Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-20 / 247. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. október 20., kedd Óvodássarok Csupán keménypapír és ragasztó kell hozzá, és bár- melyikőtök el tudja készíteni a képen látható kis mozdonyt. Az ábra szerint rajzoljátok meg és vágjátok ki a kemény papírból a síkidomokat, állítsátok össze ragasztóval. Ha kész, a kis mozdonyt tetszés szerint színezhetitek, vagy azt rajzoltok rá, amit elképzeltek. Ha kistestvéreteknek csináljátok meglepetésként, mindketten nagyon fogtok örülni! Nagyatádi gyermekparadicsom Keménypapír és ragasztó Az első óvoda alapítója. Brunszvik Teréz álmodhatott ilyen „angyali kertet”, mint amilyen a nagyatádi Alkotmány utcai óvoda. Bár az óvoda nem új, a gondos, féltő törődés nyomán fiatal. Ehhez párosul a tartalmas, színvonalas oktató-nevelő munka, melyet Mohácsiné vezetőóvónő elsődlegesnek tekint, többek között azért is, mert csak így vehetik fel a versenyt más óvodákkal. A szülő odaviszi a gyermeket, ahol minden tekintetben a legjobbak a körülmények. Az egyik álmuk most valósult meg; a pancsolóból tanmedencét alakítottak, ahol edző irányításával úszás- oktatás kezdődhet. Amíg a vállalatok tehették, sokoldalúan támogatták az intézményt. Elég benézni az óvoda udvarára, ahol a „vitorlás hajóban” mindig frissen öntött homok várja a kis alkotni vágyókat, itt a lépegető rönkök sem kicsorbultak. Kevés óvoda büszkélkedhet saját baromfiudvarral. A kis törpeállatokat nagy örömmel gondozzák a gyerekek, így nemcsak az aprójószágok fejlődését, táplálkozási szokásait ismerhetik meg, hanem azt is, milyen a mindennapi munka, kötelesség. Nemcsak a szülőkkel, hanem a nagymamákkal is kitűnő a nevelőtestület kapcsolata. A nagymamák áldásos munkája kiállításokon, bemutatókon, egészségnevelő foglalkozásokon és számos más területen megnyilvánul. Nemrég megnyertek egy pályadíjat, amivel tovább fejlesztik az udvari sportlétesítményeket. Apropó, az udvar! Egy hatalmas hófehér kemence felhívja magára a figyelmet. Nemcsupán dísz az egyik kőműves apuka munkája, hanem kalácssütésre, gyümölcsaszalásra is alkalmas. Saját sütésű volt az a kalács is, melyet uzsonnára' a gyerekek majszoltak — mióta megdrágultak a sütemények, a konyhai dolgozók készítik az uzsonnára való tésztákat. Sőt saját maguk teszik el a savanyúságot télire. A gyerekekért való összefogás számos példáját lehet tapasztalni. Egyszóval, amilyennek Brunszvik Teréz álmodhatta az angyal-kertet. Báli Györgyné Nagyon okos, kedves, szép kislány volt Juditka, csak egy nagy hibája volt: állandóan torkoskodott. Ha uzsonnára tejet kapott, akkor csokoládétortát kért édesanyjától, nem ette meg a vacsorát sem, csak édességet kívánt. — Ha nem eszed meg a vacsorát, sohasem kapsz tortát! — mondta anyukája. Erre Juditka duzzogva bement a szobájába. Ágyára leülve gondolkodni kezdett: miért is nem élhet ő a mesebeli Tündérországban, ahol reggeltől estig csak süteményt, csokoládét, édességet ehetne?! Addig gondolkodott, míg késő este, amikor a szülei már lefeküdtek, kilopódzott a lakásból és elindult Tündérországba. Ment, mendegélt, hegyen, völgyön, erdőn keresztül, míg végül az ezüstszínű rétre ért. Leült egy kicsit megpihenni, de nyomban egy ezüsttollú páva röppent mellé. — Hol jársz erre, ahol kívülem már madár sem jár? Irodalmi pályázat A kaposvári Petőfi iskola kezdeményezése A kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola tehetségkutató céllal pályázatot írt ki a város és városkörnyéki általános iskolások részére írók az irodalomért — gyermekeknek címmel. Pályázni lehet vers, próza, képregény és publicisztika kategóriában, bármilyen, kötetlen témakörben 8-tól 15 éves korig minden írásszerető általános iskolás, vagy magántanuló gyermeknek. A pályázat beküldhető egyénileg, baráti társasággal, osztályközösséggel vagy iskolai szervezésben. A beküldési határidő és a cím: 1993. január 30. Petőfi Sándor Általános Iskola, Kaposvár Petőfi u. 54. A borítékra kérjük ráírni: Irodalmi pályázat. Mivel a pályázat titkos, a név helyett a pályaműre az életkort és a jeligét kell ráírni, egy mellékelt, jeligével ellátott, lezárt borítékban pedig a nevet és a pontos lakcímet, valamint a pályázó iskolájának a nevét. A beküldött pályamunkák elbírálására az iskola szakértő zsűrit kér fel a városban élő írók, költők, publicisták és esztéták köréből. A pályázatok díjkiosztó ünnepségére 1993 márciusában kerül sor a Petőfi iskolában a Petőfi-hét programjainak keretében. A nyertesek értékes díjakat kapnak, s a legjobb írásokat a Somogyi Hírlap Gyermekoldalában is közöljük. Ezen kívül a Somogyi Hírlap szerkesztősége a legkiemelkedőbb pályamunkát kétezer forint kü- löndíjban részesíti. — A Tündérországot keresem. — Gyere velem, majd én elvezetlek! így is történt, míg elértek egy nagy, ezüst hegyhez. — Most menj fel a hegy tetejére — mondta a páva — ott lesz egy ezüst kastély. Csengess be a kapun az ezüstcsengővel, és beeresztenek. Juditkának egy gyönyörű ezüstruhás tündérleány nyitott kaput, tudakolva: mi járatban van. Juditka elmondta erre, hogy azért jött ide, mert a meséskönyvében olvasta, hogy itt minden kívánságát teljesítik az embernek. Ő egyedül a süteményt és a csokoládét szereti, semmilyen más ételt nem. — No, ezt mindjárt teljesíthetjük — mondta a tündér az ezüstteremben gyönyörűen megterített asztal mellett, és megrázta a csengőt. A két fehérruhás szolgának megparancsolta, hogy egy nagy tálcán hozzanak süteményt, sok csokoládétortát és más édességeket. Két hatalmas megrakott tálca került Juditka elé. — Itt van kislány, egyél a kívánságod szerint! — mondta a tündér — de figyelmeztetlek, ha csak egy falatot is eszel belőle, innen többé nem távozhatsz, nem láthatod a szüléidét, örökre itt kell maradni. Juditka már nyúlt a tálca felé, de hirtelen összeszorult a szive: hogy ő többé nem mehet anyukájához, nem hallgathatja apa esti meséjét? Megállt a keze a levegőben, aztán így szólt: — Kedves tündér! Én igazán nagyon szeretem az édességet, de azért a szüléimét jobban! S ahogy ezt kimondta, azt vette észre, hogy nem is Tündérországban van, hanem saját ágyában fekszik — és az egész csak álom volt. Nagyot sóhajtott, boldogan. Reggel odament édesanyjához és megígérte, soha többet nem lesz torkos, mindent megeszik. Azt nem árulta el persze, hogy milyen furcsa álma volt. RAJZISKOLA T BET ÖBÖL ... REPÜLŐGÉP Minden gyerek szeret rajzolni. Ebben az „iskolában", melyet most indítunk, sok érdekességet lehet megtanulni. Elsősorban azt, hogy a legegyszerűbb formákból, a mindennapos eszközök körvonalaiból miként lehet „kihozni” valami egészen más, de mégis közismert figurát. Törő István Szeretem a reggelt j Szeretem a reggelt, a párás dombokat, mikor vörös gömbbel előbújik a Nap, az óramutató épp a hatoson jár, madárdal hallatszik kint az ablakomnál, m tavasz van, virágzik bokor, fű és fácska, szellő lopakodik, kúszik ágrólágra, szeretem a folyót, szeretem a partját, a fűzfasorokat ahogy odavarrták, a sok madárfészket, a tarkálló rétet, hol gyújtoványfüvek lámpásai égnek, a falunak tornyát, mint posztoló bakát, aki mindig őrzi benne élők múltját, szeretem a reggelt, a párás dombokat, mikor vörös gömbbel előbújik a Nap.
