Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. március 20., szombat Indiánközérzet anno 1993 Amikor Amerika 500 éves felfedezésének zajos ünnepségei zajlottak az Államokban egy népcsoport nem osztozott az ünneplésben. Számukra 1992 a gyász éve volt, ötszáz éves évfordulója annak, hogy elkezdődött egy folyamat, amelynek során addig ismeretlen betegségek — a tuberkulózis, a kanyaró, a himlő- és a legalább annyira romboló alkholizmus, amelyeket mind-mind a fehérektől kaptak ajándékba — megtizedelte soraikat. A beözönlő fehérek csillapíthatatlan birtoklási vágya az érintetlen földek és a mélyében meghúzódó arany iránt, majd a velük együttjáró véres háborúk szétszórták és a szó szoros értelmében véve is megsemmisítették őshonos törzseiket. De kik is az indiánok valójában? Pontos definíciót nehéz volna adnunk, azt lehet mondani, hogy ez egy „axióma”. Magának a szónak eredete közismert: Kolombusz tévedésének kövülete, aki azt hitte Indiába ért los indios, indiai, indián névvel illette az ott élőket. Már a kezdet is egy félreértés volt, milyen tragikus, hogy ez napjainkra sem változott meg: ma viselkedésmódjukat, táncaikat, kultúrájukat értik félre. Ismerjük-e az indiánokat? Amikor a szót kimondjuk szinte valamennyiünkben felötlenek ifjúkorunk olvasmányélményei, megelevenednek a Nagy Indiánkönyv elbeszélései, a filmekben ábrázolt édes-bús, de mindig harcos „történetek" a vörös bőrű, hosszú hajú, sötétszemű, festői öltözékben pompázó, vad színekre festett, toliakkal ékesített, jó lovaikon a végtelen vadászmezőkön bölényeket kergető harcosokról és hűséges asszonyaikról. Tudatunkban az indián a két véglet: a talpig becsületes, az igazságért és a barátságért önmagát is feláldozni kész ne- messzívű ember és a kígyójellemű, ravasz, gonosz, kegyetlen elpusztítandó ellenség. Milyenek hát az indiánok? Már a kiindulás is téves: nem „rézbőrűek”. Bőrük színe világos-sárgás, hajuk vastag szálú és általában sötét. Jellegzetes ismertetjőjegyük a kiálló erős pofacsont és az enyhe mandulaszem. Szakállas indiánnal még nem találkoztam. Egyetlen dolog ami biztos: ők Amerikai őslakói. Általánosságban elfogadott, hogy 20000 éve uralják a kontinenst. Újabb kutatási eredmények alapján ezt a számot számosán megduplázzák és a szinte már hihetetlennek tűnő 40000 évre teszik megjelenésüket. Még azt sem tudjuk pontosan, hogyan kerültek ide. A legvalószínűbb, hogy állatokat követve, rájuk vadászva, Ázsiából jöttek a Be- ring-szorosan át. Mára már elfogadott, hogy egy akkor még meglévő földnyelven, vagy a jégkorszakban befagyott tengerszoroson vándoroltak a mamutok és bölények nyomában Amerika földjére és bevándorlásuk hpsszú évszázadokon át tartott. Ázsiai eredetükre bizonyíték a „mongoloid” arc és a „mongol folt", ami egy jellegzetes, sötétszínű pigmentes folt a derékon. A bevándorlás egy hosszú folyamat volt, északról dél felé tartott, szétszóródott, egymástól messze eltávolodott törzsek sokaságát hozva ezáltal létre. Ezzel magyarázható a szinte áttekinthetetlen számú nyelvcsalád és nyelvjárás, valamint a jelentősen eltérő mértékű társadalmi fejlettségi fok. Napjainkban már csak 266 törzs számlálható és körülbelül 250 indiánnyelv beszélt csak. Sajnos ezek többsége sem életképes, mert sokat csak ma- roknyian használnak. Az „igazi” indián tehát nem létezik. Nem mondhatjuk: Ő az indián, csak azt, hogy ő egy indián. Áhány könyvet néztem át high scholl könyvtárában, annyiféle adatot találtam lélekszámúkról. Kolombusz idejében becslések szerint 2 millióan (szélső adat szerint 4 millió!) éltek a kontinensen. -1620-ban 900 ezren voltak. Az indián háborúk befejezésekor, a híres vadnyugat meghódítása után, 1890-ben számuk már csak 240 ezer. A megmaradt őslakók ettől kezdve már mind egy szálig „szabadon élnek” a számukra kényszerrel kijelölt rezervátumokban. Beteljesült a híres-hírhedt Manifest Destiny. Az ideológia, miszerint a Gondviselés rendelése, hogy az európai beván- dolók és utódaik uralkodjanak az észak amerikai kontinene- sen. Hová lett az „örök indián határ”-ról elfogadott 1834-es kongresszusi törvény, hová a megszámlálhatatlan szerződés, amit sorra kényszerítettek az egyre szűkebb területre szorított törzsekre is, amelyeket mint hulló faleveleket a szél sodort el a telepesek áradata. Aranyat találnak Kaliforniában, majd az indiánok Teljes harci díszben szent helyén, a Dél-dakotai Fekete hegyek sziklái között: ez már a vég. Nincs erő, amely feltartóztathatná a népirtást. Szerte az Államokban megtalálhatók a szegényes vagy monumentális emlékművek, amelyek a nem is olyan régmúlt harcaira és harcosaira emlékeztetnek, de mi rejtőzik ebből az indiánok lelkében? Nincs a napi élet dolgainak olyan területe, amiről ne beszélhetnénk, amire ne válaszolnának. Segítenek, elfogadnak. Milyen választ várhatok kérdésemre? Amikor a ko- mancsok életben maradt vezérét legyőzője elé vezették, ezt mondta: „Toszaui jó indián”. A győztes válasza így hangzott: „Ha én életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt”. Ebből a válaszból közmondás lett az Államokban: csak a halott indián jó indián... Mintha ezt a mondást Európában is ismernénk és az indián szó helyett más népek neve is állhatna... Milyen messze van Európa Dakotától? Gáspár Kinga írásunk szerzője Gáspár Kinga 18 éves kaposvári diáklány, a Táncsics gimnázium IV. éves tanulója, aki 1992 augusztusa óta az Amerikai Egyesült Államokban készül az érettségire az AFS szervezet jóvoltából. Amikor beadta, majd megnyerte pályázatát, még nem tudta, hogy a szervezet egy indián rezervátumban kínál lehetőséget tanulmányai folytatására. Amikor megjött az értesítés, hogy az Észak Dakotai Turtle Mountain Chipews indián rezervátum high school-jában tanulhat és egy indián család fogadja be, rövid töprengést követően, felismerve a páratlan lehetőséget nagy örömmel és nem kevés kérdőjellel indult útjára. Tudomásunk szerint ő az első diák, aki eredeti — nem turista látványosságként működő — rezervátumban tölthet el egy évet. Készséggel adunk helyt írásának, hiteles beszámolója lehet napjaink indián valóságának. Örömünkre szolgál, hogy még 1988-ban a Somogyi Néplaban egy ifjúsági pályázaton díjat nyert versével, és mos a Somogyi Hírlapot választotta írása megjelentetésére. Egységes vérellátó szolgálat a láthatáron Rangot kap a kisnővér Dr. Jávor András államtitkár: „Garantáljuk, hogy mindenki hozzájut azokhoz a gyógyszerekhez, amelyeket állapota indokol” A mai egészségügyre az jellemző, hogy mindenki egy szinttel alacsonyabb munkát végez, mint amire képesítve van: az orvos helyettesíti a laborasszisztenst és az orvosi rnokot, a nővér helyettesíti a segéd- nővért, az pedig a takarítónőt. — mondta a Somogyi Hírlap kérdésére felelve dr. Jávor András a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára. Az egészségügyi főiskolán képzett ápolónők munkába állásától ennek a helyzetnek a megváltozását várja. — Rendkívül fontos eleme ez az egészségügy megújításának — folytatta az államtitkár —. Az elmúlt időszakban ugyanis 14 éves lányokat kényszerítettünk pályaválasztásra, s csodálkoztunk, hogy az egészségügyi szakiskolák elvégzése után öt évvel 50 százalékuk már nem volt a pályán. Ez egyrészt pénzkidobás, másrészt pedig egyéni egzisztenciák tönkretevése volt. A diplomás nővér jobban partnere lesz az orvosnak, hiszen az orvos megszabadul egy csomó sallangtól. — Az elmúlt hetek krónikus vérhiánya azt jelzi, hogy: a régi típusú véradórendszer megszüntetését nem követte egy új kiépítése. A minisztérium mit tehet ennek a gondnak a megoldásáért? — A véradóállomások jogállásáról nincs vita: önkormányzati tulajdonban vannak. A kérdés az, hogy az önkormányzati tulajdonban levő állomás vérkészlete fölött diszponálhat-e az állam. Természetesen nem, ám megegyezhetnek abban, hogy ilyen diszpozíciós jogot adnak egy közös szervnek. Mi kidolgoztuk egy egységes országos vérellátó szolgálat létrehozásának tervét. Egy évvel ezelőtt az előkészítés folyamán erre a feladatra miniszteri biztost neveztünk ki, aki 1992. első félévében kidolgozta a tervet, amelyet a minisztérium vezetői értekezlete elfogadott. Az önkormányzatok, kórházak vezetőinek véleménye szerint valóban szükség van egy ilyen egységes vérellátó szolgálatra, A tárca tehát nem elmaradt ebben a kérdésben, hanem előre gondolkodott... — A gyógyszertárak privatizációja napirenden van. Miként érinti ez a gyógyszerell- táást, a legfontosabb medicinákhoz való hozzájutás lehetőségét? — A mostani kormány megalakulásakor csaknem 740 gyógyszer volt törzskönyvezve. Ma több mint kétezer. A gyógyszergyárak privatizációjával és az új gyógyszerek beáramlásával párhuzamosan drágább készítmények is forgalomba kerülnek. Ez a lakosság és a társadalombiztosítás számára komoly kihívás. A társadalombiztosítás az idén 40 milliárd forintot irányzott elő gyógyszertámogatásra — folytatta —. A tárca közzétette a támogatási tájékoztatóját, amelyben meghatározta kategóriánként a támogatást. 95 százalékos támogatási kulcsot állapítottunk meg azoknál a gyógyszereknél, amelyek az életet közvetlenül veszélyeztető betegségek gyógyításához szükségesek, ám lesznek olyan gyógyszerek, amelyeken nincs társadalombiztosítási támogatás. A közgyógyellátási listát is korszerűsítettük meghatározva azokat a gyógyszereket, amelyeket a közgyógyellátás keretében térítésmentesen adunk. Garantáljuk, hogy mindenki hozzájut azokhoz a gyógyszerekhez, amelyeket állapota, betegsége indokol. A gyógyszertárak privatizációja kapcsán az okozza a gondot, hogy a gyógyszertári központok jogállásáról még mindig vita folyik. Mi egyet szeretnénk: egységes elvek alapján privatizálni. Ezért készítettük elő a gyógyszerészkamarával együtt a gyógyszertárakról szóló törvényt, amely jelenleg tárcaegyeztetésen van. Tamási Rita AZ ELSŐ GAZDASZÖVETKEZET SOMOGYBÁN / Életformát is váltottak Csörgő Tibor, az első somogyi gazdaszövetkezet igazgatóságának elnöke. Novemberre öten döntöttek Vésén a gazdaszövetkezet megalakítása mellett. Bejelentették csoportos kiválásukat a termelőszövetkezetből: 524 négyzetméter raktárépület, egy 12 éves MTZ traktor és némi készpénz jelentette az induló vagyonukat. — 130 hektár földterületen kezdtünk, de a cégbírósági bejegyzés idejére már heten voltunk, és több mint 200 hektárt tudhattunk a magunkénak — mondta Csörgő Tibor. Elvetettek 70 hektárnyi őszi búzát, 8 hektáron árpa került magágyba. Közben keresték az újabb földtulajdon szerzésének lehetőségét. Mindez újabb vállalkozókat serkentett, így már 13 tag szervezi 600 hektár földterületen saját boldogulálását. — A KSZE rugalmasságának köszönhetően már minden taSzakony István gunknál otthon van a tavaszi vetőmag, és a műtrágya. Egy tagtársunk 7 hektáron termeszt például kamillát. Szakony István azt is elmondta, hogy tudatosan készültek a váltásra, hiszen folyamatosan vásárolták a leendő tehenészetük állatait. Zsiga Gyula szüleivel együtt vállalta az új életformát: 40 hektár földterületet mondhatnak magukénak. Három fejőstehenük napi 40 liter tejet ad. — 85 aranykorona volt a bevitt tagi tulajdonunk, ehhez vásároltunk 581 aranykorona értékű földterületet. 100 hektárra szeretnénk fejleszteni a caládi tulajdont — mondta a nemrégiben még fakitermelő vállalkozó. A Vése-nemesdédi gazdaszövetkezet tagjai vallják: életformát váltottak. A PATE termelés- fejlesztési intézetének patroná- lásával, valamint az Országos Gazdaszövetség támogatásával a szolnoki Agrokertől Steyr-traktort vásárolnak, és pályázatot nyújtanak be egy 20 millió forintos világbanki hitelre. Terveik között szerepel, hogy gazdaboltot nyitnak, tápboltot vagy lera- katot szerveznek és április elsejétől a tejgyűjtést megoldják. M.T. (Fotó: Király J. Béla) Csörgő Tibor Zsiga Gyula
