Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1993. január 7., csütörtök Szankciók Bagdad ellen Az amerikai kormány javasolta szövetségeseinek: követeljék Iraktól az ország déli részében telepített légvédelmi rakéták eltávolítását. Ha Bagdad nem tesz eleget a követelésnek, a szövetségesek katonai lépésekhez folyamodnak. Bili Clinton, a jövendő elnök szóvivője útján közölte, hogy támogatja a Bush-kormány álláspontját s Iraknak tiszteletben kell tartania a repülési tilalmat. Magyar-szlovák együttműködés A magyar és a szlovák hadseregnek érdekében áll az együttműködés továbbfejlesztése, a baráti kapcsolatok elmélyítése. Szlovák vélemény szerint ugyanis hadseregeink szerkezeti felépítésében és harci felszerelésében sok a rokon vonás. A parancsnoki testület mindkét országban hasonló kiképzést kapott, fennmaradtak a régebbi személyes kapcsolatok. A szlovák hadseregnek nincs szándékában nyomást gyakorolni szomszédaira — mondta a szlovák hadsereg nemrégiben kinevezett parancsnoka. Elsüllyedt egy teherhajó Görögország déli partjainál, a Peloponnészosz félszigetnél szerdán reggel elsüllyedt egy panamai zászló alatt közlekedő, görög tulajdonú teherszállítóhajó. A hajó 17 főnyi legénységének megmentésére mentőhajókat és helikoptereket küldtek a térségbe, de a rossz időjárás akadályozta a kutatást. A tizenegy görög és hat orosz tengerész állítólag még a hajótest elmerülése előtt elhagyta a hajót, egyelőre azonban nem sikerült őket megtalálni. Gajdar az év embere Az oroszok érdeklődésének középpontjában tavaly Gajdar ex-miniszterelnök, az infláció és a szórakoztató könnyűmü- faj állott — ez tűnik ki az orosz televízió szórakoztató osztálya által közzétett felmérésből. 1991-ben még Borisz Jelcin, az augusztusi konzervatív puccskísérlet és a szex állott az első három helyen. Feljövőben a világélelmezés Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének kedden közzétett legfrissebb jelentése szerint tavaly javult a világ ellátottsága gabonából. A FAO becslése szerint tavaly 1,93 milliárd tonna gabona termett a földkerekségen, közel három százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A megtermelt mennyiség elegendő a tervezett szükséglet fedezésére, s bizonyos tartalékképzésre is. Fenyegető olaj hiány Szerbiában az olajhiány nemcsak azzal fenyeget, hogy fűtés nélkül marad a lakosság, hanem azzal is, hogy összeomlik az elektromos hálózat, mivel a fagyoskodó emberek kénytelenek áttérni a villanyfűtésre. Jelenleg még nincs folyamatosan túlterhelve az áramellátás napi 110-120 millió kilowattórát termelő rendszere, ám a nagyobb városok egyes kerületeiben már most is gyakoriak az áramszünetek a rendelkezésre álló kapacitásnál nagyobb kereslet miatt. Felmentésüket kérték a médiaelnökök Gombár Csaba: A rádió státusza teljesen megváltozott Hankiss Elemér: Egy fejezet zárult le a jó ügy átmeneti vereségével Kérdőjelek Határok A lassan egységesülő, példaképként emlegetett Európánkban a határok fokozatosan elvesztik jelentőségüket, „átjárha- tókká”, mindinkább szimbolikussá válnak — halljuk, hisszük és hirdetjük is évek óta. Hideg zuhany lehet hát e nemes reményre az az új év első napjaiban Bonnban kiszivárgott hír, hogy a német belügyminisztérium különleges radarral és infravörös készülékekkel kiépített automatikus védőrendszerrel akarja ellenőrizni a német-lengyel és a német-cseh határ- szakaszokat. Biztos, hogy erre szükség van?— kérdezték a Bild című lapban megjelent információt olvasva sokan Némethonban is. Hát hogyne — jött a felelet, hiszen illegális bevándorlók, gazdasági menekültek százezrei veszik célba az idén is a Kánaánnak tekintett Nyugatot, s a létszámhiánnyal küzdő határőrség képtelen eleget tenni feladatának. De vajon ez az igazi megoldás?— fűzhetjük tovább a meditálást, hiszen a nélkülözés, a polgárháború vagy a létbizonytalanság által a zöldhatár felé kergetett embereket gyaníthatólag a szupertechnika éppúgy nem fogja önmagában megállítani, mint mondjuk a szigorúbb vízumrendelkezések elfogadása. Csak németországi gondokról van szó? Nem, hiszen nyitott a kérdés, vajon a liberálisabb utazási törvény elfogadása után, talán már a közeljövőben, szabályos dagály kezdődik-e a Keletről jövő menekülthullámban. Mert ha igen, vélhető, hogy hazánkat sem fogja kikerülni, bár lehet, hogy az elhúzódó útlevélkiadás miatt ez pár hónappal későbbre tolódott. Márpedig ha e sokmilliósra duzzadható menekültseregnek csupán egy része választja — akár csak kényszerű tranzitállomásnak — Magyarországot, akkor a radarnál és infravörös sugárnál jóval többet kell kitalálnunk e kontinentális probléma megoldására. Szegő Gábor Hős vagy áruló? A CIA-nak kémkedett a lengyel ezredes (Folytatás az 1. oldalról) Gombár Csaba döntését azzal indokolta, hogy kinevezésekor — 1990 nyarán — azt vállalta: elősegíti a rádió független közszolgálati funkciójának kialakítását, és felkészülését a kereskedelmi adók beindításakor várható versenyhelyzetre. Erre azért vállalkozhatott, mert a „rádió politikai függetlenségét a pártok egyöntetű akarata látszott biztosítani.” Ma a rádió gazdaságilag stabil, műszakilag működőképes, műsorai jók és politikailag kiegyensúlyozottak, a parlament azonban megszüntette az intézmény önálló költségvetési fejezetként való működését, és a rádiót a kormány közvetlen felügyelete alá helyezte. Ezzel a rádió státusza teljesen megváltozott. „Azt a feladatot, hogy a rádióra vonatkozó törvény megszületéséig segítsek fenntartani a Magyar Rádió pártoktól és a kormánytól való függetlenségét, az új helyzetben többé nem tudom vállalni” — mondta a köztársasági elnökhöz intézett beadványát ismertetve Gombár Csaba. Hankiss Elemér lépése indoklásában felidézte, hogy 1990 augusztusában — kinevezésekor — azt a megbízást kapta, hogy alakítsa át a tv-t egy modern, európai típusú, független közszolgálati televízióvá. A kemény tél és a szárazság arra kényszerítette a román ortodox egyház vezetőit, hogy a bukaresti tűzoltósághoz forduljanak és sürgősen 10 tonna vizet kérjenek a vízkereszt ünnepének egyházi szertartásaihoz, valamint a maguk mindennapi szükségleteihez. Január 6-a vízkereszt (epiphania) ünnepe, amikor a hívők üvegszámra viszik haza a templomokból a szentelt vizet. A bukaresti ortodox székesegyház körül felállított hatalmas hordókban csaknem három tonnányi szentelt vizet bocsátottak a hívők rendelkeAz azóta eltelt időszakban a két médiaelnök mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kapott megbízásnak tisztességgel megfeleljen. Hankiss Elemér szerint nem rajta és nem Gombár Csabán, hanem elsősorban a politikai erőkön múlott, hogy a megbízást tovább vállalni nem tudják. A kormánypártok — erős jobboldali politikai nyomás hatására — főként az elmúlt hónapokban mindent megtettek azért, hogy a tv már meglévő függetlenségét felszámolják — fejtette ki Hankiss Elemér. A legutóbbi események — a médiatörvény zátonyra futása, a rádió és a tv pénzügyi besorolásának megváltoztatása — lehetetlenné teszik azt, hogy a televíziót független intézményként tovább vezesse. Ezzel — véleménye szerint — a médiakonfliktus egy fejezete a „jó ügy időleges, átmeneti vereségével” zárult le. Hankiss Elemér bízik azonban abban, hogy a médiumok függetlenségéért folytatott harc előbb-utóbb győzelemmel fejeződik be. Hankiss Elemér hangsúlyozta: a küzdelmet nem adja fel, ám más fegyverrel: a jog eszközével harcol tovább. Ragaszkodik ahhoz, hogy az ellene indított fegyelmi eljárást lefolytassák, ugyanis be akarja bizonyítani, hogy az ellene és két munkatársa ellen folyó eljárás jogsértő és minzésére a tűzoltók által szállított vízből. A szokatlanul hosszú és kemény tél következtében ugyanis Bukarest víztartályainak nagy része befagyott. Crin Halaicu, Bukarest polgármestere „drámainak” nevezte a helyzetet. A bukarestiek — akiknek többsége ráadásul fütetlen lakásokban is kénytelen vacogni — úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Van, aki az ablakpárkányról összekapart hóval főz kávét a vendégeinek, s akadnak férfiak, akik az akvárium leeresztett vizével borotválkoznak — írják a román lapok. den szempontból megalapozatlan. Hankiss Elemér köszönetét mondott munkatársainak, akik azon dolgoztak, hogy Kelet-Európábán legalább két és fél évig működhessen egy önálló és autonóm közszolgálati televízió. „A következő hónapokban nekünk is részt kell vállalnunk abban a szégyenben, amelyben osztozik minden kelet-európai ország: hogy kormány- és párt-televíziók működnek” — mondta Hankiss Elemér. A tv dolgozóitól Hankiss Elemér azt kérte, hogy maradjanak a helyükön, és „álljanak ellent annak a romboló munkának, ami a televízión belül az elmúlt hetekben megindult.” A „rombolás” résztvevőit pedig arra intette, hogy ne tegyenek semmi olyat, amit később megbánhatnak, amivel megsértik a sajtószobadság vagy az alkotmányosság szellemét. A köztársasági elnök Gombár Csaba és Hankiss Elemér érveinek meghallgatása után kijelentette, hogy a médiaelnökök indokait megérti és méltányolja. Köszönetét mondott a kétéves tevékenységükért, kiemelve, hogy a két elnöknek „a magyar politikai életben mindeddig példátlanul durva támadások kereszttüzében” sikerült biztosítania a vezetésük alatt álló intézmények működését. Elraboltak tízmillió dollárt Egy héttel a New York-i 8 milliós rablás után a New York államban található Ro- chesterben ismeretlen tettesek mintegy 10 millió dollárral távoztak egy pénzszállító cég kirendeltségéről. Az AP jelentése szerint a fekete maszkot viselő fegyveresek kedden reggel lepték meg a Brinks cég rochesteri kirendeltségének alkalmazottait. A rendőrség nem zárja ki, hogy az alkalmazottak együttműködtek a rablókkal, akik a helyi hatóságok szerint akkora mennyiségű bankjegyet zsákmányoltak, hogy egy kisteherautó kellett az elszállításához. Az ősszel mutatta be a The Washington Post a hidegháború egyik páratlan alakját: Ryszard Kuklinski lengyel vezérkari ezredest, aki tíz éven át a Szovjetunió, a Varsói Szerződés legkényesebb katonai titkait juttatta el az amerikai hírszerzésnek. A lap most hosszú interjút közölt az Egyesült Államokban álnéven élő egykori tiszttel, aki magas amerikai kitüntetést kapott. Hazájában azonban a lengyelek többsége még mindig árulónak tekinti. Kuklinski kitűnő képességeivel, munkaszeretetével kulcspozícióba került a lengyel vezérkarban, de az ország érdekeit eláruló vezetésből kiábrándulva 1971-ben egy nyugati felderítőúton, önként ajánlotta fel szolgálatait az amerikai hírszerzésnek. Egy évtizedig több mint 30 ezer titkos szovjet dokumentumot juttatott el a CIA-nak: adatokat a legkorszerűbb szovjet fegyverekről, a kódokról, a szovjetek amerikai ügynökeiről. Megadta a háború esetén működő titkos, föld alatti harcálláspontok helyét s a VSZ-nek a Nyugat elleni felvonulási terveit. 0 figyelmeztette az amerikai kormányt a szovjetek 1980-as lengyelországi beavatkozási terveire. A puccs küszöbén Kuklins- kit és családját az amerikaiak sikerrel kiszöktették. Az ezredest Varsóban halálra ítélték, majd az ítéletét az 1989-es amnesztia keretében 25 évi börtönre változtatták. Az ítélet azóta is érvényben van. Annak ellenére, hogy Zbigniew Brzezinski, Carter elnök lengyel származású volt nemzet- biztonsági főtanácsadója ismételten kérte Lech Walesa lengyel elnököt az ítélet megsemmisítésére és Kuklinski kitüntetésére. Walesa azonban nem lépett, és a The Washington Post által Varsóban megkérdezett lengyel tisztek, tábornokok többsége Kuklinski ellen foglalt állást. Akárcsak a közvélemény: egy felmérés szerint a lengyelek 46 százaléka árulónak tartja Kuklinskit. H. A. Tűzoltóktól kért vizet az ortodox papság Képviselők vándorúton Avagy: egy parlament kálváriája Az európai és a világpolitika számára valahol az edin- burgh-i csúcs margóján észlelhető mozzanat volt csak, de a belga lapok napokig kezelték vezető témaként. A skót fővárosban végre „hivatalosan” is eldőlt, hol ülésezzenek ezután az európai képviselők. A tények A bizonyos értelemben csaknem 30 évi huzakodásban — Brüsszel-e vagy Strasbourg — salamoni döntés született: se nem (csak) itt, se nem (csak) ott, hanem mindkét helyen... A győzelmi fanfárok mindkét városban szóltak — s közben mind többen emlékeztettek a vesztesekre: az ezután még gyakoribb vándorlásra kényszerülő európai képviselő-testületre. No, meg az egészet végsősoron finanszírozó európai adófizetőkre. Az 1952 óta létező Európai Parlament 1979 óta közvetlenül választott képviselőtestülete a közösségi tagországoknak. Eredetileg Strasbourg- ban kapott helyet, de csak „bérlőként”, az Európa Tanács épületében. A „saját” ház felépítése előtt ugyanis meg kellett volna állapodni: melyik város lesz az állandó parlamenti székhely. S ez az, ami évtizedeken át „nem jött össze”. Az idők folyamán az európai intézmények zöme Brüsz- szelbe került. Ott van mindenekelőtt az EK-bizottság, s ez a központja a Miniszterek Tanácsának, a gazdasági és társadalmi bizottságnak. Nem mellékesen ott van a NATO és már az európai védelmi szervezetnek tekintett Nyugat-európai Unió központja is, csakúgy, mint a majdani Európai Régiók Tanácsa. Brüsszelből nézve — Európa fővárosaként — „logikusan” neki járna a parlamenti bizottsági üléseket. A plenárisok „átengedésétől” azonban Franciaország kezdettől fogva mereven elzárkózott. Francia értékelés szerint ugyanis Strasbourg az európai együttműködés alapjának tekintett francia-német megbékélés szimbóluma, s mint ilyen előjogokkal rendelkezik. Megnőtt a tét A vita mindaddig megmaradt a jelentéktelen torzsalkodások szintjén, amíg nem kezdett egyre inkább érdemi munkát (is) végző fórummá válni a strasbourgi testület, hogy aztán a Politikai Unió kilátásba helyezésével már egyenesen a nemzeti parlamentek bizonyos jogköreinek átvétele is napirendre kerüljön. Egyre nyilvánvalóbbá vált: a mind „föderalisztikusabb” Európában a parlamentnek már a közeli jövőben is egyre nagyobb szerepe lesz. A tét megnőtt. Brüsszelben maga Vilfried Martens, a korábbi kormányfő nevezte „lét- fontosságúnak" a parlement elnyerését. A franciák válaszul tudtul adták: mindaddig „blokkolják” minden további európai intézmény székhelyének kijelölését, amíg nem rögzítik Strasbourg státuszát. A helyzet ilyenformán tarthatatlanná vált, s feloldására végülis úgy döntöttek: legyen az évi tizenkét „rendes” ülész- szak Strasbourgban, a „rendkívüliek” pedig (ha a képviselők abszolút többsége ezt megszavazza!) Brüsszelben. A két város most ünnepelt. S időközben mindkét helyen hozzáláttak a leendő „végleges” parlamenti épület felépítéséhez (a brüsszeli már gyakorlatilag kész). Azt már csak az ünneprontó újságírók jegyzik meg, hogy a két város közötti távolság 450 kilométer. Vonattal bő négy óra, autóval valamivel kevesebb. ... és az ára A két város közötti ingázás már eddig is évi több mint 120 millió dollárt vitt el. S ha hozzávesszük a járulékos kiadásokat (a telefonok, titkárnők, sofőrök és papír-tonnák megsokszorozását), az már a közösségi költségvetés 10 százalékát teszi ki... A komolyan vett demokrácia nemcsak „a létező legrosszabb” forma, de alighanem a legdrágább is. Fóris György
