Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. december 17., csütörtök Holland know-how A Corvinbank Ipari Fejlesztési Bank Rt együttműködési megállapodást kötött a holland De Nationale Inversta- rings-bankkal a két pénzintézet közötti know-how átadásról. Ennek alapján a magyar pénzintézet rendelkezésére fogja bocsátani privatizációs tapasztalatait, know-how-ját. Munkacsoport segíti az integrációt Az energiaellátás, iparfejlesztés, kommunikáció és a piacgazdaságra való áttérés kérdéseit vitatta meg a hét elején a Római Klub. Elhatározta egy munkacsoport felállítását is, amelynek a feladata a kelet- és közép-európai régió problémáinak megoldására ajánlások kidolgozása, a térség országaiban az együttműködés elősegítése, bekapcsolása a világgazdaságba. Magyar-horvát vegyesbizottság A kisebbségek képviselőinek bevonásával kezdte meg munkáját Budapesten az a kétoldalú vegyesbizottság, amelynek egyik feladata kisebbségi egyezmény kidolgozása. Ez az egyezmény arra hivatott, hogy különleges jogokat biztosítson az országainkban élő kisebbségek fennmaradása érdekében. Bankfelügyeleti döntés Az Állami Bankfelügyelet azonnali hatállyal visszavonta a gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezet pénzintézeti tevékenység végzésére jogosító engedélyét. A bankfelügyelet mindezt azzal indokolja, hogy a takarékszövetkezet több ízben súlyosan megsértette a pénzintézetekről ről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény több rendelkezését és így a biztonságos pénzintézeti működés helyreállítására nem képes. Gyermekvédelmi törvénytervezet Elkészült a gyermekvédelmi törvény tervezete. Ez a jelenleginél nagyobb hangsúlyt fektet a nevelőszülők anyagi és erkölcsi elismerésére is. A nevelőszülői hálózat ugyanis nemcsak a gyerekek szempontjából jobb az intézeti elhelyezésnél, de lényegesen olcsóbb is annál. Á nevelőotthoni összköltség egy gyermekre évente 430 ezer, míg a nevelőszülői elhelyezés esetén csak 150 ezer forint. STYL-ELEKTRONIK ELEKTRONIKAI SZAKUZLET Kaposvár, Arany J. tér 1. Legolcsóbban tőlünk vásárolhat karácsonyra FUNAI színes televíziót. Nyitva: hétköznap 9-17 óráig szombat és vasárnap 9-13 óráig Minden kedves vásárlónknak kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk (75375lZ Ismét megnyílt a budapesti Egyetemi Könyvtár nagy olvasóterme. A műemléket másfél esztendővel ezelőtt zárták be felújítása miatt. Újjárendezték és felfrissítették kézikönyv-állományát is. Tizenhárom évre ítélték a müncheni kőművest Bizonyíték a börtönből írt levél — Eljárás a hamis tanú ellen Kedden hozott ítéletet a megyei bíróság dr. Makai Lajos tanácsa a lápafői, ám 1990 áprilisában Münchenben letelepedett 39 éves Baksai Győző kőműves bűnügyében. A lopás miatt már korábban elítélt férfi többször Magyarországra látogatott. Magyar állampolgároktól bizonyíthatóan 150 ezer forintot vett föl azzal a mesével, hogy Nyugaton munkát biztosít számukra. Dombóváron emiatt már büntetőeljárást indítottak ellene. Ez elől persze meglépett. Közben szoros kapcsolatot tartott fenn egy kaposvári lánnyal, és intézgette a lápafői tulajdonával kapcsolatos ügyeket is. Eközben úgy elmérgesedett viszonya lápfői testvérével, hogy azt életveszélyesen megfenyegette. 1991. január 2-án felkereste Ágh János vállalkozót, egykori katonatársát — bábonyme- gyeri telepén —, és egy motorfűrészt ajánlott neki megvételre. Ághnak tetszett az ötlet, és elfogadta Baksai javaslatát, hogy még aznap este találkozzanak az igali ABC parkolójában. Ám Baksai megpillantva a rendőr járőrt, azt ajánlotta: tűnjenek el, s találkozzanak másnap Kaposváron. Itt Baksai azzal állt elő, hogy a fűrész a lápafői pincében van, menjenek el érte Ágh kocsijával. A pincénél azt mondta: barátai elvitték a kulcsot. Ágh ezek után közölte: eláll a vételtől, menjenek vissza Kaposvárra, mert alkatrészt szeretne vásárolni. Ez meg is történt. Ekkor látta Baksai először, hogy egykori katonatársánál nagy összegű pénz van. Most arra kérte: vigye őt Törökkop- pányba, onnan majd gyalog megy Lápafőre. A kocsit egy eredeti útra irányította, majd megállította azzal, hogy kiszáll. Ágh engedelmeskedett, s közben megjegyezte: van ám nála elég pénzt, meg tudná venni a fűrészt, és az ülés alá tett kézitáskára mutatott, amelyben 340 ezer forint lapult. A következő pillanatban Baksai egy rugós késsel kétszer mellbe szúrta Ághot, aki kitántorgott a kocsiból, elindult visszafelé. Még hallotta Baksai hangját: „Hiába futsz, úgyis megdöglesz”. Amikor visszatekintett, látta: Baksai akkor szállt ki a kocsiból, kezében a pénzestáskával. Újra elindult. Úgy érezte, hogy már talán ötszáz métert se tud megtenni. Ekkor feltűnt egy traktor. Valahogyan elván- szorgott odáig... Mentők, orvosok, műtét. Ágh szinte az utolsó pillanatban megmenekült. A tárgyaláson Baksai tagadta a bűncselekmény elkövetését, azt állítva, hogy a kérdéses időben Münchenben volt, és ezt az ottani hatóságok is igazolták. (Ez persze nem így van, hiszen a müncheni rendőrség azért tartóztatta le és adta ki, mert nem volt elfogadható alibije.) Akkor is tagadott, amikor a mintegy tizenöt, teljesen érdektelen tanú — és kaposvári barátnője is — a szemébe mondta: itt tartózkodott a bűncselekmény elkövetésekor. Odáig elment, hogy katonatársát, Ághot sem ismeri, sohasem látta azokat, akikkel — nem is egyszer — találkozott és beszélgetett. Az utolsó tárgyalási napra — Baksai kérésére — megidéztek egy budapesti lányt, akiről Baksai azt állította: Münchenben együtt szórakoztak január 2-án és 3-án. Ennek a tanúnak a kihallgatása izgalmas fordulatot hozott. A lány előbb Baksai állítását igazolgatta, majd a bíró szívós keresztkérdéseire megtört, és bevallotta: Baksai adta a szájába, mit mondjon. Benyújtotta a börtönből írt levelet, amelyben a vádlott felkérte hamis tanúzásra. Dr. Horváth Ferenc ügyész egyebek mellett nyereség- vágyból elkövetett emberölési kísérlettel vádolta Baksai Győzőt. Konok bűnözőnek nevezte, akitől egyáltalán nem függött a sértett életben maradása. Dr. Lipódi Katalin ügyvéd — mivel a vádlott és a sértett között nem volt haragos viszony — főként a súlyos testi sértés megállapítására alapozta a védelmet. A bíróság azonban nyereségvágyból elkövetett emberölési kísérletben és kétrendbeli — jelentős értékre elkövetett — csalás bűntettében mondta ki bűnösnek Baksai Győzőt. Összbüntetésül 13 évi fegyházra ítélte, és tíz évre eltiltotta a közügyektől. A védő belenyugodott az ítéletbe, az ügyész három nap gondolkodási időt kért. Baksai felmentésért fellebezett. A hamisan tanúskodó pesti lány ellen a bíró az ítélet jogerőre emelkedése után feljelentést tesz. Ez Baksai számára újabb vádat jelent, hiszen felbújtóként vonják felelősségre. zegedi Nándor Áfész-váiaszlépések Nem a cégér, hanem az áru Bartus Pált választotta elnökének december 10-én zárult II. kongresszusán az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Szövetsége. Az új elnök 46 éves, üzemgazdász. — A hagyományos vezetési módszerek felett mozgalmunkban már eljárt az idő — mondta. — A piacgazdasági követelmények sokkal összehangoltabb fellépést követelnek tőlünk, mint amire eddig példát mutattak az áfész-ek. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy ennek felismerése és a megfelelő válaszlépések megkeresése már néhány éve folyik. Nekünk most ezt kell megfelelően felgyorsítani, hiszen vesztegetni való időnk végképp nincs. Ha csökkent is az áfész-ek taglétszáma, azért még mindig egymilliós a tagság. — Bolthálózatuk, egyéb tevékenységük 45 ezer embernek kínál munkát. Közben tőke- és eszközhiányuk nyomasztóbb, mint a korábbi években volt. Ráadásul megszűnt az a támogatottság, amit régebben — ellátási feladataik teljesítéséhez — kaptak. Hogyan maradhatnak versenyképesek ? Mire kíváncsi a vevő? — A versenyhelyzet valóban alapvetően meghatározza tennivalóinkat. Nemcsak az erősödő hazai magánszférával, hanem az európai kereskedőláncok hozzánk benyúló képviselőivel is meg kell harcolnunk a piacon. Ezért is mondtam, hogy alapvetően más magatartást kell tanúsítanunk, mint ami eddig talán megfelelt. A fogyasztó ugyanis kellőképpen rugalmas: nem azt nézi, hogy mi van a bolt cégérén, hanem azt, hogy milyen az áru, amit vásárol, s azt, hogy mennyit kell fizetnie érte. Tennivalóinkat ezért nagyon is gyakorlatiasan fogalmazzuk meg: a kereskedelmi struktúrát, az üzletpolitikát, a reklámtevékenységet éppúgy korszerűbbé kell tennünk, mint például beszerzési munkánkat. — Sokat hallani a nagykereskedelmi beszerzőrendszer kiépítésének tervéről. Hol tartanak e feladat megvalósításában? — Az országos szövetkezeti beszerző-hálózat kiépítése megkezdődött, de eléggé lassan alakul. Az egyik ok éppen a tőke- és eszközhiány: pénz nélkül nem lehet nagy tételeket felvásárolni. A másik ok belső: a szövetkezeti demokratizmussal összefüggő vagyoni viták eredménye. Amíg a vagyonjogok nem tisztázódnak, a késedelmet megszenvedjük a nagykereskedelmi hálózat építése során is. — Ezen a kongresszuson azonban a várakozás alatti hévvel folytak a viták. Mintha kialakulóban volna a nagy többség egyetértése az alapvető kérdésekben. — Magam is úgy ítélem meg, hogy jó hangulatú és elsősorban szakmai vita előzte meg az egyes állásfoglalások kialakítását, elfogadását. így talán nem túlzók, ha úgy értékelem a kongresszust, mint olyan fórumot, amely éppen az áfész-ek tagságának egysége megteremtéséért tudott sokat tenni. Jól tükröződik ez például abban is, hogy alapdokumentumunkat nagy többséggel fogadta el a kongresszus. Rangos külföldi és hazai meghívott vendégeink — köztük Göncz Árpád köztársasági elnök vagy világ- szövetségünk elnöke, Lars Marcus is — éppen erre figyeltek föl. — A tagság egységesebbé válásáról szólt. Jelentheti[ ez azt is, hogy az Áfeosz új vezetése alapvetően másképpen kezeli majd a tagokat? A tagság megbecsülése — Olyan értelemben feltétlenül, hogy tulajdonosként és egyben partnerként is számítunk rájuk. Nem hiszem, hogy az volna a vezetés feladata, hogy afféle kiválasztott gárda módjára helyettük gondoskodjék mindenről — együtt és egymást segítve van értelme a közös munkának. Tagjaink megbecsülésének pedig érdekeik hatékonyabb védelmében, jogaik erősítésében kell megnyilvánulnia. Én a vezetők kutyakötelességének tartom, hogy az áfész-ek tagjait megkülönböztetett bánásmóddal fogadják, már boltjainkban is. Kedvezményekkel, árengedményekkel is erősítsék bennük a tulajdonosi tudatot. S. J. „Nekünk nincs senkink...” A szegénység, nem bűn. Erzsébet évekkel ezelőtt véget akart vetni az életének. Másfél hónapja ismét a gyógyszerektől remélte a megnyugvást: három gyermeke várta otthon. Sikerült megmenteni az életét. Lakótelepi kaposvári lakás. A kisszobában emeletes gyerekágy, a két nagyobbik fiú már csak szűkén fér el rajta. A konyhában ülünk le beszélgetni Egyedül — 1975 óta nevelem egyedül a gyerekeket. A két nagyobbik az első házasságomból született, 1981-ben érkezett a kisebbik: apukája egy ideig az élettársam volt, nem akartam elvetetni. Az élettársam sokat ivott, nem tudtam volna vele leélni az életem. Itt maradtam egyedül a gyerekekkel, és sokat kell nélkülöznünk. Régebben meg tudtam venni apránként a tévét, a hűtőszekrényt, a porszívót: most semmire sem jut. A hűtő is éppen most lett zárlatos. Fekete hajú, fáradt tekintetű, törékeny asszony. A fizetése bruttó 11 ezer 500 forint, a kisebbik gyerek után nevelési segélyt kap. Hatezer forint megy az OTP-nek a lakbérre, a fűtést már nem tudja kifizetni... — Most kapott a nagyobbik fiam fizetést, másfél hónapja, hogy el tudott helyezkedni. A pénzből adott 5 ezer forintot. A többit magára költötte; nem volt meleg dzsekije, cipője sem. Elmegyek a boltba, bevásárolok, hamar elmegy a pénz. A kenyér nagyon drága, és nálunk rengeteg fogy. Nemrég jött ki a kórházból, a saját felelősségére. — A karácsonyt mindig úgy képzeltem el, hogy ez az egy ünnep legalább szép legyen. Tavaly azért jutott ennivalóra is. Tudom, nagy dolog az álmom, de szeretnék egy mosógépet, hogy ne kelljen kézzel mosni. Nem bírom erővel... Állami gondozásban Erzsébet állami gondozásban nőtt fel. Az anyja csak azt a két gyerekét ismeri el, akiket felnevelt. — Nekünk nincs senkink. Mindig idegenekre voltam ráutalva, de vannak közöttük, akik nem tudják megérteni ezt a helyzetet. Elcsuklik a hangja, majd rágyújt egy cigarettára. — Kiskoromban nevelőszülőknél is voltam. Emlékszem, az egyik családnál egy kicsi karácsonyfa volt, az intézetben meg egy hatalmas. Az intézetben ilyenkor öten-hatan maradtunk, akiknek nem volt kihez menni karácsonykor. Kaptunk ajándékot, mégsem olyan volt, mintha családban ünnepelt volna az ember. Tízéves koromban nevelőszülőknél laktam: sokat kellett dolgozni. Karácsonykor szép volt, de éreztették velem, hogy ők egy külön család. Amikor tizennyolc éves lettem, férjhez mentem. Meggondolatlan voltam. Ha előre tudom, hogyan fogok élni, nem vállalok három gyereket... 38 éves vagyok már, de még mindig nagyon vágyom arra, hogy valakinek mondhassam azt, hogy anya... Tóth Kriszta