Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. november 18., szerda Szellemi játék Kakukktojás Hangulatos szórakozás a téli napokra A játékvezető öt szót sorol fel egymás után. Az öt közül négy valami miatt együvé tartozik, egy viszont kilóg a sorból. A játékosok feladata az, hogy megmondják, melyik lóg ki, és miért tartozik össze a négy másik. A kilógó szó a kakukktojás. Néhány példát sorolunk a könnyebb megértés kedvéért, a megfejtést zárójelben közöljük. 1. Kilométerkő, stoptábla, kormánykerék, útburkolat, gyalogátkelőhely. (A kakukktojás a kormánykerék, mivel a többi mind a járműveken kívül található). 2. Balassi Bálint, Janus Pannonius, Petőfi Sándor, Arany János. Vörösmarty Mihály. (Egyedül Janus Pannonius nem írta verseit magyar nyelven). 3. Sajó, Tápió, Rába, Kőrös, Maros. ( A kakukktojás a Rába. egyedül ez nem folyik a Tiszába). 4. Liliom, tulipán, fokhagyma, gyöngyvirág, rózsa.(A felsorol tak közül csak a rózsa kétszikű). Előfordul gyakran, hogy a feladatnak nemcsak egy megoldása van. A legutolsó példa éppen ezt bizonyítja: ugyanis helyes válasz lehet az is, hogy a fokhagyma a kakukktojás, mert ez az egyetlen a felsoroltakból, amit megeszünk. Hangulatos, hasznos szórakozást jelenthet ez a játék az esős őszi, téli napokon. De ügyeljünk arra, hogy olyan feladatot válasszunk, amely alkalmazkodik a játékosok érdeklődési igényéhez, felkészültségéhez, ismereteihez. KUTYAVILÁG (Fotó: Gyertyás László) A kis vörösbegy Hajnal volt. Lassan pirkadt. A zöld fűszálak, teli virágok kelyhein ezer kis harmatcsepp csillogott. Olykor-olykor csak egy kakukk szólalt meg. A kis vörösbegy kinyitotta egyik szemét és rögtön dalra fakadt, fütyült, énekelt: Viszem már, hozom már csőrömben a vizet! Keresem, megszedem a búzaszemet neked! Hogy meg ne éhezz már, hogy el ne tikkadjái, jaj, el ne hagyjál emberforma madár! így énekelt a kis vörösbegy, miközben egy kis mezei egér termett előtte. — Ne is fáradj! — mondta az egérke. — Hiába eteted, hiába itatod! — Mi is mondtuk ezt már neki — kotnyeleskedett közbe a cinege —, mert csak azért tették a búza közé ezt a szörnyeteget, hogy lelőjjön minket! — Ugyan, ugyan — vitatkozott a rigó — hát hol a fegyvere? De a harkály erre csak egyre azt kopácsolta: ez ellenség. A kakukk meg tétovázott, hangoztatva: nem lehet ez ember, mert sohasem látjuk az arcát, de viszont emberi ruhát hord. Néha úgy vélem, hogy elindul, máskor meg sem mozdul. Mindenesetre jó lesz vigyázni! — Ne menj közelebb! — kérték mindannyian a kis vörösbegyet, de az már vagy tizedszer tért vissza tőle. Most is éppen egy kövér búzaszemet vitt neki, gyöngéden a kalapja alá dobta, és közben szünet nélkül énekelte szívhez szóló kis dalát. De az „emberforma madár” néma maradt. Olykor ugyan megmozdult egyik keze, s a lábánál kuporgó kis vörösbegy ilyenkor megesküdött volna, hogy neki ineteget. Máskor a szél meglebbentette a kopott, zilált süveget, és a kis vörösbegy boldogan köszönt visz- sza. Mert hát ki másnak köszönhetett volna, mint neki?! Délutánra a kék ég elborult, vihar közeledett. Az erdő madarai izgatottan siettek búvóhelyeikre, csak a vörösbegy ült borzasán, fáradtan őrhelyén, az emberforma madár lábánál. Aztán megdördült az ég, villámnyilak hasítottak át a levegőn. — Látod, mindjárt nem lesz olyan meleged, megered az eső, felfrissülsz! — biztatta csendesen barátját. De az csak hallgatott. Óriásit dördült az ég, egy fa egész hosszában, irtózatos robajjal kidőlt. — Nem kell ám félned — suttogta remegő hangon a kis vörösbegy —, téged nem bánthat senki! És nem is fázhatsz meg, hiszen van kalapod, kabátod! Ekkor már nagy cseppek- ben esett az eső és a kis vörösbegynek eszébe jutott, hogy neki semmije sincsen. És ez az emberforma madár nem mozdul, hogy segítsen. Pedig bebújhatna a kabátja alá, elférhetne a zsebében — de nem törődik vele. Keserűségében sírni kezdett, védekezésül borzas, kócos, megtépett tolla alá húzta a fejét...Aztán hirtelen felfigyelt. Jött az orkánszerű szél, és az emberformájú madárról letépte a kalapot, a ráaggatott ruhákat, és ahol állt ott csupán egy csupasz karó maradt. Nem volt sem madár, sem ember. Csak egy ellenséges tárgy: madárijesztő. A kis vörösbegy körül elsötétedett a világ. Mikor magához tért, ismét kék eget látott maga felett, körülötte aggódó madártestvérei. Vizet hoztak csőrükben és finom, kövér búzaszemeket. Neki szedték, a kis vörösbegynek. Szinte, mint egy mese, úgy ébredt fel benne az emlék: mintha egyszer ő is így szállott volna valakihez, aki nem volt sem ember, sem madár. Csak egy száraz karó. Ellenség. Madárijesztő. Szarka Zoltán Négyfej —hat tárgy Szakács, bohóc — a többit nem sorolom — nézzétek meg jól a képen látható hat fejet. Alul hat tárgyat láthattok. Válasszátok ki és egy vonallal kössétek össze, hogy melyik tárgy tartozik a négy fejhez! Törő István Bábakalácsot zörget a szél Bábakalácsot zörget a szél, téli világot pingál a dér, fénykoszorús zúzmara fákon, fagyöngy-lavinák csüngnek az ágon, napsugarakból szőnének álmot, de csak a felhők szája tátong, messzeségben a hó szikrázik, mind, aki él, fedezékbe vágyik. Hat lány — egy fiú Az alább felsorolt hat lánynevet úgy írjátok be az ábra vízszintes soraiba, hogy a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy fiúnevet adjanak megfejtésül. Babett, Elvira, Jozefa, Margit, Mónika, Regina. Az őszi Balaton hangulata liN WT;:§ ,'v,} ..... A tó hangulata őszre váltott. A Bakony nagy hegyei, a „koporsó tetejű" Badacsony szürkén merednek a zöldes-kék színű vízre. A távolban, innen a partról alig látszó szürkés-barnás vadkacsák úszkálnak kisebb csoportokban. Valamivel közelebb fehér sirályok vijjogva keringenek, talán a nyárra emlékeznek. És ezzel még nincs vége a madarak sokaságának. A susogó nádas közelében hófehér és sötétbarna hattyúk kecsesen nyújtogatják nyakukat, szárnyukkal verdesnek. Kijönnek egészen a partot szegélyező kövekig. A kezemből etethetem őket. Olyan méltóságteljesen mozognak, akárcsak fehér ruhában a hercegnők. Itt a kövek között élettelen kagylók hevernek szanaszét a kiszáradt iszapon. A parton a lágy fuvallat szavára még zölden bólogatnak a szomorúfűzek. Mellettük már sárga, barna, bordó színben pompáznak a fák. A nyáron még a hamburgert, a hideg kólát falatozóktól hangos büfék között most a csend dobol. Néma és üres a csúszda, be van zárva. Hamar itt az alkonyat, hazafelé sétálgatok a mólon. Néhány kitartó horgász még mindig zsákmányra vár, és pár csónak még ringatózik a vízen. Idős házaspár sétálgat felém. A sétány egyébként kihalt, az üzletek bezártak. Száradt leveles csörög a lábam alatt. Az ősz befészkelte magát a tóra. Szűcs Katalin 7. o. leilei tanuló 0 f 's \ J ö 0 / \ 0 Óvodássarok
