Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
1992. november 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 A magyarok boldogan találnak egymásra BESZÉLGETÉS CSOÓRI SÁNDORRAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKÉVEL Operaszakos hallgató nemzetközi sikere Sümegi Eszter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős operaszakos hallgatója lett a — Philadelphiában október 20. és november 2. között megrendezett — Luciano Pavarotti nemzetközi verseny abszolút győztese. A versenyen 1500 fiatal énekes vett részt a világ minden részéből. A Fedora Zürichben Agnes Baltsa és Jósé Carreras főszereplésével óriási közönségsikerrel mutatták be Zürichben Umberto Giordano Fedora című operáját. Hasonlóképpen megérdemelt sikert aratott az egész együttes is, Manfred Honeck zenei vezetésével. A Fedora Grisa Aszaga- rof rendezésében már tíz esztendeje szerepel a Zürichi Operaház repertoárján, de az épület küszöbön álló átépítése miatt csak kevés előadást ért meg. Most ismét műsorra tűzték Jósé Carreras kérésére, aki még egyszer szerette volna elénekelni gróf Loris szerepét. Az orosz hercegnő szerepét Agnes Baltsa alakította. Az opera rendezésében Aszagarof annyiban eltért a szövegkönyvtől, hogy a cselekményt III. Sándor helyett II. Miklós cár korába hozta előre. Ezáltal lehetővé vált a színpadkép kialakításában a Jugendstiel megjelentetése. Különösen az opera második felvonásában, amelyben Fedora bált ad párizsi szalonjában, született ennek révén pazar pompájú színpadkép. Playboy lengyelül November közepétől százezer példányban lengyelül is megjelenik és Playboy magazin Lengyelországban. Nem egyszerűen az amerikai változat szószerinti fordításáról van szó. hanem független kiadványt bocsátanak útjára. Mint az AFP francia hírügynökség varsói keltezésű tudósításában megjegyzi, a Playboy olyan időben jelenik majd meg a lengyel újságárusok standjain, amikor a kommunizmus bukása óta színre lépett erotikus sajtó nem érte el a várt sikert. Több erotikus kiadvány volt kénytelen felfüggeszteni megjelenését Lengyelországban és egyedül a Cats (Macskák) című magazin kel el megközelítően 300 ezer példányban, de ennek is a szerkesztősége Koppenhágában van. A Penthouse lengyel nyelvű kiadványa, amely tavaly került az utcákra, a második számot sem élte meg. Német-japán operai koprodukció Óriási sikert aratott első német-japán operai koprodukciójával a Bajor Állami Operaház a szigetországban. A közönség lelkesen fogadta a müncheni együttes bemutatkozását Na- gojában. Richard Strauss Árnyék nélküli asszony című operája szerepelt a műsoron Wolfgang Swallisch vezényletével. Ä Strauss-opera premierje egyúttal a japán iparváros operaházának ünnepélyes megnyitója is volt. A főszerepeket Peter Seiffert (tenor), Luana Devol (szoprán) és Állóan Titus (bariton) énekelték. Az opera még egy alkalommal színre kerül Nagojában, majd a müncheni együttes további három alkalommal adja elő Tokióban november végéig. „Szonettnyi” idő jutott csupán arra, hogy Csoóri Sándorral beszélgessünk — Kaposváron. Ám egy-egy gondolata mintha megállította volna az órát. A nyárelőn tartották hazánkban a magyarok második világtalálkozóját, tegyük hozzá, ötvennégy év után... De mintha most sem érkezett volna el az ideje, tartották sokan, késleltetni is próbálták, de — Csoóri szavait idézve: — A történelem még egyszer nem kínálta volna föl ezt a lehetőséget. A magyarok világ- találkozóját meg kellett tartani. A Magyarok Világszövetségének elnöke kaposvári programja során találkozott Szabados Péter polgármesterrel is. Itt esett szó arról, hogy a szövetség Magyarországon is „terjeszkedni” kíván, vidéki centrumokat is létrehozva. — A Magyarok Világszövetsége nem politikai és nem hatalmi szervezet, hanem olyan, amelyben szeretném, ha a nemzeti szellemű magyarok eleven, érdeklődő közössége jönne létre. Ezekben a baráti körökben megfürödhetnek az eszmecserék során a gondolatok. Olyan szerveződésekre Ártatlanságunk, ha nem is épp gyermeki, de létező. Mert hogy is tudna másképp elvarázsolni minket, felnőtteket egy mese, ha nem talál bennünk, valahol picinyke csücsökben a kezdeti tisztaságból egy keveset. S mire is építhetett volna a kaposvári színház, amikor gyerekelőadásból „felnőtt” bérletes produkcióvá „emelte” a legalább annyira Gothár-, mint Hoffman-reme- ket, a Diótörő bábu történetét. Hogy mindannyiunkban megmaradt több-kevesebb abból a régi tisztaságból, ezt mi sem bizonyítja jobban az gondolok, amelyek az eleven életet közvetítik. Nem tudok elképzelni egy olyan szervezetet sem, amelyik csak Pesten vagy akárhol központosul. Egyenragú szervezetek működhetnek a Magyarok Világ- szövetsége égisze alatt Cleve- landban és Pesten, vagy Sep- siszentgyörgyön, ahol boldogan találkoznak egymással a magyarok. — Hogy ítéli meg a magyarokat a nagyvilágban és itthon? — Valamilyen zavar támadt a magyar emigrációban, főleg Nyugaton. Míg a Kádár-rendszer talpon állt, addig ők egyértelműen támadták azt a hatalmat. Ez összetartotta őket. Most, hogy az országot nem támadhatják, mintha munka nélkül maradtak volna. Éppen ezért fontos számunkra, a Magyarok Világ- szövetségének, hogy ne csak a korábbi létélményük tartsa össze őket, hanem a mi mai jelenünkben is megtalálják a helyüket, a feladatukat. Rengeteg olyan embert ismerek szerte a világban, akik beilleszkedtek az ottani társadalomba, a szellemi életbe és előadás sikerénél. Mert siker lett, jóval nagyobb mint „gyerekkorában”. Á karácsonyeste álmodó kislány, Marika és kedvese, a Diótörő a gyerekek után minket állítólagos felnőtteket is magával ragadott, megríkatott és megnevettetett. Sőt, bátran állítható, a mesejáték gyerekeknek két felvonásban és négy képben a felnőtt nézőkben találta meg az igazi közönségét. Persze a gyerekek is kitűnően élvezték a forgatagot, a történést, a történetet is érthették nagy vonalakban, azonban koruknál fogva nem lehettek vevők mind a két ország számára •hasznosan tevékenykedhetnek. Kérdezte a magyarokat Magyarországon? Eléggé zavart állapotban vannak. Nem egészen úgy sikerült az a nagy átállás, amit meg kellett volna csinálnunk, ahogy képzeltük. Ahelyett, hogy először legalább egyet tudtunk volna érteni s később osztódni, más történt. Mert a jó megosztottság egy országban áldás, de a rossz megosztottság nagyon kártékony. Az irodalom számomra mindig a jó megosztottságot jelentette. Jól megfértek egymás mellett a különböző stílusok, ettől gazdag az irodalom. Ha egy országban jó megosztottságú nézetek vannak, azt jelenti, hogy az ország szellemi, lelki élete gazdag. A rossz megosztottság épp az ellenkezőjét eredményezi. — Lehet, hogy ma Kaposváron elvetélt egy Csoóri-vers? — Nem csak itt, hanem tegnap Bécsben is, ahol egy konferencián vettem részt, meg másutt is, ahol korábban jártam. Egészen világos fejem Jelenet az előadásból azokra az „apróságokra”, amelyeket a felnőtt közönség annál inkább tudott értékelni. Selmeczy György zenéje is könnyebben talált utat a felnőttek füléhez. A Diótörő herceg vezette játékok és a „diómán” egerek viszálya közben észre sem véve, lassan, botladozva visz- szataláltunk a gyermekkorhoz. S amit ott megtaláltunk, tisztaságunkat, ártatlanságunkat talán az előadás végeztével sem felejtjük. Nagy László van ahhoz, hogy az irodalmat miért kellett felváltanom most társadalmi cselekvésié. Sajgók belül azért, amiért ezt kellett tennem. De ha nem teszem meg, talán még nagyobb a zavar és egy idő után nem tisztul le a szellemi élet. — Milyennek ítéli a mai magyar irodalmat, irodalmi életet? Az eddigieknél nagyobb figyelmet, felelősségteljes, ideológia- és előítéletektől mentes, időben meghozott döntéseket kérnek a törvényhozóktól és a kormánytól a tudománnyal kapcsolatos kérdésekben. Sürgetik az Akadémiára vonatkozó törvény elfogadását, a tudományos képzés és minősítés törvényes keretek közötti tisztázását. Súlyos, az ország pénzügyi nehézségeivel csak részben indokolható kormányzati döntésként ítélik meg az Akadémiát 1992-ben sújtó költség- vetési elvonásokat és a jövő évre tervezett jelentős báziscsökkentést. Szükségesnek tartják annak kimondását, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mint a magyar tudományosság köztestülete és nagy — Azt gondolom, hogy egy kicsit a magyar irodalom is el- kényelmesedett. Nem igazán találta meg a feladatát ebben a helyzetben. Ha megtalálta volna, lehetséges, hogy nem kellene olyasmivel foglalkoznom, ami a Magyarok Világ- szövetsége elnökének a dolga. Horányi Barna (Fotó: Csobod Péter) múltú nemzeti intézmény felelősséget érez az országban zajló társadalmi gazdasági folyamatok alakulásáért. Tudományos súlyát, ismereteit, hazai és nemzetközi tekintélyét egyaránt latba kell vetnie olyankor, amikor veszélyeztetve látja az ország jövőjét. Számítanak a törvényhozás, az országos tudománypolitika és az akadémiai kutatásirányítás felelős összefogására annak érdekében, hogy életben maradjon, sőt szabadon fejlődjön minden, minőségi szempontok alapján jogosan védelmet igénylő tudományos értékteremtő műhely, csoport, közösség. Kérik a kutatótársadalom aktív közreműködését is a kitűzött feladatok megoldásában, illetve ellenőrzésében. Harminc forint D isznó visított valahol a közelben. Az öregember fáradtan a másik oldalára fordult. A redőnyön átszivárgó hajnal glóriát rajzolt a szemközti falon lógó feszület köré. Egy magányos fa vagyok, egy hirtelen és rosszul összetákolt keresztfa a Golgotán — villant eszébe a mondás. Visze- res lábát dörzsölgetve azon tűnődött, hol is hallotta. Biztos a gyerekektől; azok kitanulták az iskolákat, a lányból még tanárnő is lehet. A koca egyre kétségbeesettebben hörgött. Valamelyik szomszédnál vághatják. Álmosan, felkönyökölt az ágyban, aztán az éjjeliszekrényen tapogatózva megkereste cigarettáját. Kibotorkált a folyosóra, leült apró sámlijára, s rágyújtott a füstszűrő nélküli Kossuthra. Napi három dobozzal szívott, majd ötven esztendeje. Nem volt kedve visszafeküdni a mama mellé — amúgy is nem sokára megjönnek a fiatalok. Legalábbis hívták őket. Gyermekkorában csak karácsony tájt vágtak disznót — bizony nagyon nagy ünnepnek számított akkoriban. Alig pirkadt az ég alja, amikor a férfiak elindultak a korábban már gondosan tisztára sepert udvaron keresztül a disznóól felé. Koma, sógor, testvér, unokatestvér topogott az állás előtt, míg nagyapja, a gazda, kiválasztotta a kolbásznakvalót. A bökés után kedélyes diskurálgatás közepette fogyott a jófajta pálinka. Azután meggyújtották a szalmacsutakot, s ropogósra pörkölték a röfit. Ahol megégett, sárral tapasztották. Az esti, nagy családi vacsorára bevégezték a nagyját, másnapra maradt a zsírsütés, a hús sózása. Tavaly meg már délelőtt tizenegyre bepakolták az egész disznót felcímkézve a mélyhűtőbe — döbbent rá. A környéken élők legtöbbje tartott egyébként jószágot — disznót, akkor vágtak mostanában, amikor elfogyott az etetni való kukorica, vagy a frizsiderből a hús. Szüretelni persze csak ősszel lehet. Épp tiszta vizet öntött a vályúba, amikor türelmetlenül kettőt dudáltak az utcán. Na, megjöttek a gyerekek — indult kaput nyitni. A mama az ügyetlenebbik kezével aprópénzt kotort elő zsebkendőjéből — a jobbikat eltörte, ebben az évben már másodszor. — Menj papa, igyál egy kis bort a Margitnál — mondta — addig megreggeliztetem a fiatalokat. Sokáig nézett a tovabicegő alak után. Nagyon megöregedtünk, tűnődött. Évtizedeken át minden fillért az élére állított — de most örömmel adta naponta a 30 forintokat. A szőlőt amúgy hamar megszedték; összesen ha húsz kilónyi fürtöt tudtak összegyűjtögetni. Belefért két jókora vödörbe. Akkurátusán ledarálták a krumpli alól előbányászott masinán, aztán összerakták a lepókháló- zott prést is. Ráérősen kóstolgatták a mustot, amikor hazaért az öregember. — Nem is vágtak disznót sehol — dünnyögte az orra alatt, amikor végignézett a konyhán. Hiszen nem hoztak kóstolót. Czene Attila Diótörő — felnőtteknek is A kulturális és tudományos értékek megőrzéséért AKADÉMIAI FÓRUM A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának helyzetéről és jövőjéről tartott III. Akadémiai fórum résztvevői a tanácskozás után állásfoglalást tettek közzé. Ebben kifejezik meggyőződésüket, hogy kulturális és tudományos értékeink megőrzése a fejlett világhoz való felzárkózás nélkülözhetetlen eleme, nem egyedüli, de mindenképpen szükséges feltétele a későbbi gazdasági felemelkedésnek.
