Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-15 / 112. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. május 15., szombat Szakértők az önkormányzatok szerepéről, lehetőségeiről és jövőjéről „Aki belerúgott a megyébe, eddig mindig megbukott” A politika a választások közeledtével újra érdeklődni kezd a települések iránt Dr. Iváncsics Imre, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közigazgatási, jogi tanszékének vezetője és dr. Kukorelli István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője a balatonföldvári Jogar Hotelben adott interjút a Somogyi Hírlap munkatársának, ahol mindketten önkormányzati tisztségviselőknek tartottak előadást. A két elismert szakember gondolatai kiegészítik egymást, a legfontosabb dolgok megítélésében pedig egyetértenek. Azt vallják: ebben a ciklusban már nem várható az önkormányzati törvény módosítása, a politika a választások közeledtével újra elkezd érdeklődni a jóideje elfelejtett települések iránt, s a megyékre szüksége van a közigazgatásnak. Dr. Kukorelli István: „Én nagyon megyebarát vagyok” A társadalomban eluralkodott a bizonytalanság — Stabilnak mondható-e a magyar alkotmány? — Azok a politikai szerződések, amelyekre az alkotmány épült, mára a ködbe vesztek. A jog politikai háttérországa meggyengült; jelenleg a közjogi viták éveit éljük. Ennek előnye is van: tisztul az intézmények profilja. Óriási hátrány viszont, hogy a társadalomban eluralkodott a bizonytalanság. Válsághelyzet fenyeget. Egy konszolidált országban például a köztársasági elnöki intézmény vagy a közszolgálati médiák távol tarthatják magukat az apró-cseprő vitáktól. A hazai helyzet azonban azt mutatja, hogy nincs minden rendben az alkotmány körül. — Az önkormányzatok milyen szerepet kaptak a hatalomtól? — Az új alkotmányozás alapja egy szélesebb körű társadalmi megegyezés lehet. A legutóbbi paktumot az értelmiségi elit kötötte, talán tucatnyi ember. Emiatt is a rend nagyon könnyen megváltoztatható; az oroszággyűlés kétharmados többséggel új kormányformát vezethet be vagy akár eltörölheti az Alkotmánybíróságot. Az önkormányzatokat a kerékasztal-tárgyalásokon még a negyedik hatalmi ágnak szánták, mára a modell szerepe módosult. A jogszabályokból érződik, hogy a kormány „valahol meg akarja fogni” a településeket. Úgy tűnik, hogy az önkormányzatoknak az egységes államhatalom helyi képviselőjének szerepét szánják. Ez a tendencia nem járható út. Az önkormányzatok háromezer apró köztársaságként működhetnének, vagy alulról szervezett társulásban, gazdasági közösségként. — Kétharmados többségre volna szükség az ön- kormányzati törvény módosításához. A korrekcióra sor kerülhet-e Ön szerint még az új országgyűlési választások előtt? — A kormány panaszkodik, hogy nem jut adatokhoz, nem tudja, hogy mi a helyzet az országban. Persze nem az információhiány az oka, hogy én ebben a ciklusban nem látok sok esélyt a kétharmados törvények születésének, módosításának. Ellene voltam egyébként a legelején is az efajta jogalkotásnak, hiszen a szavazások során a többség a kisebbség foglyává válik. Egyedülálló a világon is a magyar kétharmados törvények nagy száma. Nekem az a véleményem: többségi elv alapján kell dönteni.Aztán ha ostoba törvényeket hoznak az országgyűlési képviselők, akkor a választók majd eltakarítják őket. — Ön milyen szerepei szánna a jövőben a megyének, illetve a „főispáni’ rendszernek? — Jómagam megyebarát vagyok. Aki eddig a magyar történelemben belerúgott a megyébe, az mindig megbukott. A hagyományokat tisztelni kell! A főispáni rendszert, amit kitaláltak, ostobaságnak tartom, ennek nem nagy jövőt jósolok. A magyar állampolgár viszont elfogadja a megyéket Szent István óta. Dr. Iváncsics Imre: „Jogosan türelmetlenek az önkormányzatok” Hiányzik a pénz, a jogszabály, az információ — Milyen feladatokat jelölnek ki az elmúlt két év tapasztalatai az önkormányzatok számára? — Az önkormányzati munka egészére vonatkozóan nem rendelkezünk olyan információs rendszerrel, amely lehetővé tenné a további célok egyértelmű megfogalmazását. Akár a gazdasági, akár a személyi feltételeket nézzük, az önkormányzatok jelentősen eltérő körülmények között teszik dolgukat. Ha türelmetlenek, az jogosnak ítélhető. Nagyon fontos jogszabályok hiányoznak, s a központilag meghatározott felDr. Iváncsics Imre, a pécsi tudományegye- Dr. Kukurelli István, az ELTE alkotmányjogi tem közigazgatási, jogi tanszékének vezetője tanszékének vezetője adataik megoldásához sincsenek mellékelve a feltételek. A helyi adókhoz nagy reményeket fűzni nem lehet. — Miképp viszonyul ma a politika az önkormányzatokhoz? — A politika ismét érdeklődik az önkormányzatok iránt. A választásokat követően megfeledkeztek róluk, de most közeleg az újabb voksolás ideje, s valamit mondani kell nekik, róluk. 1990 óta a kötelező feladatok bővülése sokakra szinte el- bírhatatlan terheket ró — szabadon választható munkákra, esetleg fejlesztésekre alig marad idő, pénz, energia. Az ön- kormányzatok persze nem kerülhetnek jobb helyzetbe, mint az ország, de nem mindegy: kapnak-e mozgásteret, hogy megvalósíthassák a területén élők elképzeléseit. — Mennyire pénzkérdés a települések életképessége? — Vannak a rendszerben tartalékok, mert az emberek szeretnek a saját ügyeikben dönteni, a falujukért tenni; eközben jelentős terheket vesznek le az állam válláról. Éppen ezért kell megvizsgálni: milyen funkciók ellátására a legalkalmasabbak az önkormányzatok. Persze nem csupán pénzkérdés, hogy fejlődni képes-e egy-egy település, de az bizonyos, hogy a továbblépéshez önkormányzatbarát jogi és gazdasági környezet szükséges. — Módosulhat-e még ebben a ciklusban az önkormányzati törvény? — Kevés esély van erre. Ha mégis sor kerül rá, akkor viszont nem egy-egy mondatba kell belenyúlni, hanem azt kell pontosan megfogalmazni: milyen szerep jut a közigazgatásban az önkormányzatoknak. — Miképp ítéli meg a megye szerepét a közigazgatásban? — A jelenlegi körülmények között a megye az, amire a leginkább alapozni lehet a területen. Meggyőződésem, hogy a hasonló szint - ha nem cselekszik az apróbb önkormányzatok rovására - nélkülözhetetlen. — Miért? — Mert területi érdekek léteznek, amelyeknek érvényt kell szerezni. A fejlesztési elképzelések megfogalmazásából sem hagyhatóak ki; igaz, manapság területfejlesztésről lényegében nem beszélhetünk. A megyék választási rendszere azonban korrekcióra szorul, hogy alkalmasabb legyen az érdekképviseleti funkció betöltésére. — Egyre több apró régió körvonalazódik. — Én a kistérségi önkormányzatok létrejöttének feltételeit jelenleg nem látom biztosítottnak. — Hol a helye a rendszerben Ön szerint a köztársasági megbízotti intézményeknek? — A köztársasági megbízotti intézményeknek törvényességi ellenőrzési jogosítványa üdvös és fejlesztendő. A többi funkcióját azonban a megye szerepének megfogalmazása után, kell megjelölni, és semmiképp nem szabad túlfejleszteni. Czene Attila Valami különleges, ami itt most készül Nagyszakácsi új, nagy reneszánsza Egy nemrégiben volt, röpke bemutatkozás után most másodszor találkoztam Marosiné Béres Júliával, s ahogyan múlnak a siető percek, mindinkább meggyőződésem, hogy rendkívüli ember: pedagógus is, alkotó is — alighanem mindkettőben remek —, aki ím, most fedezi fel önmagában, hogy minden korábbinál többre, sokkal nagyobbra képes. Marosiné Béres Júlia a régi időkre utaló szakácskönyvvel (Fotó: Kovács Tibor) Története — e tekintetben — abban a bolondos, kedvesen hebehurgya észak-balatoni kisközségben, Szentbék- kállán kezdődött, ahová is tavaly, ha úgy tetszik üzleti, ha meg amúgy mondom: művészeti ügyben vitt az útja, s ahol belecseppent az éppen azokban a napokban dúló „Kiváló Vígságokba”. Szentbékkálla immár fogalom. És mit tesz a sors? — egyszercsak eljut oda egy Béres Júlia, ámul-bámul, örvendezik, felszabadul, és magában közben azt mondja: hát ez csoda, hát ez csoda... De Nagyszakácsi, az én falum, ott Somogybán sem sokkal alábbvaló, ott is lehetnek kezdeni valami bolondos s hasznos hasonlót. Elevenítsük fel a múltat! Rázzuk fel mély álmából a falunkat, s ha már egyszer királyi szakácsok kései leszármazottai vagyunk, főzzünk ki valami nagyot. Valami igazi „nagyszakácsit”. De királyit, de fejedelmit. Dicséretére szól: egy-kettőre a tettek mezejére lépett, minekelőtte kiszámolta, hogy a királyi gasztronómia reneszánszát — ha támogatókra, mint ma mondjuk, szponzorokra talál, akkor augusztusra az egészet tető alá hozza. Elsőként megnyerte a falu népét, s vele az önkormányzatot, a képviselőket. Hiszen ha minden jól megy, nemcsak mondjuk a báránysültek, de a dicső történelmi múlt is terítékre kerülhet a majdani rendezvény kapcsán. Mire várják hát Szakácsiba távol s közelről a népet? Mondjuk úgy: egy nap akármilyen kis történelmi ki-, avagy visszaruccanásra, néminemű gasztronómiai mulatságra, meg mindenféle reneszánszra. Ésszel, szeretettel szeretnénk bemutatni az egykori Somogy vendégszeretetét, ételeit, italait, kosztüméit, eszközeit, szokásait. Szóval mindazt, ami a falu mindennapjait jelentette száz esztendőkkel ezelőtt itt, most pedig igazi kuriózum lesz, „shaw”-ok sója, de nemcsak levesekbe, sültekre szórva... — Fel akarjuk eleveníteni, igazi korhűséggel a régi időket — győzköd meggyőzően Júlia asszony —, s e cél érdekében felsorakoztatunk mindent, amit manapság csak lehet. Lesznek íródeákok, akik majd művészi iniciálékkal gótbetűs okleveleket írnak a legjobb szakácsoknak, lesznek fedetlen, félig fedett főzőhelyek, szövőszékek és hangszerek. Látható lesz valamennyi, amint éppen mesteri kezekben készül. S persze bor is a hangulathoz, de nem nyaka- lás ám, hanem szertartás, azaz igen-igen ceremóniás... És Egerszegről lovasok, íjászok és íjkészítők, Szentendréről pedig a citera, hegedű, furulya, fuvolakészítők. Se vége, se hossza az ötleteknek. S közben Béres Júlia — szinte maga is „átmegy” reneszánszba. Jön, megy — s folyvást sugárzik —, híveket szerez ötletének. Ezek szerint e látványos „Shaw” első éve Somogyé lesz; a második a Dunántúlé, á harmadik az országé, a negyedik pedig az Expóé. Középútról természetesen ezen ügyben szó sem lehet, itt minden csak nagyszerűen sikerülhet. Igaz, nemcsak lelkesedés, de pénz kérdése is a dolog. Júlia ez ügyben sem tétlenkedik, hanem kopogtat itt, kopogtat ott, s főszponzorként már megnyerte a Kereskedelmi Bank Részvénytársaságot. S többek között segít a nagybajomi erdészet, segít a Budapest Bank marcali fiókja, aztán a Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeum igazgatója, dr. Draveczky Balázs, a ruhatárával — alapkövetelmény a korhűség — a Kaposvári Csiky Gergely Színház. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy immár kimondottan a nemes ügy istápolására, hagyományőrző társaság alakult meg a napokban, 26 lelkes taggal, a nagyra törő Nagyszakácsiban. Kun Géza Tibor
