Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. szeptember 26., szombat Kassák fényképei Kassák szívesen fényképez- tette magát. És Kassákot szívesen fényképezték a fotográfusok. Életének majd minden szakaszában, sokféle szituációban örökítették meg a személyiségével, megjelenésével is feltűnést keltő írót, költőt, festőt, művészetszervezőt. E kétféle hajlandóságnak köszönhetően több mint háromezer fénykép őrzi Kassák arcvonásait, gesztusait, külsőségeit az óbudai Kassák Múzeumben. S ezek közül láthat most kétszázat a közönség az október végéig látogatható Fotók Kassákról című kiállításon. A fényképek kronológiai sorrendben követik egymást a múzeum tárlóiban s a falakon, megismertetve a szemlélőt Kassák életének csaknem minden jelentősebb fordulatával, sokféle élethelyzetével, hétköznapjaival, hivatalos és családi ünnepeivel, környezetével, kiállításaival, azön köteteivel, amelyeket arcképével illusztráltak. Az első képek az 1910-es évekből valók. Rónai Dénes jegyzi az ifjú Kassákról 1915-ben készített üvegnegatívot. Révai Ilkáé az első igazán jellemábrázoló sorozat az expresszionista költőről. Kassákot előszeretettel fényképezte a Ma költő-publicistája, Szélpál Árpád, aztán a Munka folyóirat köré csoportosult szociofotósok: Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Gönci Sándor, Kovács Zsuzsa, Heimer Jenő és a konstruktivista ihletésű Pécsi József. Bécsben fényképezte le Kassákot és feleségét, Simon Jolánt André Kertész. 1945 után Kassák közéleti szerepléseinek maradt fenn sok megörökítése. S később is, a mellőztetés éveiben, majd a módjával adagolt szereplési lehetőségek, születésnapok, kiállítási megnyitók, könyvnapok, filmpremierek szolgáltattak apropót a fényképezésre. Miközben számos magánjellegű felvétel készült ez időben is a magyar fotográfus nemzedék színe-java által. Hogy csak néhányuk nevét említsük: Bojár Sándor, Rédner Márta, Koffán Károly, Féner Tamás, Molnár Edit, Keleti Éva, André Kassák Lajos és felesége, Simon Jolán (André Kertész munkája) Morian és Lucien Hervé neve jegyez néhány érdekes képet. A kiállítás irodalom- és művészettörténeti jelentőségű — a főszereplője, a képek ihle- tője, Kassák révén. De ezen túl kortörténeti dokumentumértéke sem elhanyagolható. S mindezek mellett egy kis fotótörténet is. Méghozzá a magyar forográfia legizgalmasabb ötven évének története idézhető fel e tárlaton. Külön érdekesség, hogy nem a szokásos megoldást választották, vagyis nem mai nagyításokat készítettek a hajdani negatívokról, hanem vállalva a mindenkori korszellemet, a mindenkori technikai adottságoAz idős Kassák (Voltay Elemér munkája) kát, az eredeti, korabeli nagyításokat, másolatokat állították ki. Ettől még érzékletesebb a képek „antik" bája. (kádár) NOVÁK BÉLA DÉNES: Őszi dal (Paul Verlaine verse nyomán) Hegedű-húrján az Ősz mint játszik, jajveszékel! Múlásom idézi, úgy zokog, felesel a nyugati széllel. S én, halovány-arcú poéta, tűnt asszonyölek után búsulok, tömegsír minden rózsacsokrom, homlokomon halál-billog ragyog. Ki tudja már, férfikönnyeim falevelekként hova hulltak? Nem ereszt már soha ez az Ősz; hús-vér üzenete a múltnak. KISS BENEDEK: Babits a szőlőhegyen Fönt, a szőlőhegyen jó nekem, hol nem ér el a város zsivajjal Idegen, jaj, minden idegen a világban, s minden idegem mégis az otthont, rokont akarja. De rokonom nincs e kocsmazajba, mit fájó torokkal nem tudok túldalolni, s mit nem álhatok Itt ha új avar hull holt avarra: Isten lép csak. Ott: minden unott. Ott engem már minden elhagyott, nem lehet már magam tovább csalni. Kit szerettem, mind megtagadott, s tudom, nemsokára meghalok — ó jaj, meg kell halni, meg kell halni! Szívem mindig félt a lakodalmi vígságoktól— nem kell félni már. Belenyugszom: nem kell élni már... S mégis: mégis. S: ó jaj, meg kell halni! Fájt lennem, és: elmúlnom is fáj. Harcok ura lesz, ki lekaszál, mégis! — mindig harcba kényszerültem: én, kinek a harc biztos halál, ki akkor jut messzebbre, ha áll, s töpreng magon, magán elmerülten. De immár a tőkék közé ültem — itt, a szőlőhegyen jó nekem. Nem nagy orom: pannon táj, mit hűtlen nem hagytam el, bárhová kerültem. Nem orom, de szőlőt, bort terem. Ülj mellém a padra, kedvesem, add a kezed: este van már, este. A hold-lámpás ég, de már nekem cigány tücskök cirpelik idelenn altatómat:Tente, tente, tente... f Bernáth Csaba: A Ferencesek temploma Kolozsváron MAGYAR ÚJSÁG BUENOS AIRESBEN Lapszerkesztő Kaposvárról A kora esti órákban csengetett be a Somogyi Hírlap szerkesztőségébe egy idősebb úr, a vállára vetett táska utazófélben levő emberre vallott. A lapzárta izgalmas perceit fölismerve elnézést kérve távozni is készült, ám a kézfogás mellé mormolt bemutatkozás során kiderült: Buenos Airesből repült haza. a Magyarok Világszövetsége találkozójára, és kiderült az is, hogy kolléga, a Délamerikai Magyar Hírlap kiadója és szerkesztője, pályája pedig Kaposvárról indult... Másnap délelőttre beszéltük meg a találkozást a szerkesztőségben. A névjegy mellé Névjegye mellé, amelyen Czanyó Adorján volt olvasható, és újságíróigazolványa mellé a Délamerikai Magyar Hírlap idei július-augusztusi összevont számát tette elém. A lap élén a Dél-Ameriká- ban tartózkodott Göncz Árpád magyar köztársasági elnökkel készített interjúja állott. Ebből megtudni mindent a dél-amerikai magyarok újságjáról. — Sao Paulóban a huszas évek végétől számos magyar nyelvű sajtótermék volt, amelyek hosszabb-rövidebb idő után megszűntek — vezette be az interjút Czanyó. — Leghosszabb életűnek a Délamerikai Magyar Hírlap bizonyult, amely a negyvenes évek végétől a bencés konvent irányítása alatt működött, és megszűntéig mindig bencés szerzetes állt a lap élén, mint felelős szerkesztő. Amikor a lap különböző okok miatt megszűnt,a Buenos Aires-i magyar újság tulajdonosa, Czanyó Adorján arra tett ajánlatot Gácsér Imrének, hogy a lap neve maradjon Délamerikai Magyar Hírlap, és az újságnak legyen egy állandó brazil melléklete. — Ennek a lapnak, amely jelenleg az egyetlen dél-amerikai magyar sajtótermék, készítjük az interjút. Eddig a bemutatkozás és egy kis dél-amerikai magyar sajtótörténet... A hajdani kaposi sajtó — Édesapám adta ki Kaposváron a Somogyi Újságot. A kiadó a Kprona utca 7. szám alatt volt. Édesapám mellesleg a közműveket igazgatta. Unokabátyja, Czanyó Sándor a Somogy Megyei Nyomda Rt igazgatója volt. Az 1942-44-es évekig pergett vissza az idő kereke. — Politikilag zűrös időszak volt. A tördelőnk szocdem titkár volt, apám mentette meg a nyilasok elől. A lap jobboldali hangot ütött meg. A Somogyi Újság mellett az Uj Somogy jelent meg. — Hogyan fértek meg egymás mellett? — Nagyon jó barátságban voltunk. Á politikai nézetbeli különbségek csak a lapon keresztül nyilvánultak meg. Az újságírók egymással nagyon jól elbeszélgettek. — Czanyó Adorjánból miként lett újságíró? — Slapaj! — igazít ki. — Apám vérét örököltem, ezért álltam be a szerkesztőségbe. Városházi és rendőrségi tudósító voltam. — Miként jutott be a „slapaj” a hivatalokba? — Vétek György főpolgármester, Russai rendőrfőkapitány apám jó ismerősei voltak. Egyszerűen őrajta keresztül sikerült megszereznem minden információt. — Mikor hagyták el az országot? — 1944-ben összepakoltunk és Németországig meg sem álltunk. Tizenegy lágerben fordultunk meg. Apám amerikai fogságba került. Bajorországban egy kis faluban találkoztunk véletlenül...Apám később Franciaországban, Normandiában villanyhálózatot épített, Argentínában 1948-ban kötöttünk ki, száz dollárral. Apám mérnöki állást kapott, az összegyűjtött pénzből vásároltunk egy öreg nyomdát, és tulajdonképpen innen kezdődik az én pályám. Magyar könyveket adtunk ki. Olyanokat, amiket itthon indexre tettek. — A Délamerikai Magyar Hírlap történetét már megismerhettük a Göncz Árpáddal készített interjú előtti bevezetőből. Miből él meg a lap? Hirdetés és tájékoztatás — Hirdetésekből tartjuk fenn magunkat. Néhány munkatársam segít a lap összeállításában és kinyomtatásában. Egy szedő van a segítségemre. A lapot nem lennének képesek fönntartani az előfizetők, a multinacionális vállalatok magyar képviselői segítenek anyagi gondjainkon. Miről szól a lap — tettem volna föl az utolsó kérdést, amikor válaszul azt felelte Czanyó úr: — Olvasd végig. A címoldalon valóban egy multinacionális cég hirdetése: Top Non Stop by Lufthansa. A legjobb csatlakozással Budapestre ée a Kelet-Európa minden fővárosába. A Hallottuk rovatból: Pesti Péter a Hungáriában, a Zrínyi Kör (no lám, ilyen is van) fiataljai előtt megismételte az Irodalmi Társaságban tartott előadását. A ZIK-tagok és pár tanár figyelemmel hallgatták a lelkes pedagógust, aki igyekezett hű képet festeni a magyarországi politikai helyzetről. Borbándi Gyula tollából az Erdélyért alapítványokról olvashatunk. Keresztény óvoda alapítását tervezik a kinti magyarok — ismerhetjük meg a felhívásból. A sok társasági hírből, a hazai viszonyokról szóló beszámolók teszik színessé a Délamerikai Magyar Hírlapot. Horányi Barna
