Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-14 / 243. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VISSZHANG 1992. október 14., szerda Még egyszer a törvényesről és az emberségesről A Somogyi Hílap október 2-i számában Törvényes volt, de nem emberséges; Öt község újra kezdi címmel jelent meg riport, amelyben Pavelka Jenő szövetkezeti tag beszélt a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vagyonmegosztó közgyűléséről. — Véleményem szerint egy — hangsúlyozom — közös megegyezéssel létrejött elválás belső egyezségi lépései nem tartoznak a „szomszédokra”, ebből következően nem is feltétlenül helyes dolog reflektálni a jelzett riportra, de mivel a néhány hasáb több ponton valótlanságot, a tények helyett fals érzelmeket jelentetett meg, ezért a maradó barcsi szövetkezet 2349 tulajdonosa érdekében, úgy érzem, meg kell szólaljak. o Mindjárt a cím: „Törvényes volt, de nem emberséges”. Vagyis a kiváló 512 személy részére több és más vagyontárgyat kellett volna megszavazni, mert úgy lett volna „emberséges”. Na igen, ez szép, de ki szavazza ezt meg és kinek a terhére történjen a több és más vagyontárgy kiadása? Egy 17 év óta együtt lévő vagyoncsoport megosztása nem érzelem, hanem, sajnos, érdek kérdése. És az érdekek között vagy születik egyezség, vagy nem, és ha születik — mert hangsúlyozom, nálunk született —, akkor bizonyára mindkét fél engedett és mindkét fél vagyoni erejének megfelelően megvédte érdekeit. A barcsiaknál is van olyan elvitt vagyontárgy, amit sajnálnak és amiért neheztelnek a közgyűlést előkészítő vezetésre. Tehát a vagyoni megosztás egyik fél számára sem „emberséges”, hiszen a téma maga kiköveteli a kompromisszumot, mely mindkét fél számára elképzelésükhöz viszonyítva csalódásokat is tartalmaz. De a logikai fejtegetésen túl a Darány térségi kiválók fő problémája tulajdonképpen az, hogy nem lett övék a darányi térségben levő szövetkezeti vagyontárgyak mindegyike. Vagyis a barcsi szövetkezet tulajdona maradt az istvándi műanyagüzem és a darányi tehenészeti telep döntő hányada. (Egyébként az istvándi műanyagüzem az előkészítés során fel lett ajánlva a darányi képviselőknek, de ők inkább más vagyontárgyhoz ragaszkodtak.) Hogy lehet az, hogy az 1975-ös egyesüléskor ők hozták be az egész darányi térségű vagyont, most pedig kiváláskor nem vihetik ki az összes ott lévő eszközállományt? A dolog pedig egyszerű, csak az érzelmek fellegeiből le kell szállni a földre. Az 1975-ös egyesüléskor a mostani darányi térség adta az egyesült szövetkezet tagjainak, tulajdonosainak 45 százalékát, összeadott vagyonának pedig 32 százalékát. Most pedig a darányi kiválók képviselik a tulajdonosok 18 százalékát, vagyoni értékük pedig az összvagyon 21,6 százalékát. Ha ez így van, akkor jogos a kérdés: milyen alapon kergetett néhány ember olyan álmokat, hogy a kiválás a községekhez fog kötődni, nem pedig a vagyoni értékekhez? És felvet egy másik kérdést is: milyen azoknak a vezetőknek a felelősségérzete, mely a hangulatra alapozva ígért az embereknek, nem pedig a számok alapján? 0 Ha így alakult a vagyontárgyak elhelyezkedése a területek között, akkor az egyúttal cáfolata annak is, hogy az egyesült szövetkezet korábban nem beruházott a darányi térségben. Hiszen az a szárító, tárolótelep is ahol Pavelka Jenő dolgozik, és amelyik a cikk illusztrációjaként szolgál, az egyesülés után épült. És tényleg az egyesülés utáni beruházások a burgonyatárolók, az üzemi betonozott mezőgazdasági úthálózat többsége, a tehenészeti telep, a műanyagipari fejlesztés, a melioráció is. A gépi beruházásokról nem is beszélve, amelyek mindig is arányosan oszlottak meg a két terület között. A cikkben konkrétan megemlítésre kerül a „31 millió forintos melioráció, mely nem ér egy fillért sem”. Erre a kérdésre két oldalról kívánok reagálni: — Aki nem szenved krónikus memóriazavarban, az pontosan maga elé idézheti az 1975-ös darányi, drávagárdo- nyi, kastélyosdombói határképet és megnézheti a mostanit. Táblásításban, vízelvezetésben, talajvízszint-gazdálko- dásban, művelhetőségben úgy gondolom, perdöntő a változás. — Ezek a beruházások az 1979-1984 években valósultak meg, tehát 8-.13 éve. A meliorációs beruházások több évtizedre készülnek, tehát ha igaz Pavelka Jenő állítása — szerintem egyébként a beruházások nagy részét illetően nem igaz —, akkor ez azt jelenti, hogy a terület gazdái, a darányi növénytermelők nem kezelték, gondozták, karbantartották azokat. © A cikk egy másik része: „Mi maradt az öt falunak? Égy szárítója és hízóbikaistállója (hétmillióért), egy üszőnevelő és egy fűrészüzem. Szántóföldi növénytermelési gépek.” Ezen épületek, eszközök értéke a vagyonkivitelben 113 millió forintot jelentenek, míg a darányi kiválás vagyoni értéke 224 millió forint. Kérdéseim: miért nem beszél a nyilatkozó a kivitt vagyoni érték 50 százalékáról? Mi a cél egy ilyen 100 százalékos „csúsztatással”? 0 Úgy gondolom, egyik kérdés sem igaz. Egyszerűen csak arról van szó, hogy sajnos, egy vezető szövetkezeti tag nem tudja vagy nem is veszi a fáradságot, hogy megtudja azt, ami, remélem, a szövetkezetünk többsége számára érthető volt: milyen egyeztetések, kompromisz- szumok által jött létre az egyezség. Ezt jelzi az idézett mondat három szava is: „Hízóbika istállója (Hétmillióért)”. A tények: Ez nem egy hízómarha-istálló, hanem hat épületből, útból, a működéshez szükséges infrastruktúrából álló telep 5,2 millióért. (Egyébként abban a faluban, ahol Pavelka Jenő lakik.) A telep teljes állatállománnyal — 363 hízómarhával — és a hozzá szükséges takarmánykészlettel került átadásra. (Ezek értéke egyébként 6,7 millió forint, tehát a 7 milliós érték mind részleteiben, mind összességében sem igaz.) Információm szerint ez a hízómarha-állomány biztosítja a darányi szövetkezet első tényleges pénzügyi bevételét is, ami a mai világban nagyon lényeges. A cikk végéről: „Az egyesülés előtt átlagon felüli színvonalon éltek itt az emberek. Bízunk abban, hogy nemsokára megint így lesz.” Valami megint nem stimmel, hisz az egyesülés előtti évben (1974-ben) az egyes szövetkezetekben az egy főre jutó kereset a következő volt: Darány 52 072 Ft/év, Istvándi 45 508 Ft/év, Barcs 62 535 Ft/év. Úgy látszik, az idő meg az emléke- zet(kiesés) sok mindent megszépít, megváltoztat. Ez nem baj. A baj az, ha megalapozatlanul állítunk valamit, és még nagyobb baj, ha ezt el is hisz- szük magunknak. © Mint a bevezetőben említettem, én nem értek egyet ezzel a „golyóváltással”. Úgy gondolom, a két szövetkezet tagságának érdeke, hogy békében, szomszédhoz méltó módon váljon el és éljen egymás mellett. Nem kellene a válást olyan felhangokkal, hangulattal, rágalmakkal tönkretenni, melyek megnehezítik a későbbi egymás mellett élést, az időnként elkerülhetetlen egymásra utaltságot. Ebben pedig a hangadó vezetők felelőssége óriási, s ezért joggal kérhető, követelhető és szá- monkérhető tőlük a korrektség, a megfontolt beszéd. Én ezért kívánok a darányi szövetkezet kollektívájának, tagjainak sikereket, belső és külső békét, és azt, hogy tényleg a környezetükhöz viszonyítva magasabb életszínvonalat tudjanak maguknak biztosítani, hiszen az Ő szempontjukból ezért és csak ezért történt a kiválás. Dr. Pallér Endre elnök Nem az útépítés képez akadályt A Somogyi Hírlap szeptember 2-i számában Gát a falu közepén címmel jelent meg írás. Zselicszentpál bekötőútja jelenleg a Kaposvári Közúti Igazgatóság kezelésében van, ezért az úttörvény értelmében annak az üzemeltetésével és' fenntartásával járó gondokat és a felelősséget mi viseljük. A Kaposvári Közúti Igazgatóság anyagi lehetőségei — az ország költségvetéséhez hasonlóan — igen szűkösek, ezért feladatainkat rangsorolni vagyunk kénytelenek. Bár át- érezzük a kis települések gondjait, nem tudunk annyit fordítani a kisforgalmú bekö- tőutakra, mint szükséges volna, és amit minden magyar adófizető polgár joggal elvár tőlünk. Ezért vettük örömmel a zselicszentpáli önkormányzatnak a polgárok érdekeit szolgáló felelős javaslatát, hogy közös anyagi teherviseléssel tegyük európaivá e kis zselici község igencsak keskeny és rázós főutcáját. A tervezést az igazgatóság kollektívája végezte térítés- mentesen. A költségvetés szerint az útépítés teljes bekerülési összege 7,8 millió forint + áfa, de a jogszabályok lehetővé teszik az általános forgalmi adó visszaigénylését, ezért a zselicszentpáli önkormányzat pénztárcáját „csak” 3,9 millió forint terheli. A tervek szerint ebből a pénzből egy 5,5 méter széles út készül a régi 3 méteres burkolat szélesítésével, és elkészül két pár autóbusz-öblö- zet. Az autóbusz-öblözetek alatt 60 cm átmérőjű csapadékcsatorna épül, mely megnyugtatóan levezeti a csapadékvizet, annál is inkább, mivel a korábbi kapubejárók alatti átereszek jóval kisebb átmérőjűek voltak. Nem értjük, hogy miért hozzák összefüggésbe a falu feletti hegyoldalból felhőszakadások esetén lezúduló víz problémáját az útépítéssel, hiszen az a falu korábban elhanyagolt vízelvezető rendszerének hiányosságaiból ered. Semmi olyan nem épül, amely a csapadékvíz elfolyásának új akadályát képezné, sőt, az út melleti árkok és út alatti átereszek kitisztításával a korábbinál lényegesen kedvezőbb helyzet alakul ki. Az újságcikkből arra lehet gondolni, hogy a lakók által- panaszolt udvarelöntés az útépítés következménye. A tényszerű tájékoztatáshoz tartozik, hogy az építési munkákat 1992 augusztusban kezdtük meg, és azóta, sajnos, nagyobb eső csak október 5-én esett. Október 6-án reggel 8-9 óra között megtartott helyszíni bejárásunkon megállapítottuk, hogy az eső károkat nem okozott, az érintett házak megkö- zelíthetőek és a csapadékvíz lefolyása akadálytalan. Sajnáljuk, hogy a Fő utca 59. és 64. szám alatt lakóknak átmeneti nehézségeket okoztunk kapubejárójuk felbontásával. Ezekre a telkekre a behajtást még az újságcikk megjelenése előtt — a lakók teljes megelégedésére — megoldottuk. Reméljük, hogy 1993 őszén olyan utat adhatunk át kezelésre a község önkormányzatának, amely minden ott lakó örömére szolgál. Addig is az építés okozta átmeneti nehézségekért elnézést kérünk és türelmüket várjuk. Jaczó Győző igazgató Garázssor a Füredi utcában Kaposváron a Füredi u. 30. sz. ház mögött folyó garázsépítés ellen a Somogyi Hírlap szeptember 16-i számában tiltakoztak a környéken lakók. Az építkezéssel kapcsolatos észrevételeik, kifogásaik és aggályaik nagy része nem oktalan és alaptalan. Valóban csökken a parkolási lehetőség és valamelyest nő a terület zsúfoltsága, így a balesetveszély is. Mindez azt is jelenti, hogy a kisgyermekek biztonságára fokozottabban kell ügyelni. Ugyanakkor az e területre vonatkozó beépítési terv garázsok építésével számol a kérdéses helyen. A garázsépítők — akik egy kivétellel a terület közelében laknak — ezen tervekkel összhangban fogalmazták meg vételi és építési szándékukat. A döntéshozók nem ismerték azt az 1989-es levelezést, illetve újságcikkeket, amelyben a levélírók állítása szerint Ígéretet kaptak volna arra, hogy azon a területen garázsok nem épülnek. Végül is a Vállalkozási és Gazdasági Bizottság 2000 Ft/ m2-ért eladta a kérdéses területet, azzal a kikötéssel, hogy a garázssor K-i végfalát támfalként kell kiépíteni. Az építkezők az építési engedélyt többek között ezzel a feltétellel megkapták. Ma már nincs törvényes lehetőség arra, hogy az építkezést leállítsuk és főleg arra nincs, hogy az eredeti tulajdonviszonyt visszaállítsuk. Bízom azonban abban, hogy az érdeksérelem súlya nem terheli túlzottan a környék lakóit. Az eljárás legfőbb tanulsága számomra az, hogy önkormányzati ingatlant kivételes esetektől eltekintve csak nyilvános pályázati úton szabad értékesíteni. Hogy ez a konkrét ügyben is elmaradt, ebben érzem személy szerint is felelősségemet. Túl azon, hogy a környéken lakók megértését kérem, köszönöm, hogy tollat fogtak és az ön- kormányzati munka tisztasága szempontjából is fontos pályáztatási ügymenet hiányosságára felhívták a figyelműn- k©t Dr. Kéki Zoltán jegyző Péktalálkozó igaz, jó szándékkal A Somogyi Hírlap október 8-i számában olvashattuk Fábián Lászlóné fonyódi pék véleményét az Agentur für Gebrauchte Maschinen und Einrichtungen GmbH (Használt Gépek és Berendezések Ügynöksége GmbH) magyarországi raktárának megnyitójáról és az azzal együtt megrendezett péktalálkozóról. Igaza van a cikk írójának, hogy igen szerény körülmények között, csak a szovjet katonák által ránk hagyott épületben és az azt körülvevő csodálatos parkban zajlott. Abban is igaza van, hogy ez összehasonlíthatatlan a budapesti tavaszi fesztivál idején a Hungexpo területén megrendezet UKBA kiállítás színhelyével (a gépeink ott is hasonlóak voltak). Sőt, az igali körülmények valóban összehasonlíthatatlanok a budapesti Regina szállóban megrendezésre kerülő ipartestületi találkozó színhelyével is (meg az ott megjelenő pékek gyér számával is). Mi nem is ezt szerettük volna utánozni! Célunk mindössze az volt, hogy közelebb hozzuk a korszerűsítés és bővítés lehetőségét azok számára, akik idejüket nem ful- lánkos cikkek írásával, hanem a péklapát mellett töltik, nincs sok milliós felhalmozott vagyonuk, csak szerényen, sok munkával megkeresett jövedelmük. Úgy gondolom, észre kell venni őket még akkor is, ha a mi irodánk előtt álltak sorban, hogy megbeszélhessék a Fábián Lászlóné által ”MÉH-színvonalúnak” tartott gépek vásárlási feltételeit. Ők biztosan megnézték azt a folyamatosan vetített videófilmet is, amely bemutatta a fent említett színvonalú gépekkel berendezett referenciaüzemeinket. Sajnálom, hogy a cikk írója nem olvasta el figyelmesen a meghívót, mivel az világosan tartalmazta, hogy használt sütőipari gépek raktárának megnyitása lesz. Kár, hogy felületesen tekintette meg kiállításunkat, hiszen a 65 ezer márkás ár felett egy színes tabló mutatta be a cikkben említett szupermarketet. Ha még mindig kíváncsi lenne rá, működő állapotban az eredeti helyén még néhány napig megtekintheti. A résztvevő több mint ezer ember s az eddigi konkrét érdeklődések száma mégis azt bizonyítja, hogy többen voltak, akik a hibák ellenére is örömmel fogadták ezt a szakmai találkozót, mint azok, akik lekezelik. S ha Fábián Lászlóné úgy látja, hogy sikeres volt az adalékanyag-forgalmazó cégek részvétele, akkor külön öröm számunkra, hogy lehetőséget adtunk nekik is a bemutatkozásra. Ezek szerint ő is náluk bővítette szakmai ismereteit. S ha így van, akkor miért baj az, hogy ilyen is van Magyar- országon? Galántai János a Használt Gépek és Berendezések Ügynökségének magyarországi képviselője
