Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
1992. szeptember 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 A Színházi Dolgozók Szakszervezetének állásfoglalása Jogok mellé juttatást is! A Színházi Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége elfogadhatatlannak tartja azt a helyzetet, hogy bár 1992. július 1-jétől hatályba lépett a közalkalmazotti törvény — amely az előadóművészeti intézményekre, így a színházakra is vonatkozik —, a jogszabály végrehajtását szabályozó kormányrendelet, az egészségügyet kivéve, még nem született meg. Ezt tartalmazza az érdekképviselet elnöksége által kialakított állásfoglalás. Tiltakozásukat fejezik ki amiatt is, hogy a közalkalmazotti törvényben rögzített jogokhoz járó anyagi juttatásokat az állam nem biztosítja. Az állásfoglalás kitér arra, hogy számos művész önhibáján kívül vált — úgymond — szabadúszóvá, azaz munka- nélküli „vállalkozóvá”. A jelenleg érvényes társadalombiztosítási törvény számukra hátrányos, ezért a szakszervezet — a Színészkamarával együtt — annak módosítását követeli. Egyúttal felhívással fordulnak a színházak dolgozóihoz, vezetéséhez és a színházpártoló közönséghez: befizetésekkel gyarapítsák a szakszervezet által 1990-ben, a munkanélkülivé vált tagok megsegítésére létrehozott Segítsünk! alapítványt. Az alapítvány számlaszáma: OTP VI. kér., Köröndi Körzeti Fiók, 510-071758-2. A dokumentumban örömmel üdvözlik a hat országos szakszervezeti konföderáció megegyezését a volt SZOT-vagyon megosztásáról. Kifejtették: támogatják az ágazati vagyonnak az üzemi, illetve az intézményi tanácsi választások eredményének alapján történő elosztását. Német közreműködéssel Tankönyv- és taneszközfejlesztés Az idén ősztől először vesz részt a magyarországi német nyelvoktatásban az Europäisches Bildungswerk für Beruf und Gesellschaft — mondták sajtótájékoztatójukon az intézet képviselői. Az újságírókat abból az alkalomból hívták meg, hogy Budapesten a XI. kerületi Rimaszombati u. 2- 8. szám alatt — a Mechwart András Szakközépiskola és Komját Aladár Kollégium épületében — irodát nyitott az EBG. Mint elhangzott: az EBG 1990-ben azzal a céllal jött létre Németországban, hogy a volt NDK területén felkészítse a munkavállalókat a jövőbeni feladatokra. Jelenleg, az új tartományok területén összesen háromezer oktatási, átképzési és továbbképzési központ áll az intézet rendelkezésére. Budapesten már ez év áprilisától képviseletet működtetnek. A különféle magyar intézetekkel és iskolákkal való együttműködésük eredményeként máris száz magyar pedagógus vehetett részt németországi tanulmányutakon. Ezeknek a középpontjában a német szakképzés átalakulásának megismertetése állt. A magyarországi tankönyvellátás helyzetének javítására több német tankönyvkiadóval vették fel a kapcsolatot. Az iroda megnyitásával együtt könyvkiállítást is rendeztek, hogy a magyar szakképzés átalakulásában segítsék a pedagógusokat és megkönnyítsék a tankönyv-adaptálás folyamatát. Az Europäisches Bildungswerk magyarországi tevékenységének egyik legfontosabb célját abban jelölték meg, hogy német nyelvtanfolyamok szervezésével hozzájáruljanak a magyarországi oktatás fejlesztéséhez, a tanárok német nyelvtudásának magas színvonalú képzésével. Az első 60 órás — munka melletti — tanfolyamot szeptember 28-tól október 9-ig tartják a Mechwart András Szakközépiskolában. Három „kaján őslény” képzőművészeti kiállítása Mamutok, ha szobornak Egészen mostanáig elkerültek a tehetséges kaján mamutok. De az is lehet, hogy én nem voltam soha éppen ott és éppen akkor, amikor a szerencsés találkozás megeshetett volna. Mindenesetre mamutot az őslénytan vala- hányadik fejezetén kívül még nem láttam. Nem beszélve a kaján mamutokról (Id: Kajanus mamutos), akik ráadásul tehetségesen szobornak. A feltoluló kételyek gyors eloszlatására mondom: kaján mamutok márpedig vannak. Mi több: megalakították nem politikai, nem gazdasági, annál inkább művészeti csoportosulásukat, a Kaján Mamutok Szövetségét. Szabó Ádám, Szász György és Hártó Péter, a három feltűnően tehetséges szövetségi tag idei első kiállítását a kaposvári Kapos Art Galériában követte el. Nem azért mondom, de az alkotó jellegű mamut-szimpatizánsoknak „illik rajta kapni” őket, ha nem is a cselekmény elkövetése közben, de legalábbis annak eredménye, egy figyelemre méltó tárlat megtekintésén keresztül. És most néhány adalék, mert az nagyon fontos dolog, hogy a hármak együtt jártak oviba, együtt játszadoztak, együtt törték be egy idős hölgy ablakát (illetve egy idős hölgy házának ablakát), mígnem a művészet iránti hajlam elkezdett erősödni mindhármukban. Szász György már ötödikes korában jól sikerült karikatúráival fakasztott kacajt családi körben, Szabó Ádám pedig 11 évesen a Művészetről dióhéjban néhány éppen megjelent kötetét kérte karácsonyra, hogy a dióhéjat, azaz a benne lakozó tudás magvát feltörve elégítse ki bontakozó értelmét. Hártó Péter először a zenében találta meg a kiteljesedés lehetőségét, majd némi geológusi és antropológusi jövőkép után maga is a képzőművészet felé fordult. Együtt végezték el a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium szobrász szakát, és együtt voltak az iskolai labdarúgó-bajnokság négy évig veretlen csapatának oszlopos játékosai. Hártó Péter jelenleg a Magyar KépzőSzász György: Érme Hártó Péter: Ági (Fotó: Kovács Tibor) művészeti Főiskola, Szász György és Szabó Ádám pedig az ELTE bölcsészkarának hallgatója, művészettörténet szakon. A Kapos Art Galériában kiállított alkotásokat immár kevéssé hanyagolandó, erről is néhány gondolat. A tárlaton szárnyat próbálgató, valamint kitörött és komoly képzőművészi képességről tanúskodó művek egyaránt találhatók, a mamutok korához képest igen sok műfajban. A berepülő kategóriába tartozik példának okáért a fekvő grafika akttanulmány (Öregasszony) és az Ötperces akvarellek. Érzésem szerint az ejgyik legerősebb hatású alkotás Hártó Péter Ági nevű agyagportréja, érzékien nyitott ajkai, csodálkozó szemöldjei és ugyan nem látható, de hozzá képzelt törékeny alkata által. Szinte Ági párja Hártó Önpétör című „önszoborása”. Szabó Ádám Joan Baez plakettsorozatával, a Töprengő kisplasztikával, a nagyméretű akttorzóval és a Bolváry Béla portréval tette le névjegyét. Bár nemcsak Szász György nyúlt előszeretettel a gipszhez, a Humor Herold és a Karakter-portré alapján úgy tetszik: a gipsz neki a leginkább testhezálló anyag. Summa summárum: érdemes megbizonyosodni arról, hogy milyen izgalmas eredménye lehet a kaján mamutok szoborásának. És az sem semmi, hogy a tárlatlátogatás után legú- jabbkori lenyomatok hagyhatók a vendégkönyv „Dicshimnusz”, illetve „Megrovás” című rubrikáiban. Hogy a jövendő őslénytankutatói is hadd örüljenek. Balassa Tamás Kopasz énekesnő kabarészínpad módra LENNE IGÉNY AZ IGÉNYESRE Annak, hogy most elrontott estének kell minősítenem a Kaposvári Kabarészínpad lo- nesco-bemutatóját, csak egyik okozója maga a társaság, amely A kopasz énekesnő interpretálójaként igencsak rossz munkát végzett. Az elrontott estének sokkal inkább okozói azok az iskolák, pedagógusok, támogatók, felnőttek, akiken múlott, hogy ezek a gyerekek eltévedhettek a világot jelentő deszkákon. Nem lévén aki kézbe vegye irányításukat vagy legalábbis befolyásolásukat, a srácok csak a lelkesedésükre, színház iránti szeretetükre támaszkodhattak, s bele is tévedtek minden olyan csapdába, amely amatőr színjátszókat fenyegethet. Olyannyira, hogy az egész est jobbára arról szólt: hogyan gondolkodnak a színjátszásról és hogyan viselkednek a színpadon a teljesen laikusok. Emellett azonban kiderült még valami, ami ezerszer fontosabb egy félresikerült produkció feletti bosszankodás- nál: az előadás is és még inkább az érdeklődők nagy száma arról győzött meg: a középiskolásoknak hiányzik a diákszínjátszás, s a fiatalokban — pontosabban a fiatalok egy részében — lenne igény az igényes szórakozásra. A feltételes mód azoknak a felelőssége, akik nem veszik észre (figyelembe) ezt. Az előadásról röviden: két részből állt, s az első részben humorosnak szánt, saját kút-' főből származó jelenetek váltották egymást. A második részben adták elő Ionesco A kopasz énekesnőéi. Az amatőrizmus különösen az első részre volt jellemző, hiszen Ionesco szövege már maga garantálja a minőséget. Valamelyest még akkor is, ha előadói nem igazán értik, miről is van szó. Jó, ha a fiatalok lo- nescót olvasnak, előadása azonban még túl nehéz falat volt számukra. Az abszurd dráma náluk többnyire szelíd bohóckodássá fajult. Annál is inkább, hiszen a szereplők elemi dolgokkal nincsenek tisztában: miképp kell színpadon mozogni, beszélni (csak egy példa: nem teszem a szám elé a kezem zavaromban, mert akkor semmit sem ért a publikum), a zene pedig — amikor megszólalt — tökéletesen elnyomta a szereplők motyogását. Gyakori volt, hogy éppen a poént harapták vagy hadarták el. Ez a színvonal tábortűz mellett, haverok között még elmegy, de a városi művelődési központ színpadán, 30 forintos jegyek mellett nem állja meg a helyét. Minden elégedetlenségem ellenére azonban mégis tisztelem és ismeretlenül is kedvelem ezeket a gyerekeket. Ők ugyanis akarnak valamit. És csinálnának! Az, hogy nem megy, nem az ő hibájuk. Adva van tehát a tehetséges „gyerekanyag”. A lehetősége egy új, nagy diákszínpadnak, ami — mi tagadás — el is kelne Kaposváron. Csak útba kell őket igazítani. Nagy László (Fotó: Kovács Tibor) A magyar kultúra Tallinban Magyar kulturális képviselet nyílt Tallinnban, az észt fővárosban. Az intézmény fő feladata, hogy elősegítse a hazánk iránt érdeklődő észtek tájékozódását, a művészeti élet alkotóinak egymásra találását, kapcsolataik ápolását. Ehhez a képviseletre látogatóknak folyóiratok, napilapok, Magyar- ország életét bemutató könyvek, hanglemezek állnak rendelkezésükre. A képviseletet pár napja Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyitotta meg. Alapítványi iskola Székesfehérváron Székesfehérváron nyílt meg az ország első állami diplomát adó magánfőiskolája, a német és angol szakos nyelvtanárokat képező Kodolányi János Alapítványi Főiskola. A helyi önkormányzat és a Comenius Tanulmányi Társaság által életrehívott alapítvány segítségével, széles körű összefogással jött létre. 140 fiatal kezdte meg itt a tanulmányait. A hallgatók tandíjat fizetnek, félévente 45 ezer forintot; később várhatóan csökken ez az összeg. A székesfehérváriak 1794 óta dédelgették egy önálló főiskola létesítésének a tervét. Azt várják, hogy a főiskola révén a város ismét szellemi, kulturális központ lesz. . Sziklarajzok Ausztráliában Egy 67 éves ausztrál nyugalmazott természetgyógyász azt állítja magáról, hogy olyan megdönthetetlen bizonyítékok nyomára bukkant, amelyek megváltoztatják az emberi civilizáció eredetéről vallott eddigi feltevéseket. Az adelaide-i Margaret Nobbs szerint Ausztrália őslakosai már több mint 40 ezer évvel ezelőtt kommunikáltak egymással sziklarajzok segítségével, holott az eddigi feltevések szerint az első sziklarajzok „csak” 30 ezer évvel ezelőtt keletkeztek. A magdeburgi őr A Magdeburg környékét ellátó víziműnek már húsz esztendeje különleges „biztonsági őre” van: egy Theophil nevű krokodil. Az állatot annak idején Magdeburg testvérvárosából, a Maliban levő Kayes- ből hozta magával a vízművek egyik alkalmazottja. Mivel túl gyorsan nőtt, ezért hamarosan a vízművek egyik csarnokába kellett átszállítani. Az időközben 2,80 méteresre nőtt „hegyes fogazaté őr” kiváló ellátásban részesül, bár hetenként csak egyszer kap egy ki- lónyi élelmet, hogy fitt maradjon. Vitaminokkal és kalciummal kiegészített étrendjét akkoriban maga a berlini állatkert igazgatója állította össze. Öt szíve volt A baroszaurusz néven ismert őslénynek, amely 150- 200 millió évvel ezelőtt élt földünkön, legkevesebb öt szíve volt, mert ellenkező esetben a 15 méter hosszú nyakú óriás növényevő nem lett volna képes elegendő vért juttatni a fejébe — írja a tekintélyes The Lancet című angol orvosi lapban a New York-i St. Luke ’s Roosevelt kórház egyik szívspecialistája.Másként e „szu- p«rzsiráf” mindannyiszor elájult volna, valahányszor csak ételemszerzés végett 15 méter magasba emelte a fejét. A csontvázak vizsgálata azt mutatja, hogy több szív biztosította vérnyomása állandóságát.
