Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

1992. szeptember 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Hogy mindenkinek jusson meleg étel Városi konyha Siófokon Szövőszéket sorsjegyekből Siófok központjában, a Fő utca 200. számú kapu mögött, magányos kis épület áll; dél­időben itt is asztalhoz ül né­hány kopottas, egyszerű ru­hájú ember, hogy elfogyassza ebédjét. Elegáns pincérek he­lyett itt szerzetesrendi nővérek szolgálják fel az ételt, és bár az asztalterítő, a pohár, a tá­nyér szolid kivitelű, a szeretet, a humánum mindent pótol, mindennél többet ér. Az ide betérőknek főként erre van szükségük — a na­ponta helyben elfogyasztható vagy éthordóban elvitt ingyen ebéd mellett. A Siófoki Családsegítő Központ és a városi önkor­mányzat fáradozásainak eredményeként február 24-én nyitották meg az étkezőt, s napi ötven rászoruló kap két­fogásos meleg ételt. Az épületrész jó két évvel ezelőtt még a lakásigénylők névsora mellett szerepelt, de a félkomfortos lakást akkori ál­lapota miatt egyetlen lakás­igénylő sem fogadta el. A sió­foki családsegítő központ ve­zetője, dr. Baráth Borbála „ra­gadta meg a lehetőséget”, és agilitásának köszönhetően — egy pályázat alapján — gyor­san átalakíthatták a helyiséget Szeptember elsejétől Tolna megyébe szállít tejet a bala- tonkiliti begyűjtő. Sikentáncz Zoltán helybeli vállalkozó a változás okáról mondja: — A Kaposvári Tejipari Vál­lalat a múlt esztendőben, anyagi gondokra hivatkozva, arról tájékoztatta az állattartó gazdákat, hogy nem tudja fenntartani a tejátvevő helyi­ségét. A szállítók bizalma és anyagi támogatása rám esett. A 3,6 százalékos zsírtartalmú tejet 13,60 forintért adtuk Ka­posvárnak. Az elszakadás közvetlen oka: a 60 banki napos (!) fize­tési határidőt nem tudták telje­síteni, rendszeresen elmarad­tak a kifizetések. Az utóbbi azért is érhetetlen, mert én még nem láttam olyan embert, aki ingyen kapta volna a bolt­ban a különféle tejtermékeket. A tejipar elad, de a nyers­anyagért késve fizet. Ezért váltottunk. Sikerült a Tamási Tejipari Vállalattal olyan megállapo­dást kötnünk, amelyben min­den hónap húszadikáig garan­tálják a gazdák teljes kifizeté­sét. — A földkárpótlás ön szerint növeli a mezőgazdasági jel­legű vállalkozások számát? — Akik eddig földdel, állattal foglalkoztak, azok továbbra is folytatják, csak nagyobb föld­területen. Kialakulhatnak a hajdani uradalmak mintájára földbirtokok. Ennek ellenére, véleményem szerint, számot­tevően nem növekszenek az ilyen vállalkozások. A mostani körülmények között nem lá­tom a jövőt: a fiatalok hozzáál­lása olyan, hogy vidéken, ahol alig van más munkalehetőség, tele a munkaügyi hivatal. Ugyanakkor például tavaly decemberben sok helyen lá­bon állt a kukorica. A régi vál­ingyenkonyhává. A Népjóléti Minisztérium 630 ezer forintos támogatása mellett szükség volt „társadalmi" munkára is: a vezetőnő átlényegült műveze­tővé, nem egyszer saját kezű­leg segítve a város hajlékta­lanjainak áldozatkész munká­ját! Siófok városa pedig gon­doskodott a szerzetesrend tagjainak elhelyezéséről, sze­rény tiszteletdíjáról — így a konyha vezetése a családse­gítő központ irányításával minden kritériumnak megfelel. Elvétve bár, de akadtak olyanok, akik e dicsérendő kezdeményezés ellen fordul­tak. Elszomorító az az alkoho­lista, aki — noha naponta jól­lakhat a konyhán — dühtől fröcsögve szidja az asztalra rakott étel minőségét. Hason­lóan ahhoz a névtelen levél „szerzőjéhez”, aki tücsköt-bo- garat kiált, rágalmakat szórva a nyomorúság e kicsiny szige­tére. Pedig a családsegítő köz­pontnak minden ebédadag 63 kemény forintjába kerül. Az ételt a MÁV Pályafenntartási Főnökségének konyháján ké­szítik, ízletesen és a lehető­ségekhez mérten kalóriadú- san, s asztalhoz szállítják. lalkozók nem látják a munka értelmét, hiszen eladhatatlan, vagy jobb esetben értékesített termékükért nem vagy csak később kapják meg a pénzü­ket. A kezdő vállalkozók kedvét a kilátástalan indulás — ha csak „bele nem ül a készbe” — veszi el: drágák a gépek, a bérmunka, a kiegészítő épít­mények, és sorolhatnám még. Egy fejőgép 40-50 ezer, egy 25-30 négyzetméteres istálló 100 ezer, egy laktáció alatt álló tehén 40-50 ezer, egy üsző 10-15 ezer forint. Az idő­járástól való állandó függés, a rossz piaci viszonyok sem kedveznek a vállalkozások­nak. Ezért jobbára ezek a vállal­kozások „nem állnak meg egy lábon”, hanem valamilyen biz­tos jövedelmet hozó állást egészítenek ki. — Hogyan látja a tejgyűjtő jövőjét? — Jelenleg Ságváron és Ki­ntiben gyűjtöm össze a meg­maradt tejfelesleget, ez napi 200-220 liter. Tíz gazda jár hozzám, de ennél jóval több az állattertó a két településen. A tejet sokan közvetlenül a la­kosságnak adják el. A jövő az lenne, ha 3-10 millió forintos befektetéssel létrehozhatnánk egy kisebb tejüzemet. így nem kellene el­vinni a nyers tejet a környék­ről, hanem frissen szállíthat­nánk az üzletekbe. Ez termé­szetesen azt is jelentené, hogy áraink olcsóbbak lenné­nek a jelenlegieknél. A tejgyűjtést kiterjeszthet­nénk, s piacot teremtenénk a környező állattartóknak. Az ilyen jellegű mezőgazdasági vállalkozások biztos megélhe­tést nyújtva megerősödhetné­nek. Czene Csaba Emberek tucatjai áldozatkész munkával segítik a rászoruló­kat, bántani őket gonosz do­log. * * * Egy idős, nyűtt ruhájú úr lép ki a konyha ajtaján, kezében szürke éthordó. Szemlesütve, közvetlenül a fal mellett halad, pedig nem neki kéne szé­gyenkeznie. Mindennapi láto­gatója az étkezdének, hajlott hátát megtiporták az évtize­dek. Lassú botorkálással ér Is­ten háza elé, vele szemben két tizenéves srác közeleg. Az egyik nebuló hamburgert hab­zsol, de miután nem ízlik neki. hangos rikkantással, nagy ív­ben behajítja a templom­kertbe... Galambok riadnak fel az éles kiáltásra, majd néhány kör után ismét a földre száll­nak. Odatipegnek az eldobott ennivalóhoz, csőrükkel tépde- sik a salátát, egyikük boldog szárnycsapásokkal hagyma­karikát zsákmányolva köny- nyedén emelkedik a templom- torony keresztje felé. A bokrok között álló kőszent szobormerev tekintettel figyeli a világot. Pár másodpercre mintha elborulna arca: csak egy apró felhő vetett árnyékot Siófok városára 1992 szep­temberében. Helényi Béla Lehet, hogy hamarosan ha­zajönnek! Talán szüretre, ta­lán disznóvágásra. Hazajön­nek, mert várja őket a meleg családi fészek. De... nem, nem. Hiszen ez a ház már nem meleg, kényelmetlen a szalmazsákos ágy, és a für­dőszoba helyett meg kell elé­gedni a konyhai lavórral. A szeretet ilyenkor kevés. Ke­vés, mert az alföldi vőnek ide­gen a táj, az unoka ásít unal­mában. Vajon mire juthatunk a tegnappal? Az emlékekkel, a somogyi dombok ölelésével, az erdei zajokkal vagy a csenddel, amely alkonyatkor hálójába fonja a falut. Háromszázan ha élnek itt. Tíz kilométerre a Balatontól, s ezernégyszáz méterre Ma­gyarországtól. Ennyi mind­össze a távolság a Fonyód- Kaposvár útvonaltól. De vajon kinek jutott eszébe, hogyan él s mint ítél a somogysági pa­raszt? Jankovich grófék egy­kori cselédje, akinek olcsón ju­Som 671 lelkes kisközség a Siófokról Szekszárdra vezető út mentén. Lakóinak közel a fele fiatalkorú vagy nyugdíjas. Harmincán munkanélküliek. Nehéz teher van a vállán Len- key Tibor polgármesternek, aki főállásban a Hotel Ezüst­part dolgozója. Tavaly több mint 700 ezer forintot adott az önkormányzat ápolásra, szo­ciális segélyre a 12 millió forin­tos költségvetésből. Nem árt tudni, hogy egy közepes nagyságú általános iskola is ennek a pénznek csaknem a háromszorosából gazdálkod­hat. Kisebb csodának számít ezért, hogy a település röpke tíz hónap alatt felújította orvosi rendelőjét, vizesblokkokat épí­Néhány napja egy magát megnevezni nem kívánó sió­foki férfi 100 ezer forintot nyert kaparós sorsjegyen, amikor reggelirevalót vásárolni a vá­sárcsarnokba igyekezett. A népszerű horoszkópos játék gazdája, a SCRATCH and WIN Szerencsejáték Szer­vező Kft nem ment tönkre a nyeremény kifizetése után sem: Rékási Péter menedzser tott föld a 30-as évek végén, s aki a 40-es évek közepét fel- szabadulásként élte meg. Azt hitte, hogy a földosztás után, az ötven gerezd gabona gaz­dagságának tudatában már csak élveznie kell munkája gyümölcsét. Azt hitte: elég, ha úgy dolgozik, mint milliók Eu­rópában. Ha földet művel, ha házat épít, ha gyermekét többnek és jobbnak akarja, mint ami neki megadatott. Lehet, hogy egy évtized múlva elfelejtjük: a Balatontól tíz kilométerre volt egy telepü­lés, amelyet Kisberénynek hív­tak. Néhányan már csak arra emlékeznek majd, hogy a hu­szadik század utolsó évtize­dében a 300 lakosból mind­össze alig több mint egy tu­catnyian találtak munkát ma­gunknak. Nemcsak azért, mert oly nyomasztó volt a munkához jutás lehetősége. Beteg és öreg emberek lakják a falut, akik 6 vagy 8 ezer fo­rintból próbálták meghosz­tett a kicsinosított községháza mellé, rendezte a kultúrtermet. Ettől az ősztől minden gyer­mek a szomszédos Ságváron tanul: a helyi iskolát klubházzá alakították. Szemre is szép a könyvtár, a posta és a körzeti megbízott épülete. — Minden házba elért a ve­zetékes víz — mondta Lenkey Tibor. — A gázt is szerettük volna bevezetni, de Ádándról idehozni a cső végét 60 millió forintba kerülne. Mivel nincs egyetlen gazdálkodó egység sem a faluban, egyelőre le kell mondanunk e tervünkről — a lakosság ugyanis nem tudná önerőből elvégezni az építke­zést. Mindenesetre több mint egy kilométer hosszú, három méter széles utat betonoztunk tízezer forintot ajándékozott a helyi gyermekkönyvtárnak (fo­tónk ezt tanúsítja). A pénz hi­ánya miatt megszűnt szövő­szakkört indítják újra az ado­mányból — tájékoztatott Ko­vács Mária könyvtáros. Gyön­gyöket, fonalat, no, és egy új szövőszéket vásárolnak az apróságoknak, akiket Tóth Ka­talin avat be majd a szövés rejtelmeibe. (Fotó: Czene) szabbítani életüket. Nem ön­maguk miatt elsősorban. Ne­kik már csak egy céljuk lehe­tett: valamit még adni szerette­iknek, ami könnyíthet a meg­élhetési gondokon. Havonta pár tyúk, kacsa, karácsony előtt a disznótoros, esetleg néhány liter bor az ünnepi asz­talra. — Az a szegény, aki már lopni sem tud — mondta egy fiatalember, célozva a falu közbiztonságára. — Itt már a fóliasátor is lakóháznak minő­sül, ez a polgármester hob­bija. A „polgármester”, azaz a te­lepülés egyetlen képviselője szintén munkanélküli, tiszte­letdíjáról mégis gálánsán le­mondott. Abban bízik talán, hogy a most még egymásnak támaszkodó nyári konyhák és házak, kerekes kutak és be- deszkázott ablakok közé egy­szer beszivárog a remény. le közel hárommillió forintért, és ezzel Som összes utcája portalanítva van. A tavalyi két kilométernyi járdát megtoldot- tuk most 150 méterrel, így mindenütt legalább az utca egyik oldalán európai körül­mények között siethetnek dol­gukat tenni az emberek. A somiak gondolnak a fiata­lok megtartására is — ameny- nyire szűkös pénzügyi lehető­ségeik megengedik. Ságvár felé új utcát nyitottak. A nyolc telek közül kettőn már áll az új ház. A képviselőtestület egyébként úgy döntött, hogy a letelepedni akaró helybeli fia­taloknak egyszeri, vissza nem térítendő 30 ezer forintot ad segítségül az induláshoz. (Cz) Mindenre jut Siójuton Elkészült végre a gázveze­ték Siójuton — a település 154 házából 130-an úgy döntöttek a lakók, hogy a kényelme­sebb, tisztább gázt választják télire az olaj, a szén vagy a fa helyett. Már korábban porta- lanították az összes utat, a járdák is megépültek. A Bala- tel két újabb nyilvános telefont és 100 vonalat biztosít a juti- aknak. Folyamatosan felújítják a polgármesteri hivatal épüle­tét — erre mint „frissen” elvált település a központi költség- vetésből 1,6 millió forintot kap­tak. Erdélyben a Balaton Táncegyüttes Egyhetes vendégszerep­lésre Erdélybe utazott a sió­foki Balaton Táncegyüttes. Az Állami Hargita Székely Népi Együttes meghívására Csík­szeredán és környékén négy előadást tartanak a somogyi táncosok, és részt vesznek a csíkrákosi szüreti mulatságon. Balatonberény kinőtte a községházát Balatonberényben nyolcmil­lió forintos beruházással új önkormányzati hivatal építé­sét kezdték meg. Az 1936-ban épült, mára már szűknek bi­zonyult egykori községházát egy 434 négyzetméteres, kor­szerű irodaház váltja fel — ennek átadását a következő idényre tervezik. Beiskolázási segély az őszödi diákoknak Száznegyvenkilencezer fo­rint beiskolázási segélyt osz­tott szét a tanévkezdésre Ba- latonőszöd képviselőtestülete. Hatvanhat általános és közép- iskolás diák részesült a támo­gatásban. Búcsú Földváron Balatonföldváron e hét vé­gén a piac melletti parkolóban újra megrendezik a híres föld­vári búcsút. Ennek forgata­gában kirakodóvásár, hang­verseny, este pedig diszkó is lesz. Képzőművészeti kiállítás „Gyermekeink mosolyáért” Jótékony célú képzőművé­szeti kiállítást nyitott meg teg­nap délután Siófokon Molnár Árpád polgármester a Dél-ba­latoni Kulturális Központban. A Connie Logan, Mátrainé Óvári Éva, Nemes Takách László, Szántó Éva és Zoltán Annamária alkotóközösség munkái a helyszínen megvá­sárolhatók; a befolyt összeget a 8. számú óvoda „Gyermeke­ink Mosolyáért” alapítvány cél­jára ajánlották fel. A megnyi­tón közreműködött a siófoki Bányász Női Kar, illetve a vá­rosi zeneiskola növendékei. A kiállítás október 18-ig lesz nyitva. Önállósult a zenei tagozat A siófoki zeneiskola szak­mai irányítása alól kivált a földvári kihelyezett zenei ta­gozat, s önállóan működik to­vább. Elhelyezése viszont nincs megoldva, ezért az ön- kormányzat munkatársai a megfelelő körülmények meg­teremtésén dolgozik. Készül­nek az új létesítmény tervei, hogy a jövő évi iskolakezdésre már korszerű tantermekben kezdhessék meg a tanulást a zenét kedvelő kisiskolások. KILITI TEJ TOLNÁBA „Én még nem láttam olyan embert, aki ingyen kapott volna a boltban” Háromszázan, ezernégyszáz méterre Magyarországtól (Süli) Som megtartja a fiatalokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents