Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
1992. december 5., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Irodalmi klub a közművelődésért Irodalmi klub alakult Siófokon. Az egyelőre hét fiatal tagot számláló egyesület főbb céljai között szerepel, hogy segíti a térség általános iskoláiban működő irodalmi szakkörök munkáját, illetve segít ilyeneket alakítani. Nagyon fontosnak tartják saját önképzésüket is. A helyi önkormányzat kulturális alapjából húszezer forintos támogatást nyertek pályázat útján, ez segít megtenniük az első lépéseket. Legközelebb Garai Istvánnal találkozhatnak az érdeklődők író-olvasó találkozó keretében, illetve könyvvásárt rendeznek, ahol minden felkínált alkotást 10 forintért meg lehet vásárolni. Szemüveg kétszáznegyven embernek Balatonszabadi önkormányzata nemrég komputeres szemszűrést szervezett — helyben — a lakosság számára. Az ingyenes szolgáltatást főképp a faluban élő idős emberek vették igénybe; 240 lakosnak bizonyította a vizsgálat, hogy ókulárét kell használnia vagy a régit máserősségűre szükséges cserélnie. Földvári építkezések A zeneiskolához tanterem, a pedagógusoknak több szolgálati lakás épül Balatonföld- váron csaknem húszmillió forintért. A munkálatok befejezését a jövő év közepére tervezik. Az iskola mellé művelődési központ is kerül, ez étkezőt, iskolakonyhát, művelődési házat és könyvtárat foglal magába. Az elképzelések megvalósítása több mint nyolcvan millió forintba kerül. A városközpontban folyamatban van egy üzletközpont kialakítása; egy országos nagy: vállalattal tárgyalnak ABC-áruház építéséről, ezt majd 15 apróbb üzlet veszi körül. A Motel, illetve a Széchenyi úton új üzletsor épül tavaszra. Vásárral a kultúráért Tegnap karácsonyi vásár nyitotta meg kapuit a Dél-balatoni Kulturális Központban Siófokon. Naponta 9-19 óra között válogathatnak az érdeklődők ajándékot — többek között illatszerek, játékok, kerámiák, bőráruk és könyvek közül — szeretteiknek. A megrendezésért több cég is versengett a városban — a legjobb ajánlatot a kereskedőknek a DBK tette. A bevételből kulturális rendezvényeit finanszírozza az intézmény, ez teszi lehetővé például, hogy felnőtteknek ebben az évadban 3 bérletes előadás-sorozatot tudnak kínálni. A szárcsák telet jósolnak Még nem pihen a komp — Nagyon összeálltak a szárcsák. Itt a tél... — állítja egybehangzóan „vén balatoni medve” módjára kapitány és kormányosa a Széchenyi István komphajó meleg „pilótakabinjában”. Valóban, a Balaton most már legzordabb arcából ad ízelítőt. Csak így - behúzódva a menedéket adó parancsnoki állásba - elviselhető az ősz végi szeles, esős, borongós időjárás. Még jár a komp Szántód és Tihany között, reggel hét és este fél hat között, ez naponta 11 fordulót jelent. — A forgalom az időjárás függvénye is — mondja Hammer Géza kapitány, miközben le nem veszi szemét a nagy tóról, nyári, őszi, tavaszi munkaterületéről. — Az, hogy most csak négy autót szállítunk Szántódról, szinte negatív rekord. Mostanában sok a teherfuvarozás, no és hétvégén sokkal több autóst viszünk át. Megtudjuk még az oda-vissza út alatt, hogy minden másnap dolgozik a hajó személyzete (kapitány és kormányos, rajtuk kívül egy gépkezelő és két matróz). Remélik, hogy munkában lehetnek egészen december 13-ig. (Akkor zárul a hivatalos kompidény.) Csak a jég megjelenése állhatja útjukat, ködben ugyanis jól eltalál a két part között a radarkészülékkel felszerelt komp. Végül azt is megvallja a kapitány, hogy a látszólagos egyhangúság ellenére is szereti azt, amit csinál. A nyári nyüzsgést (amikor csak egy hajó jár menetrend szerint, a többi megállás nélkül, rásegítőként ingázik...) éppúgy, mint a mostani szezon végi hangulatot. Közben észrevétlenül révbe érünk, s ki kell merészkedni a kellemetlenül szitáló esőbe. Az egész állomáson sehol egy hely, ahová behúzódhatna az arra tévedő... De mégis, az egyik mini büféből halk zene hallatszik. A Mahart üzemeltetésében lévő vendéglátóhely vezetője, Kozma István örül, ha szólhat valakihez így november végén. Várja december 13-át, ami számára is a záróra időpontja. Azután lesz még csak kihalt és sivár e nyáron oly zsúfolt, hangos tájék... F. I. A Balatonon néhány hét az év A Balatonról alig hallhatunk mostanában. Mintha a tó csak nyaranta lenne fontos, hogy partján napozók múlathassák az időt, s vizében néha megmeríthessék felhevült testüket. No meg költekezzenek a messziről érkezett vállalkozók pénztárcáját vasta- gítva. Hogy mi kellene a vendég- fogadáshoz tavasszal, őszszel és télen? Működő telefonhálózat, fűthető szállodák, használható utak, köz- biztonság, kulturális kínálat. (Nyaranta — egyelőre legalábbis — elég a meleg.) A Tihanyi-félsziget, Szántód- puszta, a Bakony, a szent- györgyi Csillagvár — egyszóval a táj — egész esztendőn át gyönyörű. Csak az a probléma, hogy szolgáltatásaikat mindössze néhány hétig az augusztusi főszezon kellős közepén akarják eladni azok, akik megszerezték a kulcspozíciókat. A piac szereplői gazdasági nehézségekre hivatkoznak — ha egyáltalán magyarázatra méltatnak bennünket. Talán a hajózás, no meg a Kisosz vezetői azok, akik a hangzatos szavakon kívül megpróbálták összekovácsolni az érdekelteket: közösen tegyenek azért, ne csak néhány hétig tartson az év a Balatonon. Nehéz szétválasztani: mi az állam, illetve az önkormányzatok feladata a parton. A tennivalók külün-külön jól behatárolhatóan sorolhatók az egyes minisztériumok hatáskörébe, a turizmus érdekeinek érvényesítésére azonban nem állítottak fel külön tárcát. Pedig Magyar- országra évente csaknem háromszor annyian utaznak, mint amennyi az ország lakossága, s ez az államnak évente majd egymilliárd dollár bevételt hoz. E hatalmas összeg körülbelül 40 százalékát a Balaton-part termeli meg. Jelenleg főosztályként működik az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kebelén belül az Országos Idegenforgalmi Hivatal. Szabó Iván miniszter felel a bányászatért, az energiaellátásért, az alumíniumiparért, a vaskohászatért, a textiliparért — és a turizmusért is. Tény: az ország szempontjából sem lenne helyes, ha a tárca e feladatok közül első helyre a vendégfogadás minőségének fejlesztését sorolná. Addig a magukra hagyott ön- kormányzatok teszik, amit lehetőségeik megengednek. A legtöbb helyütt kimondva is a helyi vállalkozókat részesítik előnyben, akiktől inkább elvárható, hogy hosszú távra tervezzenek, s ezért a szolgáltatás színvonalának megfelelően alakítsák áraikat. S talán őket lehet jobban érdekeltté tenni, hogy már júniusban kinyissanak, s augusztus 20-án se húzzák le véglegesen a rolót. Szomorú tapasztalatom: a vállalkozók közül, akik vendégcsalogató tényezőként jelentős szerepet játszottak egy-egy település életében, mind többen el akarják adni üzletüket a családi házukkal együtt, hogy valahová az osztrák határ mellé telepedve keressenek maguknak biztosabb megélhetést. — Mi türelmesek voltunk, de tisztességes módszerekkel 2-3 hét idegenforgalmából megélni lehetetlen — mondják. S viszik magukkal adójukat is. Akadnak még kérdőjelek... Czene Attila I Üdülés részvételi jeggyel A támogatást a vendég „hozza” ÉRTÉKESÍTÉSI IRODA NYÍLIK FÖLDVÁRON - BÁRHOL LEHET NYARALNI Alapjaiban változik meg január elsejétől az egykori szak- szervezeti üdültetés. Mivel a jövő évet már az új szervezeti felállás szerint kell elkezdeni, az illetékesek az „asztalra tették” az átalakulás módozatait, a hogyan tovább elképzeléseit. Milyen változások lesznek a volt Dél-dunántúli Üdülési Igazgatóság háza táján? Hogyan működnek a jövőben a balatoni üdülők? Kik és hogyan pihenhetnek itt? Ezekre a kérdésekre vártunk feleletet Bakai Jánostól, az igazgatóság vezetőjétől. — Az átalakulás 1993. január elsejével válik teljessé — kezdte az igazgató. — A Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonába került az országos üdülővagyon, méghozzá teljes egészében, az érdekvédelmi szervek hozzájárulásával. Ez az alapítvány egy vagyonkezelő kft-t bízott meg a működtetéssel, de csak ideiglenes jelleggel. A jövő év elején ugyanis regionális kft-k veszik át ezt a szerepet. Nálunk, a Balaton déli partján várhatóan két-három ilyen kft alakul. A pontos területi megbontásról néhány napon belül döntés születik. — Hogyan változik ezzel az üdülők státusza? — Az utóbbi évekéhez hasonlóan tovább nő a kereskedelmi jellegű értékesítést végző egységek száma. A hagyományos üdültetésben mintegy 50 százalékuk fog részt venni. Az elsődleges cél továbbra is a minél jobb színvonalú ellátás marad, de minél alacsonyabb önköltséggel a gazdaságosság érdekében. Számolni kell azzal is, hogy létszámleépítések lesznek ott, ahol lehetséges. Az egyre csökkenő állami támogatás mellett ugyanis egyre növekvő ésszerűségre kell törekednünk. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy az üdülőkben dolgozó beosztottak és vezetők döntő többségére — a hosszabb távú működés érdekében — továbbra is számítunk. Meg kell azonban mindenkinek érteni: mostantól minden forint elköltését sokkal jobban át kell gondolni, éppen a talpon maradás érdekében. — A jövőben a bért, adót, energiát, s az egyéb költségeket is „saját kasszából" kell állni?" — A vendég által fizetett összegből. És csak abból. Az állami támogatás ugyanis csak akkor ér az üdülőkbe, amikor a vendég odaérkezik. A támogatást az állampolgár kapja, utalvány formájában. Ezért kell arra törekedni, hogy minél több vendégünk legyen... — Hogyan juthatnak el a kispénzűek januártól a volt szakszervezeti üdülőkbe? — Egészen pontosan már december 7-től, ekkor indítjuk be Balatonföldváron az első értékesítési irodát. A munkáltató döntheti el, hogy egységében kinek ad kétezer forint névértékű utalványt (ez az állampolgárnak ezer forintba kerül), amellyel a munkavállaló felkeresheti irodánkat, s átválthatja részvételi jegyre. Az üdülési költség és az utalvány közti összeg is ott helyben fizethető be, s a vendég ott döntheti el azt is, hogy mikor, s hová kíván utazni. Ébben a formában 220 ezer személy üdülhet, egyenként nyolc napig— Mik az új rendszer előnyei? — Az egész átalakulás célja az volt, hogy a hagyományos forma helyett megvalósuljon a gazdasági, szociális szempontok alapján való elosztás. A létrehozók esélyegyenlőséget kívántak biztosítani minden magyar állampolgárnak az üdülési szolgáltatások igénybevételére. Nagyobb választási lehetőséget ad az értékesítési irodák létrejötte azzal is, hogy az ország összes működő üdülőjébe helyben lehet részvételi jegyet váltani. Ezek az irodák egyébként a kedvezményes üdülésen felüli szabad helyek értékesítésével is foglalkoznak, már csak azért is, mert a távlati cél az — erre jelenleg még nincsenek meg a föltételek —, hogy idővel utazási irodák legyenek. Fónal Imre Polgárőrök járják a falut Ifjúsági klub Pusztaszemesen Szól a ... Rádió FB Sokan az ország másik végében is ismerik Pusztaszemes, a külső-somogyi kis község nevét. Ez az itteni honvédségi alakulatnak köszönhető, ahol sokan, sokfelől megfordultak. Van azonban a falunak „polgári” arca is. Ennek megismerésében segített Androvics Beáta, a helyi képviselő-testület tagja. — A lakosság csaknem hetven százaléka nyugdíjas. Kevés a fiatal. Ezen mi nemigen tudunk változtatni, amin viszont igen, azon megpróbálunk, ha futja a lehetőségeinkből. A választások óta járda készült, kiépítettük a faluban a kábeltévét, s nemrég alakult meg a polgárvédelmi egyesület. Úgy tíz-tizenkettő a létszámuk, s feladataikat társadalmi munkában végzik. Éjszakánként járják a falut, s a jó kapcsolattartás érdekében CB-rádióval vannak felszerelve. A megalakult ifjúsági klub fölszerelését folyamatosan bővítjük. Két-három hetente bált rendezünk, s a bevétel egy része a fiatalok betétszámlájára kerül. — Lesz óvoda vagy nem Pusztaszemesen? . — Lett volna, ha a pénz elég lett volna... A lakosság nagyon szerette volna, de a fenntartási költségeket nem lennénk képesek biztosítani. (Fónai) Az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült. Érces hangja felszárnyalt, és messzire repült, s egy hallgatóban megszólalt: a próba sikerült...” (LGT). A próba sikerült. Ezt egy születésnapi torta bizonyította, fél gyertyával. Hat hónapja sugározza műsorát Siófokon és környékén a Rádió FB 89. Csupa lelkes, tettre kész és bátor fiatal indította el május 23-án a tulajdonképpen kalóznak tekinthető, valójában kereskedelmi rádióadót. — Először csak egy hétre néztünk előre, aztán a nyár végéig készítettünk terveket, s ezalatt kiderült, ezt már több okból sem lehet abbahagyni — kezdte Ugodi Tibor, a rádió ügyvezetője. — Egyrészt akkora igény mutatkozott a városban az ilyen „helyi érdekű” rádiózásra, hogy minket is meglepett. Másrészt ezt a húsz-huszonegy év átlagélet- korú társaságot egy pillanat alatt rabul ejtette a rádiózás varázsa (korábban senki sem csinált közülünk ilyesmit). Azt nem mondom, hogy profik lettünk, mert nem is akarunk azzá lenni. De mindig tanultunk valamit, s fokról fokra léptünk előrébb. Mivel nem volt előttünk példa, a saját hibáinkon keresztül jöttünk rá, mit, hogyan kellene csinálnunk. Az URH-sáv 98-as Mhz-én (a Danubius „szomszédságában”) adó rádió valóban hetek alatt ismert és elfogadott lett Siófokon, de például Fűzfőn és Almádiban is vannak állandó hallgatóik. Éppen a „feledik” születésnap alkalmából rendezett nonstopjáték-műso- rok szervezése során lett bizonyos a számukra: ma már meg tudják mozgatni a hirdetőket, a reklámozni szándékozókat, akiket nem érdekli - miként a hallgatókat sem - hogy az érvényben lévő frekvencia-moratórium még nem tenné lehetővé hazánkban ezt a fajta rádiózást. Mindent lehet, csak akarni kell? Ha az akarathoz egy jó adag fiatalos vagányság is párosul, akkor — úgy látszik — a lehetetlen dolgok is sikerülhetnek... — Jelenleg napi 18 órában adunk, de egyszer majd nonstop szeretnénk rádiózni. Úgy, ahogy Amerikában teszik a kis, helyi rádióstúdiók — árulta el végezetül legtitkosabb vágyát Úgodi Tibor, aki nyilván azért tudja jó „karmesterként” összefogni stábját, mert ő maga sem idősebb beosztottjainál. „Szól a rádió... Ha nem tetszik, hát kikapcsolható...,, (LGT) F. I.
