Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. november 21., szombat Somogyjádi emlékezet ILLYÉS GYULA SZELLEMI HAGYATÉKA A költő területe a valóság TAKÁTS GYULA Az ember jóra fogható DOMOKOS MÁTYÁS A költő születésénak 90., Az éden elvesztése ősbemutatójának 25. évfordulója alkalmából Illyés Gyula szellemi hagyatéka címmel megemlékezést tartottak a múlt hét végén Somogyjádon. írók, költők, kritikusok idézték föl a szellemi örökség örökérvényű tanulságait*. — Az éden elvesztése írója abban a földrajzi és szellemi világban született és nőtt fel, amelyet itt körülöttünk a somogy-tolna-baranyai táj és annak történelme, társadalma hordoz és sugall. Azaz, amelyet a gyerekévek emlékeivel Rácegres körül Ozora, Simontornya, Dombóvár falai idéznek. Ebből a kézzelfoghatóból emelkedett a néptől kért somogyjádi oratóriumig az a szellem, aki itt, Nikla és Szekszárd, azaz Berzsenyi poétikai harmonisztikájának és Babits Jónás könyvének szellemi hazájában született és a puszták falai közül emelkedett és nőtt többek között Az éden elvesztésével is a magyar és az európai líra jelentős egyéniségei közé. Berzsenyi szerint a „poétái szép" mint „legfőbb teremtő" erő „a szeretetnek és az értelemnek harmóniás vegyülete.” Ennek a gondolatnak egyenes folytatása a gondolatiból a hasznos jótettekkel már a realitásba átvitt somogyjádi oratórium. Mert lly- lyés kórusának szavai szerint: „A költő területe a valóság, föladata a gyakorlati segítés. Nem vers az, ami nem mutat valami megoldást a tisztázás felé." — Illyés Gyula életútját, életművét nagyon sok tekintetben példamutatónak tartom. Amilyen mértékben az eltelt idő igazolja azt, amit ő mondott írt, látott, olyan mértékben szükséges, hogy az eddigieknél jobban megszívleljük tanulságait. Mindenekelőtt azt, hogy ebben a a nagy történelmi változásban Magyarország most olyan helyzetbe került, mint amikor negyvenegynéhány évvel ezelőtt egy vers végén Illyés azt írta: hazát kell teremtenünk. Most is egy új hazát kell teremtenünk. Ehhez nem elég pusztán a gazdasággal foglalkozni, hanem mindenekelőtt az emberi jószándékot is mozgósítani kell a tehetséggel, a hozzáértéssel együtt. Számtalanszor megírta élete különböző korszakaiban, hogy az ember jóra fogható. Hinnünk kell ebben a nehéz történelmi pillanatokban is. Az ember jóra fogható, ha nem élnek vissza jóhiszeműségével. Minden jóra fogható magyar embert össze kellene fogni annak érdekében az új haza építésére, hogy, a legnagyobb történelmi Illyés müvei a somogyjádi kiállításon Fotók: Kovács Tibor Illyés Gyula a somogyjádi bemutatón esélyünk megvalósulhasson. Ezek a gondolatok kiolvashatók Illyés műveiből. Illyés gondolatai fölébe kerültek a múló időnek, amit ránk hagyott, az a miénk és az egy nagy kincs. Nem volt elég FODOR ANDRÁS — Fölidéző emlékezésemnek ezt a címet adtam: Illyéssel Somogybán. Azért merész ez a cím, mert valójában Illyéssel sosem találkoztam Somogybán. Már nem voltam itt 1948-ban, amikor a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság meghívására Németh Lászlóval Kaposvárra és Niklára látogatott, és 25 éve sem lehettem részese a nevezetes somogyjádi bemutatónak. Ám, de a költőknek szerencsére van egy másik valójuk is a testükön kívül, az a szellem, amit műveik hordoznak. Ezzel is lehet találkozni, és Illyéssel így ismerkedtem meg Somogybán. Kérem, jöjjenek vissza velem 1943-ba, amikor is kora tavasszal a kaposvári Somssich Pál gimnázium folyosóján tanácsot kaptam fiatal magyartanáromtól: ha jó verseket akarok olvasni, olvassam József Attilát. Tőle nagyon sokat lehet tanulni. Figyelmembe ajánlotta még Adyt és Erdélyi Józsefet is. Az ő köteteiket is módszeresen olvastam, de hatásuk igazán nem fogott rajtam. József Attilé igen. Költészetének valóságos misszionáriusa lettem. A Szabad Szóban olvastam Illyés Gyula Nem volt elég című versét. A kaposvári Teleki utcában ily módon találkoztam Illyéssel és gondolataival. „Nem volt elég, nem volt elég, sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy ország...” Ebben az értelemben él ő is velünk. Szent hely — Az első szó, ami eszembe jutott, amit nagyon halkan szeretnék mondani Somogyjáddal kapcsolatTÜSKÉS TIBOR ban: szent hely. Talán először azt érzik meg, hogy milyen nagy szó ez. Itt egy szertartásnak vagyunk a részesei, amelybe belatartozik a színpad bemutatója, a táncműsor, a gyertyafény. Egy kis magyar település egy délutánra, és nemcsak erre az egy napra, szent hellyé vált. Ahogy meg lehet tudni, Petőfi hol járt, mert verseit keltezte, megtudhatjuk azt is, hol járt Illyés Gyula. Nem véletlen, hogy róla írt életrajzi regényt, amelyből nemcsak Petőfi arculatát ismerhetjük meg, hanem ott találjuk az ecsetet tartó kéznek is a jelenlétét, Illyés arcvonásait is kiolvashatjuk ebből a könyvből. Illyés életét is az országban, Európában és a világban való „cikázás” jellemzi. Ozora mellett ott van Illyés térképén Dombóvár, ahol fiatal tanárként megtaláltam a régi nyomtatott értesítők között a tizenegy éves Illyés Gyula nevét is. És eszembe jut az a vita is, amely Illyés egyik írása körül zajlott a magyar irodalomban a pesszimista versekről. Illyés ezeket megvédte. So- mogyjád Az éden elvesztésével az optimista Illyés Gyulát szólaltatta meg. Azt, aki a reményt fogalmazta meg. Üzenete a ma számára a legidőszerűbb. Hit, bizalom és remény LACZKÓ ANDRÁS — Takáts Gyula horizontot tágító szavaival párhuzamba kell állítanunk Az éden elvesztését azzal a szemlélettel, ami Hölderlinre és Berzsenyire is jellemző. Ez a szemlélet nem nélkülözi a Biblia hatását. Illyés Gyulára is hatással volt Az éden elvesztése című oratóriumának megírásakor. Jézus a tanítványaival az Iberas tó mellé ment. A tanítványok beültek egy bárkába, Jézus pedig elkezdett sétálni a vízen. A tanítványok ettől megijedtek. Megszólalt Péter: — Parancsold meg, hogy odamenjek hozzád! — Péter a föltámadt széltől megijedt és kezdett elmerülni. — Uram, ments meg! — Te, kishitű, miért kételkedtél — felelte Jézus a tanítványának. A hit Illyés számára nagyon fontos volt, egyik, korábbi verse, az 1930-ban publikált Sarjú- rendek is erre épül. Mert ha hiszünk, mindenki száraz lábbal kelhet át az özönvíz háborgásán. Illyés olyan irányítónak, vezetőnek képzelte a költőt, amint amilyen a Bibliában szereplő Krisztus volt. Hit, küzdelem és remény kell ahhoz, hogy megold- hassukjövőnk kérdéseit. Összeállította: Horányi Barna Huszonöt év után Illyés Gyula lánya, Illyés Mária is részese volt a 25 évvel ezelőtti ősbemutató felelevenítésének. — Megható emlékeim vannak Az éden elvesztése somogyjádi bemutatójáról. Gyönyörű volt az akkori előadás. Tömve volt a terem, ezt azt hiszem, apám is elmondta A költő felel című riportregényben. Most is ugyanazt a meghatódottságot éreztem, mint 25 évvel ezelőtt. Ezeknek a műveknek mindig van „mai" aktualitásuk. Ma kevesebbet beszélünk az atompusztítás veszélyéről, de sokkal többet a Föld környezeti pusztulásáról. Az éden elvesztésének mélyebb értelme van. Az életet az emberiségnek magának kell megmentenie a saját boldogulása érdekében. Ez minden időben és a legkisebb helyen is érvényes gondolat. Ma, huszonöt év után, többet tehetünk, hiszen demokráciában élünk. Magyar- ország most egy óriási lehetőséget kapott, ezt ki kell használnunk, ettől aktuálisabb ma Az éden élevesztése.
