Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. december 16., szerda NÉGYLÁBÚ KEDVENCEINK íme egy boldog kutyamama örökké éhes kis kölykeivel. (Fotó: Gyertyás László) Utazás szánfogaton A szánfogat nagy csilinge- léssel száguldott. Csak úgy gőzölgött minden, ahogy a paripák, kimelegedve a nehéz igától, fújtattak. Ostorpattogtató Béni ült a bakon, keményen szorítva a gyeplőt. Amikor megrántotta, szinte felhorkantak a lovak. Amikor pedig megsuhogtatta az ostort, fájdalmas nyerítés kísérte, ahová lecsapott. Gyerekek jöttek, csak bámulták a sok-sok csengőt, aztán futni kezdtek a szán után. Felbukfenceztek, de talpra ugrottak, és újra futottak a szán után. Már majdnem elérték, amikor Ostorpattogtató Béni csak úgy találomra hátralendítette ostorát és közébük csapott. Csípte kezüket az ostor. Egy pillanatra elengedték a már biztos fogódzkodót jelentő szánkót. De az ostor újra hátralendült. Egyedül Zoli nefn ijedt meg. Elkapta a szán végét és egy erőteljes ugrással sikerült fei- húzódnia. Zihálva huppant le a szán végében. A többiek lemaradtak. Ostorpattogtató Béni hátrasandított, látta, hogy felült valaki. Legyintett egyet, és hagyta, hadd utazzon a kis legény, ha már ennyire fel akart szállni. Zoli pedig élvezte a lovak fujtatását, a csengettyűk ütemes csilingelősét — és egyszer csak lebegni kezdett. Mintha a vízen siklana, a hűsítő hullámok között. De a következő képben már az égi mezőket pásztázta végig, ahogy a Tej úton vágtattak a paripák, csak úgy lavíroztak a csillagok között. Aztán meg repülőgépppé változott. Leginkább egy madárhoz hasonlított, amely ütemesen lebegtetve szárnyait, szelte a levegőt. — Micsoda csodálatos táj! — sóhajtott önfeledten. Ám a következő pillanatban, mintha sílécen állna, csak úgy serceg a hó, amerre elhalad. Szinte, lebegett a hó tetején. Aztán váratlanul megjelent a farkas. Előbb csak vonyítva jelezte, hogy jön, de mire Zoli hátrafordult, már egy falka kísérte. És egyre közeledtek, Zoli már látta lángoló szemüket, csattogó fogukat, hosszan kilógó nyelvüket. Mikor már elérték volna Zolit, a szánfogat döccent egyet, és ő, mint egy kődarab, lehullt a földre. Mert bizony Zoli a szánon elaludt és a döccenésre leesett a fogatról. Ahogy körülnézett, Blökit látta, aki barátságosan körbetapogatta, megnyalogatta. Távolban a fiúk futottak. A szánfogat pedig egyre távolodott. Halkult, majd elhalt a csengőszó. Mire a fiúk odaértek, Zoli már a nadrágjáról verte a havat, és csodálattal gondolt a szánfogaton való utazásra, és különös álmára. Törö István „Aranyketrecében” magányos a világ leggazdagabb gyereke A hangyaboly élete Lakshyaraj Mewar herceg, a milliárdos indiai udaipuri maharadzsa fia a világ leggazdagabb és legmagányosabb gyereke. Nincs játszópajtása, csak 500 szolgája. A hatéves kisfiú apja állandóan üzleti úton van, édesanyját és lánytestvéreit csak hétvégeken láthatja. A kis hercegnek három palotája, három nagy parkja, úszómedencéi, istállói hátaslovakkal és autói is vannak — de még csak osztálytársai sincsenek. Magántanároktól tanul, akik házhoz jönnek. „Aranyketrecében” még sohasem látogathatta meg egyetlen kisfiú vagy kislány. A világ leggazdagabb gyereke édesapjától egy tizenkét tagú skót dudazenekart kapott ajándékba, ez akkor és ott játszik, amikor és ahol a kisfiú akarja. Ám szerete- tet sohasem kapott: apja például még egyszer sem vette karjába és nem adott puszit sem a fiának. A kis herceget a szolgái szórakoztatják. Tapsol, ha játszani szeretne. „Fogócs- kázunk! De ne kapjatok el túl gyorsan!” — kiáltja, s alattvalói engedelmeskednek. Máskor megparancsolja a kertésznek, hogy kutya vagy macska legyen. Ilyenkor a szolgának négykézlábra kell ereszkednie és ugatva ugrándoznia. Látta már valaha, valaki a kis herceget boldognak is? Állítólag egyszer előfordult, hogy ágyán feküdve odabújt a macijához és elégedetten bámulta a plafont. Csakhát akkor is rettenetesen magányos volt... (ABC Europress) A hangyák „államalkotó”, társas rovarok. Államuk kasztokból épül fel és a hangyák alakjukban is különböznek az „államban” betöltött szerepük szerint. A szárnyatlan dolgozók nőnemű munkások, mivel petefészkük csökevényes, az esetek többségében működésképtelen. A peterakáson kívül minden tevékenység a dolgozókra hárul: ők szerzik meg és cipelik a fészekbe a táplálékot, építik és rendben tartják a fészket, gondozzák és nevelik az ivadékokat. A királynő feladata a hangyaállam, a faj fenntartása. Egyetlen feladata a peték termelése. Nagy jelentőségű az állam szempontjából, hogy a királynő lényegesen hosszabb életű, mint a dolgozók. Az erdei vöröshangya királynője például 15-20 évig is elél, a dolgozók viszont legfeljebb három évig. A királynő abban különbözik a dolgozóktól, hogy szárnyai kezdetben megvannak, és csak a párzás után törnek le meghatározott helyen. Potroha lényegesen nagyobb, szélesebb, mint a dolgozóké, rágói viszont nem olyan fejlettek, mint azoké. A hangyaállam népessége fajok szerint változó. Általában a fészeknek csak egy királynője van, ezért a fészek nem túlságosan népes. Sok fajra viszont az jellemző, hogy egyetlen közösség akár több százezer állatból állhat, és közöttük gyakran száz királynő található. Nagyon fontos feladat a bolyban a hőmérséklet szabályozása. Ha a hőmérséklet túlságosan magas, a meglevő kijáratokat a hangyák kitágítják, vagy új nyílásokat törnek. Az erdei vöröshangya bolyában nyáron nem emelkedik a hőmérséklet 31 fok fölé, illetve nem süllyed 26 fok alá. BETŰPIRAMIS Töltsétek ki az ábrát az alábbi meghatározásoknak megfelelően! Mindig az előző sor betűihez egyet hozzátéve kell az új szavakat kialakítani. 1 .Az oxigén vegyjele. 2. Állatlakás. 3. Labda a hálóban. 4. Női név. 5. Folyó a volt Szovjetunióban. (Rejtvényünkben a hosszú és rövid ó között nem kell különbséget tenni.) A Jézuska levelesládája Játéknak indult, csoda lett belőle. Az óvoda folyosójára kikerült a postaláda. Egy angyal díszítette, jelezve azt, hogy várja az apróságok óhajait, kéréseit. Sok szó esett előzőleg már arról, hogy a Jézuskának mire van pénze, és egyáltalán ki, mit szeretne? Az óvodások azonban nem tudnak írni, más megoldás nincs, rajzolni kell! És rajzoltak is, buzgón szorgalmasan, gyönyörű lego-várakat, Sindy-babát, Barbie-babát, egy nadrág-, vagy pulóver-kívánság ritkán akadt. A postaládát aztán az anyukák az óvónőkkel együtt bontották fel. A szép rajzoknak közösen örültek, de némelyik kívánság gondterhelt homlokráncolást okozott. Hiszen a Jézuska sem győz mindent! Egy levél azonban mind- annyiukat közös gondolkodta- tásra késztetett. A rajzon kusza rendetlenségben kis ruha, nagy ruha váltotta egymást, meg sapka és csizma. A rajz beszélt: nem önző kívánságról van szó, sokkal inkább a testvérekről. A szülők, az óvónők ösz- szedugták a fejüket: mit is lehetne tenni? Hogy lehetne elővarázsolni a képen látható kívánságokat? A szándékot tett követte. Hamar összeállt a csomag. Elhatározták, hogy Bandinak — övé volt a rajz — az óvoda karácsonyfája alá rejtik a szülői munkakaközösség ajándékát. A sok kis ruha mellett kis játékokat, könyveket, szaloncukrot és egy doboz színes ceruzát is elhelyeztek a csomagban. Mindenki boldogan adott. Volt egy másik levél is a nagymama eltörött szemüvegéről. A gyerekek lelkesedtek: hoznak ragasztót, a másik a papa felesleges szemüvegét ajánlotta, a harmadik forintokat, hogy vegyenek újat. Tény, hogy másnap reggel három szemüvegkeret szerénykedett a gyerekek kis asztalán. Készítettek belőle egy kis csomagot és elküldték a nagymamának. Nos, az óvodában így készülnek a szülők, a gyerekek a szeretet ünnepére. Sok-sok szeretettel. Báli Györgyné ÓVODÁSSAROK Készítsetek ajándékot Saját kezűleg készített ajándékkal különösen nagy meglepetést szerezhettek anyukátoknak, apukátoknak. Egy ötletet adok ehhez. Kötözzetek össze félbevágott hurkapálcát és körbe-körbe, a hurkapálcán megtekerve tekerjetek rá fonalat, ahogy a képen látható. Ha készen van ez az alap, díszítsétek ki egy kis fenyőággal, száraz virággal, egy szalaggal. Kata- hegyinyár Katahegyi erdőszélen, Kismadárka dalol szépen. Béka ugrik, bagoly huhog, erdő mélyén róka morog. Szúnyog megszúr, bogáncs ragad, fűszálakon mind megtapad. Virágillatot hoz a szél, tücsök, madár egyre zenél. Éjféli szürkeség borul a tájra, csak repülők villognak az éjszakába. Bocs András Bicske, 4. o. tanuló
