Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

1993. április 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 7 A Golán-fennsíkról jelentem (1.) // Őrszemek a Pátriárkák útján Ahogy a magaslat legmagasabb pontjára lépünk, hirtelen elénk tárul az egész, napfényben fürdő Jam Kinneret. Ez itt a bibliai Genezáreti-tó, a Galileai-tenger... Minden békés, a hegy­tetőről jól láthatók a mélyben elterülő tóparti települések, váro­sok: Tibériás, Kafarnaum, Magdala. Ó- és újszövetségi táj. Jé­zus és a tanítványok emlékét őrzi a vidék. Legjobban azonban a legújabb kor történelmének nyomait. Mellettünk rozsdás gépágyú csöve mered a levegőbe, egykori szír kezelői Haon és Ein Gev kibucok lakosait tartották innen örök rettegésben. 1967 előtt 19 hosszú éven át éjszakánként óvóhelyre kénysze­rítették az embereket, nappal pedig rendszeresen vaktából lö­völdöztek a mezőn dolgozó földművesekre. Mi, magyar újságírók geo- stratégiai körúton vagyunk az izraeli külügyminisztérium meghívására. A Golán-fenn- síkot járjuk, amelyre — az 1967-es és az 1973-as döntő katonai győzelmek és terület­foglalás után — 1981. decem­ber 14-én a knesszet határo­zatával kiterjesztették az izra­eli jog alkalmazását és a köz- igazgatást. s Áldozatok a béke oltárán Az idei tavaszon azonban újra megélénkült a vita arról, hogy Izrael — a Szíriával léte­sítendő béke oltárán — rész­ben feláldozzon-e goláni terü­leteket. Miként 1977-ben a Sí- nai-félsziget visszaadásával pecsételte meg a békét lege­rősebb ellenfelével, Egyip­tommal. Ez a vita adja utunk időszerűségét is. Aser Szusz­szer, a Tel-Aviv-i egyetem Da- jan Központjának igazgatója szerint — aki keresett ven­dégprofesszor egyesült álla­mokbeli egyetemeken is — most van esély a békére, s a lehetőséget meg kell ragadni. A Szovjetunió felbomlása foly­tán Szíria ugyanis nem szá­míthat arra, hogy Izraellel szemben stratégiai egyensúlyt alakíthat ki, s így hajlandó a tárgyalásokra. Szíria most azt akarja tudni: Izrael mekkora területről kész kivonulni, az utóbbi viszont arra kíváncsi: kivonulása nyomán mennyire lesz szilárd a szomszéd által felkínálandó béke? Talán a béke fejében részleges kivo­nulás következik, aztán né­hány éven belül újabb tárgya­lások. Ha Szíria akarja, akkor a palesztinokra is tud nyomást gyakorolni a béketárgyalások folytatása végett. Szíria és Iz­rael nem vár rájuk; a kompro­misszum kimunkálásában azonban az Egyesült Államo­kat illeti az első hely. Tárgyalások a Golánról Úri Dromi, a kormány sajtó­hivatalának igazgatója úgy látja, hogy az izraeli lakosság többsége helyesli a Golánról tartandó tárgyalásokat, noha a visszaadást támogatók nin­csenek többségben. Izrael mindig nagy árat fize­tett győzelmeiért. Ezt látjuk a hősi halottak nevét megörö­kítő emléktáblán a híres tel-faheri volt szír betonbunke­rek előtt is. Ejtőernyősök vol­tak, akik itt estek el, ezen a megközelíthetetlen goláni magaslaton. Föld alatti állások szerteágazó rendszere há­lózza be a süppedékes, mo­csaras térséget; a szírek in­nen is kedvükre lőttek izraeli településeket. Váratlan rajtaü­téssel való bevétele csak csel­lel sikerülhetett. A cselt Eli Kohen vetette'; egyiptomi szü­letésű szíriai zsidó volt, aki meggazdagodván, a damasz­kuszi polgári és katonai veze­tés legmagasabb köreiben is bejáratos volt. Ezen a helyen egykor ő ajánlotta, hogy a bunkerek fölé árnyas eukalip­tuszokat ültessenek álcázá­sul. Megtörtént. S Kohen je­lenthette Izraelnek: a fák pon­tosan mutatják az állások rendszerének labirintusát. Ez volt egyik záloga annak az 1967-es goláni győzelemnek, amelyet már nem érhetett meg; 1965-ben leleplezték, s Damaszkuszban nyilvánosan felakasztották. Földi marad­ványainak kiadását azóta is hiába kéri Izrael. „Ezt tették Kuneitrával” Látjuk a tűzszüneti vonalon túl fekvő Kuneitra városát, amelyet — noha elfoglalták — az izraeliek később a kissin- geri inga-diplomácia eredmé­nyeként létrejött csapatszétvá­lasztási megállapodás értel­mében kiürítettek. 1973-ban itt zajlott le a hadtörténelem egyik legnagyobb páncélosüt­közete, amely — kezdeti bal­sikerek után — izraeli diadallal végződött. A harcmező hosz- szú évekig volt hatalmas roncstemető. Kuneitra ma romváros; a szíriaiak ennek el­lenére — vagy inkább épp ezért — idegenforgalmi neve­zetességgé avatták. Főleg iráni turistáknak mutogatják; „Ezt tették a cionisták Kuneit­rával!” jelszóval. Csoportunk megáll azon a helyen, egykor, 1974-ben Henry Kissinger külügyminiszter helikoptere szállt le, majd emelkedett a magasba. Éppen jókor, mert ha csak néhány másodpercet késlekedik, telibe találja egy szíriai gránát... Kulcsfontosságú útvonal Valóban geostratégiai uta­zás részesei vagyunk: Robert Zassler, a sajtóhivatal helyet­tes vezetője — állandó kísé­rőnk — a Pátriárkák útjára ka­lauzol. így nevezik azt az Izrael biz­tonsága szempontjából kulcs- fontosságú útvonalat, amelyet Virágzó mezőgazdasági ül­tetvények a Genezáreti-tó közelében soha, semmilyen körülmények között nem léphet át ellensé­ges páncélos erő. Mert ha át­lépné, vége lenne Izraelnek. A harckocsiágyúk erről a hosszú hegyvonulatról negyven kilo­méternyire is telibe találnak. Vagyis tűzterükbe kerülne az a tengerparti sáv, ahol a zsidó nép nyolcvan százaléka él; ahová lényegében az ipar te­lepült; ahol a négy villamos erőmű, a két legfontosabb ki­kötő és az egyetlen polgári re­pülőtér található. Az ószövet­ségi Pátriárkák útja megköze­lítőleg a Hebron, Betlehem, Ramalla, Nablusz, Dzsenin és Afula városokat összekötő vonal mentén húzódik Szama- rián és Judeán keresztül, pár­huzamosan a Jordán völgyé­vel. S hogy Izrael ne válhas- sék soha Szarajevóvá, kiépí­tették a stratégiai Allon-utat e nyugati hegyvonulat és a Jor­dán völgye közé, Jigal Állón munkapárti vezér emlékére. Kialakították a védelmi telepü­léseket annak az öt hegyi be- kötőútnak a térségében, ame­lyen páncélosok elméletileg mégiscsak feljuthatnának a Pátriárkák útjára. Elméletileg! Mert ahogy kisbuszunk egyre feljebb kapaszkodik a kanyar­gós hegyi úton, megpillantjuk Rimonim és Hohav Asakar falvakat, a szerpentin közelé­ben pedig a megerősített futó­árkokat, odébb bunkereket. Ha a feltételezett ellenfél ugyanis támadásra szánná el magát, s páncélosait idáig küldené, a védelmi települé­sek tartalékos katonái már ré­gen ott várnák őket állásaik­ban; s még mielőtt veszé­lyessé válhatnának, meg kel­lene torpanniuk, mivel a védők — ki-ki a pontos haditervnek és személyekre lebontott sze­reposztásnak megfelelően — megsemmisítenék az utakat. A riasztásban döntő szerep jut a dombok, hegyek csúcsain mindenütt látható radar-an­tennáknak. Ez a területbiztosí­tási rendszer teszi lehetővé azt is, hogy Izraelnek legyen ideje, 48 órája a teljes mozgó­sításhoz... Most beduin pász­torok legeltetik békésen a kecskenyájakat, sok-sok apró gidát a zöldellő hegyoldalon. Katonát, katonai gépjárműve­ket sehol sem látni. Izrael csak három hadosz­tályt (egy hadosztály 10-12 ezer ember) tart állandóan fegyverben, a többi 9 hadosz­tály tartalékos katonái végzik polgári foglalkozásukat. Más­különben az ország össze­roppanna az amúgy is hallat­lan katonai terhek alatt. Szíria 12 állandó hadosztállyal ren­delkezik... Izrael állam zsidó lakosai 1948-ban, a szabadság pilla­natában megfogadták, hogy házukat, kertjüket lehetőség szerint nem fogják szöges­dróttal elkeríteni, mert ez so­kukat emlékeztetné a gettók­ban, haláltáborokban átélt szenvedésekre. Ezt azonban a sok rossz szomszéd miatt nem tudták teljesíteni. A libanoni határ közelében fekvő Kfar Blum kibucot járva villanyárammal telített drótsö­vény mellett haladunk; az áram csak jelzi, nem üti meg az esetleges betolakodót. An­nak idején a környék állandó céltáblája volt terroristák tá­madásainak. Salom Baziláj, aki a 30-as évek végén Nagy-Britanniából vándorolt ki, elmondja: az arabok a Naf- tali hegyekről jó távcsővel még azt is láthatták, mit regge­liznek a szövetkezetben a zsi­dók. Nemritkán lőttek is; itt a síremléke annak a fiatalem­bernek, akit izzókörte szere­lése közben egy villanyoszlop­ról „szedtek le”. A szomszé­dos Gadot szövetkezetét többször is a földdel tették egyenlővé terroristák katyu- sái. A Nyolcak városa A szintén közeli Kirjat Se- mona városban pedig, ame­lyen — úton a Léon Blum zsidó származású francia szocialista vezér és kor­mányfő nevét viselő kibucba — át is haladtunk, 1974. no­vember 4-én PFSZ-terroristák meggyilkoltak 16 polgári sze­mélyt, közöttük 8 gyermeket. Kirjat Semona neve az jelenti: a Nyolcak városa. Ez azokra a telepesekre emlékeztet, akiket még 1920-ban gyilkoltak meg arab támadók. Ágyúdörej hallatszik, rend­szeres időközökben, ahogy Baziláj vezetésével megszem­léljük a ma már fele részben ipari tevékenységgel foglal­kozó kibuc területét: a légol­talmi óvóhelyet, a zsinagógát, a csirkekeltetőt, az étkezdét és azokat a szerelőműhelye­ket, amelyekben kaliforniai, spanyol és olaszországi ex­portra csöpögtető-öntözőbe- rendezéseket és ipari elektro­nikus kapcsolótáblákat állíta­nak elő. Vezetőnk megnyugtat: az ágyúdörgést nem ellenség okozza, most az izraeli tüzér­ség gyakorlatozik. Az utóbbi időben szerinte különben sincs ok az aggodalomra ezen a tájon: az Izraellel szövetsé­ges Lahad tábornok szigorúan kézben tartja a helyzetet Dél-Libanonban. A kibucban, amelynek hatá­rában kisebb vízesésként zu­bog alá a máshol csendes Jordán folyó, negyven éve termesztenek kiváló minőségű gyapotot. Ennek híre ment Uzbegisztánba és Kazah- földre is, s most segítséget nyújtanak az ottani termelők­nek — meséli a kibuc vendég­házában a magyar újságírók tiszteletére adott vacsorán Nehemia Livanon volt diplo­mata és kormánytisztviselő, aki 1940-ben lépett Palesztina földjére. Az orosz anyanyelvű észtországi zsidó társaival együtt 1943-ban vetette meg a kibuc alapjait — riasztó, mo­csaras táj kellős közepén. A földet Párizsban és Libanon­ban élő araboktól vásárolták meg. Négy fia van: egy Afriká­ban nyújt fejlesztési segélyt, ketten a kibuc tagjai, a negye­dik kivándorolt az Egyesült Ál­lamokba. Ma már vége a szo- cialisztikus hőskorszaknak, A Golán-fennsík térképe a tűzszüneti vonalakkal (jobb­ról) a lakosságnak csak 3 száza­léka él kibucokban, igaz, ők adják a mezőgazdasági ter­melés 24 százalékát. A de­mokratikus elveket megőriz­ték: a közgyűlés két évre vá­lasztja a tisztségviselőket, akiknek nem jár külön kivált­ság. A vezetésben immár csupa fiatal ember található. A kibuc mindenkit egyetemre küld. Egyik legtehetségesebb szakemberük, büszkeségük, aki mérnökként a szövetkezet megújítója volt, fiatalon elesett a jóm kippuri háborúban. Bevándorlók és kibucélet Láttuk hősi halottaik em­lékművét a kibuc egyik sétá­nyán, nyárfák és ciprusok alatt. Nehemia Livanonról köz­tudott, hogy ő volt az első iz­raeli állampolgár, akit kjutasí- tottak a Szovjetunióból. 1953-ban ugyanis mezőgaz­dasági attaséként valódi meg­bízatását próbálta teljesíteni: kapcsolatba lépni a helybéli zsidósággal. Ezt akkor nem nézték jó szemmel... Nem is saját nevén kérte akkreditálá­sát, mert nővére még Tallinn- ban élt. Amikor a mozikban híradófilmet mutattak be arról, hogy az új izraeli nagykövet átadja megbízólevelét, .ő is látszott a háttérben. Nővére látta a híradót, s később titok­ban megszerveztek vele egy találkozót a moszkvai GUM áruházban. A véndéglátók természetesen mindenről pon­tosan tájékozódtak. Aztán Washingtonba került követta­nácsosnak, szervezte ott és máshol a kivándorlást. Akkor legmerészebb álmában sem gondolta, hogy az egykori Szovjetunió zsidó kivándorlói alkotják majd Izrael legjelen­tősebb emberi erőforrását: 400 ezer orosz zsidó érkezett, de még további egymilliónak van érvényes izraeli vízuma. A munkanélküliség miatt azon­ban várni kell. Flesch István (Az írás 2. részét hétfőn a 9. oldalon közöljük.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents