Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05 / 287. szám

1992. december 5., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Virág András vendég orgonamüvész már a felújított hangszeren játszott Händel és Pergolesi a katolikus templomban Kórusok közös estje Talán a szokásosnál is töb­ben igyekeztek a Filharmónia legutóbbi esti koncertjére a kaposvári belvárosi katolikus templomba. A rendkívüli ér­deklődés okát most nem csak a két előadandó remekmű — Händel F-dúr orgonaversenye és Pergolesi Stabat Mater című oratóriuma — szolgál­tatta. A kaposváriaknak azért is volt kedves ez a hangver­senyest, mert a városunkból elszármazott kiváló fuvolamű­vész, Drahos Béla ismét vál­lalta a karmester szerepét. S még valami: a Toldi és a Mun­kácsy gimnázium két jeles le­ánykórusa közös produkció­ban lépett a színre a Stabat Mater megszólaltatásával. Nem csoda hát, hogy a padso­rokban a megszokott arcokon kívül megannyi drukkoló fiatalt is láttunk. S hogy fokozzuk a kuriózumokat: a vendég orgo­naművész, Virágh András a régi, lerobbant orgona helyett a felújított instrumentumon vezetett be bennünket Händel mester csodálatos zenebiro­dalmába. A fiatal művész, aki 1983-ban végezte el a Zene­akadémiát, édesapja, Virágh Endre nyomdokain haladva választotta hangszeréül az orgonát. Még abban az évben a II. Liszt Ferenc orgonaver­senyen elnyerte a Cziffra-ala- pítvány díját, majd fél évig Belgiumban folytatta tanulmá­nyait. Virágh András azok közé a ritka orgonaművészek közé tartozik, akik vállalták a legfia­talabbak tanítását. Igaz, a sal­gótarjáni zeneiskola biztosí­totta az oktatás elengedhetet­len föltételét, az orgonát. A ta­nítás mellett a Budapesti Kó­rus korrepetitoraként és a bel­városi templom orgonistája­ként ismeri a közönség. Mű­vészetére a kiegyensúlyozott­ság, a technika és a tartalom, az érzelmi megnyilvánulás harmóniája jellemző. Händel interpretációjában is erre a mértéktartó előadásmódra fi­gyelhettünk fel. A Kaposvári Kamarazenekar Drahos Béla vezényletével méltó partner­ként igazodott a fennséges és alázatosan visszafogott tó­nusú muzsikáláshoz. Pergolesi Stabat Matere, ez a zenében megfogalmazott csodálatos „Pieta”, másodszor csendült föl városunkban. A Szent Imre templomban a ta­nítóképző főiskola női kara szólaltatta meg nemrégiben pécsi vendégénekesekkel. A produkció lenyűgöző volt. A Dorogi István és Horváth Je- nőné karigazgatók betanítá­sában fölcsendülő ének telt, bársonyos, az oratórium drá­mai erényeit megcsillantó elő­adás volt. A két operaházi szó­lóénekes Búzás Aida és Benei Katalin hangszínükkel simul­tak a kórus egységes megszó­lalásához. Akárcsak a kama­razenekar amelynek Papp Ti­bor a koncertmestere és most, Drahos Béla vezényletével segítette sikerre a művet. Lám mit tesz a kiváló dirigens! A je­lenlegi kamaraegyüttes érett zenekarként szólalt meg ezen az estén. A hangversenynek mind­össze egy szépséghibája volt: fáztunk. Igaz, a kezdeti vaco- gást később fölmelegítette az a hevület, amely e csodálatos, hangzásában Mozart Re- quiemjét megelőlegező mű él­vezete nyújtott. Várnai Ágnes T áncj átékok Somogyból A leilei legények (Fotó: Kovács Tibor) Tavaly, amikor első alkalommal hirdetett táncszín­házi bemutató so­rozatot a kapos­vári Somogy Táncegyüttes, ta­lán még maguk sem gondolták, hogy hamarosan a megye, s az or­szág határain túl­ról is meghívha­tunk táncosokat, zenészeket. Nos — felbuzdulva a korábbi sikeres műsorokon —, színesedett a bér­letes előadásso­rozat. Már az első bemutatón is vol­tak vendégek. A Somogyon kívül a Lelle és a Kapos­vár Táncegyüttes tagjai roptak, s muzsikájával el­bűvölte a csak­nem félezres kö­zönséget az első magyarországi dudazenekar is. Januárban a BM Duna Művé­szegyüttes műsorának, majd Élő népművészetünk címmel a népművészet mestereinek tap­solhat a közönség. A sort — márciusban — a spanyolországi Kresala Táncegyüttes és a So­mogy közös estje zárja. A táncszínház első előadá­sára táncjáték-füzért állított ösz- sze Mosóczi István, a Somogy művészeti vezetője. Ahogy pe­regtek a képek, amolyan időuta­zást érzett a néző. Mosóczi nosztalgiával nyúlt az évekkel ezelőtt nagy sikert aratott, zömmel fesztiváldíjas számok­hoz. Olyanokhoz, amelyek iró­niájára, humorára — egy kis rá­hangolódás után — „vevő” volt a publikum. A Somogy Tánc- együttes művészi munkájának folyamatos figyelemmel kísérői tudják: az autentikus számok és a táncszínházi produkciók jól megférnek egymással. Ettől az igazi mosóczis színtől Somogy a Somogy. Ám ezek az úgyne­vezett táncszínházi koreográfiák nemcsak vérbő humorral, némi fanyarsággal, s frivolitással té­liek, hanem a szerétéiről, a sze­relemről is meggyőzően mesél­nek. Úgy vélem, az Amerikas dal, ez az evokatív mű katarti- kus erejével kissé kilógott a sor­ból. Mosóczi minden bizonnyal figyelemfelkeltő szándékkal szerkesztette a műsorba a finálé előtt. Borzongatóan szép szá­mával — a Vízöntő Együttes gépzenéjére — azt sugallta: nemcsak játékból áll az élet... Élvezetes volt a Lelle Tánc- együttes két száma is. Janek József Zene című koreográfiá­jának igazi zenéjét a csizmák ütemes robaja adta. A'technikai tudás tökélyével táncoló fiúk előadásán érződött: számukra most ez a legszebb muzsika. Akrobatikus elemekkel volt teli Pucskó Zsolt Csépese is. A ga- bonacsépelést imitáló tánc könnyedségével aratott nagy si­kert. A Vida József vezette Ka­posvár Táncegyüttes néhány táncosa Csujogókkal mutatko­zott be. Rövid számuk jól illett a táncjátékok sorába. Igazi uni­kumként hatott az első magyar- országi dudazenekar műsora. Három alkalommal léptek kö­zönség elé rendkívül látványos szűrjeikben, hogy bizonyítsák: több dudás is megfér egy szín­padon. Lőrincz Sándor Rajeczky-emlékkő Rajeczky-emlékkövet leplez­tek le Pásztón az 1989-ben el­hunyt s Pásztón eltemetett Ra- jeczky Benjámin ciszterci szer­zetes, zenetudós tiszteletére. Kolozsvári Szérvatiusz Tibor szobrászművész alkotásának avatásán a több száz fős kö­zönségben ott voltak a tudós ciszter szülővárosa, Eger ön- kormányzatának képviselői, el­jött Kálmán Attila művelődési, valamint dr. Isépy Tamás igaz­ságügyi államtitkár. Megemlé­kező koncelebrációs szentmisét vezetett Kerekes Károly zirci apát, majd leleplezték a temp­lomkert előtt álló, közadakozás­ból készült emlékkövet. Avató­beszédében Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke például emelte Rajeczky Benjámin szerzetesi alázatos­ságát, a munka, a tudomány iránti tiszteletét és erkölcsi szi­lárdságát. Az évtizedeken át Pásztón munkálkodott ciszterci zenetudós nemcsak arra tanít: gyökértelenek maradunk, ha nem táplálkozunk nemzetünk értékeiből, példát adott arra is, hogyan kell nemzeti kincseinket az ifjúságnak átnyújtani. Magyar Szakképzési Társaság Hamarosan benyújtják az ok­tatással foglalkozó törvényter­vezeteket a parlamentnek mon­dotta Kálmán Attila, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium politikai államtitkára a Ma­gyar Szakképzési Társaság közgyűlésén. A jogszabályter­vezet az első szakmai végzett­ség megszerzését ingyenesen képzeli el. A lehetőségek szerint már az elmúlt évek átalakulása során is a munkaerőpiac igé­nyeit vette figyelembe a szak­képzés. A tervezet fontosnak tartja az új szakképzési és a közoktatási szisztéma megfe­lelő összhangját. A közoktatás­ban a 10 osztályos általános is­kola bevezetéséhez az óvodák­ban kötelezővé kívánják tenni az iskolai felkészítést. Az általá­nos iskola rugalmas képzést nyújtana, a tanuló már a negye­dik év után átkérheti magát a nyolcosztályos, vagy a hatodik év után a hatosztályos gimnázi­umba, illetőleg a nyolcadik évet követően adódik a négyéves ok­tatási képzés. A javaslat sze­retné megszüntetni a gimnázi­umi és a szakközépiskolai érett­ségi közötti színvonalbeli kü­lönbséget. A FESTŐ KAPOLI ILONA Bizsók é ecset Bizony tévedett ifjabb Ka- poli Antal, amikor azt taná­csolta lányának, Ilonkának, hogy ne fogjon a kezébe fara­gószerszámot, nem fehér­népnek való a bizsók. Kapoli Ilona húsz éve népi iparmű­vész. Festőként is számon tartják. Kaposváron a Szín-folt galériában hétfőtől láthatjuk képzőművészeti alkotásait. — Indulat, érzelmi vihar nélkül nem tudok a Kapoliak- ról beszélni — kezdte anélkül, hogy felforrósította volna maga körül a levegőt. — Annyi disznóságot elkövettek ezzel a névvel, hogy csak bosszan­kodom. Elsősorban a Ka- poli-faragások másolóira gon­dolok. Kapoli munkái egye­diek! De nem védi senki a „jo­gát". Legálisan lehet másolni a munkáit, a mérce csupán az, hogy ki milyen ízléssel, teszi. Nincs egyetlen faragónak sem joga ahhoz, hogy Kapoli motí­vumait alkalmazza. — Édesapja, ifjabb Kapoli Antal a népművészet mestere címet szerezte meg. Idős ko­rára csaknem megvakult. Mit tanult tőle a lánya? —Mellette csak rajzolhat­tam. Lopva, édesanyám tud­tával faragni is kezdtem. Osz­tatlan iskolába jártam, nem volt megfelelő rajztanárom. Szigetváron később Zágon Gyula mellett tanultam raj­zolni. Neki köszönhetem, hogy felvettek a Képzőművé­szeti Eőiskola esti tagozatára, s ott tanári diplomát szerez­tem. A főiskolán Kmetty volt a mesterem. „Kapoli, figyeljen rámj Raj­zoljon, rajzoljon” — mondta. Később értettem meg, mit is akart mondani. Meglátta ben­nem a tehetséget, amit csak fejlesztenem kell, de megta­nulni nem lehet. Negyven éve festek. — Rajzolni viszont éde­sapja öntől kapott ösztönzést, amikor ifjabb Kapoli Antal már nem látott faragni. — Szemműtét előtt állt, amikor azzal fordult hozzám, Kapoli Ilonka: Fekvő nő hogy meghal, ha nem faraghat többet. Tele volt fantáziával, én is tudtam, ha nem dolgoz­hat tovább, tényleg meg fog halni. Ezért azt javasoltam neki, hogy rajzoljon. Nehezen állt kötélnek. Mindig leste az autóbuszokat, ki érkezik haza a családból. Egyszercsak lá­tom ám a szemén, hogy vala­mit titkol. Hazaérkeztünk és szerényen elém tette az első rajzait. Eleinte a saját motí­vumait vetette papírra, majd színest is kért a grafit mellé. Csodálatos színes világot te.- remtett a rajzaival. Új korszak kezdődött művészetében. A kaposvári Szín-folt galéri­ában hétfőn megnyíló tárlaton nemcsak Kapoli Ilona munkáit láthatjuk, hanem fia is szere­pel, aki tűzzománc képeket készít és egy másik Kapoli utód, Kovács László népi iparművész, aki faragásaival mutatkozik be. Horányi Barna Erdély története Tudományos szimpóziumot rendeztek a párizsi Magyar In­tézetben abból az alkalomból, hogy francia nyelven is megje­lent a Magyar Tudományos Akadémia nagyszabású mun­kája, az Erdély története rövidí­tett változata. A magyar és fran­cia kutatók, de román kollégáik is elsősorban azt emelték ki a nagyszabású történeti munká­ból, hogy a különböző nemzeti­ségek: a románok, a magyarok és a szászok történeti együtté­lése Erdély területén, a kultúrák találkozása bizonyos értelmé­ben európai példa volt a száza­dok alatt, s ma is modellértékű lehet. Könyváruház nyílt Gyulán Püski Könyvesház néven új könyváruházát nyitott Gyulán a Három Ráció Bt. Az új gyulai be­téti társaság a Püski Kiadó va­lamennyi kiadványát, illetve a Békés megyében megjelentetett könyveket, bibliofil különleges­ségeket kínálja. A könyváruház — hírlap- és folyóirat-olvasó he­lyiséget is kialakítottak — azt tervezi, hogy a határainkon túl megjelenő magyar nyelvű köny­veket is beszerzi és árusítja.

Next

/
Thumbnails
Contents