Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
1993. május 11., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Újraindítják a termelést a tabi téglagyárban Aláírták az átadási-átvételi szerződést a Somogy-Zala Megyei Téglaipari Vállalat vezetői, és Hollósi Lajos vállalkozó, s a tervek szerint még májusban újraindítják a termelést a tabi téglagyárban. Ennek feltétele a gyár teljes üzembehelyezése, a felvehető létszámot pedig a technológia határozza meg. A korábbi téglákat gyártják majd — a piaci igényeknek megfelelően. Közmunkavégzés Szorosadon Az 1993. évi közhasznú munkavégzés pályázatán első alkalommal kapott két személyre foglalkoztatási lehetőséget Szorosad önkormányzata. így egy évre megoldódott a tejcsarnok üzemeltetése, illetve a község szempontjából fontos és közérdekű munkák — a parkosítás, az árkok és átereszek tisztítása — is elvégezhetők. Kisdiákok budapesti kirándulása A sérsekszőlősi önkormányzat — gyermeknapi ajándékként — autóbusz-kirándulásra viszi a településen élő gyermekeket. Budapestre látogatnak a hét végén az óvodások és az általános iskolások: megnézik a várat, a hadtörténeti múzeumot, felkeresik a vidámparkot és az állatkertet. Véradás Zicsben és Kisbárapátiban A Vöröskereszt zicsi és kis- bárapáti alapszervezete a napokban véradásra hívta a település lakóit. Zicsben az orvosi rendelő helyiségében huszonötén jelentkeztek, s ösz- szesen 7,6 liter vért adtak. Kisbárapátiban a kultúrház- ban fogadták az önkéntes véradókat: negyvenhárom segítőkész ember 17,2 liter vérrel járult hozzá a kórház ellátásához. Nyugdíjastalálkozó Törökkoppányban Törökkoppányban jelenleg 186 nyugdíjast tartanak nyilván. A Vöröskereszt helyi szervezetének kezdeményezésére és az önkormányzat anyagi támogatásával nemrég nyugdíjastalálkozót szerveztek az általános iskolában, s itt több mint nyolcvan idős ember jelent meg. A polgármester és a Vöröskereszt helyi titkára külön köszöntötte a falu legidősebb házaspárát: Czigner Györgyöt és feleségét. A programot színesítette, hogy műsort adott a Balaton táncegyüttes 25 tagú csoportja, illetve a Siófoki Bányász női énekkara. Megindult a munka a konfekcióüzemben Farmert varrnak Andocson A korszerű üzemben ismét dolgoznak (Sebők Dezső felvétele) KEVESEBB PÉNZ, RANGSOROLT FELADATOK Vízvezeték és hidak Torvajon Üresen áll Andocson a nyolcmillió forintért épített varroda — írtuk pár hónapja. A település jegyzője elmondta azt is, hogy több vállalkozóval tárgyalnak a munka újraindításáról és 30-35 asszony foglalkoztatásáról. Horváth István polgármester most arról tájékoztatott, hogy megoldódott a gond: a német-magyar Jeans-Tex Ruhaipari és Kereskedelmi Kft határozatlan időre bérbe vette a varrodát az önkormányzattól. S az Árpád utca 2. szám alatti épületben nemrég megkezdődött a munka — majdnem húsz asszonyt foglalkoztatnak. Farmernadrágok készítésére rendezkedtek be, s már megkezdték a próba-varrást. A Jeans-Tex Kft szeretné felfejleszteni az üzemet; hatvan dolgozó foglalkoztatását tervezik. Ezért a varroda alagsori részét — ott korábban három szolgáltatást végző üzlet- helyiségben is dolgoztak — átalakították szabászattá, s üzembe helyezték a felvonót. A próbavarrással párhuzamosan folyik a betanítás és újabb dolgozók fölvétele. A tabi kempingcikk Kft megszüntetett somogymeggyesi varrodájából is több dolgozót hoznak ide naponta. A kft konfekcióüzemében farmertermékeket, farmernadrágokat készítenek. Andocson azt várják a közelmúltban beindult vállalkozástól, hogy az üzem hosszabb távon megoldja majd a nők foglalkoztatását. Ez leköti a helyi és a környék településének szabad munkaerő-kapacitását, s így csökken a munkanélküliek száma. (Krutek) Az önkormányzatok gazdálkodása egyre nehezebb. Torvaj költségvetésében tavaly még 21 millió forint állt az önkormányzat rendelkezésre, az idén már csak 14 millió. Látványos terveket nem készíthettek így a torvaji képviselők. A 370 lelket számláló településen ezért rangsorolták az idei feladatokat. Az elsők között szerepelt az egészséges ivóvízrendszer kiépítése. Átadása azonban csaknem egy éve húzódik már — ez is borzolja a lakosság kedélyét. Sok gond van az utak, hidak állapotával is. Hogy mást ne említsünk: a Kossuth és a Petőfi utcát összekötő téglahíd — amit még az 1950-es évek elején készítettek — felújítására eddig nemigen költöttek pénzt. így mostanra annyira megrongálódott, hogy az ön- kormányzat kezdeményezte a tabi gamesznál: közúti táblákkal és korláttal zárják le a hidat a gépkocsiforgalom elől — még mielőtt leszakadna... Torvajon az idei feladatok közül a legfontosabb ennek a hídnak a felújítása. A szántódi Dél-balatoni Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat vállalta a kivitelezést. A munkát — várhatóan — a napokban megkezdik, s június elejére el is készül. Á szőlőhegyet a faluval összekötő hegyi utat átszelő híd felújítását is tervezik. Félmillió forintot költhetnek összesen ezekre a munkákra, s mintegy 1,3 milliót szánnak a Petőfi utca szilárd burkolattal való ellátására. A kivitelezésre pályázatot hirdetnek — s remélik, hogy az őszig átadhatják az utat. Emellett nem hanyagolják el a település földútjait sem: gyaluitatják, rendbe teszik valamennyit. S ha végre elkészül a közkifolyós ivóvízrendszer, akkor a gerincvezetékről a kultúrházba és az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. (krutek) „Reményünk sincs az elhelyezkedésre” Magánpanzió is épül a pusztán Munkanélküliek Tab körzetében Több mint 1600 munkanélkülit tartanak nyilván Tabon és körzetében. A fizikai (szakmunkás, betanított és segédmunkás) dolgozók között a számuk csaknem 1500. A szellemi foglalkozásúaké is elkerülte már a 150-et. Takács Jánosáé évekig a Kaposvári Állami Tangazdaság nagytoldipusztai tehenészeti telepén dolgozott. A gazdaság kivonulásával munkanélküli lett. A járadékfizetés ideje július 16-án lejár... — Két éve küldtek el bennünket, amikor fölszámolták a telepet — mondta, és könny szökött a szemébe. — Majdnem ötvenen dolgoztunk ott. Még kilátásunk sincs az elhelyezkedésre. Reménykedem persze; addig is otthon a disznókkal foglalkozom. A ház körül mindig van munka. A havi fix fizetés azonban nagyon hiányzik a családnak — mondja. — Vállalkozni? Ugyan már, miből? — Lemondóan legyint... Törökkoppányban a Béke utca 20. számú ház szegényesen berendezett szobájában fogad Lovász Béla. Ő is, élettársa is munkanélküli. — Barcsról kerültem a Dédász igali kirendeltségére — mondja —, Törökkoppányban vettünk lakást. Később a szigetvári áfésznál helyezkedtem el. A szakmám villanyszerelő. 1990-ben vállalkozásba kezdtem, ám akkor már alig volt építkezés. Újrakezdési kölcsönt sem kaptam. Még azon a nyáron munkanélküli lettem. A 35 éves fiatalember tavaly költözött vissza Törökkoppányba. Októberig munkanélküli-járadékos volt, mostanra kikerült a segélyezési rendszerből. Két alkalommal kapott nyolc-nyolc ezer forint segélyt az önkormányzattól. — Kritikus helyzetben vagyunk — mondja. — Még kilátásunk sincs arra, hogy a környéken elhelyezkedhetem. Pedig nemcsak a szakmámban érdeklődtem. Próbálkoztam Ba- latonföldváron, a szorosadi szövetkezetben, Miklósiban a libanevelőben. Hiába, nem találni munkahelyet. — Tavaly augusztusában ismerkedtem meg Bélával — mondja az élettársa, aki korábban Földváron a Fesztivál szállóban takarítónőként dolgozott. — Amikor a két gyerekkel Tö- rökkoppányba költöztem, megszűnt a munkaviszonyom. A munkanélküli-járadékom 6-7 ezer forint, a családi pótlékkal együtt havonta 17-18 ezer az összjövedelmünk. Négyünknek ez mire elég? — Baromfit tartunk a háznál, a kertben pedig megtermeljük a zöldséget. így erre nem kell költeni — fűzi hozzá Lovász Béla. — Nem járunk sehová, nincs miből. A gyerekek ellátása, iskoláztatása sokba kerül. A nagyobbik fiú most nyolcadikos; szeptembertől Kaposváron tanul tovább. Nagyon örülünk, hogy fölvették... — Panaszkodni nem akarunk — teszi hozzá a fiatalasszony —, hiszen vannak nálunk rosz- szabb helyzetben élő családok is. Mi dolgozni szeretnénk, s nem segélyből élni, egyik napról a másikra... Krutek József Hirdethet Tabon is! Értesítjük Tisztelt Ügyfeleinket, hogy 1993. május 3-tól Tabon, az ÁFÉSZ központjában (Kossuth L. út 1.) adhatnak fel hirdetést a SOMOGYI HÍRLAP-ba Kisecseny élni akar Kisecseny a Tabot Balaton- endréddel összekötő földút két oldalán épült. Sosem volt önálló település. Először Torvajhoz tartozott a puszta, majd 1947-től Lullához. Ma alig több mint negyvenen élnek a 16 házban. A házak régiek, de két új „palota” is épült az egyetlen utcán. S nyilvános telefonfülke áll a 10. számú ház előtt. Jusztusz Jánosné — aki a sérsekszőlősi Edler Hidegfu- tózó Kft-nél takarítónőként dolgozik — éppen cirokmagot szed. — Kicsi település a mienk, de összetartanak a lakosai — mondja. — Itt mindenki segít a másiknak, különben nem boldogulnánk. Hogy miért jó itt? Mert tiszta a levegő és szabadok vagyunk, mint a madár... Igyekszik az ember. Mi is több mint 10 évig foglalkoztunk állattartással: volt 4 tehenünk, 9 hízóbikánk és 2-3 üszőborjú. Tavaly aztán végleg fölszámoltunk mindent; nem éri meg a vesződést. A végén már a tejet sem akarták átvenni, illetve annyi költséget fölszámoltak, hogy 9 forintot fizettek egy literért. Most még van egy lovunk, de a napokban azt is eladjuk. Disznót is csak saját szükségletre nevelünk. Ha egyszer ez a jó...? Kisecsenyben nincs bolt, se kocsma. Ha vásárolni akarnak az itt élő emberek, többnyire Lullára utaznak. A közlekedés ugyanis' elfogadható az átmenő forgalom miatt. Mint megtudtam: ide még nem ért el a munkanélküliség. A nyugdíjasok aránya azonban nagy: ők teszik ki a lakosság 25 százalékát. Kisecsenynek önálló képviselője nincs a lul- lai testületben, érdekeit azonban így is megfelelően képviselik. Kisecseny élni akar. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy magánpanzió épül a pusztán. K. J. Minden évben kétszer ad A sérsekszőlősi véradó Aggasztó híreket hallottunk nemrég: gondok vannak a véradással, és egyre kevesebb a donor... Szerencsére vannak még önzetlenül segíteni akaró emberek. Sérsekszőlősön lakik Szarka János. Több mint harmincszoros véradó. — Nyolc éve adtam először vért — mondja. — Ha jól emlékszem, Nász Gáspárné, a Vöröskereszt helyi megbízottja szervezett be. Ákkor több mint harmincán voltunk önkéntes véradók ebben a kisközségben. Néhány év elteltvétel azonban fokozatosan csökkent a donorok száma, így véradáskor a Vöröskereszt autóval Torvajra szállított bennünket. Én minden évben kétszer levetettem az adható mennyiséget. Februárban Tabon, szeptemberben pedig itt, helyben. Szarka János véradó — Hogyan lett véradó? — A kisebbik lányomnak, Katinak születése után háromszor kellett vérátömlesztést adni a kaposvári kórházban. Más emberek vére mentette meg az életét. Akkor elhatároztam: ha az egészségem engedi, én is segítek... Legutóbb február 16-án 34. alkalommal vettek vért tőlem Tabon. Szarka János két éve kapta meg a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségétől — a térítésmentes véradás erkölcsi elismeréseként — a Harminc- szoros Kiváló Véradó kitüntetést. — Meddig ad vért ? — Amíg az egészségem engedi, és igényt tartanak rá. Én ugyanis örülök annak, ha mások gyógyulását elősegíthetem. — Találkozott-e emberrel, akin az ön vére segített? — Igen, kettővel is. Még 1978-ban; az egyik Pusztaszemesen lakott, a másik balaton- szárszói volt. A vér gyógyít és életet ment. Ezért kiemelten fontos a véradók segítsége; a sérsekszőlősi Szarka Jánosé is. K. J. Kisecsenyben nemrég két új családi ház épült (Sebők Dezső felvétele)
