Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-20 / 247. szám
1992. október 20., kedd SOMOGYI HÍRLAP — EGÉSZSÉGÜGY 7 Feleség lett a megszökött beteg látogatója TANÁCSKOZÁS MOSDÓSON Géntechnológia a tüdőgyógyászatban Dr. Schweiger Ottó: Legyen a medicina politikamentes — Nézze meg a feleségemet! Őt is én operáltam. Nagyon csúnya orra volt. Ez volt életem legnehezebb műtété. Tudtam, hogy Katalin a társam lesz és tudtam, ha nem úgy sikerül a műtét, mint ahogy szeretném, akkor egy egész életen át szemrehányást tehetek magamnak. Katalin harmonikus arcvonásai nem árulkodnak a hajdanvolt beavatkozásról, de hogy a kép teljes legyen, meg a humor se hiányozzon, a professzor azt is elárulja, hogy a felesége édesanyját is ő operálta. — Bohém, kedves asszony volt — emlékezik. — Felvarrtam a ráncait és ő a műtétet követő ötödik napon kapott egy üzenetet: remek állás várja Spanyolországban. Mivel engem nem talált meg a klinikán, otthagyott csa- pot-papot és a varratokkal együtt távozott. Pár nap múlva kétségbeesetten telefonált: — Uborka, úgy húzódik az arcom, mit csináljak? Ajánlottam: menjen el egy plasztikai sebészhez, de ha azt nem talál, akkor sincs baj, mert felszívódó varatokkal dolgoztam. Ekkor jelent meg Katalin a klinikán, az anyját kereste. Egymásra találtunk, és én hálát adok az Istennek, hogy így történt. Dr. Missura Tibor és Sípos Katalin együtt dolgoznak Saint Gallen-i magánklinikájukon. Nemrégiben svájci magyarként látogattak Kaposvárra és ■iszta, szép magyar nyelven ...eszélték el múltjukat, szóltak jelenükről. Dr. Missura Tibor magyar nyelvű és magyar érzületű embernek vallja magát. Pedig .aládja a reneszánsz idején iég Itáliában élt, majd átköltözött Szlovákiába. Az apa ott tanulta ki az üvegfúvás szép mesterségét. A parádi üvegy- gyár igazgatójaként lett ismert a neve magyar földön és itt született meg a fia is, aki a Semmelweis Orvostudományi i________________________ Egyetemen szerzett diplomát 1941-ben. Azóta hosszú idő tel el. Most a svájci Saint Gallen magánklinikájának fül-orr-gégész és plasztikai sebész professzora. Felesége Sípos Katalin, a kaposvári Kontrássy utca 6-ból indult el a világba. Most, hogy visszatért ide, mérhetetlen boldogsággal kutatta emlékeit: — 35 éve, 1956. december hetedikén hagytam el az országot — emlékezik a professzor. — Akkor már főorvos voltam, a Péterffy Sándor utcai kórház forradalmi bizottságának elnökeként tartóztattak le. Szerencsére egy hét fogság után szabadlábra helyeztek és a szigorúan őrzött határokon át Ausztriába szöktem. Végül Kelet-Svájc metropolisa Saint Gallen fogadott be. A régi törvények értelmében a magyar menekülteknek nem volt semmi lehetőségük az önállósodásra. 1958-ban 55 magyar orvos összeállt és kiharcoltuk az egzisztenciánkat. Nem jártam már gyermekcipőben, de sikerült talpra állnom, és azóta nyugodt, biztonságos életet élek Svájcban; a munkámnak rangja van, elismerik. Finom, hosszú ujjai vannak és szép formájú a kézfeje... — Újabban ilyen képeket festek — mutat egy reprezentatív kiállítású, színes, illusztrációkkal teli album tablóira. A könyv címe: Svájci magyarok Saint Gallenben. Svájci barátjával közösen írták a kötetet, amelybe egy magyar grafikus készítette a korabeli metszeteket és amely szép sikert aratott az első Magyarországi nemzetközi könyvszemlén. Most a Püski kiadó jóvoltából hazánkban is kapható. A kötet kuriózum; Saint Gallenben található ugyanis az ősmagyarok letelepedésének idejéből megmaradt legtöbb és leghitelesebb dokumentum. Kép és szöveg: Várnai Ágnes A Mosdósi Tüdő- és Szívkórház adott otthont a gyermektüdőgyógyászok nemzetközi tudományos ülésének. Az eszmecserén a tuberkulózis, az asztma és az immunbetegségek aktuális kérdéseit vitatták meg a szakemberek. Az esemény kapcsán Dr. Schweiger Ottóval, az OTE orvostovábbképző tüdőgyógyász tanszékének vezetőjével, a Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet professzorával, a Tüdőgyógyász Társaság elnökével beszélgettünk. — Úgy tetszik, ez a három betegségcsoport valamiféleképpen kapcsolatban van egymással. — Részben igen, részben nem. A gyermekkori tuberkulózis ma már Magyarországon nem jelent problémát, de veszélyt igen és nemcsak nálunk, hanem az egész világban. Jelenleg 8 millió tuberku- litos beteget tartanak nyilván és ebből évente 2 millió meg is hal. Hazánk a nemrégiben megnyílt szabad határforgalom miatt a Keletről — főképp a volt Szovjetúnió területéről — érkezők miatt került ismét veszélyhelyzetbe. Ezért nagyon fontos a gyermekek fokozott védelme. Ugyanakkor ijesztően emelkedik az asztmás betegek száma is. Tavaly Magyarországon több mint 60 ezer beteget tartottunk nyilván, de számításaink szerint ennél sokkal többen vannak. Ha meg akarjuk kezdeni az ellene való védekezést, akkor azt a gyermekkorban és a családban kell elkezdeni. Az allergia iránti hajlam, érzékenység ugyanis bizonyos mértékben öröklődik és a családi körülmények között alakul ki. Azért is volt fontos ez az ülés, mert itt megpróbáltuk kidolgozni a megelőzés stratégiáját. Az immunhiány főként gyermekkorban nagy jelentőségű, a felnőtteknél már kevésbé. Most főleg az AIDS miatt vált aktuálissá. Az AIDS-es betegeknek ugyanis a második leggyakoribb betegsége a tbc. — Milyen ok-okozati ösz- szefüggés van a két betegség között? — Ha csökken az ellenállóképesség, akkor fogékonyabbá válik az ember a tbc-re. A tüdő egy csodálatosan érzékeny szerv, akárcsak a bőr, állandóan érintkezik a levegővel. Ha valami miatt lecsökken a védekezőképesség, akkor általában ez a szervünk betegszik meg legelőször. Sokszor a tüdő tünetei hívják fel a figyelmet arra, hogy AIDS-es az illető. Óriási előrelépés lehet a megelőzésben és a diagnosztikában a géntechnológia bevezetése. Éppen itt hangzott el egy előadás arról, hogy az AIDS-et kísérő tüdőgyulladás és tbc diagnózisában miként hasznosítható a géntechnológia. — Magyarországon mennyire van elérhető távolságban e technológia bevezetése? — Most kezdünk foglalkozni vele és ez egy teljesen új irányba fogja vinni a diagnosztikát. — Ön azt állítja, hogy ma nálunk a tuberkulózis nem jelent problémát, de veszélyt igen. A gyógyítás tehát megoldott, de ismét megjelentek olyan tényezők, amelyek figyelmeztetnek: a tbc újraéledhet. Gondolok itt például a tömeges elszegényedésre, az alultápláltságra. Milyen perspektívát rajzol ki ez a helyzet és fölkészült-e az orvostársadalom ennek a fogadására? — Én optimista vagyok. Azt hiszem, hogy ezt a témát ma egy kicsit felkapták, de induljunk ki a konkrét számokból. Teljesen igaza van abban, hogy a szociális tényezők nagymértékben befolyásolják a tbc kialakulását. Ezelőtt 20-30 éve volt Magyarországon 30-50 ezer fertőző tébé- cés beteg.-Jelenleg körülbelül 1500-an vannak. A fertőzőforrásszám nagymértékben csökkent. — Miként értékeli a mosdósi tanácskozást? — Nagyon örülök ennek a találkozónak, mert többek között arra is ráirányítja a figyelmet, hogy struktúra helyett most már feladatban gondolkodjunk. A struktúra egy bizonyos védelmet és kényelmet adott eddig. Ennek vége. Felértékelődik az emberi tudás és ezért fontosak ezek a találkozások. Megdöbbentő és egyben élményt is jelent számomra, hogyha tartok egy előadást, akkor azt millió kérdés követi. Továbbképző előadásokat is tartok, de ilyen érdeklődés, mint amilyet az utóbbi két évben tapasztaltam, eddig még nem volt. Ez most a volt szocialista országok gyermektüdőgyógyászainak találkozója. Társaságunk azt az elvet képviseli, hogy nem rúgjuk föl ezeket a kapcsolatokat, mert sokat tanulhattunk a Nyugattól, de sokat tanulhatunk egymástól is. Ók is bajban vannak és hasonló a helyzetük a mienkhez. Én Szentpétervárra éppen olyan szívesen elmegyek, mint Nürnbergbe, mert azt vallom: mindenütt lehet tanulni. Szorgalmazom, hogy ne szüntessük meg ezeket a kapcsolatokat az új rendszerben sem; legyen a medicina politikamentes! Várnai Ágnes „Itt raemek az emberek” Piacozás vérnyomásméréssel HHPB (Á / Évente 250 fiút szeretett A HÁLÁL ANGYALA — avagy ki volt az első AIDS-es? Sokéves kutatás után az amerikaiak végre kiderítették, ki volt az a férfi, aki elsőként hordta szét a világban az AIDS írusait és mint ilyet nem ok nélkül nevezték el a „halál an- yalának". A huszadik század pestisének nevezett kórt a je- •k szerint egy Gaetan Dougas nevű kanadai repülőgépes utaskísérő terjesztette el. üougas a kórt egy afrikai ‘érfitól kapta, majd testében Ivitte — persze mit sem _idva minderről — San Fran- ;iscóba és New Yorkba. Hihe- etlen „étvágyáról” volt ismert: 'nyomozták, hogy évente 250 íStexuális kapcsolatpt létesí- ett más férfiakkal. így aztán lem csoda, hogy áldozatai is széthordták a betegséget, an- íál is inkább, mert a kór akkor nég ismeretlen volt. A fényképeken egy jóképű, napbar- íított, rokonszenves arcú fia- alembert látunk. Ez a mosolygó szépség a halált hor- |}zta magában és amerre :sak járt, pusztulás maradt itána. Homoszexuális körök- >en nagyon ismert volt — fá- adhatatlan szeretőnek ismerek, aki nagy élvezettel és kitartással űzte mindazt a szerelmi formát, amit a világ másik része megvet és utál. Dougas számára a szex volt az élet értelme, fanatikusan űzte, szinte sportot csinált belőle. Ő maga dicsekedett azzal, hogy kitűzött terve szerint évente legalább 250 férfivel létesített kapcsolatot. Ha valóban igazat mondott, akkor Dougas tízéves karrierje alatt közvetlenül 2500 férfit fertőzött meg, az „áttételek” száma sok ezerre vagy tízezrekre rúghat! Dougas valósággal szórta maga körül a halált, pedig már 1981-ben tudta, hogy beteg. Tisztában -volt vele, hogy valóságos biológiai pokolgép lett a teste. 1988. március 30-án 32 évesen halt meg. Nemere István — Ugye, nekem is megméri, aranyoskám? — kérleli egy fejkendős, sokszoknyás néni a vérnyomásmérő asz- szonyt, aki a vásárcsarnok egyik szögletében szorgosan pumpálja hitelesített japán vérnyomásmérőjét. — Tudja, a múltkor is olyan magas volt...— igazítja lába mellé a kiüresedett kosarat és már tűri is föl karján a pamut kelmét. Ronga Sándorné türelmesen int, s közben örömmel közli a 74 éves úrral: 145/ 80, tehát jó a vérnyomása. — Én itt tudtam meg — véletlenül —, hogy nagyon magas az értékem és azóta már orvosnál is voltam — szedi elő zsebéből bizonyosságképpen a gyógyszereit az idős ember. Azóta is mindig megméretem, ha erre járok. A mozgó vérnyomásmérő ismert jelenség. Pár éve már hosszú sorok kígyóztak a Zselic áruházban egy-egy eredményért. Ronga Sándorné egyszemélyes diganosztikai „laboratóriuma” mégis újdonság. Az asszony 33 évig dolgozott az egészségügyben, onnan ment nyugdíjba. Férje ugyancsak pihenőéveit tölti már s ezért van szükségük a szerény jövedelem-kiegészítésre. Májusban annak rendje és módja szerint kiváltotta a vállalkozói igazolványát, majd piagnapo- kon megjelent a csarnokban. Kis térítőjével letakarta a poros asztalt, széket tett melléje és 9 óra tájban megkezdte a „rendelést”. — Itt ráérnek az emberek — mondja. — Kezdetben csak az idősebbek jöttek, de már egyre több fiatal is kéri a mérést. Sajnos, köztük is sok a magas vérnyomásos. Ha a normálistól eltérő értéket észlelek, azonnal orvoshoz küldöm a beteget. Kis cédulára akkurátusán felírja a dátumot, a mérés időpontját és az eredményt. A vizsgálatot kérő mindösz- sze húsz forint ellenében őrizheti meg az eredményt vagy viheti orvosához, aki el is fogadja a szakember által mért értéket. Mindenki türelmes, a mérés gyors és pontos. Mire kiürül vagy megtelik a bevásárlókosár, addigra azt is megtudják a páciensek, hogy fenyegeti-e őket a gutaütés. Ronga Sándorné magán- vállalkozó. Adóköteles jövedelme szerény, ám annál többre értékelhető az a munka, amellyel az orvoshoz csak ritkán látogató emberek érdekében tesz. Szűrőmunkáját nem jegyzik, (Fotó: Csobod Péter) csupán azok az átutazók, akiknek figyelmét felhívja: valami már nincs rendben az egészséggel. V. Á.
