Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. szeptember 19., szombat Skandináv Zsombék között zakatol a vonat díszdoktor Erkki H. Oksannen professzor a magyar-finn kapcsolatról Erkki H. Oksannent, a Finn Munkatani Intézet igazgató-pro­fesszorát a Pannon Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták a minap megtartott ünnepi tanácsülésen. A professzor egészen a felszólalásáig kimért úriember be­nyomását keltette, ám amikor magyarul köszöntötte a jelen­lévőket derült ki: vidám és közvetlen egyéniség. 1984-es első látogatása óta Oksannen professzor már ti­zenegy alkalommal fordult meg hazánkban. Technikai feladatokkal foglalkozik, ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági-gé- pészettudományi karával van folyamatos kapcsolatban. Ok­sannen professzor nemzet­közi társaságok munkájában is tevékeny szerepet játszik. Minderről a Pannon egyete­men kérdeztük díszdoktorrá avatását követően. — A nemzetközi szerveze­tekben végzett munkám közül kiemelném a FAO-ban kifejtett tevékenységemet. Egyébként ott találkoztam magyarokkal is egy olyan projektben, amely­nek az egyik felét magyar, a másik felét belga szakembe­rek végezték. E munkakap­csolatnak köszönhetően há­rom-négy alkalommal meg fordultam országukban. — Professzor úr! Miként alakult ki a kapcsolata a Pan­non Egyetem vezetésével? — 1979-ben találkoztam első ízben Széles Gyula pro­fesszor úrral, az egyetem ál­lattenyésztési karának dékán­jával egy nemzetközi rendez­vényen, az Egyesült Államok­ban. Ezt követően alkalmam volt kétszer is vendégül látni a dékán urat Finnországban, majd pedig egy magyar-finn rendezvény keretén belül ta­lálkoztunk, amelynek hu­szonöt magyar vendégéből öten a Pannon Egyetem állat- tenyésztési karáról jelentek meg. — A díszdoktorrá avatáson szólt a magyar-finn tudomá­nyos kapcsolatok jövőjéről. Mi­lyen múlttal rendelkezik ez az „ismeretség"? — Az energia-megőrzésről magyar és finn szakemberek közösen írtunk több tudomá­(Fotó: Kovács Tibor) nyos értekezést, amelyeket a FAO műszaki kiadványában jelentettük meg. Ez jelentette tudományos együttműködé­sünk egyik fokozatát. Mivel finnországi intézetünk rendkí­vül szoros kapcsolatban áll a finn mezőgazdasági és élel­miszeripari minisztériummal, ezért közvetítése útján évente, rendszeresen há­rom-öt magyar látogatót foga­dunk. — Milyennek látja országa­ink helyzetét, a kapcsolatok jövőjét? — E pillanatban mindkét kis ország, Magyarország és Finnország környeztében is nyugtalanság tapasztalható. A mi szomszédunk, Oroszor­szág jelenleg ugyan nyugodt- nak látszik, ám a határon je­lentős katonai erőket sorakoz­tatnak föl. Nem tudni, hogy a közeljövőben mi a szándékuk. Reméljük, hogy megtámadni nem fognak bennünket, azon­ban a vízumkényszer eltörlé­sével számíthatunk egy iszo­nyú nagy orosz turistaára­datra, amelyet már elég nehéz lesz kezelni. Közvetlen kör­nyezetünkben a kapcsolatok adottak, ám országainkat bi­zonyára nagyban befolyásolja majd az amerikai elnökválasz­tás eredménye és a maast- richti tendencia. Jelenleg az országaink közötti kapcsola­tokról csak az egyre produktí­vabb fejlődést tudom kiemelni. Magam bepillantást nyertem a finn kormányprogramba, mely szerint a kormány támogatja az intézmények közötti tudo­mányos együttműködések fi­nanszírozására létrejött ala­pítványt. — Köszönöm a beszélge­tést. Balassa Tamás Nosztalgiagőzös a Berekben Lakossági szolgáltatással csökkentik a veszteséget 1992 július elsejével át­szervezés folytán önálló MÁV szervezési egység lett a balatonfenyvesi gazdasági vasút. A csisztapusztai, so- mogyszentpáli, bereki járat a kritikussá váló pályatesten mindössze 15 kilométeres csúcssebességgel ugyan, de továbbra is üzemel. Szaknyelven szólva: meg­marad a hivatásforgalom, a nyári szezonban pedig ide­genforgalmi attrakcióként üzemel a gőzvontatású nosztalgiavonat. Németh Zsolt kétdiplomás vasúti szakember a vezér- igazgatóság által kiírt pá­lyázatra nyújtotta be elkép­zeléseit; miként lehetne eredményesen működtetni a gazdaságtalanná vált kis- vasutat. Pályázata sikert aratott, így július elsejével kinevezték az önálló egység vezetőjének. A kisvasúti pályaudvar melletti szerelőcsarnok iro­dájában kérdeztük Németh Zsoltot arról: miként valósí­totta meg az elmúlt két hó­napban elképzeléseit? — Alapvető célom a vesz- teségcsökkentés volt. Át kell dolgozni a menetrendet is, de már megoldottnak tekint­hető a jobb létszámgazdál­kodás. Az idegenforgalmi hasznosítást szorgalmaz­tam, és azt, hogy a vontatási műhely szolgáltatási lehető­ségeit a szezonon kívül is jobban használjuk ki. A Balaton-partra látogató­kat főként a csisztai járat ér­dekli. Hét kocsiból alakítot­ták ki a nosztalgia-szerel- véfiyt, amelyet az idén már a Kecskemétről megszerzett és a debreceni járműjavító­ban felújított gőzös vontat, gőz- és füstpamacsokat eregetve. — Bár egy menet ára bor­sosnak tűnik, 468 forint a menettérti jegy, mégis a nyári csúcsnapon 238 utas váltott jegyet a MÁV-Tours irodájában — mondta Né­meth Zsolt. — Jövőre sze­retnénk már komplex prog­ramként eladni a járatot, és tervezzük a büfészolgálta­tást is. _ A MÁV ezeket az egysé­geit szeretné mielőbb priva­tizálni. Ehhez persze tudni kell, mennyibe is kerül való­jában a kisvasút üzemelte­tése. Az önálló elszámolás erre jó lehetőség. Fontolóra kell venni a mielőbbi pálya­rekonstrukciót is, a 15 kilo­méteres sebesség ugyanis aligha tartható. A gazdasá­gos üzemelés megvalósulá­sához jó példát láthattunk, hiszen a felújítás alatt álló személykocsi mellett egy nagykanizsai általános is­kola számára készített isko­lapadok sorakoztak.** — A számítógépet hívtam segítségül az adminisztratív feladatok megoldására. Az átalakulóban levő Balaton- nagybereki Állami Gazdaság további sorsa alapvetően meghatározhatja a jövőnket. Míg beszélgetünk, a zsombékos-nádas berekből harsány füttyel zakatol elő a nosztalgiavonat, majd mél­tóságteljesen begördül a kisállomásra. Megszakad a videokamerák zümmögése, a leszállók kezében utolsót kattannak a fényképezőgé­pek. Mészáros Tamás (Fotó: Király J. Béla) ALAPÍTÁSI ÉV: 1923 Sandro lett a Vörös cipóból A „Vörös cipő” meglehető­sen jól ismert márka Kaposvá­ron. Még most is, pedig az idő és a történelem erősen meg­koptatta. 1923-ban alapította a céget a mostani tulajdonos nagyapja, és azóta apáról fi­úra, sőt unokára száll a mes­terség. Voltak jó idők és voltak rosszak, ám ahogy lenni szo­kott, az utóbbi túlsúlya ez esetben is érződött. Vörös Sándor, a cég mai vezetője azonban a sok ku­darc után sem adta fel: elhatá­rozta, újra kifényesíti a cég nevét. E hét elejétől újból mű­ködnek a gépek a Kossuth téri műhelyekben. Pedig volt idő — nem is túl régen — amikor úgy tűnt, a sok csalódás megtöri a céget, a főnökkel együtt. Ennek azonban vége. Legalább is Vörös Sándor ezt határozta el. — Egy olyan ütőképes vál­lalkozást hoztunk létre édesa­pámmal, és a családommal, amely termékei a nyugati pia­cokon is megállják a helyüket. Meg tudjuk csinálni, hisz a leg­fontosabb, a szakértelem megvan hozzá. Egyszer ez a folyamat már megindult, s úgy látszott, nem is lehet megállítani. A vállal­kozás ment, a termékek kere­settek voltak. Ötven bedol­gozó gyártotta a cipőket a cég tervei alapján, és a kooperá­ciós partnerek száma is meg­haladta a félszázat. A régi, el­dugott üzlet mellett a Teleki utcában megnyílt egy új, szemre kicsi, de igényes bolt. Aztán jött egy csalódás. — Észrevettem, hogy drága pénzen megterveztetett cipő­imet a konkurens boltokban is árulják. Kiderült, hogy a be­dolgozók eladták másnak is az én modelljeimet. Ez volt a pohárban az utolsó csepp, egy hét alatt az egész gyártást felszámoltuk. Úgy döntöttünk, hogy új emberekkel az alapok­ról kezdve indítjuk újra a cé­get. Olyan gyártási rendszer alakítottunk ki,, ahol a munkát a legmodernebb technika se­gítette, az ipari kamerától a számítógépig. Aztán ezt is fel kellett számolni, de ez a leál­lás már két hónapig tartott. Ezek után alakult meg a Sandro. Az új tervek lé­nyege, hogy a Sandro kft azt vigye tovább, amit a nagyapa és a apa képviselt: a minősé­get és a tartást, továbbfej­lesztve a lágyságban és az eleganciában. Minőséget pe­dig csak minőségi munkával lehet elérni. — Beindult a gyártás újra, tovább foglalkozunk a kiske­reskedelemmel is. Mindezt to­vábbra is a legmodernebb technikával végezzük. Ipari kamerák segítik ma is a mun­kát, készül már a számítógé­pes rendszer, ami a boltokat köti össze a raktárral, készlet­nyilvántartó programmal. Ami azonban a legfontosabb: itt, a központban olyan kizárólag bőrből, bőrbéléssel, egyedi tervek alapján készülő cipők és csizmák gyártása indult be e hét elején, ami bemutatja, mit tudunk. Ezek a kézzel var­rott cipők lesznek a cég önrek­lámjai. De már most gondo­lunk a továbblépésre: partne­reket, piacot keresünk Nyu- gat-Európában, ahol sokfelé ismerik termékeinket. Ahogy elkészül a katalógus, bemu­tatkozunk az USA-ban is. Közben figyelek, hogy a családi hagyomány se törjön meg. Tizennégy éves a fiam, hároméves kora óta tanítga- tom a szakmára, most jár a szakközépiskolába. A Vörös név Sandro-ként tovább él a cipőiparban. V. O.

Next

/
Thumbnails
Contents