Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-20 / 247. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — EMLEKEZET 1992. október 20., kedd Egy emberéletbe szorított történelem Poldesz Albert Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek egyik főszereplője 1925. október 11-én született Ráksi- ban. A megyei tanács pénzügyi osztályának dolgozója volt, amikor az 1956. október 29-én újjáalakult Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács titkárának megválasztották, s mint az intézőbizottság tagja jelentékeny részese volt a néhány forradalmas nap kaposvári történéseinek. A forradalom kirobbanásának 36. évfordulója alkalmából közöljük visszaemlékezését. Eredetileg a Somogy megyei forradalmi események kronologikus és átfogó leírását terveztem. Erről a szándékomról azonban lemondtam, mert Baselben nem áll rendelkezésemre az ehhez szükséges forrásanyag. A másik ok pedig az, hogy az ilyen nagy terjedelmű és jelentőségű munkához a forrásanyagon kívül a feldolgozó személy nagyfokú tárgyilagosságára is szükség van. Aki azonban annyira a forradalmi események középpontjában és sodrában állott, mint én is, és akinek további sorsát a forradalom olyan döntően befolyásolta és gyökeresen megváltoztatta, mint az enyémet és családomét, az legjobb szándéka mellett sem tud abszolút tárgyilagos lenni. Ezért én írásomat itt csak a forradalmi események lényegesebb pontjaira korlátozom. Egyre kritikusabb légkör Az első kérdés: volt-e forradalmi szervezkedés 1956 októbere előtt Somogybán? A feleletem: határozott nem. A Zrínyi Kör kezdeti tevékenysége egyértelműen reíormka- rakterű volt. Kunszabóék elvitathatatlan érdeme a bátrabb és kritikusabb somogyi hangvétel felébresztésében, a párt fokozódó gyengeségének és belső viszályainak feltárásában rejlett. Márkus István a Somogyi összegezés című, a megye mezőgazdaság helyzetével foglalkozó és az akkori időkhöz viszonyítva szokatlanul nyílt, kritikus tanulmányának nyilvános megvitatására hosszú huzavona után 1956. október 19-én került sor. A nyilvános vita kikényszerítése, a szokatlanul kritikus kérdések végén a párt és a kormány elleni ellenzéki és elutasító hangulat megteremtése ugyancsak Kunszabóék, tehát a Zrínyi Kör érdeme. Sejtettük a közelgő változásokat, s meglepődtünk a kritikus hangoktól, amelyek korábban azonnali letartóztatást jelentettek volna. A vita lefolyása megfelel dr. Szántó Lászlónak, a Somogy megyei Levéltár dolgozójának a publikációjában foglaltakkal. Csupán két kiegészítést szeretnék hozzáfűzni. Az egyik: Dobi Istvánnal szemben a hangulat ellenségesen elutasító volt. Karakter nélküli, a népet megvető, lelkiismeretlen politikusnak tartottuk. A másik: Tildy Zoltánnal sem szimpatizáltak a megjelentek. Bár érezhető volt a két politikus megítélésében fennálló különbség. Tildyt a nem akceptálható kompromisszumok emberének tartottuk, akinek a reprezentáció és a hatalomban való részvétel túlságosan sokat jelentett. Annak megállapítása, hogy akkori megítélésünk a két politikussal szemben helyes vagy helytelen volt-e, a történelem- kutatás feladata. Önálló döntés mindenütt A Megyei Forradalmi Tanács, a budapesti kormány, valamint az egyes minisztériumok között semmi kapcsolat nem állt fel a forradalom egész ideje alatt. Sem írásos intézkedést, sem telefonon közölt információt nem kaptunk. Az említett szervektől egyetlen látogató sem érkezett hozzánk. Telefonhívásainkra senki sem jelentkezett, még K-vonalon sem, vagy ha elértünk is véletlenül valakit, érdemleges választ kérdéseinkre nem kaptunk. Ebből következik, hogy Somogy megye (s valószínűleg a többi megye is) a budapesti forradalmi események fényében és árnyékában elszigetelten és autonóm módon valósította meg a forradalmi változásokat. Legtöbbször időben a Budapesten elért eredmények után, néha pedig — a helyi adottságoknak és lehetőségeknek megfelelően — azt megelőzve. Mégis csodálatos a célkitűzések messzemenő azonossága. Némi kapcsolatunk csupán a Baranya és Zala megyei forradalmi tanáccsal volt. Ezek is inkább szórványos, egymás tájékoztatását szolgáló telefon-beszélgetésekből álltak. A Dunántúli Forradalmi Tanácshoz való kapcsolatunkat azonban mesz- szemenően összehangoltuk a két megyével. A Dunántúli Forradalmi Tanácsot a Somogy Megyei Forradalmi Tanács nemcsak tartózkodóan ítélte meg, hanem egyöntetűen negatívan, mert veszélyeztetve láttuk az ország egységét és súlyosbítva a kormány helyzetét. Többségében ismeretlen, jóllehet jószándékú lokálpolitikusok kezdeményezésére jött létre. Egységre törekedve A Megyei Forradalmi Tanács egységesen döntött úgy, hogy nem csatlakozik ehhez a feleslegesen létrejött szervezethez. Küldötteinket, dr. Kelemen János kaposvári kórházi főorvost és Szabó Gyulát (Sándort?) csupán megfigyelőként küldtük el Győrbe a forradalmi tanácshoz, azzal a határozott megbízatással, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a — híresztelések szerint — tervezett ellenkormány megalakításának megakadályozására. A Kaposvár városi és járási tanáccsal a kapcsolat rendkívül intenzív és szoros volt. Különösen áll ez Kaposvár városra: a tanácsi dolgozóihoz nekem — megyetanácsi funkciómnál fogva — személyes és jó kapcsolataim voltak. A megyei tanács és a városi tanács dolgozóinak zöme magáévá tette a forradalom ügyét és szorosan együttműködött velünk. Igyekeztünk a járási tanácsokat (forradalmi és közigazgatásaikat egyaránt) a forradalmi események alakulásáról informálni és a vidéki helyzetről a magunk számára is információkat beszerezni. A rendelkezésre álló idő azonban az intenzív kapcsolatok megteremtésére rövid volt. Mégis minden járásba legalább egyszer eljutottunk. Ezt a feladatot a megyei tanács dolgozói vállalták. Véleményem szerint a vidéki járások, Kaposvárhoz hasonlóan — jóllehet a budapesti és kaposvári események hatására — lényegében autonóm módon harcolták ki forradalmi vívmányaikat. Változások üzemekben, vállalatoknál A vasutasokon és TEFU-sokon keresztül — még a kormány beismerő rádiójelentése előtt — megbizonyosodott a város a budapesti harcok igazi jellegéről: tudtuk, nem fosztogató bandák harcolnak Budapesten, hanem szabadságharc folyik. Kaposváron is elkezdődtek a tüntetések, gyűlések a Petőfi és Kossuth téren. Egyre nőtt a tömeg. Felgyorsultak az események: egymás után megalakultak a vállalati és üzemi tanácsok. Hol munkástanácsnak, hol pedig forradalmi tanácsnak neveztük őket. Küldötteket választottak a megyei forradalmi tanács megalakítására, mert az emberek nem bíztak a fennálló intézményekben, s újat, magukéhoz tartozót akartak létrehozni. Igazi népmozgalommá vált ez az alulról elindult kezdeményezés. A Hazafias Népfront utolsó erejével megkísérelte még magához ragadni az események irányítását, vagy legalább befolyást akart gyakorolni azokra, de mindenki elfordult tőle. Az emberek szemében végleg eljátszotta gyászos szerepét. Vállaltam a megbízatást A megyei tanács dolgozói László Istvánt, a megyei tanács elnökét, Sási János mezőgazdasági osztályvezetőt és — távollétemben — engem választottak meg küldöttnek. Meglepődtem, de — érezve a megyei tanács dolgozóinak bizalmát — vállaltam a megbízatást, amely később akaratlanul belesodort a forradalom áramlatába, s egész életre meghatározta szemléletemet, magam és családom sorsát. Október 27-én (szombaton) találkoznak először a küldöttek a pártoktatók házában. Jelen vannak a vállalatok és üzemek küldöttein kívül a megyei és járási kommunista párt vezetői, a rendőrség és a hadosztály parancsnokai, és még néhány magasrangú tiszt. Elég heterogén társaság ez így együtt. Hamar nyilvánvalóvá vált a nagy bizalmatlanság a párttal és a katonasággal szemben. Végsőkig kiéleződött a szóváltás Kunszabóék — támogatva a vasutasok és TEFU-sok képviselőitől — és a megyei pártbizottság (Tóth István, Szántó József), valamint a hadosztály vezető tisztjei, elsősorban Marties ezredes között. Kunszabóék azzal vádolták a megyei pártbizottságot és Marties ezredest: jó alkalomra várnak csak, hogy vérbe fojthassák a forradalmat. Az épület előtt közben nagyobb tömeg gyűlt össze. A katonaság a tömeget egy, az épület elé felvonuló tankból leadott riasztólövésekkel igyekezett szétoszlatni. A lövöldözés igazolni látszott Kunszabóék vádjait. A küldöttek egymás után elhagyták a helyiséget. Október 28-án a Hazafias Népfront a küldöttek újbóli összehívásával még egyszer kezébe akarja venni a dolgok irányítását. Ez a kísérlete is kudarcba fulladt. Forradalmi tanács A megyei forradalmi tanács tagjainak végleges megválasztására október 29-én (hétfőn) kerül sor. Kunszabóék nincsenek jelen. Ez a küldött- gyűlés is rosszul kezdődik: heves viták, egymással szembeni bizalmatlanság és türelmetlenség jellemzi sok küldött magatartását. Végül is engem bíznak meg a választógyűlés levezetésével. Igen sokan ellenzik a megyei és járási pártbizottság tagjainak és a hadtest képviselőinek beválasztását az intézőbizottságba. Hosszas vita után mégis sikerül meggyőzni a küldötteket arról, hogy jobb, ha ezek a szervek a közös tárgyalóasztalnál ülnek, mintha kívülre kerülve teljesen ellenőrizhetetlenül működnek. (Az intézőbizottság összetételének felsorolását mellőzöm, mert az megtalálható az Ellen- forradalom Somogybán című „fehér könyviben és a Somogyi Néplap október 30-i számában.) A megyei forradalmi tanács elnökének Gábriel Jánost, titkárának pedig engem választottak meg. A forradalmi tanács üléseit ettől kezdve a megyei tanács épületében tartja, rendelkezésére áll a megyei tanács titkársága. Helyzetemnél fogva a forradalmi tanács ügyintézése és a koordinációs feladata — akartomtól függetlenül— mindinkább az én hatáskörömbe kerül. Gábriel János és köztem hamarosan barátságos, bizalmi viszony keletkezik. Egyszerű, nyílt és becsületes karakterével nyerte el bizalmamat. Október 30-án (kedden) változások állnak be a forradalmi tanácsban. A megyei tanács elé felvonuló tömeg követeli a délelőtt folyamán őrizetbe vett Szántó József pártbizottság i tag helyére Farkas László gépállomási mérnök és Hamvas József tanár „beválasztását”. Engedve a hangzatos jelszavakkal felkorbácsolt tömeg nyomásának kerültek be ők a forradalmi tanács tagjai közé, nem éppen demokratikus módon. De be kellett látnunk: a forradalomban más törvények uralkodnak. Farkas és Hamvas „beválasztásával” nehezebb lett a forradalmi tanács munkája. Jószándékukat nem vitatom, de lobbanékonyabb természetük mégiscsak komplikáltabbá tette az együttműködést. A közigazgatás élén A megyei tanács vezetőine leváltása után a forradalmi ta nács — hely- és szakismereteimre való tekintettel — engem bízott meg a megyei közigazgatás vezetésével. Farkas Lászlóval a svájm emigrációban is találkoztam, á Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének keretein belül. Ha nem is voltunk mindig egyazon véleményen, a konszenzust mindig megtaláltuk. A forradalmi tanács program jának kidolgozásával a kapc vári református lelkészt és ei gém bízott meg. A 21 pontos program a Somogyi Néplap október 30-i számának első oldalán jelen meg. Itt található a reformátr lelkész közreműködésével ín Cselekszünk című cikkem is (A visszaemlékezés következő részét október 22-i (csütörtöki) számunkban közöljük) Forró hangulatú gyűlés a Petöfi-szobornál Elindul a tömeg a Kossuth-térre