Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

8

SOMOGY HÍRLAP — EMLÉKEZET

1993. január 23., szombat

Tűzben-fagyban, hóviharban

A doni áttörés — Részletek egy kaposvári századírnok naplójából

Az alábbi napló Írója 1920. május 8-án született Kaposváron. Fodrász mesterséget tanult, s 1941. október 11-én vonult be katonai szolgálatra a kaposvári 6/ll-es alakulathoz. A kővetkező évben, június 2-án indították a frontra. 1942. föftius 11-én vagoníroztak ki Resicán, s onnan gyalogmenetben folytatták útjukat a frontvonalig. Július 26-án értek Nikolszkij körzetébe. Dékány József beosztása ott század-, illetve védökörletímok volt.

A frontszolgálat, majd a hadifogság eseményeiről 1942. szept. 20-tól 1945. máj. 27-ig vezetett naplót. Ebből való (néhány katonai szakszó rövidítésének feloldásával) az alábbi részlet, amely azzal az örvendetes hírrel indul, hogy parancs érkezett egységük egy részének leváltására.

1942

XII. 30. — Este parancs jön: a szd.pk-ok (századparancsnokok) javasoljanak 1 tisztet, 10 tisztest és 40 rendfokozat nélküli katonát a hátországba való visszaszállításra.

XII. 31. — Este kisebb csetepaté Évánál (az egyik körlet neve). Csomag és levél 1 fő. 1 üveg pezsgő.

1943

I. 1. — Du. az új ezredparancsnok jön, Pallay ales (alezredes) úrral körülnézni. Sok német árkász érkezik Lis- kibe. Ezenkívül magyar árkász- és sí-zlj (zászlóalj).

I. 2. — Lent a zlj-nál zsold- egyeztetés.

I. 3. — Nappal olvad, du. . erősen fagy, olyan az út, mint az üveg. Este a németek felrobbantják az egyik hídpillért. — Lehet javasolni újabb 5 ts-t (tisztest) és 15 honvédet hazaszállításra.

I. 4. — Ismét kezd a fagy erősödni. A leváltó ezred-pk. átveszi a parancsnokságot. Este a nehéztüzérség erősen lövi Szobodát.

I. 5. — Erős akna- és tüzérségi tűz a falura. Előkészületek a pénzfeladáshoz.

I. 6. — Este felváltókat igényeltünk. Posta.

I. 7. — Pénzfeladás. Este posta. 4 fő, 1 üveg pezsgő.

I. 8. — Megérkezik a felvál- tandók névjegyzéke. Köztük vagyok én is. Meg Sági §s Somogyvári, akiket a szds. (százados) nem akart elengedni. Erre *ez örömre megiszunk 1 ü. félretett pezsgőt.

I. 9. — Hősi halált halt Keresztes Sándor a zárt figyelőben.

I. 10. — A hazaszállítandók szerelnek le.

I. 11. — Reggel orgonás (sorozatvető rakéta) ébresztő: potyognak ránk az ablakok. Az oroszok támadnak, az öszszes tűzfegyver támogatásával. (Orgona, páncélvonat, csimbumm, akna és tüzérség.) Két hősi halott: Köteles és Kis Mihály. Hét súlyos és hat könnyebb sebesültünk van. Kint vagyunk a hídnál. Burján súlyos fejlövést kap, Bíró szkv (szakaszvezető) dumdumtól megsebesül. Vi- dorral először karon, majd kis szánkón, gyors mozgással visszük ki az erős tűzből. Egész nap erős tűz. 11 óra tájban kb. 5 percig itt volt Jány kegyelmes úr. Éjjelre egy kicsit szűnik a tűz.

I. 12. — A támadás szünetel. Az orgona még 3-4-szer megszólal. Este Ciráki zls (^ászlós) 15 fővel elfogott 7 orószt, akik tegnap a támadásnál átjöttek és beásták magukat az innenső parton. Este a Farkas Marcitól búcsúzom azzal, hogy én 13-án, ő pedig 16-án meg haza szabadságra.

1.13. — Reggel fél nyolckor elindultunk Liskiből hazafelé. Érkezés 1 órakor Mepahi- nóba. A posta mellett, az iskolába szállásolunk be.

I. 14. — Reggel parancsot kapunk, hogy hazamenők a további parancsig ott maradjanak, ahol vannak. Délben parancs, hogy az összes hazamenő Kovalevóba vonuljon, lőszert és fegyvert vegyen föl, majd ismét Kovalevóba menjen, mert Majára betörtek az oroszok. Ságival itt maradunk a súlyosan beteg Tóth őrmesterrel és az összes szerelvénnyel. A vonal felől nagy tömegben jönnek a katonák azzal, hogy nagyon jönnek az oroszok.

I. 15. — Délelőtt még rendesen működött a posta. Du. 3 körül kezd pakolni. A Ságival mi is összepakolunk, egy pici szánkóra rákötjük a 2 kenyérzsákot, és elindulunk Krinica felé. Itt van Hatu, Csilics, Benkő meg még néhányan. Éjjel Jenőhöz (egy másik alakulatnál szolgáló testvéröcsém) érkezünk, és ott alszunk. De csak akkora hely

van, hogy élire lehet feküdni. Éjjel Fügedi zls felzavar. Álmosan fordítva húzom fel a bakancsokat. A nép egész éjjel jön.

I. 16. — Már hajnalban, 5 órakor beszólnak, hogy a 6-osok a templomnál sorakozzanak. Kimegyünk és találkozunk a vonatunkkal (a szekéroszloppal). Kb. 20-an vagyunk a szd-ból. 9 óra után elindulunk Osztrogorszk felé. Du. megérkezünk, és beszállásolunk egy muszka házba. Velünk van a konyha és egy kocsi. Útközben állandóan röpködtek felettünk a ráták.

I. 17. — Együtt vagyunk még: Istvánovics, Kálózi, Szekeres, Hóka, llics, Hantal, Márton, Csilics, Papp Gyuri, Vörös, Varga szakácsok, Erb Jenő, Szolarik, Szalpienka, Zsiborács és Sági. Este elindultunk ki a városból, de nem tudtunk átmenni rajta, mert a Stari-Oszkoli felől nagyon lőttek az oroszok. Egészen be vagyunk kerítve. A város szélén beszállásolunk egy házba. Kint a szánkónál őrséget állítunk. Igen hideg van. A lovaknak nem tudunk mást adni, mint a háztetőről zsúpszalmát.

I. 18. — Reggel erősen veretik tüzérséggel és aknavetővel azt a részt, ahol vagyunk. Valahogy sikerül kijutni az erős tűzből. A város belseje felé megyünk. Egy fhdgy beküld bennünket egy házba. A

13. hop. vonata van itt. Elég jó, tiszta, meleg szobát kapunk. Este nagyon körülorgo- náztak bennünket. A mellettünk levő szobában egy honvédet agyonütött egy szilánk. Este a sógorok (németek) azzal az ürüggyel, hogy tüzelőállásba mennek, megkezdik a pucolást a városból. Mi is kimegyünk a vonatosokkal, de nem engednek besorolni. 10- 12-en azonban meglógtak a németekkel, mi pedig visszamegyünk a régi helyünkre.

I. 19. — Egész nap lövik a várost. Mindenütt nagy tüzek vannak. Este kimegyünk; végre 11 óra tájban be tudunk sorolni a magyar sebesültek után.

I. 20. — Folytatjuk az utat. Egy vasúti töltés mellett egy óra pihenő. Az oszlop több km hosszú. Az eleje megindul csatárcsoportban egy kis falu felé, amely 5-600 m-re volt a töltéstől. Ahogy elindultunk, az oroszok megkezdték ránk a tüzelést, gpu-val (géppuskával), géppisztollyal és csim- bummal, a másik oldalról meg harckocsikból tüzeltek. 2 rata

is meglátogatott bennünket. A faluban partizántámadás. Puskát szerzek egy sebesülttől, és elindulok egy nádason keresztül. A nádasból is lőnek ránk. Mozgást látok, odalövök, onnan több lövést nem hallok. A hó derékig ér. Elvesztem a pisztolyomat. Egy katona igen be van rúgva, társa alig tudja vezetni. Mire kiértem a nádasból, elszakadtam a többiektől. Igen sok a sebesült és a halott. Csak a második faluban találkozom össze Ságiék- kal. Márton kézlövést kapott, Kálózdi aknaszilánkot a kezén. Csak távolról hallunk géppisztolyropogást. A falu szélén van a besorolás. Elöl a német gépesített csapatok, aztán a német lovasvonat, utána mi. Egész éjjel egy helyben állunk. Reggel indulunk. Tömérdek ácsorgás után jutunk llovszkájába. A falu után egy mély völgyben várakozunk. Du. 3-tól őrségben állunk. Éjjel annyira álmosak vagyunk, hogy éjfél felé a Ságival lefekszünk a hóra tett 2 szalmakévére és egy pokróccal betakarózunk. Kb. egy óra múlva azonban fölkelünk, hogy meg ne fagyjunk. De így is elfagyott a bal lábamon a hüvelykujjam és a jobb lábamon a sarkam.

I. 22. — Reggel 5 óráig őrségben. Igen éhesek, fáradtak és álmosak voltunk. Beszélgettünk, de közben valamibe belekapaszkodtunk és állva aludtunk. A magyar vonatoszlop még mindig nem tud besorolni. Reggel bementünk a Ságival a kb. 1 km-re levő llivszkájába főzni. Út közben megaknáztak bennünket. Mire visszaértünk, nem találtuk meg a kocsinkat. Elindultunk, egy hosszú erdőn át. Kiérve egy vetésen megyünk; állandóan lőnek bennünket. Szerencsére egy kicsit ködös volt az idő. 5 óra körül értünk Alekszejevkára. Itt halljuk, hogy egy tizedes megőrült. A gyülekezés helyét is lőtték csimbummal. Két halott és néhány sebesült van. Az oszlop egyik része indul, de a másik része beszállásol. Igen nyugtalan éjszaka. A szd-ból csak ketten vagyunk Ságival. Nincs meg a kocsink, nincs nálunk semmi élelem. Egy fű- tetlen lakásban töltjük az éjszakát. Közben ki-kinézünk. Egyszer ment 4-5 német autó. Fel akartunk kapaszkodni, de a fönt ülők elverték a kezünket.

I. 23. — Amikor világosodni kezd, elindulunk. Az út menKatonasír az orosz hómezőn

tén sok a magyar halott. Az egyik kocsit nem bírták húzni a lovak. A kocsis adott kon- zervet, de kenyerünk nincs. Kb. 10 km után egy faluba érünk.

Az egyik pincéből savanyúkáposztát szednek ki. Üres konzervdobozt veszek fel az útról, abba tesznek. Az egyik háznál egy bajtárstól egy korty pálinkáért jó darab kenyeret kapunk, hozzá szalonnát. Kis pihenés, utána indulunk Buggyonij felé. Útközben találkozunk Márton tizedessel. Igen rosszul van, fehér, mint a fal. Elmondja, hogy a kocsink még hátra van. A városban kapunk egy darab, lóból készült sajtot. Igen jeges, de azért jó. Estefelé fellángolnak a tüzek a raktárakban: robbannak a konzerves dobozok. Elindulunk a novi-oszkoli úton. Két tisztet és két sebesültet veszünk fel a szánkóra. Én gyalog megyek, a szánkó előtt. Leülök pihenni. — Bajtárs, megfagy — rúgja valaki a lábamat. Pár másodperc alatt elaludtam. A szánkó közben elment, sietek utána. Késő éjjel érünk egy faluba, de any- nyian vannak már itt, hogy sehova nem tudunk bejutni. Jó három órányi keresgélés után (derékig érő hóban) tudunk csak beszorulni egy lakásba.

I. 24. — Reggel elindulunk. Összesen 23-an vagyunk a zlj-ból, Sólymos fhdgy-gyal és a legényével. Nagyon esik a hó. Egy kis falu szélén vihar támad. Beszállásolunk egy házba: jól befűtünk, van elég szalma. Titi lábáról lehúzzuk a csizmát. Amikor lejött, mindkét lába sarkából egy darab benn maradt a csizmában. Lefagyott. Pokrócból készítünk tekerőt a lábára. Ezenkívül karlövése van. Két kenyerünket testvériesen elosztjuk.

I. 25. — Reggel 5 órakor egy lovas felriaszt bennünket, hogy azonnal menjünk tovább, mert már Buggyonijban vannak az oroszok. Hosszú és meredek hegynek kell mennünk, óriási hóban. Ságival tiporjuk a havat a szánkó előtt. Du. 3-kor beérünk Novi-Osz- kolba. Több ismerőssel találkozunk. Kapunk 1 napi élelmet, és továbbmegyünk egy közeli faluba. Éjjel 2-kor tudunk elszállásolni. Sok a német és az olasz.

I. 26. — Reggel 9-kor indulás. Nehéz az út, mert sarkamból kivált a fagyás és a talpamon törött egy hólyag. Faluba értünk. Nagyon nehéz szállást találni. Egész éjjel zörögnek a szállást keresők.

I. 27. — Pihenő, felvételezés. Egy kannában májat főzök.

I. 28. — Reggel későn tudunk elindulni, mert csak századonként lehet a falut elhagyni. Estefelé érünk Koro- csára. A tá.cső. (tábori csendőr) azzal fogad, hogy nem lehet beszállásolni, mert a várost kiürítik. A muszka már Mihajlovkán van, ahonnét reggel eljöttünk. Á banda szétszakad. A sebesülteket autóra rakjuk, én meg Sági a szánkóval maradunk. A város szélén beszállásolunk egy házhoz. A tegnapi májat felmelegítjük. Az asztalra borulva alszunk kicsit. Közben a hdpö. (hadapród-őrmester) úr a megmaradt májat megette a zsidókkal. Éjfél felé indulunk Prohovka felé. De vissza kell fordulnunk, olyan nagy a hó.

I. 29. — Reggel csatlakozunk a ház előtt vonuló 6-osokhoz. Útközben egy német tank kerül el bennünket. Hernyótalpa elkapta a hátamon lévő gázálarcot: darabokra tépte, és a bekecsemből is kiszakított egy darabot. Délben egy faluban beszállásolunk egy házba. Meglepetésünkre az idős házigazda jól beszél magyarul. Kiderült, az első világháborúban egy Siófok melletti birtokon volt hadifogoly munkás. Mivel lovainknak nem volt mit enni, az egyiket otthagyjuk nála. Igen hálálkodott. Este egy kis faluban alszunk.

I. 30. — Menet tovább...

Dékány József

A Pécsi Körzeti Stúdió új filmje

Portrévázlat Jány Gusztávról

Vitéz Jány Gusztáv, a II. hadsereg parancsnoka

Don-kanyar. Kérdések, kétségek — fájó, sajgó seb.

Katonák. Halottak, túlélők — em- lékezők. Parancsnokuk vitéz Jány Gusztáv volt, akinek nevét sokan, sokféleképpen emlegetik. Az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársai által Békés Sándor főszerkesztő és Bárány György rendező-operatőr vezetésével készített portrévázlat Jány Gusztávot, az embert kívánja most bemutatni.

Békés Sándor főszerkesztő, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetője:

— Stúdiónk három évvel ezelőtt indított „Hol vannak a katonák?” című kegyeleti, kereső- és emlékező műsorának készítése közben, a hozzánk érkezett levelekben és visszaemlékezésekben egyre többször fordult elő Jány Gusztáv neve. Mindenki tudott róla valamit: látták az első vonalban, látták katonái között.

Ezeknek a visszaemlékezéseknek és a napvilágra került történelmi dokumentumoknak alapján fokozatosan kirajzolódott előttünk a magára hagyott, vívódó Jány portréja. Az egyes emberek tragédiáin át végül eljutottunk a parancsnokhoz, aki épp olyan szánnivalónak és kiszolgáltatottnak hatott, mint a katonái.

Az elmúlt negyven év hivatalos történelmi megítélése Jány Gusztávot népellenes fasisztának ábrázolta. Mára a napvilágot látott dokumentumok — amelyek ugyan a kétségeket nem oszlatták el teljesen — világossá tették, hogy a hivatalos propaganda által rajzolt kép tarthatatlan. Ez az ember nem a magasból, elszigetelten élte meg a hadsereg tragédiáját. A róla készített filmet, amely Szakály Sándor hadtörténész értékelésére, Kéry Kálmán nyugállományú vezérezredes és Balikó Zoltán visz- szaemlékezéseire épít — holnap, január 24-én 18 órai kezdettel a Tv2 regionális adásában mutatják be.

— Azért választottuk épp ezt a napot, mert ekkor ötven éve jelent meg az a bizonyos „szégyenparancs”, amelyet a mai napig is értetlenség övez, és amely hozzájárult ahhoz, hogy Jány Gusztávot halálra ítélték. A parancsot mindenki ismeri: „A második hadsereg elvesztette becsületét...”

A történet azonban nem ezen a napon játszódik, hanem visszanyúlik a hadsereg frontra küldésének időpontjáig. Az emlékezők és a dokumentumok egyértelműen bizonyítják: Jány Gusztáv világosan látta, milyen lehetetlen feladat elé állítják a katonákat, és folyamatosan követelte a hadsereg erősítését. Figyelmeztető, kérő, könyörgő jelzéseire azonban nem volt válasz. Utal a film a január 24-e utáni eseményekre is. Jány Gusztáv ugyanis két másik történelmi parancsot is kiadott. Az egyikben kötelezővé teszi katonái számára, hogy ha kell, fegyverüket is használják a velük erőszakoskodó német és ukrán milicistákkal szemben. A hadseregnek a frontvonalból való kivonása után pedig elismerően értékelte a katonák összteljesítményét.

Jány 1945-ben amerikai hadifogságba került, majd onnan önként hazatért. Pedig figyelmeztették, mi vár rá. Valószínűleg nem túlzás, ha azt mondjuk: ebben az önkéntes visszatérésben benne volt az az elhatározása is, hogy azonosuljon a II. hadsereg áldozattá és mártírrá lett sok tízezer katonájával.

— A január 24-én bemutatásra kerülő filmet azért nevezem én portré- vázlatnak — mondta Békés Sándor —, mert meggyőződésem, hogy sokan reagálnak majd rá. Elsősorban azok, akik ismerték és emlékeznek Jány Gusztávra. Ezeknek a jelzéseknek, emlékeknek a segítségével szeretnénk a későbbiekben átfogóbb, terjedelmesebb, mélyebben dokumentált portréfilmet készíteni Jány Gusztávról.

Artner Katalin