Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

1992. október 31., szombat SOMOGYI HÍRLAP — A HIT VILAGA 7 Tízparancsolat és agykutatás Exkluzív interjú Szentágothai János professzorral Szentágothai János nemzetközi hírű, elismert természet- tudós, s az is köztudomású, hogy hívő keresztény. Korunk kérdéseiről, a vallásos világnézetről és a természettudo­mányos kutatásról beszélgettünk vele. Kezdjük a dolgok legelején: hogyan látja a professzor a Genezist, a világ ke­letkezését? — A genezis teremtéstörté­nete szinte természettudomá­nyos jellegű. A világ kultúrtör­ténetében nagyon sok elmélet létezik a teremtésről; az egyet­len a bibliai, amely kvázi ter­mészettudományos. — Csak nem kell mindent szó szerint érteni, például a te­remtés hat napját... , Csodálatos Genezis — Világos. A különböző ősapáknak a Szentírásban ol­vasható életkorából vissza le­hetne számolni, hogy Ádám valamikor hatezer évvel ez­előtt élt. Mi azonban tudjuk, hogy már ötven-, sőt százezer évvel ezelőtt is élt Európában, és bizonyára másutt is, a homo sapiens. Valóság az eredendő bűn is: az emberi tudat, közelebbről az, hogy tudjuk, aki született, az meg is fog halni. Ezt semmilyen állat nem tudja. Tehát a lényeg az, hogy a vallásos keresztények és zsidók — ezeket én egy ka­lap alá veszem — megértsék: a Genezis története csodála­tos, metaforikus valami. Én, a zsidó-keresztény ideológiának elkötelezett hívője hiszek ab­ban, hogy ami létrejött, az nem véletlenül jött létre. Aho­gyan ma mondjuk: az ősrob­banás idején minden be volt programozva. Azt is a Gene­zis könyve mondja az embe­riségnek: „Sokasodjatok és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet!” Hát betöltöttük. Nem szabad az emberiség létszámát a végtelenségig nö­velni. — Tehát korlátozni kell a születéseket, tervezni a csa­ládok létszámát? Egyes egy­házi férfiak másképp látják ezt. — Nézetem szerint az, hogy egyes vallások vallási princí­piumot csinálnak abból, hogy nem lehet a születést szabá­lyozni, az helytelen. Én ellen­zem az abortuszt, az nem szü- letészábályozási eszköz, van­nak erre más eszközök. — Előfordul, hogy nincs más lehetőség. — Jó, azért kell kompro­misszum. Az emberiség min­dig valamiféle társadalmi kompromisszummal szabá­lyozta a szaporodást. Egyes távoli szigeteken szigorúan megszabták, hogy hány gye­rek maradhat életben, mert pontosan tudták, hány ember tud ott megélni. Afrikában és másutt az AIDS-szel és más szörnyű betegségekkel „sza­bályozták” a létszámot. A ke­resztény ideológia tehát kell nekünk, de kellő formában a tudománnyal ötvözve. A zsidó-keresztény hitvallás teó­riát ad arra vonatkozólag: mi az értelme annak, hogy va­gyunk, és hogy kell viselked­nünk egymás iránt. Mindez benne van a Tízparancsolat­ban. Ha az emberek betarta­nák a Tízparancsolatot, már olyan nagy bajok nem lenné­nek. — Az emberi tudatról azon­ban Ön a hit mellett a tudo­mány oldaláról szerzett és tett az emberiség közkincsévé ismereteket. Tudat, ideg — Egészen fiatalon, 16-17 éves poromban saját, otthoni mikroszkópomban láttam elő­ször emberi agysejteket. Golgi módszerével, amely egy króm ezüst-csapadékos módszer, aránylag könnyen lehet kü­lönböző központi idegrend­szeri sejteket úgy láthatóvá tenni, hogy kézzel metszete­ket készítünk. Sokat finomítot­tunk azóta ezen, elektromik- roszkóppal, modern módsze­rekkel, különböző elemekkel tudjuk követni, hogy honnan hova, mivel kapcsolódik, mi az átvivőanyag stb. Lényegileg a múlt század végén már ismert volt az agyvelő alapvető szer­kezete. A magasabbrendű ál­latok agyvelejének szerkeze­téről volt elképzelése. Én pe­dig úgy gondoltam: ha egy­szer megismerem az ideg- rendszer szerkezetét, abból el tudom olvasni a működését, ha idegsejt-egységről követek egy reflexpályát, azoknak az egymáshoz való kölcsönös kapcsolódását kiderítem. Az idegsejtet állatkísérletekben egy-egy ponton elroncsoltam, a belőle kijövő nyúlványok szétestek, s ezeket mikrosz­kóp alatt láthatóvá lehet tenni. Ezzel szereztem meg a hírne­vemet. — És ha szabad így mon­dani: az első ellenségeit is... )— Első közleményeim 1937-38-ban jelentek meg; nem hittek nekem, sokan mondták, hogy ezek marha­ságok. Aztán rájöttek, sőt túl korán jöttek rá, hogy ebből mégis lesz valami. Igaz, hogy évtizedekkel később, de atom- erőmű-felszereltségű intéze­tek csinálták ugyanazt Ameri­kában, amit én annak idején a saját laboratóriumomban. Te­hát amin én hónapokig dol­goztam és nagy fantáziával következtettem ki, amire én akkor nagyon büszke voltam, azt ma egy kezdő a mostani módszerekkel három nap alatt meg tudja csinálni. Mégis: van bennem egy belső öntudat, megbékélés a sorssal, s ez onnan származik, hogy a ma­gam idejében helyesen láttam meg bizonyos dolgokat. A tu­domány azonban azóta to­vább fejlődött, ma már az em­ber idegműködését szinte le tudjuk hallgatni. — Most is ugyanúgy és ta­lán ugyanannyit is dolgozik, kutat, professzor úr. Mi foglal­koztatja ez idő tájt? — Jelenlegi gondolkodá­somat az köti le, hogy vajon az agyműködésnek milyen jel­legű fenoménja az, amikor a tudati vagy a tudathoz hasonló működések lezajlanak. Az én naiv elképzelésem az volt, hogy ha megismerek egy szerkezetet, akkor megisme­rem annak az értelmét is. No, igenám, csakhogy mi lenne, ha mondjuk, egy világégés után jönne egy más civilizáció, ásatásokat végezne, és ta­lálna egy számítógépet! Tud­nák-e, hogy az mire való? Mindez rendkívül izgalmas, ez köt le mostanában. A modern zsidó-keresztény vallás világ­A reformáció emléknapja 1517. október 31-én egy Agoston-rendi szerzetes, Luther Márton 95 tételből álló iratot tűzött ki a wittenbergi vártemplom kapujára, s ebben vitára hívta ki a teoló­gusokat a katolikus búcsú — indulgentia - hatékonyságáról. (A búcsú ebben a fogásban a már megbocsátott bűn után .szamaradé büntetéstartozás eltörlé­sre szolgált.) Ezt a nevezetes napot, ok- ,öer 31-ét tekintjük a reformáció kezde- ének, s ezért emlékeznek meg róla ekkor a protestáns egyházak. Luther Márton 1438. november 10-én született a németországi — szászországi — Eislebenben. A gimnázium, majd az slőkészítő, tehát filozófiai tanulmányok slvégzése után, 1505-ben jogi tanulmá­nyokba kezdett. Ekkor azonban az érzé­keny lelkű ifjút egy közelében lecsapó vil- ám, majd pedig egyik barátjának elvesz­tése — párbajban ölték meg — annyira megrendítette, hogy atyja ellenzésével és évfolyamtársai gúnyolódásával mit sem térődve belépett az Ágoston-rendbe. _elki tökéletességet kereső mély vallá­sossággal, ritka szigorúsággal tartotta be a szerzetesi élet reguláit. A próbaév eltel­tével fölvették a szerzet rendes tagjai <özé, és letette fogadalmát. Akkoriban kezdte elmélyülten tanulmányozni a Szentírást. 1507-ben szentelték pappá, s a következő esztendőben már megbízták a kevéssel előbb alapított wittenbergi agyetemen a filozófia tanításával. Innen Erfurtba került, ahol belekevere­dett a rendben kitört viszálykodásba: a 'endi vikárius egységesítő terveinek né- aány kolostor ellenszegült, s ezek az iigynevezett obszervánsok ügyük intézé­sére Luthert választották szószólójuknak; témába küldték, hogy „merész és erős mellemével” keljen védelmükre. A fiatal, buzgó szerzetes 1510-1511 elén járt az „örök városiban, ahol a „po­gány” (antik) szellemiségű reneszánsz életstílus fájdalmas csalódást okozott a auritán Luthernek. Már egy megváltozott .uther folytatta tanulmányait, s 1512. ok- óber 12-én Wittenbergben megszerezte a teológiai doktorátust. Ezután rendi elöl- árója neki adta át az egyetem bibliai tan­székének vezetését. Itt 1516-ig zsoltár­magyarázatokat is előadott. Ekkoriban — nyilatkozataival — egyre élesebben bí­rálta a kor hibáit. 1515-ben az Ágos- ton-rend gothai konventje Luthert 11 ko­lostor vikáriusává választotta, s ez előse­gítette eszméinek gyorsabb terjedését. Luther Márton új teológiájának első hívei is rendtársai közül kerültek ki, s hamaro­san kanonokok és professzorok csatla­koztak hozzá, akik rövidesen megnyerték maguknak Bölcs Frigyes szász választó- fejedelmet is. A nyilvánosság először az egyetemi avatásokkal kapcsolatos dispu­tákon szerzett tudomást az új tanokról. Ezekben élesen kikelt Arisztotelész és a skolasztika ellen, amely az ember jóra való képességét hirdette. Azt vallotta, hogy az ember az eredendő, bűn miatt képtelen Isten törvényeinek maradékta­lan megtartására. 1517-ben került sor a katolikus egyház nagyszabású, Tetzel-féle búcsúhirdeté­sére. Luther, aki kezdettől — római útjlától — fogva ellenezte az egyházi gyűjtéseket a költséges reneszánsz építkezések fe­dezésére, hiszen a búcsút pénzadomá­nyokért lehetett elnyerni, ekkor dolgozta ki 95 tételben az egyházi búcsú jogossá­gát vitató iratát, s azt kifüggesztette Wit­tenbergben a vártemplom kapujára. Ez volt az a csepp, amelytől túlcsordult a po­hár. A búcsúval kapcsolatos pénzgyűjtés és a sűrű egyházi adózás miatt amúgy is elégedetlen nemesség, polgárság és a lovagi rend tetszéssel fogadta Luther bá­tor fellépését, s a tételek nem várt, hatal­mas mozgalmat indítottak el. Vita vitát követett, s egymás után jelen­tek meg 1520-ban Luther főbb reformá- ciós program iratai. Az 1521. január 3-án kiadott pápai bulla Luthert és kövei őit egyházi átokkal sújtotta, májusban pedig a wormsi ediktum megfosztotta a biroda­lom jogvédelmétől. Ekkor Bölcs Frigyes Wartburg várába rejtette, ahol Luther né- rom hónap alatt görög eredetiből németre fordította az Újszövetséget. Hamarosan elkezdte az egyházi refor­mok gyakorlati megvalósítását. A né­metre fordított istentiszteletek számára ..... .........-................. i i i mi11> v,i I, ... v km * opvir» erncor ihaec* isr< «vmirip»»uvn_ « **- A(THER.NA.\\. MtKIWt txjifW&jjj ihi'« 1VAE t J. L. Cranach: Luther arcképe 36 éneket írt, többek között az „Erős vár...” kezdetűt. 1529-ben kiadta az ifjú­ság és a nép vallásos nevelése szem­pontjából rendkívül jelentős Kis és Nagy Kátét, s megkezdődött a reformációhoz csatlakozó területek önálló egyházi szer­vezése a fejedelmek vezetésével. Jóvá­hagyta az „Ágostai Hitvallást”, és az 1537-re, Mantuába hirdetett zsinatra az úgynevezett Schmalkaldeni Cikkek-hen foglalta össze tanítását. Ez a Luthert kö­vető evangélikus egyház hitvallása. Lut­her végrendeletét a magyarországi Evangélikus Egyház levéltára őrzi. 1546-ban Luthernek szülőhelyére kel­lett utaznia; ott érte február 18-án a halál. Wittenbergben temették el. Tanításának lényege, ha egyetlen mondatba akarjuk foglalni, hogy egyedül a hit üdvözít, az a hit, hogy Jézus elfedi bűneinket. Ez az alaptétel, amelyből Lut­her minden további tételt levezetett. Luther Márton fellépése és törekvése az addigi Európában egyedüli római kato­likus egyház reformálására felmérhetet­len jelentőségű és következményű, mert ez jelenti a szellemi Újkor beköszöntét. Dr. Csonkaréti Károly képe ebben is mindig itt van, a tudatom hátterében. Az emberi lélek — A lélek fogalma nagyon ködös a Bibliában is, de ne­künk nem elfelejteni kell, ha­nem tudományosan átérté­kelni. Tehát a lélek: az az agyam­ban lezajló információ-áram­lás. Ha Isten mindentudó és mindeható, akkor minden volt, létező és leendő ember az Is­ten tudatában van jelen. Az utolsó napon, amiben én hi­szek, föltételezem, ha van egy Teremtő, akkor valamikor számadást csinál. — És végül, az eddigiekhez kapcsolódva: hogyan képzeli Ön az örökkévalóságot, a fel­támadást? — Biztosan nem úgy megy végbe, hogy mennyei karok­ban, pálmaágakkal integetve zsoltárokat fogunk énekelni... Várkonyi Endre Szolgálat kényszer nélkül Az egyházak állami támogatásáról Most folynak az egyházak­nak nyújtandó anyagi támoga­tást szabályozó törvény elő­készítési munkálatai. Hogy miért van erre szükség? Könnyű belátni. Míg évszáza­dokig az egyházak rendelkez­tek olyan birtokokkal, ame­lyekkel működésüket fenn tud­ták tartani, addig nálunk a má­sodik világháború után ezektől megfosztattak. A társadalomnak — ezrek­nek, millióknak — szüksége van az egyházakra, tevékeny­ségükhöz a feltételeket meg kell teremteni. Az evangélium hirdetése, a hitélet szervezése cselekvési területüknek egy szelete. Ezeken túl is szüksé­gük van a közösségeknek az egyházakra — gondoljunk az egészségügyre, a szociális gondozásra vagy az iskolai oktatásra, a tehetséggondo­zásra. Ezeken a területeken a különböző rendek és felekeze­tek — az elmúlt negyven év­beli háttérbe szorítottságuk el­lenére is — óriási tapasztala­tokkal rendelkeznek. Szolgál­tatásaik minősége azért volt különb, azért lehetett különb, mint a „világié”, mert az apáca tanárnő és az apáca ápolónő egész életét, érzéseit, gondo­latait a hivatásának szentel­hette. Nem kellett erejét a csa­ládja, az életfeltételek előte­remtése, lelki egyensúlyának kiharcolása érdekében szét­forgácsolnia. Szolgált egy hi­tet, amelynek tárgyiasulása a beteg gondozása vagy a gyermek ismereteinek bőví­tése, nevelése. A negyvenkét magyar bejegyzett egyházból tizenkettő kért vissza ingat­lant. Az ingatlanok vissza­adása azonban önmagában nem teremti meg a működés­hez szükséges feltételeket. A költségvetés jelenleg 1,9 milli­árd forintot biztosít az egyhá­zak támogatására. Ennek szétosztásáról az egyházak közösen döntöttek. Ebben az összegben nem szerepel az a — csúnya szóval — „fejpénz”, amit a közoktatási intézmé­nyek kapnak típusonként és gyerekenként. Támogatás kérdésében a nemzetközi gyakorlat megosz­lik, csakúgy, mint abban, hogy egy országban hány főtől te­kintik hivatalos egyházi kö­zösségnek a gyülekezeteket. Nálunk száz, de Csehország­ban tízezer, Szlovákiában húsz-ezer — talán nem vélet­lenül —, Ausztriában kétezer. Németorszában tartományon­ként változik ez a szám, de ál­talában ezer hívő szükséges a felekezt alapításhoz. Felpezsdült a hitelét, többen vesznek részt miséken, isten­tiszteleteken, sokkal többen igénylik az egyházak szolgál­tatásait, mint pár évvel ezelőtt. Többen igényelnek kereszte­lőt, esküvőt, bár ettől nem lesz jobb a világ. Az egyházakkal szemben megnövekedett tár­sadalmi igény viszont felada­tokat ró az államra is. Az előző rendszertől örökölt állami tá­mogatás rendszere — mivel önálló létezésük nem biztosí­tott — olyan köldökzsinór, mely az egyházakat a kor­mányhoz köti. A feladat az, hogy ez ne jelentsen függősé­get, ne jelentse az ellenszol­gáltatás kényszerét. Folyik a törvényelőkészítés. Józsa Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents