Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

1992. december 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MENEKÜLTEK 9 A FORGATÓKÖNYVET A HATÁROKON KÍVÜL ÍRJÁK Nagyatád menedék a menekülteknek Dr. Márkus István: A vajdasági falvak egy részét eldozerolták, vagy az üresen hagyott házakba szerb családokat költöztettek — A nagyatádi tábor a menekültügy számára nem egyszerűen csak befogadó­állomás, hanem az ország­ban a legnagyobb befoga­dóállomás, és az országban a legnagyobb elosztó bázis is — mondta dr. Márkus Ist­ván, a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője. Tizenöt hónapja érkeztek ide az első horvát menekültek. A menekültügyesek rekord­gyorsasággal szervezték meg a tábor életét. A betegek és az idősek orvosi ellátást ka#ak, a gyermekeknek pedig hama­rosan — anyanyelvükön — megkezdődött az oktatás. — A volt laktanyaépületek­ben a menedékesek mellett, azokat a tartalékkészleteket raktározzuk, melyek külön­böző adományokból szár­maznak és egy esetleges na­gyobb menekülthullám érke­zésekor gyorsan fel kell hasz­nálnunk... Ha nem számolunk jelentős érkezésre — remé­lem, hogy nem kell ezzel szá­BAJNA GYÖRGY * A nagyatádi menekülttábor kapujára Kezemmel födöm be arcomat Szememre — tenyerem — meleg hant kerül Könnyeim sós búvópatakok, Feledni ki tudná, hogy mi vesz körül? Áldott Nap, hiába simogat Riadnak bennem havas honi tájak, Ordasok és őzek lábnyoma Jelenti — testvér — napi krónikánkat Félek, itt nem lesz az értelem Az egyetlen, döntő, érvényes törvény: Hitek lángjától izzik a föld, S hűteni nem lehet vérrel öntözvén. Riasztanak otthoni napok, Mint sűrű erdőben reccsenő ágak, Ha mint puska, szólnak, s nem tudod Szarvas vagy medve érinti meg hátad. Aki itt belépsz, nem szabadulsz! Szívedben marad örökre a bánat Sápadt albán és méla bosnyák Mért látom szemedben Gyergyót, s hazámat? Nagyatád, 1992. december 15. * Erdélyi költő, a Csíkszeredán megjelenő Hargita Népe című ma­gyar nyelvű napilap munkatársa. Karácsony előtt a Somogyi Hírlap vendégeként járt a nagyatádi menekülttáborban. molni —, akkor is, amíg ebben a térségben menekültek van­nak, addig a nagyatádi befo­gadóállomásra is szükség lesz... A menekültügyben nem lehet előre tervezni, hiszen a forgatókönyvet tőlünk függet­lenül, a határokon kívül írják. — Minden elképzelést az élet órákon belül megcáfolhat. A befogadó ország csak akkor tud határozott intézkedéseket hozni, amikor az államhatáron már megjelennek a menekül­tek. A befogadó országok, köztük hazánk feladata is az, hogy normális, emberi körül­ményeket tudjon teremteni a menekültek számára. Többen a menekülttáborok létét is megkérdőjelezik. Sze­rintük Horvátországban már rég nem dúl háború, így az itt lévők nyugodtan hazamehet­nének. Arról azonban nem szólnak, hogy a vajdasági fal­vak egy részét eldozerolták, vagy az üresen hagyott há­zakba szerb családok költöz­tek, így a legtöbb menekültnek nincs is hova visszamennie. — A horvát köztársaságnak mi segítünk azzal, ha nem va­gyunk türelmetlenek — szö­gezte le dr. Márkus István. — Horvátországban is van 700 ezer menekült: a háromszáz- ezer belső menekült mellett négyszázezer Boszniából száműzött ember... Ha mi a betegekről gondoskodunk, s a gyerekeket a lehetőségekhez­mérten oktatjuk, és nem muta­tunk türelmetlen magatartást, nem táplálunk spontán haza- özönlést, akkor a Horvát Köz­társaság és a menedéket ke­resők jól felfogott érdekének megfelelően segítünk. A me­nekültekről a kerepestarcsai „lázadás” jut az eszükbe, Nagyatádon is gyakran kérnek bebocsájtást olyanok, akik minden okmány nélkül, ügyé­szi határozattal a zsebükben érkeznek ide. Nemrég az egyik budapesti pályaudvaron vesztegelt 60 bosnyák; Svéd­országba szeretett volna utazni, a közvélemény ez esetben is a menekültügyi hi­vataltól várt intézkedést, holott mint kiderült, ezeket a bos- nyákokat hazánk nem is te­kinti menedékeseknek. — Sokan érkeznek ha­zánkba ideiglenesen, átuta­zóban. Nyugat-európai karita- , tív szervezetek is fogadnak be menekülteket. Ezeket az em­bereket a magyar állam nem tekinti menedékesnek. Szá­munkra az a menekült, aki ha­zánkat tekinti végcélnak és itt kér a Magyar Köztársaságtól menedéket. Csakhogy a me­nekült szó, mint gyűjtőfogalom gyakran összemos dolgokat. Sokan még Kerepestarcsát is menekülttáborként ismerik, hol­ott erről szó nincs. Ott a jogelle­nesen hazánkban tartózkodó il­legális emigránsokat helyezik el. Barna Zsolt A képeket eM Soós György készítette és a menekülttábor­ban megnyílt kiállításából valók

Next

/
Thumbnails
Contents