépa Mókusok, baglyok és az emberek „Akkora, mint egy ötmárkás, a feje zöld, sárga és vörös foltok vannak rajta. Mozgékony, mint az akváriumban élő halak” — így ajánlják a teknősöket az állatkereskedésben. A teknősökkel való kereskedést egyébként Németországban 1981 óta tiltják, mert a kihalás veszélye fenyegeti ezeket az élőlényeket. Viszont mind a gyerekek, mind a felnőttek körében azóta is a sárgaarcú, bütykös vízi teknősbékák, amelyek nem alszanak téli álmot, a legkedveltebbek. De vigyázat! Amit nálunk az állatkereskedésekben már 100 forintért kínálnak, aranyos, de rendkívül falánk bébi-teknős! Etetésük havonta ezer forintba kerül, és első évben elérhetik akár a 20 cm-t is. A következő két évben újabb 15 cm-t nőnek. Ezért szükséges, hogy már eleve megfelelő nagyságú akváriumot vegyünk, legalább 80x40 cm-eset. A teknősök csaknem nyolc évig élnek. Hogy egészségesek maradjanak, gyakran tegyük ki őket a napra, vagy szereljünk föl egy speciális lámpát, hogy kellő mennyiségű D-vitaminhoz jussanak. Ugyanis a teknősbékák is megkaphatják az angolkórt; ez a megvékonyodott páncélról ismerhető fel. (ABC Europress) Hátul, az udvarban, egy piroscserepes, habfehér falusi ház mögött volt a nagy veteményeskert. Katonás rendben sorakoztak ott egymás mellett a szépen fejlődő, üdezöld ve- temények. Őrültek az aranyos napsugár éltető melegének, a reggeli harmat csillogásának és az üdítő nyári esőnek. Egyszóval: boldogok voltak mindnyájan. A langyos, nyáreleji estéken, amikor már mindenki lefeküdt a pirosfedelű házban, össze is bújt a kukorica a krumplival, a karalábé meg a paprikabokorral, és halkan, sustorogva megindult a nagy beszélgetés. Emberi fül számára persze érthetetlen volt a halk suttogás, ám egy pletykás szajkó ott fészkelt a dús- lombú akácon. Kihallgatta, megfejtette és el is fecsegte a növények beszélgetését. — Mindenki a nagy eseményt tárgyalta — pletykálta a hírt. — Mert képzeljétek, mit történt a mi békés országunkban! Fellázadt a sárgarépa! A növényvilágban erre még nem volt példa. Pár perc alatt már az egész nagy kert izgatottan leste a fejleményeket. Királynőjüket, a napraforgót figyelte minden hűséges alattvaló, miként is tesz majd igazságot ebben a bonyolult ügyben. Napraforgó őfelsége a tövében fészkelő pitypangoknak kiadta a parancsot, hogy hozzák elébe a lázadót. — Hallod-e te sárgarépa — mondta a királynő —, engedelmes, hűséges alattvalóm voltál mindig. Mondd el nekem, mi történt veled, mi a kívánságod! — Felséges királynőm, boldogan éltem birodalmadban, társaimmal együtt élveztem a természet jóságát, egészen addig, míg valami nem történt velem. Egy napon békésen pihentem az enyhet adó árnyékodban, amikor két kisfiú játszadozni, beszélgetni kezdett mellettem. Arról beszéltek, hogy nagyon szeretik ezt a kertet, jóillatú a levegő, finom az érett paradicsom, a gyenge kukrica; csak ne lenne ez a sok undok sárgarépa! Csak az ne volna a világon! Nagyon fájt ez a vélemény. Hogy minden gyerek réme vagyok, utálnak engem, bor- zonganak tőlem. Hát akkor minek élek? Minek vagyok? Világgá akarok menni, nincs többé maradásom! A napraforgó elgondolkodva nézte az izgatottan hadonászó sárgarépát, majd így szólt: — Látod, sárgarépa? A sárgarépa-főzeléket nem minden gyermek szereti. De kérdezd csak meg: akad-e olyan gyerek, aki nem rajong a nyers sárgarépáért? Édes húsod minden gyerek kedvenc csemegéje. Még szólásmondást is csináltak rólad: jól tud az fütyülni, ki sok sárgarépát eszik! Hát ez semmi? A sárgarépa csak nézte a bölcs királynőjét, közben elszállt belőle minden keserűség, szomorúság. — Ha így van, akkor nincs semmi baj! Itt maradok, és nyugodtan élek tovább. A gyerekek engem szeretnek, csak a főzés ellen tiltakoznak. Any- nyi baj legyen! Illedelmesen meghajolt, és visszament a helyére. Ügy, ahogyan ez egy békés sárgarépához illik. Szarka Zoltán A pettyes bagoly ügye az Egyesült Államok északnyugati részén a lapok címoldalára került. Oregon és Was- hingon állam területén, ahol még szinte ősi körülmények között, háborítatlanul él növény és állat, de mostanában egyre nagyobb méreteket ölt a fakitermelés. Ebben az övezetben pedig mintegy 3-5000 pettyes bagoly fészkel; ők kis rágcsálókkal táplálkoznak. A környezetvédőknek nem kevés munkával sikerült felvenni őket a veszélyeztetett fajok listájára, ám éppen ezért több tízezer hektáron véget kellene vetni a fakitermelésnek. Nemcsak újságcikkek jelentek meg, hanem a faipari munkások is az utcára vonultak: mi'a fontosabb, a bagoly vagy pedig az ő munkalehetőségük?! Végülis megegyezés született — vagy folyamatosan születik —, csökken az erdőirtás, és marad életterületük a pöty- työs bagolyoknak is. Törd a fejed! A négyzet közepén látható számokat írjátok be az üres körökbe úgy, hogy a számok ösz- szege a négyzet minden oldalán tizenöt-tizenöt legyen. Egy számot, könnyítésül, előre beírtunk. Szólásmagyarázat Tudod-e, ki akaszt tengelyt? A szólás a múlt századból ered, amelynek hétköznapjait Móricz Pál újságíró is papírra vetette. A krónikás egyik leírásában olvashatjuk, hogy egyszer vastengelyes bricskájukon tartottak hazafelé a debreceni nagyvásárról a poros úton. Miután nem akartak a kelleténél több port nyelni, sorra megelőzték az úton haladó lovaskocsikat. Ám egy böszörményi parasztkocsi az út közepére húzódott; a kocsisa nem akarta, hogy megelőzzék. A két kocsi egy kis ideig egymás mellett haladt, mígnem a két hátsó kerék tengelyvége egymásba nem akadt, és a kocsik felborultak. Ki hullat krokodilkönnyeket? Krokodiluskönnyeket az hullait, aki megjátsza magát, úgy tesz, mintha fájna valamije. Aki színleli a bánatot vagy a részvétet. Egyes szakértők tudni vélik, hogy a krokodil, miután felfalta áldozatát, hatalmas könnyeket hullatva megsiratja a jó falatot. A valóság azonban az, hogy a krokodil áldozatára lesve sírdo- gál, azaz szeméből a merev figyelem, folytán váladék csurog. A krokodilkönnyek tehát a ravasz léprecsalás eszközeként éltek az emberek tudatában, és így változtak át a képmutatás szimbólumává. Óvodássarok Szabálytalan gyereknap Nem öltöztek ünneplőbe, nem szorongtak, nem kellett verset mondani, csak: „jól érezni magunkat’. Felszabadultan, önfeledten, mégis úgy, ami eltér a megszokottól. A délutáni alvás után érkeztek a szülők, a nagyobb testvérek a cseri óvoda szépen rendezett udvarára. Mindany- nyian — óvónők, gyerekek, felnőttek — jó zenére együtt mozogtak, lazítottak. Aztán következtek korcsoportonként a versenyjátékok. A kicsik szüleik nyakában ülve tették meg az első köröket, „gólya viszi a fiát”-játszottak. Es a célban mindenki jutalmat kapott. Játék játékot követett, volt ropicsípegető és dömperverseny, célba dobás — s persze a szülők és gyerekek között folyt a versengés. Egy kicsit „fordított nap” volt ez, hiszen volt olyan program, hogy a gyerekek etették a szüleiket, persze nem spenóttal, hanem pudinggal. Egy-egy anyuka alig győzte elég gyorsan tátogatni a száját, s bizony, megesett, hogy pu- dingos lett az orra — a gyerekek nagy, kacajos gyönyörűségére. Á játék után előkerültek a „terülj-asztalkák”, megannyi finom falattal. De mit ér a gyereknap egy kis meglepetés nélkül?! Á „zsákbamacskás” kosárban mindenki talált valami ajándékot. A felnőttek közben tejszínhabos feketével frissíthették magukat, amire szükség volt, mert a rendezők négyszáz gombot szórtak el fűben és a csemetéket kézen fogva ezeket meg kellett keresni. Persze a legtöbb gombot gyűjtőknek itt sem maradt el a jutalom. Nagy volt a vígasság a sep- rűtáncoltatásnál is. Valami nagyszerű volt, hogy együtt játszhattak anyuval, apuval. Mint mindennek, ennek a napnak is vége lett. A gyerekeknek azonban bizonyára emlékezetes marad ez a nap. Báli Györgyné DÚSA LAJOS Fadana Fagerle száll tollas fára, levélpihe fanyakán. Fatorkából búg fahangon— fafülem fáj hallatán. Fairónom, fapapíron faszánkázik fabetűt, s faszívemnek fakínjától fanyarul e faetűd. Farizeus fakívánság favilágot faragna, de fafejem nem /f/akarja: fatalista maradna. Torna a szabadban Rajzolj, színezz! Postánkból A kaposvári Petőfi iskola kaposfüredi úti tagozatából három negyedik osztályos tanuló az édesanyjáról írt. íme, a versek! Legyetek velünk Ó, drága, szép kedves anyák legyetek velünk! Mikor betegen, ágyhoz szorulunk, legyetek velünk! Hamar itt a felnőttkor, mi elmegyünk, de akkor is segítsetek nekünk! Akkor is legyetek velünk! Bíró Judit Édesanyám Szebb vagy te egy százszorszépnél. Szebb vagy te, a szép napfénynél. Ahány virág van a réten, annyi vízcsepp a tengerben. Ahány vízcsepp a tengerben annyi jóság a szívedben. Prait Dániel Ha nagy leszek Köszönöm, mit értem tettél, kilenc évig megértettél. Ezután is érts meg, kérlek, vigyázz rám, ha gyöngélkedek. Ha nagy leszek, meghálálom, ígéretem híven állom! Bogdán Diána Két szórakoztató, játékos feladatot mutatunk. Az egyiken egy gyöngysort láttok, színezzétek ki! Méghozzá úgy, hogy a gömbölyű gyöngyök kékek, a hosszúkásai pirosak legyenek. A másik rajzsor elején egy emberkét láttok. Rajzoljátok meg a többi emberke hiányzó részeit, és ha kész, tetszés szerint ezeket az emberkéket is kiszínezhetitek.
