Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

4 1993. január 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG KORKÉRDÉS A PARTOKHOZ Amit remélnek és amiben hisznek A „Hit, remény, szeretet” hármas jelszava igen régi és vélhetően elévülhetetlen marad a jövőben is. Az új esz­tendő küszöbén a parlamenti pártok vezetőit kértük föl arra, hogy röviden határozzák meg: számukra mi e hármas jelszó aktuális tartalma. Öt válasz érkezett be — ezeket ad­juk közre a pártok szerinti csoportosításban. Kérdéseink a következők voltak: 1. Miben hisz? 2. Mit remél a jövőtől? 3. Mit tart fontosnak elmondani a szeretetről? A legjobb védjegy A Csemege-Julius Meinl magyar-osztrák kombinált védjegy az elmúlt három év védjegyei közül a legsikere­sebb. Titka abban rejlik, hogy leleményesen ötvözi az oszt­rák és a magyar cég korábbi védjegyeit. A néger fiúval kombinált csemegekosár nyerte el a Magyar Védjegy Egyesület fődíját az 1992. évi IV. magyar védjegyszemlén. A pályázaton az elmúlt három év 1739 magyar védjegye vett részt, a zsűri csupán húszat talált alkalmasnak díjazásra. A Lehel sikere Sikeresnek minősítette a Jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár és az Elektrolux-csoport házasságát a Heiiki Takanen, a svéd cégcsoport vezetője, aki a Lehel fönállásának 40. évfordulója alkalmából emlé­kezett meg a gyárról. Jászbe­rényben a legfejlettebb tech­nológiát szeretnék bevezetni. Finanszírozási program Mintegy 2,3 milliárd dollárt kell Magyarországnak az idén, 1993-ban külföldi konvertibilis adósságainak törlesztésére fordítania. A finanszírozási programon már dolgoznak a Magyar Nemzeti Bankban, ám a prognosztizálás a korábbi­akhoz képest nehezebb. Ma már ugyanis a Magyar Nem­zeti Bank mellett másokkal is számolni kell. A vállalatok egyre inkább élnek a lehető­séggel, jelentős külföldi hitele­ket vesznek föl. Tulajdonjog, a volt NDK területén Azok az egykori tulajdono­sok, illetve örököseik, akik a volt NDK területén lévő álla­mosított, illetve állami korlá­tozó intézkedéssel sújtott in­gatlanok esetében a tulajdon­jog visszaállítására az igényü­ket 1992. év végéig tehették meg. A Pénzintézeti Központ külföldi vagyoni ügyek osztá­lya bővebb felvilágosítást nyújt a hozzájuk forulóknak, Budapesten a IX. kerület, Ló- nya utca 38. szám alatt. Kónya Imre, a Magyar De­mokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának veze­tője: / Élni tudunk a lehetőséggel 1 Hiszek abban, hogy a ■ magyarság élni fog azzal a történelmi eséllyel, amelyet az elmúlt három év változásai kínálnak számára. A nemzet visszaszerezte függetlensé­gét, a polgárok szabadságu­kat, az állam pedig alkotmá­nyos jogrendjét. Az egyedü­lálló történelmi lehetőség egy­ben óriási felelősséget is ró a magyar társadalomra. Nem hivatkozhatunk külső kény­szerekre, sem belső erő­szakra. Csak tőlünk függ, hogy megteremtjük-e az új magyar társadalmat, amely­ben minden egyes embernek megadatik a lehetőség az emberhez méltó életre, vala­hogy úgy, ahogy a nálunk sze­rencsésebb országokban hosszú évtizedek fejlődése nyomán már kialakult. Ebben hiszek, hogy ez sikerül a ma­gyarságnak, hiszen semmivel nem vagyunk tehetségtele­nebbek, mint a tőlünk nyuga­tabbra élő szerencsésebb nemzetek fiai. 2 Azt remélem, hogy ez ■ alatt a négy év alatt, amíg a nemzeti kereszténydemok­rata polgári és népi értékeket valló politikai erők irányítják az ország átalakulását, a társa­dalmi béke és a működőké­pesség fenntartása mellett si­kerül az átalakulásban olyan messzire jutni, hogy semmi­féle politikai változás ne tudja a megindult folyamatot vissza­fordítani. Persze tisztában va­gyok vele, hogy négy év nem elegendő egy egész társada­lom demokratikus és törvé­nyes átalakítására, ezért ab­ban is reménykedem, hogy 1994-ben lehetőséget kapnak ugyanezek a politikai erők a megindult átalakulás folytatá­sára, illetőleg megszilárdítá­sára. 3 Amikor a társadalom le- ■ veti magáról a kollekti­vizmus béklyóit és az egyéni érdekek érvényesülése kerül előtérbe, talán természetes, ha a hamis „közösségi ér­zésétől szabadulván mintha átmenetileg megfeledkeznénk arról is, hogy a szeretet az emberi társadalmat együtt-tartó természetes ér­zés. Valóban keservesen ta­pasztaljuk napjainkban a sze­retet hiányát, de bízom benne, hogy ez az átmeneti egyen­súlyzavar hamar helyrebillen. Ebben sokat segíthet a ke­reszténység értékeinek érvé­nyesülése a társadalom min­den területén, hiszen a két­ezer esztendős keresztény­ség alapvető tanítása a szere­tet. Pető Iván, a Szabad De­mokraták Szövetségének el­nöke: Tanuljuk meg elviselni egymást I Mint közéleti szereplő, ■ abban szeretnék hinni, hogy az ország és a benne élők sorsa mielőbb jobbra for­dul. Ehhez azonban mindenek előtt arra van szükség, hogy végre magunk mögött tudjuk hagyni az olyan politikai vitá­kat, melyeknek a hangneme olykor a gyűlölködéshez köze­lít, s amelyek ma — sajnos — eléggé meghatározzák a ma­gyar közéletet. 2 Ez egyben reménykedé- ■ sem egyik célja is és ezt a reményt nem tartom meg­alapozatlannak. A mostani je­les napok — azaz a karácso­nyi és szilveszteri ünnepek — hangulata az emberek egy­más közötti érintkezését akkor is áthathatná, amikor hétköz­napokat élünk. Ebben is bí­zom, hiszen egyébként a leg­több emberi cselekvés, így a politizálás is jórészt értelmét veszíthetné. 3 A szeretet még az előző ■ kettőnél is meghittebb ér­zés, fogalom. És nemcsak az intim magánéleti szférában, hanem társadalmi szinten is. A politikusok számára persze nem írható elő, hogy egymást kivétel nélkül szeressék, s ta­lán nem is volna ez lehetsé­ges. Az azonban mindenkép­pen elvárható, hogy megtanul­ják elviselni egymást és tudja­nak együtt élni a köztük hú­zódó, szükségszerű ellent­mondásokkal. E téren opti­mista vagyok, mert számos je­lét látom annak, hogy mindin­kább erősödik ez a törekvés. Társadalmi szinten hasonló­képpen fedezhetők föl az egymás iránti szeretet és az összetartozás, a szolidaritás jelei, amelyet talán még erősít az is, hogy az országban mind többen kénytelenek számukra fontos dolgokról — remélhető­leg átmenetileg — lemondani és gyakran a nélkülözést is vállalni. Persze, a szélsősé­gek megjelenése és erősö­dése is tagadhatatlan, de én a másik pólus erejét sokkal többre tartom. Surján László, a Keresz­ténydemokrata Néppárt el­nöke: I Erre a kérdésre egyetlen, ■ de úgy vélem, mindent ki­fejező szóval válaszolhatok: Istenben. 2 Legfőbb reményem, hogy ■ Magyarország lakossága végre fölismeri, hogy már 1990 tavaszától, de legkésőbb 1991 június végétől — amióta nincsenek hazánkban idegen katonák — maga dönthet saját sorsáról. 3 A szeretetről azt tartom ■fontosnak megjegyezni, hogy ezt a gyönyörű fogalmat sokkal inkább elhasználtuk, mint amennyire felhasználtuk. Vagyis, kezünkben van egy nagy lehetőség, amiről nem annyira beszélnünk, mint in­kább azt gyakorolnunk kel­lene. Egyenlő teherviselést Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető al- elnöke: Az év végi ünnepeken a magány jobban fáj. A kiszol­gáltatottak még jobban félnek. Az emberek jobban vágynak az együttlétre és a szeretetre, mint máskor. Most sokan vol­tak, akik nem tudtak ajándékot vásárolni, ünnepivé varázsolni a szentestét. Akik — miköz­ben a karácsonyfát díszítették és az elmúlt évre gondoltak — arra ébredtek rá, hogy valami nagyon fontosat elveszítettek: a biztonságérzetet. Egyre többen vannak, akik nem tudják mit hoz a jövő: lesz-e munkahelyük, ki tud- ják-e fizetni a villanyszámlát, tudnak-e játékot is venni a gyerekeknek, elmehetnek-e nyaralni 1993 nyarán. Egyre több ember számára vész el a remény is. Az, hogy holnap vagy holnapután jobb lesz, hogy ismét elindítható a kocsi, hogy ismét eljut színházba is, és a gyerek különórára is jár­hat. Az a kis jólét és béke, ami a 80-as évek végére kialakult Magyarországon, csak álom volt tán, amely soha nem tér már vissza? Minél tekintélyel- vűbb egy hatalom, annál job­ban összekovácsolja a neki alárendelteket. A rendszervál­tás két és fél éve alatt az em­berek megtanulhatták, hogy soha ekkora szükségük nem volt — a legkisebb közösség­től a legnagyobbig, a társada­lomig — a szolidaritásra. So­kan megértették, hogy ezek­ben a nagyon is embert pró­báló időkben mennyire fontos a másik emberre való figyelés, az összetartás. Két és fél év elegendő volt ahhoz, hogy mind többen rá­ébredjenek: az elmúlt rend­szer akkor szólamnak tekintett elvei mennyire hiányoznak mai mindennapjainkból. Mindez reményt ad a szocia­listáknak, akik alapvető esz­ményükként vallják a szolidari­tást. Rosszkedvű volt 1992 tele. Mintha hiányozna nemcsak a fény, a ragyogás, hanem a szeretet is. Osszeszorított fo­gakkal rohanunk, küzdünk, mindenkiben ellenséget lá­tunk, esetenként keresünk. Az ünnepek talán segítettek ab­ban, hogy kissé megfeledkez­zünk a mindennapokról. Öltöz­tessük szívünket örömbe. Me­rítsünk erőt azokból a csillogó gyermekszemekből, amelyek ezután is kigyúlnak, mikor felszikrázik a csillagszóró. Egy boldogabb évet kívá­nok mindnyájunknak 1993-ra. Gyimóthy Géza, a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos főtit­kára: 1 Távol lévő elnökünk, Tor- ■gyán József nevében is mondhatom: a hit áthatja min­dennapjainkat. Őt családi gyökerei a görögkatolikus val­láshoz kötik, hitben nőtt fel és ma is hívő katolikus. Nekünk, kisgazdáknak a keresztény­ség nemcsak jelszó, mi meg is éljük. Egyébként jómagam is görögkatolikus vagyok, s lel­kész, tehát a hit hivatásommal szorosan összefonódik. 2 Abban reménykedünk, ■ hogy az a folyamatos po­litikai küzdelem, amiről jól tud­juk, sokszor népszerűtlen je­lenségekkel is társul, végül mégis meghozza a gyümöl­csét, hiszen a céllal nemcsak egy-egy szűkebb csoport ért egyet, hanem a kisgazdák és a velünk rokonszenvezők szé­les tábora: a politikai rend­szerváltásnak végbe kell mennie! Miközben nem aka­runk egy percre sem elfeled­kezni azokról, akikért az egésznek történnie kell. Azok­ról a milliókról, akik ebben a nehéz időszakban még csak a terheit érzik e folyamatnak. Mert az ő hitükről is szó van, amikor a rendszerváltás tem­póját már-már elviselhetetlen­nek érzik! Mint pártpolitikus, azt is re­mélem, hogy megtévesztett tagjaink is megértik, miért tör­tént annyi kényszerű oldallé­pés a politikai harcunkban és nem engedik, hogy megtörtén­jék a kisgazdapárttal újra az, ami a Rákosi-érában, amikor a pártot fölszabdalták és így veszítette el erejét, bázisát. 3 A szeretetről lényegében ■ már az előbbi pontban szóltam, amikor a milliók ér­dekeinek fölvállalását, az ér­tük érzett felelősséget említet­tem. Az ősi kisgazdajelszóval tel­jesen egyetértve — Isten, haza és a család teljes egysé­gében gondolkodunk. A csa­ládot, mint mikroközösséget a szeretet legfőbb, elemi egy­ségének tekintjük és politikus­ként is a családból hozott ér­zelmeinkkel szeretnénk hatni az emberekre. A húskombinát számláit forgatják a rendőrségi szakértők Fal mellett adták el a húst, nyoma veszett a valutának A mostani igazgató jelentette fel a régit, s a raktárost (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Újvári Gábor el­mondta: a Knakk Kft készá­ruraktárában keletkező ké- száruhiánnnyal és sikkasz­tással kapcsolatos feljelen­tés első számú gyanúsítottja Szamosi János, továbbá há­rom raktárostársa. A nyomozás során — amelyet feljelentés-kiegészí­tés után rendeltek el — ki­hallgatták a raktárosokat, s az ügyben részt vevő gép­kocsivezetőket is. A Knakk Kft a készárurak­tárhoz érkező hivatalos megrendelés alapján látja el a megyében, sőt megyén kí­vül is a különböző egysége­ket készáruval. A megrendelés alapján el­készítik a számlát, s a szám­lával együtt a túrajáratok ki­szállítják az üzletekbe a kí­vánt árut, a boltok központjai pedig banki úton, átutalással egyenlítik ki a számlákat. A raktárosok a gépkocsi- vezetőkkel összejátszva manipulálták ezt a szabályos folyamatot. A gépkocsiveze­tők az árut nem rakták le a boltoknál, mondván: „az árut nem fogadták, éppen betö­rés volt az üzletbe... nem volt nyitva...” Az ilyen módon keletkezett többletet később készpénzért értékesítették, holott vissza kellett volna jut­tatni a raktárba. A raktárosok és a gépko­csivezetők ilyen úton 1991. januártól 1991. augusztusig, a nyomozás eddigi adatai szerint 3-4 millió forint értékű áruval sajátjukként rendel­keztek. Könyvszakértő szakvéle­ménye, valamint a rendé- szek és a ládamosók vallo­mása bizonyítják, hogy adott esetben nem került vissza áru, csupán az üres göngyö­leg. A készáru raktáros vi­szont a bizonylatokon azt igazolta, hogy az árut visz- szaszállították a raktárba, s bevételezték. bből keletkezett a 3-4 mil­lió forintos raktárhiány, amely csak töredéke a vizs­gált — nyolc hónapos — időszákban kimutatott ösz- szesen 27 millió forintos hi­ánynak. A nyomozás során nagy mennyiségű egyedi számlát vizsgáltak meg, amelyben csaknem száz bolt érintett. A boltvezetők természetesen olyan árréssel adták tovább a feketén beszerzett húsá­rut, amelyből nekik is jelen­tős hasznuk volt. A büntető- eljárás különösen nagy ér­tékre elkövetett sikkasztás miatt van folyamatban. A másik feljelentés Marosán László és vezetőtársai ellen érkezett a rendőrségre, mert: „szándékos vagyoni hátrányt okoztak a Kaposvári Húskombinátnak". Marosán László 1989. áprilistól 1991. novemberig volt a vállalat igazgatója. A húskombinát 1989-ben még 84 milliós nyereséggel, 1990-ben már 325 milliós veszteséggel, 1991-ben pedig 284 millió forintos veszteséggel zárta az éveket. A feljelentés szerint Maro­sán László és vezetőtársai a húskombinátot „szétszervez­ték”. 8-10 kft-t, illetve betéti társaságot csináltak az egy­séges vállalatból, holott szakemberek jelezték: a húskombinát ütőképesebb, ha egységes marad. A nyomozás során vala­mennyi kft-t és betéti társa­ságot külön vizsgálnak meg; az Országos Könyvszakértői Intézet szakvéleménye alap­ján átvilágítanak. Ennek alapján hitelt érdemlően ki­derítik — figyelembe véve a megváltozott külső és belső piaci viszonyokat, valamint a problémássá vált felvevőpi­acot —, hogy a veszteséges gazdálkodás valóban szán­dékos hátrány okozás eredménye-e. A feljelentésben egyedi esetek is szerepelnek. Esze­rint Marosán Lászlónak kap­csolata volt egy olyan jugo­szláv céggel, amelynek mintegy 5,2 millió forint ér­tékű marhahúst exportált. A partner érdemi fizetőképes­ségéről nem győződött meg, a Kaposvári Húskombinát nem kapta meg az áru elle­nértékét, azóta sem találják a vevőt. Egy másik eset: de­vizaletéti szerződést kötött — utazási keret biztosítá­sára — 13 ezer német már­kára egymillió forint ellené­ben egy budapesti kft-vel. Az 1990. decemberi valu­taárfolyamot tekintve azon­ban ez a szerződés igen előnytelen volt. Marosán László ezt a devizát fölvette, ám nem számolt el vele, nem tudni: mi történt a már­kával. A megyei rend­őr-főkapitányság vizsgálati osztálya ebben az ügyben is folytatja a nyomozást. Dr. Újvári Sándor a tájé­koztatón közölte: az üggyel kapcsolatosan a főkapitány­ságon személyesen érdek­lődött dr. Sipos Imre kisgaz­dapárti országgyűlési képvi­selő. Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents