Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-16 / 62. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1993. március 16., kedd POSTAFIÓK-VÁLASZ Megoldás magyarázattal A Somogyi Hírlap január 26-iki számában „Összement a postafiók” címmel, megjelent cikkre az alábbiakat kívánom a nyilvánosság elé tárni: Ki gyógyítja meg a parafenoméneket, ha kilyukad a gyomruk? A március 6-án megjelent Csoda vagy csalás? című írásukat szomorúan olvastam. Miért voltam szomorú? A francia felvilágosodás óta, azt hittem, hogy Európa közepén a XX. század utolsó évtizedében a józan ész győzhet, a középkori misztika, a babona, kuruzslás felett. Lehet, hogy tévedek. Sajnos, erre egyre több jel utal. A kaposvári főpostát (Kaposvár 1. sz. Postahivatal) az 1920-as években építették, az akkori igényeknek és követelményeknek megfelelő színvonalon. Ma már eredeti állapotában nem tudja biztosítani azokat a területi igényeket, amelyek a postai szolgáltatás jelenlegi követelményrendszere igényelne. A Magyar Posta Pécsi Igazgatóságának vezetése folyamatosan vizsgálta — és vizsgálja — a probléma megoldásának lehetőségét. Az elképzelések megvalósítását azonban alapvetően, két tényező befolyásolja. Az egyik: a jelenlegi főposta épületétől a városlakók nem kívánnak megválni; a másik: a Magyar Posta jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé a minden igényt, korszerűen kielégítő főposta megépítését. Áthidaló megoldás, hogy a meglévő épület adta lehetőségek figyelembevételével, többmilliós beruházással alakítson ki a posta egy biztonságosabb, igénybevevőkhöz jobban igazodó hivatalt. Az átalakítás 1991-ben megkezdődött, s jelenleg*is tart. Az új fiókrendszer kialakításának tervezésekor törekvésünk az volt, hogy az egyre növekvő fiókbérletre irányuló igényeket ki tudjuk elégíteni, továbbá, szerettük volna megszüntetni azt a zsúfoltságot, amely elsősorban, helyszűke miatt, a küldemények átvevőit érintette. Meggyőződésem, hogy az új helyzetben — melyet 1993. január 2-től indítottunk be — célunkat megvalósítottuk. A fiókbérleti lehetőséget megdupláztuk, az ügyfelek váróhelységét szintén duplájára növeltük. Az egyes fiókok méreteinek meghatározásakor pedig arra voltunk tekintettel, hogy a fiókbérlők mintegy 80 százalékának a naponta érkező küldemények darabszáma miatt ez a méret megfelelő. Az átgondolt tervezés ellenére elismerem, hogy nem voltunk elég körültekintőek mindenben, azokra a fiókbérlőkre, akik részére naponta igen nagy mennyiségű küldemény érkezik. (Például a Somogyi Hírlap szerkesztősége). Hibáinkat az új helyen történő beindítás napján észrevettük, azonnal kerestük a megoldás lehetőségét, amelyet ideiglenes megoldásként még aznap meg is találtunk. A cikk írója egyéb — közérdeklődésre is számot tartó — problémát is felvetett. Alapvetően jogosnak érzem azt a kifogást, hogy egyes fiókbérlők részére olyan küldeményeket is beosztunk, amely nem a fiókbérlőt érinti. Alapos vizsgálatom után ezzel kapcsolatban a következőket állapítottam meg: 1/ A fiókbérletet bérlők egy része nem veszi figyelembe a címzésmódra vonatkozó tájékoztatásunkat, amelyről további felvilágosítást nekik kellene adni, a címünkre feladni kívánók számára. A kérésünknek megfelelő intézkedést teheti szóban, levelezésben és hirdetésben. Levelezés alapján történő tájékoztatásra javasoljuk, hogy a fiókbérlő által feladott küldemény borítóján feladóként feltüntetett helyen — kézírással vagy gumibélyegzővel — közölje levelezési címét. Fiókbérlők részére a helyes címzés: Név (Cég neve stb.). Helység neve (Kaposvár). Postafiók száma (Pf:...). Irányítószám (7401) A fenti címzés esetén egyértelműen garantálni tudjuk a tévedésmentes beosztást a fiókbérlők részére. 2/ Igen gyakoriak azok a küldemények, amelyen csak a név, a helységnév és esetleg az irányítószám szerepel. Az így címzett küldemények helyes címhelyre való továbbítását dolgozóink — az ügyfél érdekében — igyekeznek megkeresni. A félreértések elkerülésével említem meg — a fiókbérlők részére naponta több mint tízezer darab küldeményt osztunk be a fiókokba —, a tévesen beosztott küldeményekor százaléka ennek a darabszámnak, és ez a cikkben említett probléma a fiókbérlők részéről. Más kérdés, hogy magam is keresem e szolgáltatás posta- hivatalon belüli javítását. Tény ugyanis, hogy a postafiók beosztásával foglalkozó dolgozóink sem minden esetben figyelmesek és a helyes címzés ellenére végeznek téves beosztást. A cikkben azon észrevételét, miszerint a címzett küldeményei „gyűrötten” kapja meg, általánosságban jogosnak érzem, de nem a kialakított kisméretű fiókok miatt. Személyes tapasztalatom, hogy a „gyűrötten” fiókba helyezett, vagy kikézbesített küldemény nem Kaposvár 1. postahivatal, de sok esetben nem is a Magyar Posta hibája. Hegedűs József hivatalvezető Az emberi test valóban csoda. Képes számos elváltozást, baját betegségét önmaga korrigálni. Sebeink begyógyulnak, tört csontunk összeforr, gyomorfekélyünk szépen gyógyult a fronton. Nem sorolom tovább. Erre a legbonyolultabb gép soha nem lesz képes. Az autómotor, tv-készülékhez, komputerhez, szakértő szerelő kell. Kézrátevéssel, bioenergia átadással nem gyógyul, nem javul meg. Ha így próbálná valaki „megjavítani” azonnal kiderülne. Lehet, hogy csak hitetlen vagyok vagy csak józanul gondolkodom, de a tüdődaganat így nem gyógyítható. Ha meggyógyult „így” az nem volt daganat, illetve nem volt rosszindulatú daganat. P. J.-né esetében (barcsi asszony) készült szövettani vizsgálat? Mert ha nem... M. J.-né kaposvári lakos esetében vesekövet „kihipnotizálták”. Ehhez alig van hozzáfűzni valóm. A vesekő eltávozhat spontán, érdekesen a fronton, hadifogságban — lehet a diétás koszt vagy egyéb körülmények miatt, a gyomorfekélyes betegeink parafenomén segítség nélkül is szépen gyógyultak. Ha valami ezen esetekben gyógyít: a hit. Ha komolyan hinnénk a parafenomének gyógyító erejében és csodáiban úgy felesleges a nagyon is drága kórház, a klinika, az orvostudo- mámy. Akkor csak sajnálni tudom az orvostanhallgatót, aki hat évig keményen tanul, míg megszerzi diplomáját. Akit kötelez ezek után orvosi esküje és a felelősség. Aki ezután még 4-5 évet tanulna szakvizsgáig. Aki havonta 6-7 alkalommal rendes munkáját felül ügyeleti szolgálatot tart kórházban vagy körzetben. Aki ügyeletes karácsony szent estéjén, mikor más családja körében van, ügyel szilveszter éjszakáján, míg mások mulatnak a parafeno- ménekkel együtt. Sajnálni fogom Albert Schwe- itzert, aki 50 éven át ingyen gyógyította Afrikában a négereket, sajnálom Sabint, aki felfedezte a gyerekparalízis gyógyszerét, sajnálom a körzeti orvost, aki a téli hóviharban éjszaka keresi fel tanyasi betegét, a katonaorvost, aki értelmetlenül pusztult el a Don kanyarban bajtársaival. Tudósok százait és ezreit, akik éjt nappallá téve kutattak új gyógyszerek és eljárások után, hogy embertársaikon segítsenek. Sajnálom a szívátültetőket, a fertőző kórház orvosait, mert küzdelmük hiába való volt. A parafenomén — minden kockázat és felelősség nélkül — mindent gyógyít. A nagyon drága kórházakat akár be is csukhatnánk, hisz ők mindent gyógyítanak. De mi lesz, ha a parafenomén gyomra kilyukad, netán a lépe elreped? Őket ezen esetben ki fogja majd meggyógyítani? Dr. Oláh Vilmos Nem a név a fontos A Somogyi Hírlap január 27-iki számában megjelent „Oktatók és iparosok Siófokon” c. írásukra írom meg véleményemet. Nem tudom Igali József fiatal vagy az idősebb korosztályba tartozik-e? írásából ítélve tévedt. Ugyanis az általa sérelmezett „maszek” elnevezés, ami a „kisiparosokat sérti”, egyáltalán nem az átkos ötvenes években egyik konfe- ransziénk ragasztotta ránk. Gondolom írása megjelenése után akadt olyan régi adóhatóságnál volt dolgozó, aki esetleg helyettem már tudomására adta Igali Józsefnek, hogy a „maszek” elnevezés nem kisiparossértő. Rövidítése a „magánszektor”-nak, éppen úgy mint az „ászek” az „állami szektorinak, az adóhatóság részéről. Éppen ezért a „tiltakozás” ellenére a véleményem az, aki valóban kisiparos azt, senki nem akarja bántani külön jelzőkkel. Ha egyesek nem úgy mutatkoznak be szinte dicsekedve, hogy X. Y. „maszek” vagyok, a kutya se törődne vele. Ugyanis nem az elnevezés a fontos, hanem az elvégzett becsületes munka a lényeg, ami némelyeknél hiányzik. Mindannyian söpörgessünk a saját házunk előtt. Több évtizedes tapasztalatom van. Igenis régebben voltak olyan jellemtelenek, akik kihasználták az egyes szülők szorult helyzetét és külön díjazást követeltek a tanuló foglalkoztatásáért. Különösen a „menő” szakmákban volt ilyen. Becsületes kisiparos a tanulóját az idevonatkozó törvények szerint neveli minden külön díjazás nélkül. Boros Gyula Kaposvár, Dózsa Gy. u. 18. nyugdíjas kisiparos Megegyezni, mérlegelni Megdöbbenéssel olvastam február 16-án lapjukban „Tavaly építették „most bontják” című cikket és elhatároztam, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogán jobbító szándékkal hozzászólok. A menyasszony és a kórház eladó... Az építtetőnek az engedélyt még a Közös Községi Tanács illetékes szerve adta ki. A közbejött rendszerváltás megzavarta az illetékességi jogköröket, így kialakult egy „már nem .....még nem” helyz et. Az építkezés beindult, önkényesen eltérve az engedélyezett méretektől azzal, hogy majd kialakul az illetékességi jog és rendezik az eltérést. Bár az építkezés helye az engedélyező hatóságtól körülbelül 300 méterre van, semmiféle hatósági ellenőrzés nem történt, de a szomszédos telek tulajdonosa sem tett lépéseket a szabályszegés megakadályozására. Amikor már az épület tető alá került, meglehetősen nagy költséggel, szabályszegés indokával határozatot hoztak az épület lebontására. Szerintem az építtetőt több összetevő ok segítette a kivitelezésben, így méltányos lenne a felelősség megosztása is a mulasztások arányában. Ebben az esetben mérlegelni kell és bölcsebb dolog lenne a szabálysértőt bírságolni és a mellette lévő telek tulajdonosát az okozott érték- csökkenés miatt kártalanítani. A bontás végrehajtása olyan hatalmas többletköltséget jelentene, hogy a mellette levő telek értékét többszörösen felülmúlná. A javasolt megoldás alkalmazása mentesítené az ön- kormányzatot népszerűtlen, romboló intézkedés kiadásának bélyegétől. Örömmel venném, ha az érintettek elismernék soraim segítő szándékát és köszönöm javaslatom szíves közlését. Nagy Jenő nyugdíjas * * * A február 16-án megjelent „Tavaly építették... ” című cikkel kapcsolatban én is érdekelt vagyok és kérem, hogy véleményemet szíveskedjenek leközölni. Úgy gondolom, hogy ingatlanának nyári hasznosítása mindenkinek jogos és ésszerű törekvése. A cikknek ezzel kapcsolatos részét remélem, senki sem értelmezi másképpen. A balatoni tulajdonosok nagy része hasonlóan cselekszik. Kárpáti Ferencnek az az állítása, hogy telke így elértéktelenedik, egyszerűen nem igaz. A jegyző úr védekezése, miszerint „nem személyes bosszúról van szó”, ugyancsak megkérdőjelezhető, mert hasonló szóbeszédnek szinte minden esetben alapos oka van. Galácz Rudolf Balatonmáriafürdő, Vasút tér 8. A Somogyi Hírlap 1993. március 3-i számában névaláírás nélküli cikk jelent meg. Az én olvasatomban egyébként abszolút elfogulatlannak tűnő írás a „hír”-re alapul, mely szélsőséges és hisztérikus érzelmeket keltett, mi több, igencsak túlkompenzált ellenlépésekre késztette a másik felet, nevezetesen a „menyasszonyt”. Sorban megszülettek az amúgy szintén elfogultságmentesnek tűnő nyilatkozatok, sajtócikkek, tv-riportok, és még ki tudja, mi fog következni. Talán egy sajtó- tájékoztató. Most ez amúgy is nagy divat. Csupán ki kell nevezni egy szóvivőt. Mindenesetre nem szeretnék újabb vi- szont-válaszokat generálni soraimmal. Valójában az egész nem ér annyit, mert nem a postás harapta meg a kutyát... Mielőtt a cikkben szereplő néhány elmés kivételre (nevezhetném blődlinek, csupán ízlés kérdése) válaszolnék, gyorsan „hivatalos” elfogultságot kell jelentsek. Mindenesetre úgy érzem, még kívülről (is) tudom szemlélni a ki tudja hány menetes bokszmeccseket. Soraimat azonban minden felsőbb kényszer híján fogalmaztam meg, és csupán saját (tév?)eszméimet tartalmazza. Lássuk a medvét, azaz a „menyasszonyt”. „Kemény forintok húzódnak meg a teljesítmények mögött, amelyek — várhatóan — meghozzák a maguk gyümölcsét.” Helyesebb lett volna talán úgy fogalmazni, hogy kemény forintok húzódtak meg a teljesítmények előtt. Ez a múlt, és nem illik felhánytorgatni. Mint ahogyan a „guruló dollárok” ügye sem megy előre. Ki tudná megmondani, az idők során hány forint gurult és nem biztos, hogy oda, ahová kellett volna. Főleg a kiskapukon. Mert abból volt bőven. „A beteg viszi a pénzt és imigyen ez meghatározza egy intézet sorsát...” Való igaz, hál Istennek nincs is okunk panaszra. Ugyanis bőven van betegünk, méghozzá a legsúlyosabbak közül, kiket megpróbálunk gyógyítani vagy legalábbis állapotukon, sorsukon jobbítani... Felkeresnek bennünket Szombathelyről, Veszprém megyéből, a székesfővárosból, az Alföldről, a legtávolabbi betegünk monoki volt Borsod megyéből. Szóval: ha a majdani teljesítményfinan- szírozás- elismeri munkánkat, nincs félnivalónk. Csak akkor, ha a TB nem fog vegytisztán működni. Elég, ha csupán légypötty (a bizonyos kiskapuk, egyesek számára szabad átjárhatósággal) kerül a rendszerbe. „A folyamatosan gondokkal küszködő kaposvári kórház sem elhelyezkedését, sem felszereltségét, komfortfokozatát tekintve nem vetekedhet a jól prosperáló mosdósival”. Különösen a nőgyógyászat vagy az urológia nem vetekedhet... Egyáltalán: miért küszködik ma gondokkal egy megyei kórház (persze nagyon sok kórház)? Már megint az átkos múlt, azok a célirányosan elguruló forintok. No meg a praktikák, melyek révén sikerült kórházakat egymásnak feszíteni. Hol vannak az egykori felelősök? Tökéletesen igaza van az írásmű szerzőjének abban, az elhelyezkedés és komfortfokozat sokkal jobb Mosdóson (2:0). Talán csupán a mosdósi elhelyezkedés nem szerencsés, lévén ugyanis Mosdós nem a világ köldöke és Somogyország közepe. Csak sokat kell döcögni a mentőknek, amíg kiérnek oda. A felszereltség körül már akad néhány bökkenő. Ugyanis nem gondolnám, hogy a mosdósi idegsebészetnek vagy baleseti, akár bármelyik sebészeti osztályának jobb lenne a felszereltsége... De azt sem hiszem, hogy a kaposvári kórház speciális tüdőosztályai jobban állnának műszerek vonatkozásában. És a belosztályok? Mosdóson van lehetőség — a megyei kórház él is vele — ultrahanggal vezérelt belszervi típusú biop- sziákra, anyagminták vételére. Ezzel szemben a kaposvári kórház II. belosztálya speciális, radiológiai vizsgálattal egybekötött kontrasztanyag-feltöltéses endoszkópos vizsgálatokat és kezeléseket képes végezni, vastagbél-polipokat távolít el. A mosdósi intézet másik kardiológiai belosztálya egyebek között szívritmus-zavar analíziseket készít, szívinfarktusos betegeket rehabilitál mindenki megelégedésére és természetesen speciális felszereltséggel. A megyei kórház I. belgyógyászata nagy számban látja el a heveny szívinfarktusos betegeket, kardiológiai cél-ultrahang készülékkel vizsgál és az izotóplaboratóriummal karöltve végzi a speciális vizsgálatokat, többek között Mosdós számára. A megyei kórház nem oly régóta rendelkezik a világ pillanatnyilag legmodernebb, érvizsgálatokra is alkalmas ultrahang- készülékével. ' Hol itt az igazság? Melyik intézet is a jobban felszerelt? Az igazság feltehetően az, hogy egyik intézet sem felszerelt — kellőképpen. Osztályunk minden megyebeli intézet részére elvégzi a fenti vizsgálatokat. „Kiválóan képzett szakemberek..." így is van, mindkét helyen. „Es még valami: a bizalom, amellyel körülveszik a betegek”. Abszolút érv. Ki miben, ki kiben, melyik intézetben bízik. A mi betegeink „feltehető többsége” bennünk bízik, mert mi gyógyítottuk meg. Akiket a mosdósiak gyógyítottak meg, bennük bíznak. Ez természetes. Vajúdnak a hegyek... és közben elsikkad a lényeg. A szakemberek, a profilok vezetői már régen egy asztalhoz ültek le megbeszélendő problémákat, az együttműködés, mely hivatott lenne a régi görcsöket, rossz beidegződéseket oldani. Hiszen jelenleg is szoros funkcionális egységben működnek szakmák a két intézetben. És ezen van még bőven javítani valónk. Ez a mi munkánk, s nem is kevés. Jó lenne, ha végre megszűnne a sandaság, az „ordas indulatok” kioltódnának. Az azonos szakmáknak a startvonalat attól kezdve kell meghúzni. De akkor sem egymás ellen. Végezetül, a mosdósi Tüdő- és Szívkórház újonnan kinevezett vezetőjének innen kívánom, hogy sikeresen vívhassa meg harcát, valósítsa meg elképzeléseit, és mindig csakis „tiszta forrásból” merítsen. Személye erre garancia. A menyasszony nem eladó? Minden menyasszony férjhez is akar menni. Lehet, hogy még ez is bekövetkezik egyszer. Dr. Nyárádi Attila a megyei kórház dolgozója
