Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
1993. június 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP 21 MŰVELŐDÉS A maláj irodalom magyar tolmácsolója Animációs filmfesztivál A nemzetközileg is elismert magyar animációs filmek fesztiváljának harmadízben házigazdája Kecskemét: a rangos kulturális eseményt a Tudomány és Technika Házában Kopátsy Sándor, a Mozgókép Alapítvány animációs kuratóriumának elnöke nyitotta meg. A vasárnap záruló fesztivál nyitányaként díjnyertes magyar filmekből összeállított válogatást láthatott a közönség, majd Macskássy Gyula filmjeit vetítették le. Az ötnapos rendezvény kísérőprogramjainak sorában Macskássy Gyula emlékkiállítását, Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész, rajzfilmrendező tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Barokk vigasságok A Pentagonale országok (mai néven Közép-európai Kezdeményezés) három éve arról határoztak, hogy az 1993-as esztendőt a közép-európai barokk kultúrának szentelik. A térség gazdag művészeti örökségének bemutatását tűzték célul oly módon, hogy a városok és a kis falvak egyben a nemzetközi turizmusba is bekapcsolódhassanak. Ennek jegyében rendezik meg hazánkban a Magyarországi barokk vigasságok ’93 rendezvénysorozatot. A november végéig tartó fesztiválnak az ország 25 ki- sebb-nagyobb települése ad otthont. A rendezvényeket az Országos Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezte, és a koordinátori feladatokat is vállalta — hangzott el a szervezet sajtótájékoztatóján, a Hadtörténeti Múzeumban. Legényfogó Legényfogó néven új lap jelent meg a sajtópiacon. Erről a színes kiadvány tulajdonosa, Tőke Péter újságíró és Strasszer Tibor sajtójogász, valamint Goór Nagy Mária, a lap szóvivője tartott sajtótájékoztatót. Mint elmondták, a havonta megjelenő 20 oldalas lapot a nők igényei szerint szerkesztik. Olyan tanácsokat, információkat gyűjtenek össze benne, amely a hajado- noktól a férjüket megtartani igyekvő asszonyokon át az új kapcsolatban reménykedő elváltakig mindenki talál hasznosítható tudnivalót. A Legényfogó a hét végétől kapható az újságárusoknál. Gyermekszínházi előbemutató Szerdán Békéscsabán a jövő évad kínálatából kapott ízelítőt a Békés megyei Jókai Színház gyermekközönsége. A társulat az évadzárás előtt előbemutatóként vitte színre a Jancsi és Juliskát. Békés megye színháza az új, 1993/94-es évadbankét darabot játszik majd a gyermekeknek. A Jancsi és Juliska című, Grimm klasszikus meséjének Szilágyi Dezső és Hajdú Sándor által készített zenés színpadi változata mellett Csukás István és Bergendy István: Börönd Ödön című zenés művét élvezhetik a következő évadban a legkisebb békési színházbarátok. A Jancsi és Juliskát Mózes István szolnoki vendégrendező állította színre, a díszlet és a jelmez tervezője Veress Gabriella, a főbb szerepekben pedig Ki- szely Zoltán, Veress Veronika és Dénes Piroska játszik. A forró maláj éjszakában magyarul köszönt rám egy csupa temperamentum asz- szony, s néhány szó után kiderült, hogy magyar. Homlokán az indiai asszonyok jele, vállán színes kendő, arcán mosoly. Kuala Lumpurban magyar szót hallani mindig jólesik. — Hogyan került ide? — kérdem. — A szerelem szárnyán — felelte Tharan-Trieb Marianne. — Magyarországon születtem 1951-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem francia-német diplomát. Később Zürichben fordító iskolát végeztem németh-francia- holland szakon. Éltem Angliában, Belgiumban, 13 évig Svájcban, három éve pedig itt élek Malajziában. A férjemet, aki malajziai indiai, Svájcban ismertem meg. Ő haza vágyott, én pedig többször jártam itt, s mindig visszavágytam Ázsiába. — Mivel foglalkozik? — A férjemnek vendéglője van, ott segítek. Közben pedig novellákat fordítok magyarra, s egy könyv összeállításán dolgozom Malajziáról. Életemben sok minden voltam már: nyelvtanár, idegenvezető, igazgató- sági titkárnő, tolmács, fordító. A maláj nyelvet itt tanultam meg, és megismerve irodalmát, igen érdekesnek tartom azt népszerűsíteni. — Milyen egy maláj asszony élete? — A helybelieké vagy az enyém? — A helybelieké. — Dolgoznak, akárcsak a magyarok. — Én mégis azt tapaszalom, hogy itt barátságosabbak az emberek. — De azt is tapasztalta akkor, hogy nem olyan érdeklődők. Ha állandóan lenne munka, dolgoznának. Ha nincs dolguk, unatkoznak vagy nézik a sületlenséget a televízióban. Ha valaki bekapcsolja a kínai programot, azt látja, hogy két kínai verekszik. Ha átvált a maláj programra, azt látja, hogy két maláj veri egymást. Ha az arabot választja, akkor pedig az arabok birkóznak. — S milyenek az Ön hétköznapjai? — Ha elmondom, azt feleli rá, hogy monoton. Pedig gazdag a programom. Mindig elfoglalom magam. Az elmúlt három év alatt először a házat, aztán az éttermet állítottuk talpra. Most megpróbáljuk megszervezni körülötte az életet. — Egzotikum itt az európai fehér ember? — Igen. — S miben nyilvánul meg? — Sok olyan meghívást kapunk, amely tapasztalataim szerint az európai nőnek szól. — Hol vásárol ruhát? — Kuala Lumpurban. Szépek itt a ruhák. Ha ráérek, varrók. Unatkozni még nem értem rá. Ahol megfordulok, könyvet veszek. Itt is vannak jó könyvek. — Honvágya nincs? — Soha nem volt. — Nem hiányoznak a szülei sem? — Néha hiányoznak, akkor telefonálok nekik. — Maláj lesz élete végéig? — Magyar leszek életem végéig, de ha az ember ragaszkodik az egyéniségéhez, akkor mindenhol tud otthon lenni. Kercza Imre (Az általa fordított maláj novella a következő oldalon) Színésznő, reneszánszban Ahogy ránktikkad sűrű melegével a korán jött nyár, mintha gyorsabban virágozna el a színi évad is. A csárdáskirálynő kemény vastapsai ugyan azt jelzik még, hogy teljes virágjában pompázik a teátrumi élet, Pécsre meg a kiváló produkciók országos randevúja csábít, — a posta meghozta már a június 19-re szóló meghívót: évadzáró társulati ülést tartanak. Milyen volt ez az évad?— kérdi az ember önmagától, miközben a jó, rossz vagy közepes lapos dekázgatása helyett még eleven figurák nyüzsögnek körülötte. Mint Leopold Maria Lippert-Weilersheim herceg neje, a pesti orfeum hajdan ünnepelt Cecíliája, A csárdáskirálynőben. Magabiztosan, szereptanulmányt felmutató, eredeti megoldásokkal, a színészmesterség bőségszarujából jótékonyan adakozva — Molnár Piroska. Azon kaposvári művészek egyike, akik voltak és maradtak (miközben többen jöttek és távoztak) biztos pilléreként az itteni sikeres színi évadoknak. Ittléte, színpadi otthonossága, a rutint mindig eredeti módon messzeűző tehetsége egyszerre izgalmas és megnyugtató. Ö mondta: jó évad volt ez, hiszen Shakespeare Rómeó és Júliájának Dajkáját és Kálmán Imre Cecíliáját életre kelteni nagy dolog. Igaz, hogy már integetnek felé Szentendre és Kőszeg „nyári teátrumai” (s közben egy kis „magánéleti” pihenő) a hajdani Nyina, Polly és Andromaché —, hiába teltek hosszú évek s évadok — folyamatosan hozzáfrissül mostani szerepeihez. Nagy titka ez az örök megújhodó képesség, ez a póztalan életelemmé lett reneszánsz. Mintha csak átpenderült volna az operettbe a kaposváriak vérbővé „valóságosí- tott” Shakespeare-előadásából, amelyben szó szerint és képletesen is, úgyszólván fürdőzött a „reneszánszban”. Harsány volt és melegszívű, csupa szeretet és csupa könny, széles haraggal szidalmazott és bu- gyogóját vígan villantotta a szédült veronai úrfiak balhékedvelő gyűrűjében. Pontosan és roppant jól, csakúgy mint a történelmi lobogókat igen elgondolkodtatón csattogtató Csárdáskirálynőben. Örülünk tehát, hogy jó évada volt Molnár Piroskának (is) és nekünk is, általa és társai által. Maradjon tartós a színházi reneszánsz. T. T. A lámpás mindig fényesen világított... A tanár úr * tekintélye Stix József, a Ladi Általános Iskola tanára négy év híján fél évszázada tanít, ebből az utóbbi 24 évet szülőfaluja, a ladi iskola katedráján töltött. Csornai István iskolaigazgató szerint: — A tantestületben és az egész faluközösségben tekintélye van. Mindenki tiszteli, az emberek adnak a véleményére. 1990-ben megválasztották a község polgármesterének, s ezt a tisztséget önzetlen szolgálattá nemesítette. Az indulatokat, amelyek körülvették, emberséggel győzte le s így bírta jobb belátásra a környezetét... Az iskolaigazgató huszonkét esztendei együttmunkál- kodás tapasztalatai alapján vélekedik így. A falu lakói még régebbi ismeretségre építve választották meg polgármesterüknek azt az embert, aki szeretettel és szakértelemmel tanítja-neveli gyermekeiket, unokáikat, sikert sikerre halmozott a helyi énekkarral, megalakította és magas színvonalon működteti a cserkészcsapatot, ellátja a katolikus egyházközségben a kántori feladatokat. Maradék idejében gyümölcsösében, szőlejében gazdálkodik. — Negyvenhat éve tanítok, de egyetlen napot sem töltöttem táppénzen — emlékezik a tanár úr. — Lehet ez alkati, öröklött adottság is. Mindig pontos időbeosztás szerint dolgoztam, éltem. Ma is reggel ötkor, fél hatkor kelek, és este tízkor, tizenegykor fekszem... Hogy a háború után hol kezdett tanítani és hogyan teltek az elmúlt évtizedek — erről így beszél: — A tanítóképzőt Baján végeztem 1947-ben, s Pécsen szereztem főiskolai diplomát. Somogyapátiban kezdtem — akkor ez a község még So- mogyhoz tartozott —, egy évvel később azonban felfüggesztettek... Egy nyilvános kiállás Mindszenthy József mellett akkoriban ezzel járt, és azzal, hogy éjszaka elvitt az ÁVH épp akkor, amikor folytak az iskolában a vizsgák. Jöttek értem a szülők — köztük a párttitkár vezetésével párttagok is — Adorjánpusz- táról, hogy hazaengedjenek...Végül Vasas ll-be helyeztek azzal, hogy ott a bányászok majd megnevelnek... Minthogy azonban lakást nem tudtak adni, hamarosan ismét a szülőfalum közelébe, Somogyhárságyra keTöbb ősbemutatót is tart a következő évadban a Nemzeti Színház — jelentette be Ablonczy László direktor, a teátrum évadzáró társulati ülésén. Sütő András: Az ugató madár című színművét először július 8-án a Gyulai Várszínházban láthatja a közönség. A darabot szeptemberben mutatják be a Nemzeti Színházban. Az Erdélyből Budapestre települt Csiki László új drámáját — amelynek még nincs végleges címe —, szintén műsorra tűzi a színház, és itt játsszák először Gyurkovics Tibor: Császármorzsa című darabját is. Sajnálattal szólt az igazgató arról, hogy a Nemzeti Színházat is érintették a pénzügyi szigorítások, így 470 millió helyett 270 millió Csaknem fél évszázadot töltött a katedrán... (Fotó: Kovács Tibor) rültem. Ezután Dióspuszta, majd a már tényleg közeli Szülök következett. Onnan ötvenkilencben került immár véglegesen haza. A hányattatásokkal teli évek mást talán inkább megviseltek volna, rajta azonban kevésbé fogtak ki. Vajon miért? — Átsegített a gondokon, hogy népi kultúrával mindig szívesen foglalkoztam; képzősként a népi írókon nevelődtem, így aztán igazi faluimádó voltam. Kórusvezető- ként elismertek, a templomba- járás miatt kirúgtak... A szülői neveltetésemnek is sokat köszönhetek. Otthon tanultam meg, hogy sohasem szabad feladni, nem szabad elkeseredni még a legkétségbeej- tőbb helyzetben sem. A ladi kastélyban, ahol most az iskola található, hamarosan befejeződik az oktatás — már épül az új iskola. A tanár úr, aki fél tucatnyi községnek volt mindig fényesen világító lámpása, nyugdíjba készül. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által adományozott Arany Katedra emlékplakettet veheti át ma Stix József, a Ladi Általános Iskola tanára. A szpkmai kuratórium javaslata alapján odaítélt plakett a hosszú időn át végzett kiemelkedő oktató-nevelő munka erkölcsi elismerése, melyet az iskola 75 ezer forint jutalommal egészített ki. Hernesz Ferenc forintból kellett kijönniük az évad során. Az évadzáró ünnepélyen Pápay Erzsi színművésznő 40 évi társulati tagságáért jubileumi aranygyűrűt kapott. Ugyancsak 40 évi tagságáért vette át a kitüntetést Bakó József szcenikus, Császár Angéla pedig a nemzeti teátrumban töltött 25 esztendei művészi munkásságáért kapta meg a jubileumi aranygyűrűt. A Farkas-Ratkó díjat a társulat idén Varga Máriának ítélte, a műszakiak Budavári díját pedig Seprenyi Ferenc színpadmester vehette át. A társulati ülést követően a Farkasréti temetőben megkoszorúzták Gobbi Hilda sírját, aki június 6-án lett volna 80 esztendős. Évadzáró a Nemzetiben
