Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1993. március 10., szerda Tovább terjeszkedik az osztrák Avanti-hálózat. A legfiatalabb benzinkút a siófoki lesz, amely a nyári szezonra készül el. A benzinkút mellett egy üzletet is kialakítanak. Vélt, vagy valós félreértések Művelni kell a föídeket! Mi jár a katonának? Ha levetette az „angyalbőrt” Költségvetési hiány a központi költségvetésben az év első két hónapjában 25,8 milliárd forint hiány ala­kult ki. A bevételek 144,4 mil­liárd forintot értek el, a kiadá­sok összege pedig 170,2 mil­liárd forint volt. A deficit növe­kedése 8,4 milliárd forint, 11 milliárd forinttal kevesebb a tavalyinál. Az ipari termelés kis mértékben növekedett, a gazdálkodó szerveknek a költségvetés 9,4 milliárd forint támogatást folyósított. Feb­ruár végéig összesen 44,5 mil­liárd forint személyi jövedele­madót fizettek be. A Pénz- > ügyminisztérium szerint a 25,8 milliárd forintos hiány kisebb a vártnál, de márciusban még számottevő adó-visszaigény­lések várhatók. Tokaji Szimpozion Önkormányzatok, vállalko­zók, idegenforgalmi és kulturá­lis alapítványok, társadalmi szervezetek, mintegy félszáz szlovákiai, ukrajnai és román szakértő részvételével már­cius 12-13-án tanácskozást rendez Tokaj város polgár- mestere, valamint az Euro-lmage Társaság arról, hogy az 1996-os világkiállí­táshoz hogyan tudna csatla­kozni a vidék, elsősorban az észak-kelet-magyarországi régió. A programban előadá­sok hangzanak el Magyaror- oszág határon kívüli kapcsola­tairól, az Expo előkészítésé­nek jelenlegi helyzetéről, az alapítványok és vállalkozások ebben vállalt szerepéről, a szállodaipar és idegenforga­lom jelenlegi fogadókészségé­ről és fejlesztési lehetőségei­ről. Tudományos ülés Budapesten A magyar egészségügy új fejlődési szakasz előtt áll. Az elkövetkező években, évtize­dekben hasonló robbanász- szerű változás várható az or­vostechnológiában, mint ami a fejlett országokban 20-25 esz­tendővel ezelőtt lezajlott. A felzárkózás koordinálásában, segítésében alapvető szere­pet játszik az Országos Kór­ház- és Orvostechnikai Inté­zet, amely a napokban ünnepli fennállásának 30. évfordulóját — mondta az ünnep alkalmá­ból rendezett tudományos ülésen Budapesten Simon Kis Gábor, az intézet igazgatója. Kiállítás és szakvásár Nemzetközi kongresszust és kiállítást rendez március 13-15. között a Magyar Opti­kus Ipartestület Tihanyban. A rendezvényen mintegy 600 optikus és szemorvos részvé­telére, valamint 41 magyar és külföldi kiállítóra számítanak, akik nemcsak bemutatják leg­újabb termékeiket, hanem szakvásárt is tartanak. A kongresszus célja, hogy se­gítse a látszerész szakma színvonalának emelését, meg­ismertesse a legújabb kutatási eredményeket. Az előadáso­kat kiegészíti a szemüvegek, szemüvegkeret-modellek, kontaktlencsék és látszeré- szeti anyagok bemutatója. Válságban a Miskolci Üveggyár A felszámolást intéző Reorg Rt a továbbiakban nem haj­landó támogatni az egykor szebb napokat látott Miskolci Üveggyárban a gazdaságta­lan gyártást, ezért a gyár ve­zetése április 1-jétől — remél­hetőleg átmenetileg — be­szünteti a termelő tevékeny­séget. A gyárvezetés levélben közölte csaknem kétszáz dol­gozójával: április 1-jével szá­míthatnak munkaviszonyuk beszüntetésére. (Folytatás az 1. oldalról) — Ismét vélt, vagy valós fél­reértések áldozata a közvé­lemény mondta a helyettes ál­lamtitkár. Abból a tényből kell kiindulni, hogy a szövetkezeti közös használatban lévő ter­mőföldek egy részének tulaj­donosai a szövetkezet tagjai, és a kívülálló földtulajdono­sok. E tulajdon azonban rész­arány tulajdonként szerepelt korábban a magyar mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben. A mostani törvény végre­hajtása során e részarány un. tábla szintű tulajdonban teste­sül meg. A törvénynek kettős célja van: egyrészt, hogy a részarány-tulajdonosok az őket megillető földterületeket természetben megkaphassák, másrészt, hogy a termőföldek folyamatos mezőgazdasági hasznosítása biztosítva le­gyen. E két fontos cél együttes megvalósítása a földkiadó bi­zottság feladata. — Előfordulhat-e, hogy a földkiadások során egyesek­nek már csak gyenge minő­ségű föld jut? — A föld minőségét,mint az közismert, az aranykorona ér­ték jelzi. A földtulajdonos dön­tésére bízza a törvény, hogy megjelölje: melyik táblában kívánja kijelöltetni az őt megil­lető földet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagy kü­Magam is tamáskodom, mert távol áll tőlem, hogy túl gyorsnak, vagy „szeplőtlen­nek” tartsam a privatizálás fo­lyamatát, azt azonban el kell ismernem, hogy 1992 után meglehetősen meredeken ívelt felfelé e rendkívül bonyo­lult, társadalmilag is politikai­lag is kényes folyamat grafi­konja. Ez azt mutatja, hogy a tanulás, a tapasztalatszerzés és az értékelés szakasza eléggé hamar lezárult. 1992-ben — az előző két esz­tendőhöz képest — az átala­kulások fele, az előadásoknak pedig több mint a kétharmada befejeződött, s az állam egy esztendő alatt kétszer annyi bevételre tett szert ebből a for­rásból, mint korábban két év alatt összesen. Nehezen tudom értelmezni lönbség van a föld kijelölése és a föld kimérése között! Ne­vezetesen, ha a tulajdonos nemcsak azt kéri, hogy jelöljék ki, melyik táblában van az ő földje, hanem a táblán belül is ki akarja méretni az ő kizáró­lagos tulajdonát képező terü­letet, ennek a költségét már neki kell viselnie. — Nyújt-e garanciát a tör­vény arra, hogy valaki a ko­rábbi jóminőségű földje he­lyébe ugyanolyant kapjon? — A jogszabály biztosija, hogy hátrány ne érje a tulaj­donost. Ha belterületi tulajdon kiadása nem lehetséges — mert nincs olyan felosztható föld —, akkor a bizottság a le­gértékesebb külterületi rész­ből fogja kijelölni annak a tu­lajdonát, aki egykor belterületi földet vitt be a szövetkezetbe. Ebben a kérdésben maga a törvény állít fel rangsort. Fon­tos szabály: ha a tulajdonosok nem jutnak egyezségre, akkor sorsolással döntenek. — És akinek mondjuk ültet­vény van a kijelölésre kerülő földjén? — Ebben az esetben a szö­vetkezet és az új a földtulaj­donos között elszámolási vi­szony alakul ki. A szövetkezet közli az ültetvény, vagy egyéb beruházása értékét, amit a földtulajdonosnak meg kell té­rítenie. Ha ezt az értéket sok­az olyan megfogalmazásokat, amelyek a privatizációval kap­csolatban a „lehetőség szerint minél gyorsabb" végrehajtás­ról, mint racionális eszközről szólnak. Meggyőződésem, hogy társadalmi tulajdonba vett eszközök magáncélú ér­tékesítésénél roppant nagy a tulajdon kezelőinek felelős­sége azért, hogy megfelelő esélyegyenlőség mellett, nyil­vános ellenőrzés alatt történ­jen a privatizálás. Amúgy könnyen mondják rá a részletek nem ismerői, hogy „kiárusítják” a nemzeti va­gyont, hogy korrupció játszik szerepet abban, ki nyer ver­senytárgyalást. Az elhamar­kodott, nem nyilvános, nem „áttetsző” lépések és intézke­dések csak tápot adhatnak az ilyen vádaknak. nak tartja, akkor a földkiadó bizottság joga, hogy felülvizs­gáltassa valamilyen szakha­tósággal a vitatott beruházás valós értékét és a szakvéle­mény alapján határozattal döntse el, mennyivel tartozik az új tulajdonos. A határozat ellen a felek fellebbezést nyújthatnak be a megyei föld­művelésügyi hivatalhoz, ahol II. fokon döntenek a térítési összeg mértékéről.. Ha ezt sem fogadják el a felek, bíró­sághoz fordulhatnak. — Szerencsés volt-e mos­tanra időzíteni a törvényt, amikor a kárpótlási ügyek mi­att amúgy is leterheltek a föld­hivatalok? — A földhivatalok valóban leterheltek, iszonyatos meny- nyiségű munka vár az ott dol­gozó kollegákra. Ugyanakkor a kárpótlási törvények és a két szövetkezeti törvény végrehaj­tása során alapvetően meg­változnak a mezőgazdaság­ban a földtulajdon-viszonyok és a föld gazdájának termé­szetes igénye, hogy pontosan tudja, a határ melyik részén fekszik az ő földje. Ennek a későbbiek során a föld-bérleti viszonyok rendezése, a szö­vetkezet és a földtulajdonosok közötti kapcsolatban fontos szerepe lehet, tehát ezt a kér­dést is feltétlenül rendezni kell. Újvári Gizella De annak is nagy a veszé­lye, hogy e potenciális vádak megbénítják a privatizálás végrehajtóit, hiszen ha eleve olyan magas árakkal dolgoz­nánk, amelyek meghiúsítanák az eladásokat, joggal érhetné őket a vád: szándékosan el­odázzák a privatizálás folya­matát. A privatizálás felgyorsí­tására bejelentett intézkedé­seket mostanában úgy minő­sítik, hogy azok a kormány vá­lasztás előtti gazdaságélénkí­tési lépéseinek szerves részét képezik. Ha ez így van, akkor a kormány ragyogóan eltit­kolta valódi szándékát, amikor az idei intézkedési tervet meg­fogalmazta, hiszen a hiteljegy az egyetlen olyan elgondolás, amelynél a befektetők forrá­sait alig, vagy csak kis mér­tékben bevonnák a privatizá­lásba. Csak arra nehéz választ ta­lálni, hogy e nélkül a kedvez­mény nélkül hogyan alakul­hatna ki az a széles hazai vál­lalkozói réteg, amely — a nyi­latkozatok szerint ellenzéknek és kormánynak egyaránt szívügye? Bácskai Tamás A sorkatonai szolgálatból le­szerelt és bevonulása előtti munkahelyén tovább foglalkoz­tatott dolgozót (szövetkezeti tagot) a magasabb munkaköri besorolásról szükséges szak­mai vizsgák megkönnyítése ér­dekében — kérelmére — külön fizetés nélküli szabadság illeti meg. A hadkötelesnek a sorka­tonai szolgálatból való leszere­lése után tizennégy napon be­lül, a tartalékos katonai szolgá­latból leszerelés után pedig, ha a szolgálat a húsz napot nem haladta meg, két napon belül, ha pedig azt meghaladta három napon belül kell a munkáltató­nál, szövetkezetnél munkavég­zésre jelentkeznie. Ha a hadkö­teles leszerelése honvédelmi kötelezettség teljesítésével összefüggő baleset, vagy be­tegség folytán történt, erről a munkáltatóját a hadkiegészítő parancsnokság köteles értesí­teni. A sorkatonai szolgálatból le­szerelő, a polgári életbe történő visszatérés és beilleszkedés megkönnyítésére — elsősor­ban szociális helyzete alapján — egyszeri pénzjuttatásban ré­szesíthető. A segélyt az állo­mányilletékes alakulat a lesze­reléskor fizeti ki, összege a honvéd illetmény minimum másfélszerese, maximum öt­szöröse lehet. A sorkatonai szolgálatból le­szerelt és a bevonulás előtti munkahelyén foglalkoztatott (Tudósítónktól) A hét végén Barsiné Pataki Etelka, a világkiállítás főbiz­tosa társaságában Somogyba látogatott dr. Rubovszki And­rás, a Magyar Szállodaszö­vetség elnöke, és a Balaton- lellén összegyűlt vállalkozók valamint önkormányzati veze­tők jelenlétében szenvedélyes hangon szólt a tópart szállo­dafejlesztési terveiről, illető­leg ezzel összefüggésben a kedvezőtlen jelenségekről is. Rubovszki András az idegen- forgalom mai helyzetének jel­lemzéseként elsőként arról be­szélt, hogy az idegenforgalmi piac éppen úgy omlott össze Magyarországon, mint az ipari és a kereskedelmi piac. Ezt a traumát a balatoni turizmusnak is el kell szenvednie, ám a vál­ságból való kiútkereséssel nem egyeztethető össze a 60-as és 70-es évek üdülővendég for­galmát visszasíró nosztalgiá­zás. Ehelyett azon kell gondol­kozni, hogy miként lehet kiala­kítani a turizmus mai viszo­nyokhoz igazodó szerkezetét, mit tehetünk a jövő vendégé­nek kulturált fogadásáért. A szállodaszövetség elnöke szerint hazánkban ma egyetlen olyan terület van, amely szál­láshellyel fogadni tudja majd az expóra érkező vendégeket, és ez a Balaton. Sevillában is a várostól 120 kilométeres kör­zetben alakították ki a szállás­helyeket, így hát nekünk is ezt kell tennünk — mondta Ru­bovszki András. Az olcsó szál­láshelyek már rendelkezésre állnak a tóparton, a négy meg dolgozó munkabérének megál­lapításánál figyelembe kell venni a hasonló munkakörben bekövetkezett béremelést. A munkavállaló személyi alapbé­rét a sorkatonai, vagy polgári szolgálat teljesítését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók ré­szére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésének megfelelően módosítani kell. A sorkatonai, vagy polgári szolgálat teljesítését követően 30 napon belül munkaviszonyt létesítő vagy a fennálló munka- viszonyában 14 napon belül to­vábbfoglalkoztatott munkavál­laló részére két hétre járó sze­mélyi alapbérét — kérésére — előre ki kell fizetni. Az így kifize­tett bért — eltérő megállapodás hiányában — két hónapon belül két részletben kell levonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített bér munkabéréből le­vonható. Bóla Imre ezredes, a So­mogy Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka elmondta: a katonai vagy pol­gári szolgálatot teljesítőket, — valamint hozzátartozóikat — előre tájékoztatják a jogaikról, az őket megillető segélyekről. Aki részletesebb információt szeretne kapni, annak a hadki­egészítő parancsnokság ügy­félszolgálata áll rendelkezé­sére. az ötcsillagos szállodákból azonban még nincs elég. Pedig ezekre is szükség lesz, no meg a volt SZOT-üdülők igyén bevé­telére is számítani kell. E tekin­tetben a szállodaszövetség korrekt együttműködésre tö­rekszik a Nemzeti Üdülési Ala­pítvánnyal. Rubovszki András mindazonáltal aggályainak is hangot adott. A jellenlévő ön- kormányzati vezetőket és vál­lalkozókat arra intette, hogy a gyors meggazdagodás remé­nyében ne tegyék kétes hírű üdülőhellyé a Balatont. Ne csi­náljanak a tópartból lokálköz­pontot, örömlánytanyát, vursli- centrumot meg pulóverpiacot. Mert hiába fog az expo idején rangos művészeti, népművé­szeti programokat szervezni Somogy vagy Veszprém me­gye, a „magyar tengerre" kí­váncsi expóvendég egy éj­szaka után el fog menekülni in­nen. A Balatonnak egy nyu­godt, polgári, családi üdültetési struktúra kialakítására kell tö­rekednie, nem pedig arra, hogy ügyetlenül utánozza a világ nagy üdülőközpontjait. A szállodaszövetség elnöke elismeréssel szólt azokról magánvállalkozásban felépít, vendéglátó egységekről, am lyek az M 7-es, a 7-es és 71-es út találkozásánál az f mőlt években „nőttek ki a fő' bői”. Rubovszki András eze az objektumokat példaérte nek nevezte, mert a tóp hangulatához, a minőségi rizmus igényeihez mind szempontból jól igazodnak. G. J. Lassú vagy gyors a privatizáció? Ütemek és ívek Szabó Tamás, a privatizációs ügyek kormánybéli gazdája a közelmúltban átfogó képet adott az állami vagyon leépí­tésének folyamatáról. Sokan fanyalgással fogadták a be­számolót, vagy mert lassúnak találják a privatizáció ütemét, vagy mert elégedetlenek az új tulajdonosok körével. Egy azonban bizonyos: magával a tényekkel, az elért eredmé­nyekkel senki sem vitatkozik. Inkább az ütemet találják las­súnak mindazok, akik bírálják a minisztert és csapatát. „Ne váljék a tópart lokálközponttá és örömlánytanyává!” Szállodafejlesztési tervek és aggályok a Balaton-parton

Next

/
Thumbnails
Contents