Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
1992. szeptember 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Főhajtás a „niklai remete” előtt Kiszáradtak az alsókölkedi kutak Ki gondozza Berzsenyinek a sírját? „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör — és eget kér... ” Ezt hirdeti az égbe törő emlékoszlop — a niklai temetőben. Berzsenyi Dániel lírája valóban eljutott lélektől lélekig, éppen ezért szomorúság tölti el a nyughelyét felkeresőket. A gaz a sír kerítésén belül is dúsan burjánzik, az utolsó látogatók elszáradt csokrait szanaszét hordta a szél. Egy megtépázott koszorú dacol csak az idővel... Tisztában van ezzel az önkormányzat is. Szeretnék elérni, hogy a falu jobban magáénak érezze a poéta emlékét. A megyei múzeum tulajdonában lévő Berzsenyi-kúria ugyan mindig kitárva fogadja a látogatókat. Leginkább nyáron érkeznek a turisták, akik a temetőben, a Berzsenyi család sírboltjánál is leróják kegyeletüket a „niklai remete” előtt. Brunnerné Szita Henrietta körjegyző elmondta: mivel élnek még Berzsenyi-leszármazottak, sajátos helyzetbe került az önkormányzat. Eléggé vitatott dolog: ki vállalja a sír gondozását. A költő kilencvenesztendős dédunokáját, Berzsenyi Piroskát betegsége miatt a közelmúltban költöztette a fővárosba fia. Az önkormányzat most azt tervezi, rendbe teszi és folyamatosan gondozza a sírt és környékét, s ezért nem kell tovább szégyenkezniük. Szilárd burkolatú utat építenek a temetőhöz, a sűrűn érkező autóbuszoknak és személygépkocsiknak pedig parkolót alakítanak ki. És felújítják a temető bejáratát is. A körjegyző jól érzi: jobban kellene élni Berzsenyi Dániel nevével. S akkor talán a falu távolságtartása is csökkenne némiképp. Abban bízik: hamarosan Nikla és nem Marcali ad majd otthont az országos Berzsenyi szavalóversenynek. Igaz. Bár „a derék nem fél az idők mohától”... (Lörincz) A költő sírján az obeliszk (Fotó: Varga Ottó) Vései „névjegykártya” A személyes adatokat tud- tul adó névjegykártya régóta divatban van. Örömmel látom viszont, hogy újabban települések is készítenek „névjegykártyát” — vagyis olyan tömör ismertetőt, amely a legfontosabbakat adja tudtul. Ilyen névjegykártya került legutóbb a Mernyei Napok igen ügyesen szerkesztett meghívójára — rövid, de szemléletes településtörténeti kalauzzal. És most itt van a Vése tegnap és ma című füzet, amely frissen került ki a nyomdából. Egy alapos, mélyreásó hely- történeti monográfiához képest bizony ez is „névjegy- kártya” csupán, de ez mit sem csorbítja értékét. A település hétszáz éve minden bizonnyal tanulmánykötetnek is témája lehetne, de ez a sok feladattal birkózó ön- kormányzatnak tetemes teher lenne. Ám az önmegmutatás, önismeret helyi érdeke olyan parancsoló szükség volt, amely nemcsak helyi értéket hozott létre. Vagyis a kis füzet az idegent — akár turistát is — Vésébe kalauzolja: a település múltjából napjainkba. Érthető szerénységgel Csatár Ferenc polgármester bevallja, hogy itt nem történtek országra szóló események; ám kell-e annál több, hogy egy somogyi falut hét évszázadon át éltetett lakóinak szorgalma, dolgos kötődése. A mindennapi munkára épülő szellemi igényesség, amely segítette a szerkesztő Szellő Jánost, hogy a tömör füzet mégis változatos, sokatmondó legyen. S hogy megismerjük a nagyjából hasonló arányú katolikus és evangélikus vé- seiek múltját, hangulatos régi fotókkal, s „találkozzunk” a falu neves költő szülöttével, Bertók Lászlóval; és felfigyelhetünk a helyi szolgáltatásokra, közintézményekre, meg a holnapot idéző tervekre, hogy e szép környék turistákat vár majd. Felsejlik a háttérből a sok szálat a kultúra horizontján összefogó művelődési ház tevékenysége, meg a sokat kezdeményező népművelő, a „másik” Bertók László. Ennyi minden olvasható le első ránézésre a vései „névjegykártyáról”, amely méltó arra, hogy honismeretünk becsülendő dokumentumai között tartsuk számon. Tröszt Tibor Pusztakovácsi a jövőre gondol Lába kelt a díszcserjéknek — Ellopták a temetőkaput is A hőség sem lassította a munkát; épül a járda Pusztakovácsiban A déli hőség nem lassítja a járdaépítők munkáját Puszta- kovácsiban. Forog a sóderkeverő, erős kezek markolják a talicskát. Új járda készül a falu lakóinak örömére, akik régóta várják: ne porban, latyakban kelljen közlekedniük. Csöndör József polgármester elégedett a munka ütemével. Azt mondja, jövőre sem hagyják abba a „járdásítást”, s a kastélyrekonstrukció is folytatódik. Bármennyire is épül- szépül az ezerlelkes település, bosszúság mindig adódik. A nyár elején tették rendbe a temetői előkertet; csaknem 80 ezer forintnyi díszcserjét ültettek el. Még melegében lába kelt valamennyinek. A két boltíves, vadonatúj vaskapu és a kiskapu is megtetszett valakidnek. Augusztus húszadikára virradóra lopták el a mindmáig ismeretlen tettesek. Ezek összértéke 60 ezer forint volt. Bosszúsan beszél a lopásokról a polgármester. A legégetőbb problémáról, az alsókölkedpusztaiak ivóvízgondjáról is részletesen tájékoztat bennünket. — Tizenkét család él itt — mondja. — Az önkormányzat a telkeken fúrt kutakhoz 10 ezer forinttal járult hozzá családonként. Nemrég akarta adni a további 5 ezer forintos támogatást, ám a fúrt kutak a nagy szárazságban eliszaposodtak, kiszáradtak. Az alsó- kölkediek víz nélkül maradtak. Egy gémeskút van ezen a részen, de az kevés. Talán még egyet tudunk majd ásatni az ott élőknek. Vezetékes ivóvíz 1994-nél előbb nem várható. Pusztakovácsi önkormányzata már a jövő évre gondol: Beadták pályázataikat az iskola tetőszerkezetének meg- javíttatására és egy új tornaterem építésére. A kastélyfelújítással és a járdásítással együtt 30 millió forintra lenne szükség a tervek megvalósításához. (Fotó: Varga Ottó) A földrendező bizottságnál tizenhármán jelezték: gyorsított visszaigényléssel szeretnék megkapni a földeket. Elsősorban a volt kisbirtokosok leszármazottai jelentkeztek az ősi jussért, 80-1300 aranykoronáig. Novemberben talán már túllesznek a licitáláson. Csak egy visszaigénylő akarja önmaga művelni a földet, a többi bérbe kívánja adni. A polgármester a bosszúságok ellenére is elégedett. A beruházások, az intézmény- működtetés a tervek szerint halad. Amit a képviselő-testület erre az évre felvállalt, azt megvalósította. Iskolakezdéskor a füzetekre, tankönyvekre mintegy 300 ezer forintot költöttek, s az önkormányzat 200 ezer forinttal a napközis térítési díjakhoz is hozzájárul. A pusztakovácsi diákoknak szeretnének mindent megadni, hiszen nem lehet közömbös a fa lunak, hány fiatal marad itt végleg. Lörincz Sándor Buzsáki rátétes és boszorkányos Terít'ó az út mellett Buzsák, déli tizenkét óra. Meleg van. A még itt levő külföldiek a csisztai vízben üldögélnek; a falubeli meg, ha teheti, a hűvös szobába menekül. Az utca mégsem kihalt; a gyenge szél buzsáki mintás térítőkét lobogtat. Mellettük, a fák árnyékában, idősebb asz- szonyok. Vevőre várnak. — Nem nagyon éri meg már itt üldögélni — mondja Kovács Istvánná, aki még itt, a fa alatt is egy térítőt hímez. — Nincs vevő. Sokan árulunk, a vendég meg kevés. Aki jön, az is inkább csak nézeget. — Csak adtak el néhányat. — Flát, néhányat igen, de már annak sem igazán örül az ember — panaszkodik Mez- riczki Györgyné. — Az anyag egyre drágább, a vevők meg addig alkusznak, amíg alig marad rajta valami kis haszon. — Nem kell odaadni olyan olcsón — próbálkozom. — Akkor elmén a másikhoz, ászt az odaadja kevesebbér’. Muszáj engedni. — Mennyit kérnek? — A méterszer méteresért háromezret. De odaadjuk sokszor olcsóbban; csak vigyék, ne maradjon a nyakunkon, legalább az anyag ára legyen meg. Télen abból tudunk megint dolgozni. — Melyik mintát veszik a legjobban? — Az az igazság, hogy sokan már nem is igazi buzsákit csinálnak, hanem azt, ami a németnek tetszik. A boszorkányos, meg a piros-fekete, meg a piros-kék minta soknak nem köll. Akkor varrnak olyat, amit vesznek. Hát ez van... Tavaly a feketét vitték, az idén az nem köllött. Az Isten se tud kiigazodni. Mindegy. Megéri, nem éri meg, csinálni köll. Csak nem ülök egész télen tétlenül? V. O. Tanszerek ingyen A kéthelyi önkormányzat vállalta, hogy a rendelkezésre álló egymillió forintos nevelési segélykeretből ingyen biztosítja a diákoknak az alap- és középfokú tanulmányaihoz szükséges taneszközöket. A kéthelyiek az idén szociális segélyezésre is mintegy 360 ezer forintot költöttek. Ismét indul a színházbusz Ez évben is népszerű a marcali művelődési központ színházbuszos akciója. A kaposvári és a zalaegerszegi színház előadásaira 50-50-en jutnak el rendszesen. A művelődési központ azt tervezi, hogy az idei évad kiemelkedő gyermekelőadásait az intézmény színpadán mutatják be. Városi tévé 2400 lakásban A Marcali városi tévé 2400 lakásban nézhető minden hétfőn 19-20 és szerdán 20-21 óra között. Az öt főállású és több külső munkatárssal dolgozó szerkesztőség hétről hétre változatos műsorokban foglalja össze a történteket. Egyre több a munkanélküli Igen nagy gondot jelent Marcali térségében a munka- nélküliség a környékbeli ön- kormányzatoknak is. A nyár végén már 2220 munkanélkülit tartottak nyilván, közülük 163-an pályakezdőként kopogtattak az intézmény ajtaján. Félő azonban, hogy a környék üzemeinek gazdasági válságával számuk a közeljövőben tovább gyarapszik. A központ munkatársai év végére további 100-150 állás nélkül maradottra számítanak. Támogatás a diákoknak Somogyszentpálon is támogatta az önkormányzat az iskolakezdő tanulókat. A faluban alsó tagozatra járó tanulóknak — 34-en vannak — az iskolához szükséges tanszereket az önkgrmányzat vásárolta meg. A felső tagozatra más községekbe járó tanulóknak is biztosította ezt a kedvezményt az önkormányzat. Egészséges víz Gyótapusztán A tavalyi vizsgálatok során szakemberek megállapították: Gyótapusztán a kúti víz nagy nitráttartalma miatt a csecsemőknél megbetegedést okozhat. A község további fejlődése és az üdülőfalu-láncolathoz sorolása érdekében tehát szükséges az egészséges ivó víz biztosítása. Az idén már kutat fúrtak, jövőre pedig az ivóvíz-rendszer kiépítésével párhuzamosan vastalanítót is építenek a falu határában.
