Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. január 23., szombat 139 család sorsa bizonytalan Jogutód nélkül szűnik meg egy termelőszövetkezet, amely somogybabodi, gamási és somogytúri lakosoknak adott munkát és kenyeret: 139 aktív tag kerül nemsokára az utcára. A közelben sehol nincs pénzkereseti lehetőség. Végkielégítés szóba sem jöhet, mert a szövetkezetnek több mint 60 millió forint a tartozása. Igaz, egyre sanyarúbbak a gazdasági körülmények, de a tagok, akikkel munkatársunk beszélgetett, főképp a vezetőket hibáztatták a katasztrófáért. Akik már leléptek a süllyedő hajóról. Tizenöt esztendeje 35 millió forintért szerezték be a legmodernebb felszerléseket a tehenészet működtetéséhez. Most üres falakról hull a vakolat, betörve az ablakok. Valahol távolabb bőg fel egy tehén. Nem tudjuk, mi lesz velünk — Megszűnik a telep. Bene Ferenc főállattenyésztő-helyettes, a dolgozókkal a megmaradt állatállományon próbál segíteni. Valaha 436 férőhelyre tervezték az épületet — most alig van benne állat. A hideg miatt elfagytak a vezetékek, a tehenek nem kaptak inni. Fejni sem tudták őket. — Nincs távlat — mondta Bene Ferenc. — Meg lehetne egy kezemen számolni, hányszor jártak itt a vezetők. Állnak mellettünk négyen is: egyikük sem tudja, mihez kezd majd, ha kezébe kapja a munkakönyvét. — Nincs pénze gazdálkodni? — kérdeztem Jakab Gyulától, aki 26 évet dolgozott a tsz-ben. — Nics hát. — Lehetne kiutat találni? A telep — Ha a felszámoló bizottság meghagyná a gépeket, s összeállnánk, hogy megvegyük azokat, talán meg tudnánk művelni a földeket. Sajnos, nincsenek anyagi tartalékai az itteni embereknek. Amúgy is a gépeket adják majd el először, mert arra találnak legkönnyebben vevőt. — Fizetéstől fizetésig élünk — teszi hozzá Nemes László. — Hogy gond lesz, éreztük, de tenni nem tudtunk ellene. Tulajdonosok csak papíron A gépállomás portáján a raktárvezető azt mondta: — Most is ki van akasztva a műhely falára a felhívás, hogy váljon szét települések szerint a szövetkezet: két évvel ezelőtt hetvenötén írtuk alá. Aztán a legközelebbi közgyűlésen ki akartak rúgni bennünket. Pedig 21 kilométerre esik egymástól a szárító, az állattelep, meg a kaszáló, s emiatt óriásiak a működtetés költségei. A felszámoláshoz elkészült leltárban olyan tételek is szerepelnek, amelyek szerintem csak papíron vannak tsz-tulajdonban. Azok, akik bajba sodorták az embereket, már elmentek innen. Mi itt építettük fel a házunkat. Ingázzunk új munkahelyre naponta oda-vissza 40-50 kilométert? Széthúzott a vezetés Jelenleg Sárközi Tamás vezeti a céget. A tavalyi közgyűlésen lemondott az elnökhelyettesi beosztásáról, de azóta a főnökei, akkori vezetőtársai távoztak, így rá maradt a felelősség. Azt, hogy ide jutott a szövetkezet, sejtette az idő: 1990- ben már nem volt pénz az egyszámlájukon. Nem voltak képesek megfelelő meny- nyiségű és minőségű vetőmaghoz és műtrágyához jutni. 1991- ben üzemanyaghiány Az üres istálló miatt nem tudták betakarítani a termést; télre 100 hektár kukorica maradt a földeken, s csak a következő tavaszon szedték le. Egy éve jelentettek öncsődöt. Eladtak volna két ingatlant, hogy lélegzethez jussanak, de a felértékelt áron nem jelentkezett rá vevő. így tavasszal nem is szántottak: tárcsázás nyomába vetettek. — Meg lehetett volna változtatni a kedvezőtlen irányú folyamatot? — kérdeztem. — Ha egységes lett volna a vezetés, és létszámcsökkentést hajt végre, illetve felszámolja a veszteséges tevékenységet, akkor lett volna rá remény. — Miért nem volt egységes a vezetés? — Az elnököt jelentős fölénnyel választották meg 1989-ben, s nem akarta negatív hatású intézkedéssel aláásni népszerűségét. Azt gondolta: a kormány majd kihúzza a kátyúból a mezőgazdaságot. így fokozatosan ellen tétbe került azokkal a vezetőtársaival, akik racionálisan gondolkodtak. — Az ön sorsa mi lesz? — Elmehettem volna, de megpróbáltam a felszámolást megakadályozni. Mert ez katasztrófát jelent az emberek számára. Most már nincs esélyem elhelyezkedni. — Mikor lesz a felszámolás? — Minél előbb kellene sort keríteni rá. Ha jól kijönnénk belőle, akkor községenként, kisebb csoportokban talán újrakezdhetnénk a termelést. Persze, fogalmam sincs, honnan lenne tőke hozzá. Sok fiatal dolgozik (dolgozott) nálunk. Akinek nincs háza, az miért éppen traktort vásárolna a pénzéből ebben a bizonytalan helyzetben? Akinek meg van, azt agyonnyomja az OTP-tar- tozás törlesztésének a terhe. Sokat lehetne beszélgetni arról, miképp jutottunk ide, de inkább az a fontos: hogyan tovább? 25 éve dolgozom itt, £ nem tudom, hogyan segíthetnék a kollégáimon, a barátaimon, akikkel mindennap szembe kell néznem. Ä 2004-ig szóló beruházási hitelekkel együtt 60 milíió forint a tartozásunk. Esélylatolgató (Fotó: Kovács Tibor) Félreinformálták a dolgozókat — Honnan tudnánk, hogy mi lesz velünk, amikor erre a kérdésre a vezetőink sem tudnak válaszolni? — kérdezett vissza később Sier László gépszerelő. — A környéken nincs munkalehetőség. Rossz a kormány? Lehet, de a mi problémáinkért legalább 70 százalékban a lelépett vezetők a felelősek. Folyamatosan félreinformáltak bennünket. Azért érzem hibásnak magamat, hogy nem zavartuk el a vezetőket még időben. — Megpróbáltuk az átalakulást megcsinálni; a vagyonmegosztó bizottságok meg is egyeztek, de azzal nem számoltunk, hogy a tartozásokat nem tudjuk visszafizetni — tájékoztatott Németh István vezetőségi tag, aki „civilben” Somogytúr polgármestere. — A tagok még ma sem hiszik, hogy megszűnik a tsz. Pedig minden pillanatban megjöhet a felszámolási biztos. Esteledik, mire befejezzük, a beszélgetést a babodi gépműhelyben. A falun nyílegyenes főút vezet keresztül. Az embereknek mégis girbe-gurba különutakon kell majd keresniük a boldogulást. Czene Attila BŐVÜLT A LELLEI LIGETI-GYŰJTEMÉNY A nagyapa szobrai Balatonlellén a Kossuth Lajos utcai Kapoli-házat Ligeti Gábor vállalkozó bérli. Mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy nagyapja, Ligeti Miklós szobrászművész hírnevét némiképp fényesítse. Úgy véli, szükség van erre... — Soha nem értettem igazán, vajon mi lehet az oka annak, hogy egy tehetséges, termékeny szobrászt, mint amilyen nagyapám volt, ilyen gyorsan a „futottak még” kategóriába sorolják — jegyzi meg az unoka. — ő világviszonylatban is elismert művész volt, s gyakorlatilag ő egymaga képviselte az impresszionista plasztikát Magyar- országon. Legismertebb alkotása talán az Anonymus szobor, de megmintázta Rippl-Rónait. Vaszaryt, Szmnyei-Mersét, iványi Grün- waidot. Jókait, Vörösmartyt is. A müvészportrékon kívül Ferenc József, Erzsébet királyné, Ru dolf trónörökös vonásait szintén megörökítette. Az unoka szerint a főhercegek, az arisztokrácia kiemelkedő alakjainak megmintázása „árthatott" a szobrász-ős utóéletének. Ligeti Gábor örül, hogy a kiállításnak hamar „híre ment". Nemcsak az országban ismerik a Ligeti-gyűjteményt, hanem külföldek is gyakran térnek be a Kapoli-házba. Főleg most, hogy a hagyaték bővült. Ajándék és vásárlás útján gazdagodott a kollekció. A Budapesti Nemzeti Galériától is kapott néhány szobrot. A balatonfenyvesi Hubertus Vendégházba szintén jutott pár darab; közöttük van a hajdan Szegeden állott Erzsébet királynő híres fehér márványszobra, s a Csokonyavison- tán készített, Széchenyi Gézá- nétés fiát ábrázoló mű. Az unoka büszkén mutatja a közelmúltban ide került Gyász című szobrot. Ligeti Miklós Ro- dinnak volt a tanítványa. Hatása érződik is a fiatalon, 1911-ben készített akt márványszobron. A galéria Férfi- képmás címen tartott nyilván egy portrét. Ligeti Gábor kinyomozta: a szobor egy szolnoki, ifjan meghalt festőt, Mihalik Dánielt ábrázolja. Szolnokon volt felállítva, ezért nem csoda, hogy az ottani múzeum is örülne, ha legalább egy másolatot kaphatna belőle. Fotókra terelődik a tekintet. A falon művészportrék sorakoznak. Alatta az első világháború tábornoki kara. — Sokáig nem tudtam, hol bújnak meg ezek a szobrok — meséli. — A Hadtörténeti Muzeum pincéjéből bányásztuk elő Őket. Nyáron lesz egy gyűjteményes kiállítás a fővárosban, ott találkozhatnak majd velük az érdeklődők. Ligeti Gábor beépíti a tetőteret. Az átalakítással nem változik a Kapoli-ház külső képe, a hasznos alapterület viszont megduplázódik. A ferde tetősíkok miatti, kissé bizarr tér kiváló helye lehet az időszaki kiállításoknak. A félbeszakadt tetőtéri munkákhoz azonban pénz kell. A 28 forintos belépők árából erre nem futja. Szerencse, hogy az ön- kormányzat viszonylag jutányos áron bocsátotta rendelkezésre az épületet. Ligeti Gábor alapítványi támogatást remél, s abban bízik: a nyáron már a képzőművészeké lesz a tetőtér. Egy szezonban két kiállítást látogathat a közönség. Egy elismert kortárs mester, s egy fiatal somogyi alkotó mutatkozna majd be a házban. Lőrincz Sándor Ligeti Miklós: Gyász (Fotó: Kovács Tibor)
