Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. május 8., szombat SOMOGYFAJSZON MEGVALÓSULT: Közös Európa, kicsiben, avagy gólya hozta barátság Beszélgetés Karlhans Johnnal Schnackenburg polgármesterével 1991 telén egy német úr arról mesélt a volt németnémet határon fekvő városka, Schnackenburg tanácsában, hogy létezik egy kimondhatatlan nevű magyar falu, ezen keresztül vándorolnak Afrikából a Németországban már csak elvétve előforduló — fehér gólyák. Ez az Elba menti település büszke a maga négy pár gólyájára, úgy dönt: szívesen felvenné a kapcsolatot — a térképeken időközben nagynehezen megtalált — Somogy- fajsszal. Hiszen ahol fészket rak ez a madár, ott még úgy-ahogy tartja magát az ökológiai egyensúly. Olykor tetőt épít, olykor csak beszélget A falugondnok hétköznapjai A mikrobuszban jól elfér a hús, a zöldség és a gyógyszer — Valóban így kezdődött — mosolyog Karlhans John. Alsó-Szászország Szövetségi Köztársaság legkisebb városának, a 765 lakosú Schnackenburgnak polgár- mestere két település között létesített hivatalos együttműködés aláírása előtt nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak. — Tudja, a mi környékünkön az Elba árterében egy új, közös nemzeti park épül, mintegy a Kelet és a Nyugat találkozásánál. Mivel minket hosszú éveken át, zsákszerűén körbe vett a határ, kirekesztődtünk a nagyvilágból. Ez előnyt és hátrányt is jelentett. A természet legalább megmaradhatott eredeti állapotában. Ahol kevés az ember, ott a természettel semmi probléma sincs. — Milyen tapasztalatokat szereztek a környezetvédelemben és a biogazdálkodásban? — Nálunk még megvan az állatvilágban az a fajgazdaság, amely az országunk egészére már nem jellemző, s ez vonza hozzánk a honfitársainkat. A schnacken- burgi parasztot dicséret illeti, mert nemcsak kizsákmányolja a földet, amiből él, hanem törődik is vele. Megértette ugyanis, hogy nincs más választása, mint a környezetbarát technológia és a természetet óvó gazdálkodás. A családról családra öröklődő farmergazdaságokban kímélik a földeket; Németországban állami program szabályozza a gazdálkodást. A túltermelés megelőzése érdekében fizetnek a gazdáknak, hogy parlagon hagyjanak bizonyos területeket. — A Schnackenburg és Somogyfajsz közötti ökológiai partnerkapcsolat Somogybán példamutató lehet a tájvédelmi körzet, a Bo- ronka közelében lévő, többi község számára is. Milyen lehetőségeket lát a környezeti problémák közös megoldására? — Önöknél a látogató nem csak környezetvédelmi problémákkal találkozik. Vannak más hiányosságok is, részben az infrastruktúrában, részben az átalakulófélben levő mezőgazdaságban. Saját tapasztalataink alapján azt valljuk: a fejlődésnek úgy kell megindulni, hogy e környezet ne szenvedjen további károkat. Az a célunk, hogy Németországban is minél többen tudomást szerezzenek a Bo- ronka-programról, s ha lehet, anyagilag is támogassák. Tavaly már járt itt tőlünk egy csapat; szakmai terep- gyakorlaton voltak a Boron- kán. Ezt az akciót Alsó-Szászország Szövetségi Köztársaság finanszírozta. Az idén újabb delegációt küldünk a rezervátumba; főleg fiatalok jönnek majd ismerkedni a magyar természettel, dolgozni megóvásáért. A Somogy Természet- védelmi Szervezet ugyanakkor két szemináriumon is részt vesz még ebben az évben Schnackenburgban. — Manapság nehéz a szigorú szabályokat diktáló EK-országok piacain magyar termékeket értékesíteni. Önök mégis közvetítő szerepre vállalkoztak, legalább is Somogyfajsz esetében. — Igen, a szakmai konzultációkon túl próbákozunk gazdasági segítségnyújtással is. Somogyfajsz gyönyörű környezetben lévő falu, vannak tavak, víz, erdő és viszonylag elfogadható állapotú települések. Ha az itteni gazdák, a szövetkezetek átalakítása után képesek lesznek olyan termékeket előállítani, amelyek kiállják a kétségkívül kemény nyugat-európai próbát, akkor garantálni tudjuk, hogy vevőre találnak odaát. — Ökoturizmus, egységes falukép, biotermelés, organikus gazdaságok már természetes folgalmak Önöknél, nálunk azonban korántsem. — Amit adaptálni lehet az itteni viszonyokra, azt a jövőbeni, remélhetőleg hosszú és hasznos együttműködésünk során megpróbáljuk honosítani. A mienk az első kelet-nyugati ökológiai partnerkapcsolat, amelyet — úgy hallottam — később majd újabbak követnek. Szóba került a régióban Bö- hönye és Oberelsbach, Nagybajom és Schortens, Mesztegnyő és Wardenburg. A hivatalos kapcsolatokon kívül az emberi kapcsolat erősödésétől várjuk a közös együttműködés hasznát. Máris barátságok szövődtek németek és magyarok között. Közös ideológiánk — ne csak beszéljünk, de tegyünk is a környezet- védelemért — magyar partnereinkkel megvalósulni látszik. Csíky Kiss Erika Muth Jánost Marlboro-feliratú overálljában inkább nézném autóversenyzőnek vagy szerelőnek, semmint falugondnoknak. Pedig a 23 éves, halk szavú fiatalember már egy éve eljegyezte magát ezzel a nem mindennapi foglalkozással. Volkswagen mikrobuszában — ezt pályázaton nyerte a somogydö- röcskei önkormányzat — jól megfér egymás mellett a zöldség, a hús, a liszt, a cukor és a gyógyszer. Ha kilóra nem is, de mennyiségre ebből kell legtöbbet beszereznie. Apró kis zacskókba szortírozza a tablettákat, nehogy összekeverje kinek mi jár. A Koppány-völgyi település lakóinak ugyanis fele hatvan év fölötti. Legtöbbet velük kell törődnie. — Kezdetben azt hittem, hogy afféle karbantartási munkát kell majd végeznem, de Dudák Lajos, a megyei önkormányzattól elvitt tapasztalatcserére Borsodba. Ott kiderült: az emberek szinte valamennyi gondját-baját nekünk kell segíteni megoldani. Muth János az igali Dédász- nál dolgozott villanyszerelőként, amikor Lesniczky László polgármester fölajánlotta neki a lehetőséget. A falu lakossága előtt mérettetett meg és a dö- röcskei polgárok neki szavaztak bizalmat. Hogy milyen egy napja? — Változó — mondja. — Van amikor keményebb a munka: betonozás, tetőfedés, villany- szerelés, de van amikor csak a beszerzés tölti ki. Bejárok a Fü- szérthez vásárolni, így spórolok a boltnak. Intézem az ügyeket a bankban, postán meg ahol éppen kell. A falugondnoknak vekkere hajnalban csörög, mert fél hétkor indítja az orvosjáratot, viszi a betegeket Törökkoppányba. Amíg ők sorukra várnak, addig összeszedi az óvodásokat Kárából, Szorosadról és Somo- gyacsáról. Miután a 12 apróságot letette, bevásárol az óvodának és viszi vissza a betegeket. A törökkoppányi gyógyszertár ügyes és barátságos gyógyszerésznője igyekszik mindent előteremteni, de ha mégis hiányzik valami, akkor folytatni kell az utat Kaposvárra, Siófokra. — Honnan tudja, hogy mikor, kinek, mire van szüksége? Hogyan tartja a kapcsolatot az emberekkel? — Az öregek napközi otthonában találkozom az idősekkel és Erzsiké, az otthon vezetője is segít összeírni a rendelést. Egyébként bármikor kopogtathatnak az ajtómon, akár éjjel is fölkelek elvinni a betegeket. Egy fiatalember, aki az egész napját lótással, futással, szolgálattal tölti, és ezt nem érzi tehernek. Ritkaság manapság. — Én nagyon szeretem az időseket és annak örülök legjobban, ha gondoskodhatok róluk — mondja mosolyogva. — Nem tudok úgy bemenni egy portára, hogy ne kínálnának hellyel s ne kérnének: beszélgessünk egy kicsit! Akármilyen sietős a dolgom, meghallgatom őket. Mostanában a vetemé- nyezéssel vannak elfoglalva, botjára támaszkodva még a legnyomorultabbja is kaparja a földet. Én is segítek fogasolni nekik. Siránkoznak, hogy a té- esz nem műveli meg a földeket, ott maradnak parlagon, terméketlenül. Estére kelve a Volkswagen ott pihen a polgármesteri hivatal előtti téren. A falugondnok sosem tervezheti meg előre a szórakozását, de azt mondja : már megszokta ezt a változatossággal teli életet. Ma különben is jó napja van, mert „bejött” egy esti út Kaposvárra, találkozhat a barátnőjével. Hazafelé menet van ki nevén szólítja, van ki azt mondja: itt jön a falugondnok. Szó nélkül senki nem megy el mellette. Várnai Ágnes Jelbeszéd niuk. A nagyothallóknak a hallókészülék beszerzésével vannak gondjaik. Drágák ezek a készülékek, és a javítás költsége is magasra rúg. A szemüvegszáras készülék húszezer forint is lehet. Ez a tb-járulékon feletti összeg, ezt nekik kell fizetniük. A somogyi szervezet ebben az évben 96 400 forintból gazdálkodik. Ez jószerivel még az adminisztrációs kiadásokra sem elég. Felújított, Irányi Dániel utcai helyiségükben gyakran összegyűlnek, és a Szakszervezeti Művelődési Házának is rendszeres vendégei. A videózás, filmvetítés mellett kirándulásokat szerveznek — most a jeli arborétumba készülnek — és sportolnak is. Jelenleg egy negyvenórás kommunikációs tanfolyamot készítenek elő hallók részére. Ezen mintegy 700 szó elsajátítása a cél. Mert az ő nyelvük — véli a megyei titkár — éppolyan szép, mint a többi. Lőrincz Sándor Felvételünk a legutóbbi összejövetelükön készült — A hallássérülés nem betegség, hanem állapot — mondta Fenyvesi István, a Hallássérültek Országos Szövetsége Somogy megyei szervezetének titkára. S ehhez ő és családja is hozzászokott, ugyanis fia siketnéma. Ezzel az állapottal kellett megtanulniuk élni. A Kaposvári Siketnéma Intézetben nevelőként dolgozott. S amikor fiát beiskolázták, a gyerekkel együtt tanulta meg a jelrendszert. Megkedvelte a siketnémákat, a nagyothallókat; noha tudja: az ő életük igencsak elüt az átlagtól. Sajátos értékrendjük van, kialakult közösségük, amihez erősen ragaszkodnak. Az átlagosnál talán nagypbb az igényük a sze- retetre. Érzik-e ezt azok, akik elhúzódnak, ha környezetükben feltűnik egy-egy ilyen, sajátos jelrendszer alapján kommunikáló ember? Vajon átérzik-e felelősségüket azok a munkaadók, akik tőlük, fogyatékos képességüektől válnak meg legelőször? — A társadalom nemigen tud mit kezdeni velük — véli Fenyvesi István, aki két évtizede a szervezet megyei titkára és otthonában intézi a szervezet dolgait. — Ez lép- ten-nyomon tapasztalható. Talán emiatt szégyenük a falusi nénikék, bácsikák, hogy nem jól hallanak, s ezért nem jelentkeznek a szövetségbe. Holott ebben a körben segítséget kapnának gondjaik megoldására. 1955-ben még 75 tagot számlált az önállóvá lett megyei szervezet. Most félezren tartoznak ide. Harminc százalékuk siket, hatvan nagyothalló, tíz százalék pedig pártoló tag. Kicsi ez a szám, hiszen Somogybán — ilyen az országos átlag is — minden tizedik ember szenved valamiféle halláskárosodásban. A tagok nagy része nyugdíjas, de még az élet elején állnak. Munkanélkülivé lettek, s mivel a 67 százalékos rokkantság lehetővé tette az idő előtti nyugdíjazást, ezt választották. 6-7 ezer forintból viszont nem lehet családot alapítani. — Szerintem az nem igaz, hogy ne volna megkülönböztetés halló és nem halló ember között — így a megyei titkár. — Nem kapják meg azokat a támogatásokat sem, amelyeket például a vakok és gyen- génlátók vagy a mozgáskorlátozottak. Ilyen például az utazási kedvezmény, amely igencsak jól jönne, mivel saját ügyeikben is sokat kell utaz
