Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám

1992. november 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Elégedett fővédnökök Az Arany-parti Hotel Magis- ternben rendezett szál­loda-felújítási kiállítás fővéd­nökségét Molnár Á»pád, Sió­fok polgármestere, dr. Kovács Miklós, a Siótour elnök-vezé­rigazgatója és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vállalta magára. Tizenhárom cég, túl­nyomórészt osztrák-magyar vegyes vállalat mutatta be termékeit a csempétől a sző­nyegpadlóig, a világítótestek­től a virágokig. Magyarország összes étterem- és hotellán­cát, jelentősebb vendégváró­ját meghívták az eseményre. Jótékonysági est sportcsarnokért Balatonszabadiban nemrég adták át a 40 millió forintos költségvetéssel elkészült álta­lános iskolát. A falu gazdái most újra nagy fába vágták a fejszéjüket: sportcsarnokot építenek a tervek szerint. Ma este 6 órakor ezért jótékony- sági gálaestet szerveznek, s ezen a helyi vegyeskar és kreatív színpad, Mezőszent- györgy kórusa és a Balaton táncegyüttes ad műsort. Az eseményt bál követi. A bevé­telt a gyerekeknek épülő tor­nacsarnok építésére fordítják. 53 év házasságban Kilitiben Kudomrák József és felesége. Babodi Rozália a napokban ünnepelte 53. há­zassági évfordulóját. Az idős házaspár életének nagy ré­szét Karádon élte ie, a Baia- ton-parton most két unokájuk és négy dédunokájuk körében emlékeztek az eltelt időre. Konferencia a karbantartásról és energetikáról Karbantartási és energetikai konferencia volt Siófokon. A második alkalommal megren­dezett taácskozáson mintegy százharminc szakember vett rész; kórházi dolgozók, olaji­parban tevékenykedők, bőr­gyári szakemberek. Tapasz­talt előadók az új technológi­ákkal is megismertették a kö­zönséget. Konzultációs lehe­tőséget is biztosítottak, hogy a megjelentek átadhassák ta­pasztalataikat egymásnak. Szakmai jellegű kiállításon mutatták be az ágazat jelen­legi eszközrendszerét. Óránként járnak a kompok Lassanként a kikötőkben gyűjti össze hajóit a Balatoni Hajózási Kft, hogy védett he­lyen teleljenek át. Javában ja­vítják a motorosokat. Csak a kompok állnak még mindig az utazóközönség szolgálatára. Szántód-rév és a Tihanyi-fél­sziget között óránként fordul­nak a hajók. A déli partról 7- 17 óra között vágnak a ha­boknak, míg a Bakony felől 7.30-17.30 között indulnak 60 percenként Somogy megye felé. Szánjon 45 percet a szívére! A betegeket még szűrik — A társadalom- biztosító késik a fizetéssel Több mint 200 vizsgálatot végeztek eddig a siófoki kór­házban működő Magyar Szív Alapítvány műszerein. A sze­mélyi számítógép által vezé­relt, automata vérnyomásmé­rővel ellátott kerékpár-ergo- meter és a vele összekapcsolt japán EKG-készülék alkalmas arra, hogy 70 százalékos biz­tonsággal kimutassa a terhe­lésnek kitett szív koszorúér szűkületeit. Az alapítványt az Amerikai Egyesült Államokban már több évtizedes hagyománnyal rendelkező szűrőállomások mintájára, azok elméleti és gyakorlati támogatásával dr. Zsonda László nyíregyházi in­tenzív terápiás orvos hozta létre. Törekvéseik célja: idejé­ben felismerni és kiszűrni rizi­kófaktorok és gyanújelek alap­ján a koszorúér-betegséget, megelőzni életviteli tanáccsal, gyógyszeres kezeléssel, szükség esetén műtéttel a szívizom infarktust és rettegett szövődményeit. Tíz kórház­ban kezdte meg munkáját az országban az alapítvány szű­rőállomása — az újabban te­lepítettek közül jelenleg azon­ban már csak a siófoki műkö­dik. Figyelmeztető adat, hogy a vizsgálatok egyharmadában találtak kóros — enyhébb-sú- lyosabb — eltérést. Az alapítvány munkatársai arról tájékoztatták az újságí­rót, miközben a kíváncsi toll­forgató egyre fáradtabban haj­totta a speciális kerékpár pe­dáljait, hogy mindenkit szíve­sen fogadnak előzetes idő­pontegyeztetést követően. (Telefonszámuk: 84/10-500) A betegek túlnyomó része a sió­foki kórházhoz tartozó terüle­ten dolgozó negyven házior­vos beutalójával kerül hozzá­juk. A vizsgálatot azoknak ajánlják, akik kockázati ténye­zők között élnek; dohányoz­nak, elhízottak, magas a vér­zsírszintjük, de még panasz- mentesek. A nyugalmi EKG ugyanis sok esetben nem ké­pes kimutatni a koszorúér szűkületét. A terheléses vizs­gálat szerepet játszhat a már infarktuson átesett beteg fizi­kai teljesítőképességének megállapításában is. A telje­sen automatizált vérnyomást, pulzusszámot, EKG-görbét a vizsgálat ideje alatt folyama­tosan regisztráló műszerek vi­gyázzák — az orvos mel­lett — a beteg biztonságát. Itt tartottunk a beszélgetés­ben, amikor — körülbelül 12 percnyi „munkát” követően — az életkorom alapján előírt maximális szívfrekvencia 85 százalékára felpörgetve kellett tekernem. A testemre csatolt elektródák szorgosan jegyez­ték szívműködésem elektro­mos jeleit. Nemsokára kide­rült, hogy az én szívem műkö­désével nincs gond, de a Szív Alapítvány működésével még lehet. Az 1992 februárjában az Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság által támogatólag záradékolt együttműködési megállapo­dás ugyanis a gyakorlatban még csak az egyik fél részéről teljesíttetett: a kórház létre­hozta a szűrőállomást, orvosai „lábhoz tett műszerrel” készen állnak a szűrővizsgálatok vég­zésére, a pénzügyi támogatás azonban késik. Mindenesetre, amíg a műszerek működteté­séhez szükséges segédanya­gokból a készletek kitartanak, dolgoznak, fogadják a bete­geket. És utána? Utána ki­használatlan lesz 6 millió forint értékű műszer és a szellemi kapacitás. Czene Attila t Református templom épül Siófokon Irma­pusztai csend­élet Ha Balatonlellén rátérnek a 67-es főútra, majd azon déli irányba haladva mintegy más­fél kilométer után megpillan­tanak balkézre egy leágazást, akkor megtalálták az Irma- pusztára vezető utat — mondja tájékoztatásul egy „jó­arcú,, ismeretlen. S valóban, rövidesen a ne­vezett út keskeny, néhol kacs- karingós, töredezett aszfaltján róhatjuk a métereket. Megérkeztünkkor a falu bolt­jából Kovács Árpád nyugdíjas épp sört ad ki. Őt kérdeztük arról, hogyan éli meg a telepü­lés az egyre nehezebb hét­köznapokat. — Ha nem lenne a Balatoni Halgazdaság, nem tudom, mi lenne velünk — mondta. — Huszonöt család lakik a falu­ban. Az emberek a gazdaság halastavain, baromfigondozó­jában dolgoznak. Jómagam húsz éve élek itt, s innen men­tem nyugdíjba is. Egy szoba-konyha, fürdőszobás lakásban élek fiatalkorú fiam­mal, aki munkanélküli. Nagy teher ez nekem. Ráadásul minden nagyon drága, a nyugdíjból élők pénze viszont egyre kevesebbet ér. Rosszak a közlekedési le­hetőségeink is, még orvosi já­ratunk sincs. — Mivel tölti nyugdíjas óráit? — A boltost helyettesítem, ha ő nincs. Kedvenc időtölté­sem a magnóhallgatás. A ma­gyar nótákat, a régi tánczenét szeretem a legjobban. Haran­gozó Teri, Koós Jancsi, azok az évek... hajaj... egyébként csendesen zajlik az élet. C. Cs. Megszépül a polgármesteri hivatal Három hét alatt teljes, rekonstrukciót végeznek a siójuti pol­gármesteri hivatalon. A munkálatok megkezdését a megyei tá­mogatásból nyert 1,6 millió forint tette lehetővé. Már alászigetel­ték az épületet, jelenleg a tetőzetet cserélik. Azt persze nem látni előre, hogy mennyire szúettek a szalufák — szükség ese­tén a falunak van rá pénze, hogy kiegészítse a költségvetést. Kívül-belül tatarozzák végül az intézményt. A szobákba három nap alatt beszerelték a gázt, így ezen a télen már azzal fűtenek. Kíváncsi tekintetek figyelik az építkezést Siófokon a Ta­nácsház és a Széchenyi utca sarkán. Új református temp­lom épül, kistemplom majd 70 éves fennállása alatt három­szorosára növekedett gyüle­kezet ugyanis már nem fér el az összejövetelek alkalmával. A meglévő templom felújítása és bővítése a tetőszerkezet és a falak állapota miatt nem volt lehetséges, így az egyházkö­zség egy új templom építése mellett döntött. Császár Levente református lelkész először az anyagi esz­közök, az építkezéshez szük­séges pénz előteremtéséhez látott hozzá. Bár szerény, 600 négyzetméteres, háromszá­zötven hívő befogadására al­kalmas teret álmodtak meg, a költségek így is elérik a hu­szonötmillió forintot. Az anyagiak előteremtésé­ben nagy szerepet játszott a város önkormányzata: segített a templomkert bővítésében, s adott 5 millió forintot a terv megvalósításához. A gyüle­kezet tagjai 3 millió 250 ezer forintot adományoztak a ne­mes célra és a püspöki hiva­tal, valamint a helyi vállalatok, vállalkozók és magánszemé­lyek szintén segítették az építkezés első szakaszának megkezdését, melynek terve­zett összege eléri a 11 millió forintot. Dr. Márkus Mihály, a dunán­túli egyházkerület püspöke he­lyezte el az alapkőbe a temp­lom engedélyezési tervét, az egyház történetét összefog­laló okiratot. A templomépítés első szakasza, amelyre ösz- szegyűlt a szükséges pénz, 1993. július 15-ig tart és a cél az, hogy az építmény tető alá kerüljön. A második szakaszt, amely a gépészeti, a víz-, a villany-, a fűtésszerelést és a belső építési munkákat foglalja ma­gában, 1994 júliusáig szeret­nék befejezni, de ennek anyagi fedezete — 14 millió forint — jelenleg még nem áll rendelkezésre. Ondrejovics László A Volán meg a kiscica Kevés külföldi töltötte szabadságát az idén a Balaton mellett — olvastam a mi­nap. Ezért a jövő koncepciójának kiala­kításakor egyre gyakrabban fogalmazó­dik meg a minőségi turizmusra való átál­lás szükségessége. Ez azonban feltéte­lezi a meglévő, illetve kialakuló háttér­szolgáltatások színvonalas ellátását. Ezek közül is kiemelkedő fontosságú az infrastruktúra fejlesztése, ez ugyanis a helyi lakosság életvitelét is könnyebbé teheti. Ennél fogva figyelmet érdemlő a kie­melkedő üdülőövezetbe tartozó Siófok és Kiüti városrésze között járó autóbu­szok közlekedése. A nevezett város­részbe a Volán az év folyamán csökken­tette a járatok számát. Nincs kihasz­nálva, s így nem gazdaságos - magya­rázták. Pedig a tizennyolc, azaz oda-vissza harminchat forintos út sze­mélyenként testvérek között sem rossz pénz. Persze, azt nem igen nézik az „il­letékesek”, hány ember befogadására terveztek egy autóbuszt. S amikor ráta­posnak az új cipőmre, vagy a vesémbe könyököl egy majdhogynem jóga állás­ban lévő „kolléga”, nincs ott még az elle­nőr sem. Talán ez az állapot is minősíti, mennyit ér a pénzünk. Azért az is biztató, hogy mindig tu­dunk újat mutatni embertársainknak, a turistáknak. Nyári „meglepetés” volt a Melyiket a három közül? - játék — Volán-módra. Lényege, hogy a 4-es, illetve 14-es járat két irányba járja be a városrészt, s így jobbára váltakozva közlekednek. Az egymással szemben lévő megállókban gyors fogadásokat köthettek a várako­zók,vajon melyik irányból érkezik busz, s mennyit késik? A „vesztesek", ha feltűnt a „sárga óriás”, futhattak az egyik váró­ból a másikba. Ha kimaradt egy-egy já­rat, harmadik lehetőségként a stop, a gyaloglás vagy a hazamenetel maradt. Az utószezonban kitűnő szórakozást nyújt az izgalmakra vágyóknak a lassan Hungaroringhez hasonlító buszközleke­dési mód, ahol a nyugodt leszállásra a „jó futamidejű kör” végett nincs igen le­hetőség. Egy hirtelen fékezést követően — amikor sikerült végre megközelítenem a rég kiszemelt lányt — nyílik a busz aj­taja. Pillanatokon belül felzúg a sietésre ösztönző csengőhang. Nyomulnak az emberek a „szabadba”. Fejükben az jár: csak sikerüljön leszállnom. Záródik az ajtó. Lassan megmozdul a busz. Kiabá­lás: — Ne zárja be az ajtót, van még le­szálló! Egy hölgyet odacsuktak az ajtó­hoz, pedig fél lábbal már kint volt. Mö­götte még ketten vártak jobb sorsra. Va­lami mormogás a vezetői fülkéből . A fe­szültség szinte mérhető... Eszembe jut a Volán tévéreklámja, amelyben egy kiscica ül az út mellett, majd az arra járó busz megáll és felve­szi. A figyelmesség megható, de nem ár­tana, ha ezt az emberekre is fokozottab­ban alkalmaznák. Czenus Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents