Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám

1992. szeptember 26., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 a királyi párt leányuk hozzáa dására. Senki nem vállalkozik rá, hogy leszámoljon a ször­nyeteggel, kivéve a „nehezen kezelhető” Rontó Palkót. Útja során barátokra talál, jelleme is előnyére megváltozik, sze­rencséje sem hagyja el, és si­kerül győznie. Teljes a happy end (túlságosan is, ugyanis akiket csak lehetett, összebo­ronáltak egymással kicsit túl­lőve a célon). Még a táltosnak is kerítenek egy táltoslányt, kiderítve a Kalamonáról a ne­mes cél érdekében, hogy nem csak szél-, de lókötő is... A kaposváriak mindent megtettek a siker érdekében. Ami felróható hibájukul: úgy Tetszik nem olvasnak elég mesét. Mert ha olvasnának, bizonnyal találnának olyano­kat, amelyek érdemesebbek lennének a színpadra vitelre, mint a Kalamona. Kitűnő a rendezés, jók a színészek, sodró a lendület, a történet vérszegény voltát azonban csak nehezen tudják feled­tetni. Ugyanis az eredeti — egyébként kitűnő — népmese nem bírja el a kétórás mesejá­tékká duzzasztást. Kitűnő gondolat, hogy a „rontó”-ból is válhat jóravaló ember. Ez azonban — egyéb­ként szintén elsősorban a da­rab hibája — csak akkor lett volna hiteles, ha az átalakulás nyomon követhető. Palkó föl- emelkedése azonban inkább köszönhető a szerencsének, mint a legény jellemváltozá­sának. Némedi Palkóban egyébként valóban minden Szűcs Ági, Spindler Béla és Némedi Árpád (Fotó: Csobod Péter) palkósság megvan, magabiz­tosan vette az akadályokat, mint ahogy hasonlóképpen Hunyadkürti táltos is, aki nem­hogy lécet, de csillagot sem vert le a magosban való vi- hánc közepette. Spindler őfelsége kitűnő mint mindig, s mindenképp szeretnék szót ejteni nejéről, Nagy Mari királynéról, aki talán a legvalóságosabb me­sefigura. Nagyon anya, na­gyon királyné, s legfőkép­pen nagyon nő. Szűcs Ági ki­rálylány tökéletes pár Palkó­val. Különösen főördögként ala­kított nagyot Lipics Zsolt, de udvari költője és lázadó pa­rasztja is nehezen felejthető. Az előadás erőssége volt a zenéje és a versei, az előbbi Darvas Ferenc, az utóbbi Eörsi István és Károlyi Amy munkája. A darabot most is, mint tíz évvel ezelőtt, Pogány Judit rendezte. Nagy László Dagobert McCsíp kontra Szélkötő Kalamona Palkófordulás Kaposváron Hisszük-e, hogy rózsabim­bón látható lesz kedvesünk? Fontos-e, hogy haldok-lóból csillagjáró válhatik? Muszáj hinnünk, mint ahogy azt is muszáj hinni, hogy fontos. Gyerekeink fantáziáját Ka- lamona-mód gúzsba kötötte a tv. Képzeletük királyfiai időjáró helikopteren, szuperbuszon robogó cinikus pofozógé­pekké változtak, királyleánykái pedig — elunván a várakozást — automata gépfegyverrel hónuk alattjnaguk szabadítják ki magukat a terrorista-maffi­ózó vérre, bosszúra stb. szom­jas vagy éppen dilinyós gengsztersárkány karmai kö­zül. Felnövekvő picurkáinkat viszont a nem kevésbé ször­nyeteg, ízlés(de)formáló hatá­sok egy pillanatra sem enge­dik ki markukból. Egészen kis koruktól a hupikék törpikék, Dagobert kacsa, énpicipónim adogatják egymásnak őket. Amikor már nagyobbacska, a tini nindzsák, dzsiájdzsók foly­tatják, kinevelve a fiúkat a majdani terminátoros, pókem­beres korszaknak, a lányokat az „olyan leszek pont mint ő" cindységnek. Ezt a jól kiépített agype- nész-hálózatot van hivatva el­lensúlyozni a könyv (szépiro­dalom), iskola, és nem utolsó­sorban a színház ( így a ka­posvári is, az évi egy gyereke­lőadásával). És hát — tagad­hatatlan — vesztésre állnak. Állunk. Mert a gyerek nem ne­kik hisz, hanem a körülötte levő „életnek”, amelyben már sem a könyv, sem a tanulás, sem a barátság, sem a tisz­tesség'nem számít igazán az értékek közé. A levegőben ma nem ez van... A kaposvári színház Szélkötő Kalamona előadását nézve azon gondol­kodom: vajon szükségszerű volt-e felújítani ezt a tíz éve si­kert aratott előadást? Vajon hat-e, úgy hat-e ez a darab most a gyerekekre, ahogy kel­lene, ahogy azt remélnénk. Nyilvánvaló, hogy nem, a mégoly nagyszerű rendezés, játék ellenére sem. Persze igaz, hogy az utóbbi egy-két év gyerekelőadásait — Locs- pocs, Hamupipőke — messze fölülmúlja, de ahhoz már ke­vés (sajnos) a hagyományos mese, hagyományos módon tálalva, hogy megérintse a mai gyerekeket. Nem azt mon­dom, hogy nem tetszhet nekik, de nem változtat rajtuk. Már­pedig ha valami, hát egy ka­posvári gyerekelőadás kel­lene, hogy hasson — főleg, ha csak ez az egy van belőle egy évben. A történet röviden: A go­nosz Kalamona leláncolja a szelet, hogy így kényszerítse Karácsony Tamás és Szűcs Ágnes Tényszerűen és tárgyilagosan Gosztonyi Péter könyve a magyar honvédségről a második világháborúban Magyarország háborús részvételéről az eddigi legtel­jesebb és legpontosabb ösz- szefoglalást tarthatja kezében az olvasó, ha felüti Gosztonyi Péter A magyar honvédség a második világháborúban című Bernben 1986-ban, itthon nemrég megjelent kötetét. o A vaskos 400 oldalas könyv — történelemírás. Számos (szélesebb körben) eddig nem ismert ténnyel, adattal, titkos dokumentummal szolgál a II. világháború magyar vonatko­zásait s ebben a honvédség szerepét, helyzetét, szövetsé­gesének való kiszolgáltatott­ságát illetően. Gosztonyi munkájáig Magyarországon nem jelent meg olyan áttekintő mű, amely az általános had­műveleteken túl a magyar hadsereg szerepével, funkció­jával is részletesebben (és nem lebecsülően!) foglalko­zott volna. Ezért e kötet sok szempontból — a nem ismert vagy vitatott kérdésekben — az újdonság erejével hat. A téma feldolgozásában, úgy tetszik, a szerző teljes­ségre törekszik. Kiindulás­képp az ország katonai hely­zetét elemzi a második világ­háború előestéjén. Áttekinti Hitler délkelet-európai politiká­ját, s a magyar honvédség összetételét, szervezettségét, hadrafogható erejét a bécsi döntéseket követő visszacsa­tolások időszakában. Majd a háborúba való belépésünk sa­játos körülményeivel és az or­szág belső légkörével foglal­kozik az események tükrében. A Magyarok a Donnál című­ben és a rá következő fejeze­tekben részletesebben tag­lalja, mi hogyan történt, rávilá­gítva, kinek mi a felelőssége a 2. magyar hadsereg pusztulá­sában. (Von Witzleben'vezé­rőrnagy, a németek hadműve­leti összekötője a doni arcvo­nalon, a szerzőnek adott sze­mélyes nyilatkozatában kifejti, hogy ők a magyaroknak visz- szavonulási parancsot Hitler engedélye nélkül nem adhat­tak. De mindent elkövetett, hogy burkoltan megértesse, szinte szájába adta a főpa­rancsnoknak, mit tegyen, amiért őt senki felelősségre nem vonhatta volna. Jány azonban közvetlen parancsra várt...) © A „Kállay-kettős”-sel és kö­vetkezményeivel, Horthyék kiútkeresésével foglalkozva azt vizsgálja, hogyan vezetett zöld út az ország német meg­szállásához. A balkezes kivá­lási kísérlet okait körülményeit elemezve széleskörű ismeret- és dokumentumanyag birto­kában mutat rá arra, hogy mi­lyen tényezők hozták felszínre a végzetes nyilaspuccsot, amely jó fél évig hosszabította meg a hadszíntérré vált or­szág szenvedéseit. Záró feje­zetében (Vae victis!) döbbene­tes adatokat olvashatunk — egyebek közt — a szovjet jó­vátétel keretében az amúgy is tönkretett ország sokszoros kiszipolyozásáról. Sok éven át... A könyv számos értékét hosszan sorolhatnám. E he­lyütt csak néhányra jut hely. Mindenekelőtt a korszakos történelmi vizsgálódás objek­tivitása szembetűnő. Hosszú évtizedek irányított, „pártos” történetírása után különös­képp. A neves berni magyar történész könyvéből — a „ha­rag és kedvezés nélkül" két­ezer éves történelmi irányel­vét is szem előtt tartva — a tények valóságával ismerked­hetünk meg. Köztük számos alig vagy egyáltalán nem is­mert körülménnyel, dokumen­tummal. Részletesebb ismer­tetésükre ugyancsak nincs te­rünk, az említés szintjén vi­szont igen érdekes pé.ldául Horthy elveszettnek hitt táv­irata Hitlerhez 1942 decembe­rének végén, alig 12 nappal a tragikus összeomlás bekövet­kezte előtt. Ebben szinte ri- mánkodik’a Führernek: erő­sítse meg a doni magyar arc­vonalat, amely túl széles és fegyverzetében gyönge kivé­deni az oroszok rövidesen várható nagy erejű támadását. Vagy: a várbeli „kiugrási irodá”-ról, a konspiráció „ma­gasiskolájáról” már korabeli viccek is közszájon forogtak. De hogy a németek mennyivel tudhatnak többet a közvéle­mény humoránál ■— erre vala­hogy senki se gondolt... Gosz­tonyi számos dokumentum­mal bizonyítja, hogy a német elhárítás a legapróbb részle­tekről is tudott. így milliméter pontosságú (variációs) ter­vekkel készülhettek fel az 1944. október 15-i kiugrási kí­sérlet elhárítására. A magyar honvédség vezéralakjainak tárgyilagos és történelmi jel­lemzése is az eddigiekhez ké­pest sok új vonással gazda­gítja a magyar történetírást. © A korszak tényanyagát és megállapításait az esemé­nyekről, történésekről, had­műveletekről, csaták óriási mennyiségű (a közvetlen idé­zetekkel együtt) mintegy ezer számozott hivatkozással, jegyzetbeli utalással bizonyítja a szerző. Mikre hivatkozik? Magyar; NSZK-beli és szovjet összefoglaló hadtörténeti mű­veken, szakfolyóirat-publiká­ciókon, levéltári anyagokon és a saját művein kívül az emléki­ratoktól a szóbeli közléseken; hírlapi és folyóiratcikkeken; korabeli jelentések, naplók, levelek, följegyzések, kézira­tos visszaemlékezések, jegy­zőkönyvek stb. másolatain át a különböző seregtestek irat­anyagáig úgy fest, minden el­képzelhető forrást, adatot és dokumentumot beszerzett, felkutatott. Kulcsfontosságú kérdésekben a szerző szemé­lyesen vagy levélben kereste meg a hajdani koronatanúkat. Személyes kontaktusai révén az egykori vezérkari tisztek és magasabbegység-parancsno- kok számos tisztázatlan törté­neti-hadtörténeti kérdésben segítették hozzá Gosztonyi Pétert a pontos, tudományo­san megalapozott állásfogla­lás kialakításához. A jegyzet­anyag jelentős része a szerző 30 éves kutatásainak tekinté­lyes méretű saját archívumá­ból származik. Függelékében a jegyzetanyagon kívül doku­mentumok, eddig nem ismert fotók és névmutató egészíti ki a könyv anyagát. Gosztonyi művének legnagyobb értéke az, hogy — van. Tudomány­nak szóló értékei mellett ugyanis érdekes, olvasmá­nyos stílusban megírt hadtör­téneti munkája választ ad a „mi miért történt úgy, aho­gyan?” kérdéseire. Mind az átélő idősebb generáció, mind a — fiatalabbak számára s a jövő érdeklődő fiataljai szá­mára. (Európa Könyvkiadó). Wallinger Endre Kortársunk Liszt A Budapesti Őszi Fesztivá­lon a Honvéd Együttes Kortár­sunk Liszt címmel, három elő­adásból álló koncertsorozatot ad. Ma, 26-án, aztán 29-én és október 2-án este fél 8-kor kezdődő hangversenyek színhelye a Magyar Honvéd­ség Művelődési Házának nyári palotája lesz, amely az idén először — mint a főváros egyik legszebb koncertterme — mutatkozik be a zeneked­velő közönségnek. Kállay­gyüjtemény Kállay Kristóf, a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete, szülővárosának, Nyíregyházának adomá­nyozta a saját tulajdonát ké­pező, illetve a megőrzésére bízott felbecsülhetetlen értékű könyv-, érdemrend-, oklevél-, viseleti, és metszetgyűjtemé­nyét. A Kállay-gyűjteményben számos különlegesség, ritka­ság található. A mintegy héte­zer kötetes könyvkollekcióban például az 1500-1700-as években kiadott, őspéldány­nak számító könyvek is akad­nak. Képzőművészek a menekültekért A Vajdaságból hazánkba menekültek megsegítésére vándorkiállítást és aukcióso­rozatot szervez a hódmező­vásárhelyi Vásárhely és Vi­déke című napilap, valamint a vajdasági magyar képzőmű­vészek csoportja. A művé­szektől alkotások felajánlását, a gyűjtőktől, műkereskedőktől pedig az adományozott alko­tások megvásárlását várják. Az aukciók teljes bevételét a menekültek megsegítésére fordítják. Moszkvai fotókiállítás Békés átmenet Magyaror­szágon címmel fotókiállítás nyílt Moszkvában a Magyar Kulturális és Tájékoztató Köz­pontban. A fotókiállítás az el­múlt két év magyarországi tör­ténéseibe, az átmenet főbb eseményeibe enged bepillan­tást a moszkvai közönségnek. Az ünnepélyes megnyitón je­len volt és rövid beszédet mondott Entz Géza címzetes államtitkár, aki jelenleg hivata­los látogatáson tartózkodik az orosz fővárosba A megnyitó után Entz Géza előadást tartott a magyar kor­mány kisebbségi politikájáról, illetve a határon túl élő ma­gyarság érdekvédelméről. Egy főiskola jövője A debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola jövőjét érintő megbeszélést tartottak a Tiszántúli Református Egy­házkerület, a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium, az Universitas, va­lamint a debreceni önkor­mányzat képviselői. A kor­mány határozatának szelle­mében az érdekelt felek meg­egyeztek abban, hogy a Köl­csey Ferenc Tanítóképző Fő­iskola épületének tulajdonjoga jövő év január 1-jétől vissza­száll a Tiszántúli Református Egyházkerületre. A működési költségeket az állam vállalja a jelenlegi szinten, tekintettel arra, hogy a főiskola állami, regionális feladatokat lát el, és a Debreceni Universitas kere­tében, mint a Református Kol­légium társintézménye műkö­dik majd.

Next

/
Thumbnails
Contents