Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-24 / 250. szám

1992. október 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 s Adándi ünnepek Az ádándi községi sport­egyesület lovas szakosztálya, valamint a lovas sportot sze­rető polgárok kezdeményezé­sére meghívásos kettesfogat­hajtó bajnokságot rendeztek Ádándon a krosszpálya mel­letti völgykatlanban. A lovas­bemutató versenyt a rendezők és az önkormányzat is sze­retné évente visszatérő, ran­gos eseménnyé tenni, a sza­porodó támogatókkal együtt. A helyi diáksportkör ügyességi versenyei is színesítették az eseményt Virágh Ernőné és Szécsi Péter vezetésével. Babodon figyelnek a kultúrára Somogybabodon 107 csa­ládhoz vezették be a kábelte­levíziót. A faluban újjáalakítot­ták a népdalkört, a fiatalok dzsesszbalettozni tanulhatnak a művelődési házban. Az újjá­szervezett labdarúgócsapat támogatását az önkormányzat magára vállalta — a focisták a körzeti II. osztály küzdelmeibe kapcsolódtak be. Tornaterem épül Szabadiban Néhány hete adták át a 40 millió forintos költséggel föl­épült új balatonszabadi isko­lát. A település vezetői most elkészíttették egy tornaterem terveit, amely mai áron szá­molva csaknem 17 millióba kerül a kiszolgáló helyiségek­kel együtt. Rádiósok találkozója a hallgatókkal A Juventus rádió ma ren­dezi meg első alkalommal szüreti bálját a sóstói Négy Évszak panzióban. A hagyo­mányteremtő szándékkal szervezett eseményen a pár­kereső műsor hallgatói talál­kozhatnak egymással és a rá­dió munkatársaival. Haran­gozó Teri és Poór Péter szó­rakoztatja a közönséget. Szerencsés kezű bogiáriak Ismét szerencsés kezűnek bizonyult az egyik balatonbog- lári. Néhány héttel ezelőtt 100 ezer forintot „kapart” magának egy magát megnevezni nem akaró személy, most pedig 500 ezer forintot nyert egy fia­talember. A horoszkópos, más néven Hódika kaparós sorsje­gyet a bogiári vasútállomás trafikjában vásárolta. Kiállítás Siófokon Somogyi Győző Mun- kácsy-díjas festőművész tör­ténelmi tárgyú festményeiből nyílik kiállítás ma délután Sió­fokon a Dél-balatoni Kulturális Központ emeleti galériáján. A november 30-ig nyitva tartó tárlatot Matyikó Sebestyén József, a Kálmán Imre mív- zeum igazgatója nyitja meg. A helyi néptáncegyüttes műsora színesíti a műsort. Mi lesz a kötcsei nemesi kúriával? Szépítik a faluképet A Balatonszárszótól nyolc kilométerre fekvő Kötcse szé­pen virágosított település. Amúgy a boráról híres falu kedvelt kirándulóhely is, s ezt egyre szaporodó hétvégi há­zai tükrözik. A község fölött emelkedik Somogy legmaga­sabb csúcsa, a 312 méter magas Csillagó, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a kör­nyező tájra. Félórás sétával juthatunk le a település főte­rére. Könnyen megtaláltuk a polgármesteri hivatalt — ren­dezett környezet, újnak tetsző épület. Benn modern technikai berendezések közt ülhettünk le beszélgetni Lovász Zol­tánná jegyzővel. — A falu földrajzi elhelyez­kedése miatt erősen tagolt a beépítettsége. Sok a „foghí­jas” utca, az egymástól távol eső lakóház, s ez megdrágítja a közműépítést. Természete­feladat már a szóládi árkok rendbetétele lesz. Úthálóza­tunk karbantartása folyama­tos.Az idén a Petőfi utcát asz­faltoztuk le, s mellette több út földes szakaszát szilárd bur­kolattal látjuk el. Főutcánkat kiszélesítjük, s parkoló sáv ki­építésével lehetővé válik a gondtalan parkolás is. Az új-hegyi település buszközle­kedését csak úgy tudtuk meg­oldani, hogy az útvonalhosz- szabbítás költségét átvállalta az önkormányzat a Volántól. Ezen a területen a buszvárót és fordulót is megépítettük. A sósdombi, vízelvezető „nagy árkot” terveink szerint a közé­pületek és magánporták előtt egységes hidak ívelik át. Tá­volabbi célunk a központi híd és a fő tér teljes rekonstrukci­ója. — Mi foglalkoztatja legin­kább az önkormányzatot? sen az alapellátás, a víz és a villany biztosított. Hosszú távú célunk a vezetékes gáz eljut­tatása a lakossághoz. Az első lépést megtettük az ügy érde­kében: Teleki, Nagycsepely és Kötcse összesen kétmillió forinttal hozzájárult a szóládi gerincvezeték kiépítéséhez. A hátralevő szakaszt a három te­lepülés együtt tudja megvaló­sítani, amihez még hathatós, külső anyagi segítség is kell. A környező dombokról az esős időszakban a faluba gyűlik a víz. Az ároktisztítást, mélyítést követően elmondhatjuk, hogy a belvízelvezetés szinte telje­sen elkészült. A következő — Van egy nemesi kúriánk, melyben kiállításokat rende­zünk. Az idén egy-egy kiállí­tást 20-30-an látogattak, s már az állagmegóvást sem tudjuk fenntartani. Rá kellene költenünk 10-12 millió forintot, s akkor a megfiatalodott kúriát tovább használhatnánk vala­milyen célra. De honnan ve­gyük el a pénzt? Másik lehe­tőség, hogy bezárjuk kapuit és átengedjük az enyészetnek. A harmadik változat, hogy meg­próbáljuk értékesíteni. Az utolsó szót a falu közössége mondja ki. Reméljük, hogy jól döntenek. Czenus Csaba Siófoki városatyák az idegenforgalomról Vissza kell szerezni a Balaton hírnevét Tényfeltárás és turizmus — Kulcsszó a regionális együttműködés Siófok város képviselő-testülete kiemelkedően fontos témát, az önkormányzat idegenforgalmi koncepciójának kialakítását tűzte napirendre legutóbbi ülésén. Az írásos előterjesztés egy átfogó országos és azon belül a balatoni régió idegenforgalmi helyzetének elemzésére épült. Felvázolta azokat a főbb fej­lesztési irányokat, amelyek az országos turizmuspolitikával összhangban a legjobban megfelelnek a helyi adottsá­goknak. Ezek a problémák lé­nyegében hosszú évtizedek óta megoldatlanok. A tényfel­tárás során megfogalmazó­dott, hogy kevés a komplett, jó minőségű szolgáltatást nyújtó vendéglátóegység. Romlott a közbiztonság, s hi­ányos az infrastruktúra, az idegenforgalmi háttérszolgál­tatások rendszere. A szerve­zett és szocialturizmus, a bel­földi idegenforgalom vissza­esett. Tehet-e valamit a romló tendenciák ellen egy város? Az előterjesztés két fordu­lóban kerül megtárgyalásra; az ülés egyik célja a koncep­ció részletes kidolgozásához szükséges ötletek, vélemé­nyek összegyűjtése volt. A képviselői felszólalások során megfogalmazódott: vissza kell állítani a Balaton kultuszát, a „nosztalgiaváros” arculatát. Dr. Pongor Tamás, a város jegyzője kiemelte, hogy szét kell választani, mi az, ami ön- kormányzat, s mi, ami a vá­rosban működő idegenfor­galmi szervezetek feladata. Az utóbbiaktól írásos szakvé­leményt kér az önkormányzat a feladatok végleges megfo­galmazása előtt. Kurucz János, a megyei Kisosz képviseletében a köz­lekedés „katasztrófáját”, a Ba- laton-propaganda hiányát emelte ki. A tó gondjainak megoldását véleménye sze­rint a Balatoni Szövetség fog­hatja össze. Dr. Páris András országgyű­lési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy válasszák szét a megvalósítás szempontjából a reális, illetve a reménytelen célokat. A kulcsszó a regioná­lis együttműködés, s erre meg kell találni a megfelelő formát. Emellett el kell dönteni, hogy mit vár el a térség a kormány­zattól, amely elég tehetetlen­nek bizonyult az elmúlt idő­szakban Balaton ügyekben. (Czenus) Vihar egy bódésor körül Balatonfenyves Vachot ut­cai strandján majd húsz esz­tendeje építettek egy bódé­sort, amely kiszolgálta a víz­partot felkereső vendégeket. Az épületegyüttes mára ron­dának, a környezetbe nem il­lőnek ítéltetett; az önkor­mányzat határozatot hozott elbontásáról. — A polgármesteri hivatal egyik dolgozója levélben érte­sítette a vállalkozókat, akik az üzletsoron hosszú ideje kínál­ták már szolgáltatásaikat, hogy ők kapják az újonnan felépülő helyiségeket — tájé­koztatott Hajdinák József, a Kisosz megyei elnöke. — Égy későbbi ülésen azonban a tes­tület úgy határozott, hogy pá­lyázatot ír ki, melyre bárki je­lentkezhet. Minden ok nélkül kigolyózták hát az addig ott dolgozókat. Másfél millió forin­tot kell leraknia a jelentkezők­nek. Csaknem hat év bérleti díjára futja ebből, aztán az épület az önkormányzat tulaj­donába kerül. Nem értem: amikor az ország a privatizá­ció felé halad, az önkormány­zat miért „kebelez be" magán- tulajdont? S vajon mi lesz hat év múlva, amikor lejárnak a szerződések? A régiek persze nem kaptak kártérítést; többen gondolkodnak azon, hogy perre viszik a dolgot — mondta végül a vállalkozók érdekvédelmi szervezetének vezetője. Göncziné dr. Gálos Judit jegyző úgy vélekedett: helye­sen gondolkodtak, amikor a pályázat kiírásával „mindenkit közös pályára tereltek". Az összes testület, bizottság, szakember egyetértett a hasznosítás e fajta módjával. — Hosszú távra kell tervez­nünk. Ezért az a leghelye­sebb, ha az üzletsor önkor­mányzati tulajdonba kerül. Az én véleményem egyébként az: ha a település a gazda, az közel áll a magántulajdonhoz A 15 egységre 11 pályázat érkezett — folytatta a jegy­zőnő. — Lehetővé tettük szá­mukra, hogy megegyezzenek, ezért a licit elmaradt, s kikiál­tási áron keltek el az üzletek. Öten maradtak a régi bódésor vállalkozói közül. Az önkor­mányzat a közműbekötések, pályázati kiírás, adminisztrá­ciós és eljárási költségek egé­szét magára vállalta; az elő- kertet és a raktárhelyiségeket pedig teljesen ingyenesen bo­csátjuk a bérlők rendelkezé­sére. A dolgozó a tudtunk nélkül írta az említett levelet, jó szándékkal, tájékoztató jel­leggel — tette hozzá Gönc­ziné dr. Gálos Judit. — Azt gondolta, elősegíti vele a megegyezést. Balatonfenyves vezetői most azon gondolkodnak: új pályázatot írjanak-e ki a négy, tulajdonos nélkül maradt üz­letre, vagy egyáltalán meg se építsék azokat. (Czene) Hét generáció a szőlőtőkék között A legjobb látrányi gazda Óbor az unokáknak — 1850-ben épült a pince — A famíliában én vagyok a hetedik generáció, aki Lát- rányban gazdálkodik — mondja Gombos Sándor. — Nem tanultam egyetemen a szőlőművelést; az őseim ta­pasztalatai alapján kialakult módszerek szerint teszem a dolgomat. A falu királynői birtok volt, nem élt hát itt föl­desúr. Az 1849-es jobbágy­felszabadítás már Látrány- ban találta a családomat — telkes gazdák lehettek. A zártkerti terület aztán az idők során elaprózódott: most 2400 négyszögöl szőlőben gazdálkodom, ami a még 1850-ben épült pincét öleli körül. Főképp irsai Olivér és kékfrankos terem, meg ki­rályleányka. Rendszeresen részt veszek a borversenye­ken — akad jó néhány ara­nyérmes évjáratom. — A művelés maga nem változott — magyarázza. — A kordonra felvezetett tőkék között egy motoros perme­tező és egy kistraktor segíti a munkámat. A 60-as évek elején kezdtem az önálló termelést, amikor meghalt édesapám. A borhoz nem nyúlok hozzá — a szőlőt próbálom úgy védeni, hogy ne kelljen a léhez pótanya­got adni. Az idén egyébként az aszály miatt kevesebb termett, de a minőség jó ezen a vidéken; az én mus­tom is 19 cukorfokos. — A fiam agrármérnök; a kaposvári agráregyetemen Oktat és kutat. Ő részt vesz a munkában. Négy lányuno­kám van, 10-12 esztendő­sek. A prést, amit használok, meg a legöregebb hordót még 1928-ban vették a nagyszülőim. Nem tudom, ki fogja őket utánam használni. — Amúgy nehéz eladni a bort manapság — folytatta. — Igaz; nekem nincs ilyen gondom, mert csak saját célra termelek, esetleg a ba­rátoknak, _ ismerősöknek adok belőle. Én magam nem sokat iszom, de a jó bort, azt szeretem. Van néhány üveg asztali fehérborom, amelyet még 1970-ben palackoztam. Remek aromájuk lehet már. — No, és milyen alka­lomra tartogatja? — kérdem kíváncsian Gombos Sándor­tól, akihez úgy találtam oda, hogy mindenki azt mondta faluszerte: ő errefelé a leg­jobb gazda. — Az unokáim eljegyzé­sekor bontjuk fel — vála­szolta. Kép és szöveg: Czene Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents