Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP HARGITAI KARÁCSONY 1992. december 24., csütörtök Hargita fehér karácsonya Szeretem, ha december közepén már havazni kezd, és hallom az elégedett hangot: fehér karácsonyunk lesz! Ugyanis a Csíki havasok és a Hargita tájain a fekete karácsony talán lehangolóbb, mint másutt: látom, hogy kicsit sáros, kicsit csapzott szárnyú angyalok jönnek az erdő felől... A komor fenyveserdők felől, amelyek az eltelt évek során megindultak a falvak felé, a kaszálók és a legelők pázsitjára terelvén sok-sok karácsonyfát, hogy nemcsak e vidék, de más tájak gyermekeinek is jusson belőle. Havazik, hát hóban, hófehér tájban indulhatok, vághatok neki a hegynek, hogy megkeressem azt a nem nagy, nem is kicsi, de takaros fehérfenyőt, amely behavazva vár, s amely egy érintésemre megremeg és ledobja magáról a puha bundát. Behavazva, hófehér gallérral és kucsmával, járatlan csapáson járom az erdőt, medvék és szarvasok, őzek és farkasok, angyalok és ördögöcskék vágta ösvényekről elkanyarodva találok rá a fára, amelyet ha másodkézből kapnék, nem volna igazi. Gyermekkoromban az angyal hozta nekem a karácsonyfát, jut eszembe, de azóta sok idő eltelt. Ahogy lépdelek a hóban, karácsonyfás emberként, már nem is tudom: hóember vagy december vagyok. Ha angyal, akkor is csak gumicsizmás, szárnytalan. De hírhozó, aki hazaviszi az örömet. Ferencz Imre Csíksomlyó fényében Karácsony szombatján ünneplőbe öltözik a lélek, békesség száll az otthonokba, meggyújtják a gyertyákat, a Mennyből az angyal vagy Csendes éj áhítatát követi a karácsonyfa aljára elhelyezett ajándékok megkeresése. így van ez talán majd mindenik családban, az ünnep szokásai mindenütt hasonlóak a keresztény világban. Csíkszeredában is. Amiről innen külön is érdemes beszámolni, az esetleg az éjféli zarándoklat a csíksomlyói fe- rencrendi templomhoz, Mária kegytemplomához. Százak és százak indulnak el, gyalogosan vagy autóval részt venni az éjféli szentmisén, még előtte a betlehemi játékon. Szent Ferenc oltáránál áll a jászol a kis Jézussal, s évszázados rigmusokkal köszöntik az újszülöttet az ifjakból és gyermekekből álló szereplők. Kimondhatatlanul is sokan gondolnak arra, hogy a Kis-Somlyó lábánál lévő templom a katolikus székelység ősi szent helye, egyben a nyugati kereszténységnek is egyik legkeletibb őrhelye. Hányszor és hányszor gyűltek itt össze az évszázadok során és most is a búcsúk idején, Isten Szent Anyja előtt bemutatni hódolatukat, maguk és gyermekeink jövőjét az ő pártfogásába ajánlani. S van akiben Erdély híres püspökének Márton Áronnak az 1946. évi pünkösdi beszéde is felidéződik e helyről: „Itt imádkoztak apáink, amikor visszaverték az ősi katolikus hit ellen fegyverrel felvonuló fejedelmet. Itt kérték az égi segítséget, amikor őrhelyeiket, asszonyaik és lányaik becsületét, a maguk és fiaik szabadságát kellett megvédel- mezniök a keletről hajdan gyakran fenyegető ellenség ellen. Ide zarándokoltak a kitartás kegyelméért, valahányszor elemi csapások sújtották, avagy az emberi önkény megalázásai és igazságtalanságai alatt lélekben kifáradtak. És idejöttek árvaságukban is, hogy Istent engesztelve és Mária támogatását kérve fogjanak hozzá feldúlt életük újjáépítéséhez... A több mint 25 éves kisebbségi létünk alatt megtapasztaltuk a politikai és gazdasági elnyomás nyílt vagy rejtett rendszereit és különböző fokozatait, folyamatos és egyre súlyosabb küzdelemre kényszerültünk kulturális és nyelvi értékeink megvédéséért: s a politikai, gazdasági és társadalmi helyzet, mely osztályrészünk lett, komoly akadályt vetett népünk természetes szaporodása elé is. Nem vállalhatjuk többé ezt az igazságtalan és megalázó helyzetet...” Nem véletlenül idéződik fel a püspöki szózat, mert az évtizedek teltével is aktuális maradt. A kegytemplomban a bet- lehemes játék végével kezdődik a szentmise, magasra száll a fohász a zsúfolt helyiségben, s messze száll az a szellemiség is, amelyik őrzője volt a Székelyföld nagy részét átfogó kultúrának, amelyen átszűrtük Kelet örökségét s az ezer év óta örök kihívást jelentő Európát, s általa igazodtak egy olyan értékrendhez, amely megtartott, fenntartott egy kicsi népet, gyökereivel a nemzethez kapcsolta, s táplálta akkor is, amikor végképp elhagyatottnak érezte magát... A főoltáron fényárban áll Mária kegyszobra, a csodatevő Máriáért, felcseng az ének: „Békét adj szívünknek /, békét családunknak /, békét nemzetünknek /, békét a világnak.../”, sokszor hallották már ezt a százados falak, a fe- rencrend kolostorának ezer vihart, pusztulást és feltámadást ért falai. Megenyhült a szorongó lélek, hitében erősödik, a hétköznapok politikumának salakja tisztul, mintha csitulna „a népek harcának zajló tengere”... A székely himnusz óhatatlanul is fölbuzog a lelkekben... ”ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenünk”, s tartsd meg ezt a kis népet is szorongásait, félelmeit feledtető örömében, a szeretet kegyelmében. A szentmise végén a lélek felszabadultságával indul haza a tömeg, egymásba kapaszkodnak a fiatalok, csúszkálnak- a jeges úton, vidám kacaj tölti meg az utca hosz- szát. S hazatérve régi szokás szerint asztalhoz ülnek, töltött káposzta párolog, véget ért az adventi böjt, megeszik, mint a helyi tájszólás nevezi, a Má- ria-radináját. Somlyó hegye sötétbe burkolózik, komor fenség, csupa titok. A város fölé magasodik, mintha őrizné az emberek örömét. Bálint András Ezt az oldalt a Csíkszeredán megjelenő Hargita Népe munkatársai állították össze. AZ AUTONÓMIA VÉDŐRENDSZER Sántha Pál Vilmos, Hargita Megye Tanacsanak elnöke: Aki a víztől fél. halat nem eszik — Fél éve választották meg a megyei tanács elnökévé. Beiktatásakor konkrét elképzelésekkel látott munkához, programja többek között előirányozta a korszerű helyi köz- igazgatás kialakítását, a gazdasági tevékenység fellendítését, az inflációs gondok enyhítését. Mit sikerült ebből megvalósítania ? — Sokat, de korántsem mindent. Kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy átalakítsuk a tanács jellegét hatóságiról szolgáltatásira, hogy a hivatal legyen az állampolgárért és nem fordítva. Ennek érdekében egyrészt szorgalmaztuk a helyi, a községi, városi történő ügyintézés kiszélesítését, másrészt pedig a hivatal és az állampolgár kapcsolatainak demokratizálását. Gazdasági téren csak tapogatóztunk eddig. Egyértelműen a piacgazdaság feltételeinek megteremtésére törekszünk, a megye bel- és külföldi gazdasági kapcsolatainak kiépítésére, a privatizáció meggyorsítására, támogatjuk a helyi termelő jellegű tevékenységet. — Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a megyei tanács — megfelelő pénzalapok hiányában — továbra sem tud mindig önállóan dönteni a megye ügyeiben. — Döntéseinket nem befolyásolja senki, viszont valóban hiányzik a megfelelő anyagi, pénzügyi háttér. Lakást kellene építeni, de nincs pénz, még annyi sem, hogy már a megkezdetteket befejezzük. Költségvetésünket központilag állapítják meg, utalják ki, a mi feladatunk annak az érvényben lévő szabályozók szerinti méltányos és arányos lebontására korlátozódik. A helyi adók bevezetésével valamelyest nő a pénzügyi önállóságunk, de korántsem a kívánt mértékben. A megoldást a megye bevételeinek nagyobb mérvű helyi felhasználása jelentené. — Elnök úr, RMDSZ-tag- ként, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés egyik elindítójaként miként vélekedik: az autonómia-törekvések érvényesítésével a megyei tanács hathatósabban betölthetné feladatkörét? — Természetesen, s nem csak a megyei, hanem a helyi tanácsok is. Minden helységben így lenne ez, de még hatványozottabban az olyan tele-f püléseken, ahol a magyarság részaránya 50 százalék alatt van. Ott van élő példának Maros megye, ahol a románok jelen pillanatig bojkottálják a megyei tanács megalakítását, és minden áron akadályozzák a zavartalan társadalmi élet kibontakozását. Ezért szükséges egy olyan jogrendszer, amely megadja a kulturális, területi, közigazgatási autonómiát a magyarságnak, hogy ennek birtokában közösségünk önállóan dönthessen saját sorsáról. Természetesen az alkotmány megszabta keretek között. Az autonómia tulajdonképpen ugyanazt a szerepkört tölti be, mint a lakat, a zár a banknál, utóbbiak a pénztolvajok, az autonómia pedig a politikai tolvajok ellen védelmez. Az autonómia nem irányul senki ellen, csupán egy védőrendszer. Megvalósítása nem bejelentéssel történik, hosszas politikai harcot kell vívni érte — mindenekelőtt a parlamentben. Az RMDSZ-en belül sem viszonyulnak egységesen az autonómia kérdéséhez, egyesek a jugoszláviai helyzet romániai megismétlődésétől tartanak. Tévednek, mert a jugoszláviai helyzet nem vonatkoztatható ránk, nekünk nincsenek fegyvereink, és nem is akarunk fegyvert, mi alkotmányos úton harcolunk demokratikus jogainkért. Azt szokták mondani, aki a víztől fél, halat nem eszik. így vagyunk az autonómiával, ha nem igényeljük, ha nem harcoljuk ki magunknak, akkor bennünket bekebeleznek. Ilyen ez a román társadalom. Hogy mikor fog demokratizálódni, én azt nem tudom, valószínűleg belátható időn belül nem, ezért kell azt a védőzárat felszerelni. — Az ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai helyzetben, milyen lesz a székelyföldiek karácsonya? — Sajnos, ez a bizonytalan helyzet kihat a közhangulatra, mi tagadás, meglehetősen nyomott a hangulat, ami óhatatlanul beárnyékolja az ünnepet. Tartózkodókká lettek, visszahúzódtak az emberek, alábbhagyott a '89 decembere után tapasztalt lelkesedés, emiatt aztán sokszor nem tudunk eléggé élni a rendelkezésükre álló demokratikus keretekkel. Némelyek folyton óvatoskodnak, követeléseinkkel nehogy megsértsük a rój- mánságot. Pedig, mint monr dottam, mi nem sértünk senkit, mi csak a jogainkat védjük. — December elején Somogy megyében járt, kérem értékelje a testvérmegyei kapcsolatok alakulását. — Rendkívül kedvesen fogadtak Somogy megyében, gazdag és tanulságos programot állítottak össze számunkra. Elsősorban közigazgatási téren tájékozódtunk, de több gazdasági egységet, művelődési intézményt is felkerestünk. Úgy tapasztaltam, hogy tényleges lehetőségek vannak a kölcsönös haszonnal járó kapcsolatok elmélyí tésére, s hogy a tájékozódás szolgáló cserelátogatások után lassanként tér nyílik a gazdasági kapcsolatok kiépítésére is. — Mit hoz 1993 a Székelyföldnek, Hargita megyének? — Hargita megyében, de másutt is Romániában egyelőre a lakosság élelmezése jelenti a legnagyobb gondot, nincs elég kenyér, nincs elég tej, az ország behozatalra szorul. Nagy gond a fűtés is— nálunk hidegek a telek — azokban a városokban, ahová nincs bevezetve a földgáz, a hőközpontok üzemeltetéséhez nincs elegendő mennyiségű folyékony tüzelőanyag. Bízom abban, valahogy megbirkózunk ezekkel a bajokkal, mint ahogy a politika vonalán is optimista vagyok. 4 román társadalorr előbb-utóbb kiszűri magábó azokat a szélsőséges nacionalista elemeket, amelyek végsősoron az ország érdeke ellen tevékenykednek, s a közéletben nagyobb szerephez jutnak a demokratikus gondol kodású személyiségek. És £ parlamentben, a kormánybar is, mert szerintem akár előre hozott választás is lehe 1993-ban. Borbély Lászlc BAJNA GYÖRGY TÁNC Csak a tél tud így aludni kristálycukor ropogásban. Tilalomfák rügye barnul, mint almafa az almában. A kertek rég mennybe szálltak, százlábú az erdő háta. Farkas kajtat préda után holdfény ingben, hógatyásan. Népvándorlás része lennék? Csak táncos a körbe-táncban? Ha most egyet szólni mernék, elveszteném minden társam, mert a ritmus egyre gyorsul veszettebb a rikkantásunk, inget, lajblit leforogtunk észtelenné vált a táncunk... Ezért járom kis batyuval titkon nagy ugrásban bízva, amitől, ha sikerülne ez a körtánc megomolna. (Hogy tud aludni a kedves... Szája szélén mosoly bujkál, szíve pontozóst jár halkan, méhében már él az új nyár. Csak a tél tud így aludni: kristálycukor-ropogásban, meddig tilalomfa barnul, almafa, a holt almában.) A ARGOSZ CBékés karácsonyt és boldog új esztendőt kjván minden jelenlegi és íeendő ügyfelének^ az ARGOSZ BIZTOSÍTÓ RT Központ: 1525 Budapest Pf. 782 Cím: 1122 Budapest, Maros utca 19-21 Telefon: 115-2600.135-5550 Fax: 2022167, 2022176 II. területi igazgatóság: Fejér - Tolna - Somogy - Baranya 7100 Szekszárd, Holub J. u. 1. fszt. 3. Tel./fax: 74/17-777,12-609
