Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-10 / 240. szám
992. október 10., szombat SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 7 Tutanhamon sírja Helyreállítják Tutanhamon lábai sírját, ám azt még em tudni, hogy a több mint áromezer éves, hetven éve ilfedezett, de már évek óta izárt egyiptomi királyi te- letkezési helyet valaha is jranyitják-e a nagyközön- ég előtt. A Hovard Carter rit amatőr kutató által 922-ben feltárt fáraósírt ezárása előtt naponta már -5 ezer ember látogatta, s turisták leheletének ned- ességtartalma, az általuk slvert por és nem utolsó- orban a kíváncsi kezek ta- ntása maradandó károkat <ozott a freskókon. Lemezek alkonya Bár korai még temetni a agylemezeket, nem titok, agy napjuk leáldozóban an. 1993-tól a német áru- ázkonszernek — a Horten vételével — már nem gya- ipítják raktári készleteiket, z elmúlt években több eu- >pai lemeznyomó üzem beárt. A kölni Emi-Electronika áldául öt éve még napi 150 zer nagylemezt állított elő át műszakban, ma egy mű- bakban dolgozik, és 50 bér darabra csökkentette a irmelést. Néhány év óta a anekazetták forgalma is gyre csökken a nyugati vígban. ^ Halál tárlata Különös kiállítás nyílt onnban: mintegy 160 gra- <a, nyomtatvány és rajz agítségével mutatja be, agy az elmúlt fél évezred arán miként élt az emberek ápzeletében a Halál — a aszás képében, csontvázám, mint gyógyszerész és 'vos, mint fekete taláros ró vagy mint hírnök, aki az múlás kérlelhetetlen híré- 3l bekopogtat. Az október 3-ig nyitva tartó kiállításon lághírű mesterek — Remb- indt, Dürer, Tiepolo, Salva- ar Dali, Kaethe Kollowitz és dvard Munch — alkotásai láthatók. Külföldi turné A Magyar Rádió Szimfoni- js Zenekara október 6-án innállása óta eddigi leg- asszabb, 7 hetes külföldi írnéra indul tudatta Szilágyi lihály, az együttes igazgatja. Az angol IMG Artists és z Interkoncert szervezésé- en létrejött körúton össze- ín 36 koncertet adnak, Li- eti András vezényletével, ellépnek Angliában, Ja- ánban, Dél-Koreában és ajvanon. Pavarotti gázsija Nagy felháborodást váltott a modenai önkormányzat épviselői között, hogy Luci- no Pavarotti a hét végén irtandó koncertjéért óriási sszegű honoráriumot kap, íiközben az egyszerű olasz olgárokat naponta áldozat- állalásra szólítja fel a kor- íány. A július végén kötött zerződés értelmében a íodenai tanács 360 millió Ifit (300 ezer dollárt) fizet a ilághírű tenorénekesnek jgy olyan lovas felvonuláson pló fellépésért, amelyen avarotti és a rockénekes ucchero közös koncertet dna. RÉGI SZAKMÁK, ÚJ TERVEK Sokat ér a saját erő A szőcsénypusztai Erdő- gazdasági Szakmunkásképző Intézetben alig két évvel ezelőtt készült el az új 180 személyt befogadó kollégium. A hatvanegy szobát és 30 fürdőszobát a volt cselédházból, illetve annak bővítésével ala- kították ki. Tavaly pedig a diákok birtokba vehették a régi magtár átépítésével „nyert” tanműhelyeket, oktatószobát és szociális helyiségeket. Bogár László igazgatóhelyettestől és Káplár János kollégiumvezetőtől azt is megtudtuk, hogy a magtár másik részében megkezdődött egy tornaterem létrehozása. A huszonnégy méteres csarnokot október 30-án adják át. Szintén folyamatban van annak a fedett gépszínnek az építése, amelyet egy német vállalkozótól kapott az intézet ajándékba, tehát az alapokról kellett „csak” gondoskodni. Az iskola oktatási profilja ettől a tanévtől — a már meglévő erdőművelő-fakitermelő mellett — két új szakmával gazdagodott: tizenhét leendő bognár és tizenhat kovács kezdte meg tanulmányait. (Bognárokat utoljára harminc évvel ezelőtt, Budapesten képeztek.) A tervek szerint 1993-ban megkezdődik a kastélyépület felújítása, amelyben újabb kilencven kollégista talál majd otthonra. Az 1993-94-es tanévtől az elképzelések szerint megkezdik a kádár szakma (Fotó: Király J. Béla) oktatását is. Bogár László elmondta, hogy jövőre ünnepük az iskola fennállásának harmincadik évfordulóját, s ebből az alkalomból a szőcsénypusztai erdőgazdasági szakmunkásképző ad otthont a szakma kiváló tanulója országos versenynek. Megtudtuk, hogy a látványos bővítések, illetve beruházások zöméhez pályázati úton nyerték a pénzt, így készül a két teniszpálya is. A szinte minden oktatási intézményt sújtó pénzhiányt úgy próbálják enyhíteni, hogy a munkák nagy részét az iskola saját szakemberei végzik. Ám nagy — és eddig megoldatlan — gondot jelent a tanügyi rész, többek között az osztály- termek padlózatának a felújítása. A most indult tanév legfontosabb és legnehezebben megoldható feladata a két új szakma oktatásához az eszközök, szerszámok beszerzése. Az iskolában egyetlen szabad pedagógus státusz van: testnevelőt keresnek. Hasonlóképpen a tárgyi feltételekkel sincs probléma; a közeljövőben viszont — az eddigi egy mobil videó helyett — minden osztályba szeretnének telepíteni egy-egy képmagnót. A Szőcsénypusztán tavaly kiépült kábeltévé hálózathoz azonban már csatlakozott az intézmény. Tamási Rita Szükség is segítség SZAKMUNKÁSTANULÓK ÉPÍTKEZTEK NAGYBERKIBEN A mondás a szükség és segítség kapcsolatáról a nagyberki iskola esetében is igaznak bizonyult. Nagy szükségük volt valakikre, akik olcsón — egy iskolánál ez manapság alapvető szempont — és gyorsan fölújítanák az iskolát és bővítenék két tanteremmel. S lön csoda, hamarosan meg is érkezett a segítség a kaposvári Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző diákjainak személyében, akik — véletlen szerencse — ekkortájt éppen Nagyberkiben dolgoztak: a rendőri szolgálati lakás kőműves- munkáit végezték. A szakmunkástanulók rekordgyorsasággal végeztek a festéssel, mázolással, s a két tanterem fölépítésével. S ami még fontosabb: a tervezett pénzösszeg töredékéért. György László iskolaigazgató elmondta, 1,2 millió forintért vállalták volna a különböző építőipari cégek. A szakmunkástanulók segítsége révén 450 ezerből sikerült megúszniuk. — Féltünk kissé a tanulók munkájától, de kellemesen csalódnunk kellett: minőségi munkát végeztek. Több mint 80 négyzetméterrel bővült az iskolánk. Az új termeket nyelvi laborként, könyvtárként és számítástechnika oktatásra fogjuk használni. A nagyberki iskolába kilenc községből járnak gyerekek: jelenleg 328 diák. Az ő nevükben is köszönte az igazgató a szakmunkástanulók munkáját. N. L. A SOMOGYI KUTATÁSOK NÉPSZERŰSÍTÉSÉÉRT Kiadványsorozatot indít a TIT A Somogy Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a megyei TIT Alapítvány a somogyi tudományos kutatások népszerűsítése érdekében kiadványsorozatot indít — tudtuk meg Horváth Lászlótól, a megyei TIT ügyvezető igazgatójától. Az első kötet — az alapítók iránti tiszteletből — az orvostudomány népszerűsítését szolgálja. Egy-egy kötet 20-25, eddig még nem publikált kutatást mutat be; a ngyközönség részére is érthető nyelvezettel. A kiadványsorozattal az a cél, hogy a somogyi kutatási területeket a nemzetközi tudományos élet is megismerhesse. Ezért a TIT nemcsak magyarul, hanem németül és angolul is megjelenteti kiadványait. Egyházi ihletésű vásznak Amerikában élő, „magyar származású” festőművész, Ká- konyi Konstantina alkotásaiból nyitottak kiállítást az esztergomi Keresztény Múzeumban. A reprezentatív tárlat megnyitásán Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek mondott köszöntő szavakat. Nagysikerű amerikai és nyugat-európai kiállítás után mutatkozott be Kákonyi Konstantina kalocsai iskolanővér, festőművész Esztergomban. Ezen a tárlaton az utolsó három év alkotásaiból 68 egyházi ihletésű, témájú munkája látható. A képek az ember és a világ legsorsdöntőbb, egzisztenciális kérdéseivel foglalkoznak. Az értékes kollekciót a művésznő az esztergomi Keresztény Múzeumnak ajándékozta. Főhajtás Tamási Áron emlékének Régóta már, hogy minden május és szeptember végén Farkaslakán Tamási Áron gyűjti össze az együvétartozás lelkeit. így volt ez régebb is, az „ántivilágban”, amikor, ha nem is oly nagy számban és látványosan, zarándokolni százak és százak jöttek az e századi egyetemes magyar irodalom egyik jelentős írójának szülőházához, sírjához. Sírjához, mert május végén hozták haza — uram, mennyi viszontagság árán! — az író földi maradványait, s temették el nagy pompával (26 esztendeje) és az állambiztonságiak vizslató tekintete közepette. 1897 volt az a szerencsés esztendő, amikor a magyarság keleti tömbjének hegyek közé szorult székely falujában megszületett a majdani nagy író s a közélet jeles gondolkozója is, aki az impériumváltozás lélek- szakadása után azon munkálkodott, hogy a talpraállás igényét éltesse népében, s a szemet homályosító reménytelenségben fényes tükröt nyújtson a maradását választók kezébe, hogy szembenézhessenek önmagukkal, s a kényszerű történelmi változás új viszonyaival. Ezért is lett és maradhatott mindmáig Tamási sorsa és életműve a székely- ség nagy szimbóluma. S e jelképet olyan irodalmi művek példázzák, amelyek bizonyítják, hogy egy kis nép sorsa is hordozhat egyetemes érvényű és értékű mondandót. Nem véletlen hát, hogy az idén is, szeptember végén, sokan gyűltek össze Tamási szülőházánál, koszorúzták meg a sírját, hangzottak el méltató beszédek, ünnepi szavalatok s csendült fel a fohász, hogy a mind jobban porladozó maroknyi székelység számára szolgáltasson a sors áldást a megmaradás konokságához. Szeptember végén százak (Nagy P. Zoltán felvétele) gyűltek össze a Tamási emlékünnepélyen, a községből, a Fehér-Nyikó kis településeiről, Tolna megyéből is félszázan (a hajdani, Bukovinából kitelepített Hadikfalva székelyei, akiknek kínkeserves bujdoklása e században háromszor változtatott hazát és házat is). S itt volt a Magyar írószövetség küldötteként Tamás Menyhért költő, mint ahogy nem maradt el az író hagyatékát híven őrző Bokor Ágota asszony sem, Tamási özvegye'. Szép, bensőséges ünnep volt az író születésének 95. évfordulójára szervezett ünnepély, nem a meddő nosztalgia, hanem az otthoniasság érzése gyűjtötte fókuszba a lelkeket, és sugározták tova fényét szép Erdélyországba, s azon túl is. Azóta hűvösek már a reggelek a Hargita lábánál, dér üti a két cserefa összeboruló lombjainak szemfödelét. Harmatával és kikericseivel beszökött az ősz. Ami azt is jelzi, hogy néhány hét múlva, november elsején itt a Halottak Napja is. S akkor az esti fényben kigyúlnak a temetők, Farkaslakán is pislákolnak a fények. S a tisztelgők ismeretlenjei is ilyenkor gyertyát gyújtanak Tamási sírjánál, fény világítja meg az emlékművet s a kopjafát, a „de- rékaljnyi szülőföldet”, s annyi csak változott, a romániai 89-es esmények után, hogy árgus szemek nem figyelik: ki is áll meg a sírnál. S ha kihúny az utolsó gyertya, ott ragyog továbbra is egy csillag, fénye magasból világít, benne Tamási népének balladás sorsa, s ébreszti a Gondviselést. Bálint András
