Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

8

SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA

1992. október 31., szombat

Zichy Mihály korszerűsége

165 éve született a festőművész

1827. október 14-én született Zichy Mihály, akinek Zala községi emlékmúzeuma ez év májusában újabb müvekkel kiegészítve szemet és lelket gyönyörködtetö gazdagsággal ápolja kultuszát.

A kivételes rajztudású művész mint a nemesi család Somogybán élő, elszegényedő ágának szülötte életmódjáért súlyos megítélésben részesült kortárs honfitársai részéről. Kozmopolitának, nemzetietlennek tartották a művészetét, s ráadásul orosz cárok udvari festőjévé szegődött. Keressük a választ, hogy egy évszázad távlatából miként jelölhető meg Zichy helye Európa művészetében.

Zichy Mihály tizenhétéves

Zichi Mihály: Autodafé

korában, az 1848-as forradalom előtti évben ment Oroszországba, és ötéves párizsi tartózkodásától (1847-79) eltekintve 1906-ban bekövetkezett haláláig Szentpéterváron élt. Éppen akkor volt távol hazájától, amikor a festészetünkben kialakulóban volt a nemzeti művészet fogalma. A nálunk dolgozó osztrák festők, mint Pettenkofen (1822-1899) nyomán a magyar témák, az alföldi gémeskút, a pusztai csikós és népviseletes figurák voltak az idegen számára egzotikus jelenségek.

A történelmi romantika fö alakja Madarász Viktor és Székely Bertalan, ám a romantika nagy formátumú hangvételét illetően Zichy Mihályé az elsőbbség. A húszévesen megalkotott Mentőcsónak című képével 1847-ben a korabeli bécsi festészet csúcsára jutott. Ebből az időből valók a zalai múzeum Káin és Ábel, Koporsólezárás és Keresztlevétel című képei is.

A cári udvar messzemenően kihasználta Zichy tehetségét. Olyan ösztönzéseket kapott, amelyek virtuóz rajztechnikáját ugyan előremozdították, de a nagyszabású művek létrejöttét akadályozták. A cárnő legyezőket festetett vele, kártya- és jelmeztervek sorozatát rajzoltatta. Megörökítette Miklós cár emlékművének felavatását, a német császár, a perzsa sah látogatásakor rendezett ünneplést. Sorozatokat készített a cári vadászatokról. Mindezeket olyan pontos kidolgozásban, hogy a résztvevő személyek portrészerű hűséggel azonosíthatók legyenek. A Zichy múzeum anyagában az egy Cári udvari díszlakoma című és befejezetlen rajz cári tisztek társaságáról található e témakörből. A megrendelő igényének engedve az elbeszélő tartalmú

képek vagy képsorozatok, zsánerképek háttérbe szorították az általánosabb érvényű tartalmak festői megjelenítését. A kevés számú ilyen indíttatású, nagymértékű kompozíciókból Zalán van kiállítva az egyházellenes Zsidó mártírok és az Autodafé, valamint A bor hatalma című, nagy műgonddal készített színes krétarajzai.

Erősen kritikus szellemű műveket alkotott Zichy az egyház hatalmi szerepével szemben. A francia forradalom liberális eszményeit választotta művészi programjául. Érdekes összevetni néhány időbeli párhuzamot, melyből kitűnik, hogy míg Nyugat-Európában gyors ütemben folytak a társadalmi, művészeti változások, Oroszországban állni látszott az idő. Delacroix 1830-ban festette A Szabadság a barikádokra vezeti a népet című képét, amely Zichy előtt eszményi példaként állhatott. E műhöz fogható hatalmas képet ő 1878-ban festett A pusztítás géniuszának diadala címmel. Ebben az időben Párizsban az impresszionista festészet hódított már, amelyet Zichy nem tudott értékelni. Mint az orosz művészeti akadémia tagja, óriási formai eszköztárral dolgozott. A fiatalon Becsből hozott bidermeier finomságokat alkalmasint rokokó tüneményekké, a bécsies csoport- zsánereket barokkos fenn- költségűvé fokozta fel.

Mindezek és a realista, naturalista részletgazdagságai az akadémikus festészet jellemzői. Zichy tehát festőként akadémista. Hozzá kell tenni, hogy historizáló, de mivel általában nem a magyar történelemből merített témát, hanem az egyetemesből, el kellett szenvednie a nemzetietlenség bélyegét mind a magyar, mind az orosz kritikától. A sors iróniája, hogy a Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című eposz illusztrációiért a grúzok nemzeti művészükként tisztelik Zichyt. Itthon pedig, amikor a' művészeti akadémia vezetése ügyében fölmerült a neve, heves ellenzői miatt nem került sor a kinevezésére.

Egy, az európai művészeket tömörítő szövetség megalapításának a gondolata foglalkoztatta Zichyt. 1869-ben Általános Művészi Társaság megalapítását tervezte, ahol a tudomány és a művészet képviselői együtt munkálkodnának. Az 1870-es évektől Zichy értékelésében mintegy állandósult vádként újra és újra visszatér a kozmopolita jelző.

Zalai múzeumbelsö A pusztítás géniuszának diadala című festménnyel

Nem véletlen, hogy Madách fő művének az illusztrálásába kezdett, hiszen Az ember tragédiája az emberiség történelmének Világszínpada. Az ő egyéni sorsát is megpecsételte a szellemi magaslatbó1 következő magány. <j

Zichy számára az irodalrti művek illusztrálása hozta met,- az egyöntetű hazai elismerést. Arany János balladáinak illusztrált albuma 1898-ban je lent meg. Ezekkel a rajzokkal felsorakozott a magyar festészet kedvelt témaköreit feldolgozó kortárs mesterek közé. Az egész lapos illusztrációk, például a Tetemrehívás, történeti festmény formájába' is elképzelhető lenne, számos rajz a népies életké pék legjobbjai közé is besorolható.

A zalai emlékmúzeumban azonban a festmények kaptak nagyobb hangsúlyt. Fő helyre került a legtöbb botránnyal kí^ sért A pusztítás géniuszának diadala című képe, amelyben a háborúellenesség általános gondolata napi politikai események aktualitásával párosul.

Horváth János

VÁLTOTT SÍRHELY

Csendes birodalom a halottak kertje, mégis szorongva járok benne. Kerülgetem a száraz koszorúkat, szétdobált művirágokat, nézegetem a sírhelyeket, amíg anyám szerény kis fekvőhelyéhez érek. Rangsorolás van itt is. Melyik parcella, hányadik tábla, és hol. Itt is építkezik mindenki, ki-ki tehetsége szerint. Csodás emlékművek vannak itt, és szeméttel, üres üvegekkel teledobált sírok, amelyeket ha sokáig nem gondoznak és nem váltanak újra, hát el is adhatják őket. Anyám sírja rendezett földkupac, tele árvácskával, márványfejfával. Több mint huszonöt éve halt meg, ezért újraváltottam a sírhelyét, végigjárva a hivatalos utat, annak rendje-módja szerint.

— A csőszt kell megkeresni, az ad majd papirost — tanácsolta egyik ismerősöm. — Az öreg csősz nyugdíjba ment, ez az új egy minden hájjal megkent férfi. Betonmunkát, vésést is vállal, de megkéri az árát. Szóval a papírral kell menni a hivatalba, és fizetni.

— Tán engem keres? — támaszkodott a lapátnyélre a ravatalozó előtt a csősz. — Itt van az irodám hátul. Mi tetszik?

— Lejárt egy sírhely, meg akarom váltani.

— Miért, kije az magának? Mit akar a sírhellyel?

— Megváltani.

— Tán ide akar temetkezni? Vagy mi célja vele... No, menjünk, mutassa meg, ki az illető.

Olajos képű magyar, iszonyúan boros lehelettel. Lehet, hogy nem bírja szesz nélkül csinálni. Jó fizikum, erős ideg- rendszer kell, hozzá. Ahogy közeledünk anyám sírja felé, visszaszól.

— Mondja csak a nevit; tudom már, kiről van szó. Nézze, ezek itten. Ezek helyére ide már másokat temetnek. Szóval ki lesznek hántolva.

— Ide? Ne vicceljen jóember! Ezt én most újraváltom, ez itt az egyik az anyám sírja.

Néz rám zavartan. Engem pedig iszonyú gyanú kerít hatalmába: ez a sötét agyú, részeg őrült eladta az anyám sírhelyét. Ha pár napot kések, legalábbis eladja.

— A hivatalban fizessen ki mindent, mutassa meg a papirost, aztán azt csinál a sírral, amit akar. Majd leszúrom a táblát, az ötven forint, akkor tudják a sírásók is, a VH tábláról, hogy ez a sír itten meg van váltva.

Egy óra múlva előkerültem a hivatalból, elé tartottam az igazolást. Csakugyan ott ült egy rozoga asztalnál a ravatalozó túlsó felében, egy csupa beton helyiségben. Szerszámok, üres pálinkásüvegek mindenütt. Vísszakísértem anyám sírjához, és megvártam, amíg előttem a földbe szúrja a kis kőtáblát.

— Maga messzi lakik, gondolom. Más városban. Elvállalnám, hogy betonkeretet csinálok ide. Anyaggal, mindennel együtt,négyezer forint. Látja ott azt az új sírt? Én csináltam. Harmincezer forintért. De meg is nézheti, valóságos emlékmű.

— Tudja mit? — nyújtottam neki az ötvenest. — Ne csináljon maga nekem semmit... — Azzal otthagytam. Dühös voltam, és felháborodott, hogy még a temetőben sincs nyugta az embernek.

Anyám sírja kicsi, egyedül vettük. Pusztítják az évszakok, lehet, hogy idővel széthordja a szél. A göröngyök tetején csigák ragyognak, és mint a köny- nyek, vízcseppek fénylenek a tavasz- szal-télen virágzó árvácskák sötétkék bársonyán. Katona Judit

A Szkénében lép föl a Csokonai Színkör

A „Bakkhánsnők” után a „Teljesség felé”

A budapesti Szkéné színházban vendégszerepei november elején a kaposvári Csokonai Színkör. Zoltán Gábor a színkör vezetője elmondta, Magyarország kísérleti színházainak központjába a júliusi szabad színházak találkozóján bemutatott produkciójuk alapján választották ki az együttest. A találkozón Euripidész Bakkhánsnők című darabját mutatták be. A vendégszerepléssel egyidőben ünnepli az együttes negyedik születésnapját. A négy éve működő színkör eddigi előadásairól emlékezik meg az a kiállítás, amely a tanítóképző főiskolán látható, és a színkör kellékeit, maszkjait mutatja be.

Zoltán Gábortól, a színkör vezetőjétől megtudtuk azt is: tervezik, hogy meghívnak egy pécsi színjátszó csoportot is a közeljövőben Kaposvárra. Az

Art Kísérleti Stúdió no-játéka feltehetőleg sok érdeklődői vonz majd. A Csokonai Színkörnek is — mint minder olyan csoportnak, amely jó részt diákokból áll — évi ren des problémája, hogy miképp pótolja a távozó végzősöket. A színkör is javában folytatja a „tagtoborzás"-t. A főiskola és az egyetem hallgatói mellen gimnazisták, illetve munka- nélküli fiatalok is megpróbálkoznak a világot jelentő deszkákra való fellépéssel.

A színkör december közepére tervezi új bemutatóját amelyet Weöres Sándor A tel jesség felé című munkája alapján készítenek videotechnika bevonásával. Némileg hasor latosan a manapság oly diva tos — hogyan legyünk szé pék, okosak, boldogok stb' kérdésre válaszolni igyekvő — bestsellerekhez.

Nagy Lászl