Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-14 / 217. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. szeptember 14., hétfő Fesztiváldíjak A montreali filmfesztivál legjobb rendező diját Jancsó Miklós kapta a Kék Duna keringő című filmjéért. A nagydíjat argentin filmrendező, EÍiseo Su- biela alkotása nyerte. Filmje, „A szív sötét oldala” (The Dark Side of the Heart) szerelmi történet, arge'ntin-kanadai koprodukcióban készült.. Liv Ull- man, a svéd film ünnepelt csillaga ezúttal rendezésért nyerte a fesztivál különdíját; a XIX. század Dániájában játszódó filmjének címe Sofie. A legjobb színésznő Pascalé Bussieres, a legjobb színész díját Richard Berry nyerte el. A sajtókritikusok a Vasárnapi gyerekek című alkotást tartották érdemesnek a különdíjra. A Gewandhaus jubileuma Nem mindennapi hangverseny ért véget a lipcsei Gewandhaus Zenekar előadása: Beethoven 3. (Erocia) szimfóniájával jubilált, fennállásának 250. évfordulóját ünnepelve, Németország legrégibb polgári zenekara. 1743ban 16 lipcsei kereskedő hívta életre a „nagy-Koncertet”, amely az évek múlásával a közönség kedvence lett. Lipcse egykori polgármestere a posztó- és gyapjúkereskedők csarnokának, a Gewandhausnak 3. emeletén reprezentatív hangversenytermet építtetett nekik (1781); innen kapta nevét a zenekar. Kezdettől fogva vonzotta a legkiválóbb művészeket. Igazán híressé a zenekar Mendelssohn alatt lett. Egyik legnagyobb sikerét a zenekarral akkor érte el, amikor 1841-ben — Bach halála után első ízben — az elfeledett Máté passiót vezényelte... A Gewandhaus székháza ma a Lipcsei Operával szemben, az Augusztus-platzon található, és 1970 óta Kurt Masur áll a Gewandhaus Zenekar élén. Shakespeare Kairóban Nagy sikerrel mutatta be Kai- róban Shakespeare Szentivánéji álom-ját az Arvi- sura Színház Társaság, amely a magyar színeket képviselte a kísérleti színházak kairói nemzetközi fesztiválján. A 13 éve működő csoport, amely hat éve számos külföldi színpadon vívott ki elismerést e dráma előadásával, a Szalam színházban telt ház előtt játszotta a Somogyi István rendezte darabot. Az első előadás vendégei között volt Faruk Hoszni kulturális miniszter is. A fesztiválon harminckét ország 40 társulata vett részt. Szenzációs barlangrendszer Romániában óriási barlang- rendszert fedeztek föl, amelyben állatok és növények fény és jóformán oxigén nélkül élnek. Ez az első eset, hogy élőlényeket találtak ennyire életellenes környezetben — közölte Párizsban egy franciaromán kutatócsoport. A Dob- rogea fennsík alatti, ezer négyzetkilométernél is nagyobb kiterjedésű barlangban eddig 27 új állatfajtát fedeztek föl, köztük rovarokat és pókokat. Hogy miként élhetnek kukacok és húsevő rovarok szinte teljesen oxigén nélkül, Athias-Binche asszony, a kutatóintézet munkatársa úgy magyarázza: különleges baktériumok tenyésznek itt, amelyek felbontják a kénhidrogént s ebből fedezik energiaszükségletüket. Az állatok és a növények szinbiózisban élnek itt ezekkel a baktériumokkal. Kicsit keserű Egy fecske, aki hisz a nyárcsinálásban VIDÉKI MŰVÉSZNEK LENNI Meggyőzni magunk: itt van a hely, mi rendeltetett — nem könnyű. De szükséges, mert különben egyre többet találjuk tekintetünk a kancsó fenekén. Falun élő festőművész. Nonfiguratív. A legjobb esetben elfogadják, érteni nem értik. Mit tehet? Van-e ott helye? Harangozó Ferenc Mernyén hiszi, hogy neki ott van a helye. Kicsit keserű ugyan: sokáig csak mosolyogták munkáit az emberek. Mára legalább elfogadják. Igyekszik foglalkozni azokkal, akiket egy kicsit is érdekel a képzőművészet. Katalógusai, tematikái segítséget adnak az iskolának. — Szeptembertől egyfajta vizuális nevelésfélét próbálunk a művelődési házzal és a polgármesteri hivatallal közösen a gyerekeknek — mondja. — Legalább őket meg kell tanítani látni. A felnőtteket már úgysem lehet. Abbahagyta a főiskolát, 11 évig tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1984-től a Művészeti Alapnak. Pesten élt az idő tájt. Nemzetközi kisgrafikai diplomáját mutatja. Fontos ez? — Nekem igen; másnak... — legyint. A következő állomás Lipcse volt. Hatott rá az ottani lázadó művészeti élet. A harmadik-, negyedik emeleti lakásgalériák; a látogatónak kezébe adják a kulcsot, menjen fel, és nézze meg... Aztán hazajött, a gyerekeket a zöldben felnevelni. — Pestről nézve mindegy, hogy Kaposvár vagy Mernye — mondja. — Mindkettő egyformán vidék. A feleségemnek tetszett a falu, én is megbarátkoztam vele. Tulajdonképpen nem bántam meg, hogy hazajöttem. Azon gondolkodni butaság, hegy mi lehetett volna, ha... Több kiállítás, elismerés, persze. Most nyugodt életem van. Igaz, hogy nincsenek körülötte azok az emberek, akikkel egy nyelvet beszélhetne, igaz, hogy alkalmi munkákból kerül csak némi pénz, de a lényeg — mint mondja —, hogy itt is meg kell találni a feladatot. — Ilyen feladat volt nemrég a Mernyei Napok is. Mindenki felkapta a fejét azonr hogy Mer- nyének címere van. Igen, van; csak elő kellett keresni. Csodálatos volt látni a mernyei lobogót a nemzeti mellett. Negyven év alatt sikeresen kitörölték az emberekből, hogy közvetlen hazájuk, helyük van. Minden község, minden tanya egyforma volt. Minden ország egyforma volt. Ezen változtatni: íme, ez is egy igazi feladat. N. L. (Fotó: Kovács Tibor) Nyelvi laboratórium Nyelvi laboratóriumot rendeznek be a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában. A tizennyolc helyes szaktantermet saját erőből rendezi be az iskola. A tervezési és szerelési munkákat a Megoldás rendszerház végzi jelentős árkedvezményt adva az intézménynek. (Fotó: Kovács Tibor) Kaposvári színházat néznek Nagykanizsán a csurgóiak (Nagykanizsai tudósítónktól) Noha Kanizsa mostanság a centenáriumát ünneplő Kanizsa Sörgyár Rt kulturális és sportrendezvényeinek lázában ég, a napokban nyilvánosságra hozták a város őszi-téli kulturális kínálatát. Ez főként a Hevesi Sándor Művelődési Központ programjaira épül. Papp Ferenc, a művelődési központ igazgatója lapunk tudósítójának elmondta: a kedvező tapasztalatok alapján az idén Csurgó, Inke, Iharosbe- rény után Zákány és Gyékényes kultúrát igénylő lakóira is gondoltak. Ha a tervezett tizennégy tanfolyam, illetve szakkör keretében működő csoportok munkájába — amely a nyelvoktatástól a jógán át az autotréning-tanfo- lyamig öleli fel a kínálatot — nem is tudják bevonni az említett települések lakóit, a színházi és zenei rendezvények közönségének soraiban szívesen látják őket. Ami a kínálatot illeti: a három meghirdetett színházi bérlet gerincét a Kanizsán méltán népszerű kaposvári Csiky Gergely Színház előadásai jelentik — A kaukázusi krétakör, a Rómeó és Júlia és a Csárdáskirálynő előadásokkal. Emellett szerepel majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a Pletykák-kai, a Tris- tan-nal, a Mágnás Miská-val, valamint az Andy musicallel. Új színfolt lesz, hogy a veszprémi színház is bemutatkozik Kanizsán a Vigyorgó búbánat és a Mesélj csak, Münchhausen I című darabbal. A további kínálatban szerepel még egy-egy előadással a Győri Balett, a Nemzeti Színház, a Katona József és a Pécsi Nemzeti Színház is. A kínálat'lehetne bővebb is — mondta az igazgató —, de a színházak „áremelése” — ebből is kiemelkedik a Csiky Gergely Színház majdnem hatvanszázalékos tarifaemelése — ennél bővebb programot nem tett lehetővé. A továbbiakban azt is megtudtuk, hogy a komolyzenét kedvelők sem maradnak program nélkül. A tájékoztatóból kitűnt: a „legnevesebb” rendezvény az idén is az Alpok-Adria nemzetközi dzsesszfesztivál lesz, amelyet a Magyar Rádióval közösen szerveznek Kanizsán. Ennek az október közepi kétnapos rendezvénynek a programját még még csak most állítják össze. (-dóró-) CIGÁNYDALOKTÓL A NÓTAKALENDÁRIUMIG „Visszanézek életemre...” Madarász Katalin és Gaál Gabriella évtizedek óta tündöklő állócsillagok a magyar daléneklés egén. Hajdanán mindössze hat cigánydal-duett lemezfelvételükkel robbantak be a „szakmába”, a közönség pedig azonnal szívébe zárta a két művésznőt. Miért torpant meg ez a karrier? Madarász Kati halkan válaszol: — Ezt nem lehet tudni, de már nem is firtatjuk. Gaál Gabi kontra alt hangja azonban keményen megdör- rent: — Ki voltam telepítve. Cím: Putnok, Sajó u. 3. Engem a világ legszebb istállójába hurcoltak. — Akkor majd ide állítsuk tiszteletedre az emléktáblát? — kérdem. — Nem lehet; nem becsülték meg a helyet, mert azóta az istállót lebontották... * * * Mindannyian tudjuk, hogy a rendezvények száma megtizedelődött. A művészek háromnegyed része elhagyta a pályát, egyszerűen eltűntek. Ez nem is árt a színvonalnak, mert már nagyon felhígult a „művészgárda”. Barátaim, Madarász és Gaál a reneszánszukat élik. Tv-ben, rádióban egyre gyakrabban lát- juk-halljuk őket, a lemezkiadók pedig versenyeznek értük. „Kék nefelejcs”, „Eladom a lovamat”, „Jól kikenem magamat” — és a legújabb, a „Visszanézek életemre” hangfelvételek mind megannyi hiánycikk lett már. — Hja — sunyorog Kati csillogó szemmel —, ma már nem az számít, hogy ki van benne abban a bizonyos „pikszisben”. Talán azt érzi a közönség, hogy szeretjük az embereket, a dalainkat, és áhítattal, szívből éne‘- keljük őket. Legyen az műdal, népdal vagy cigánydal. — Katikám — kontrázik Gaál Gabi —, nehogy már különbséget tegyünk a magyar dalok között, mint ahogy tették az okosok negyven éven át. A minőség a lényeg, nem pedig a „kategória”. Minket lassan már harminc éve tenyerén hord a közönségünk, nem úgy, mint hajdanán a lemezgyár! Egyébként a címadó dalt, a „Visszanézek életemre” címűt ifjú Magyari Imre és dr. Farkas Imre szerzők nekem írták. Életem legszebb ajándéka a Rádió hétfőnkénti Nótakalendárium című műsora. Szerkesztem, írom és konferálom. Nincs egy szabad pillanatom sem. Nehéz feladat, de hát ezért él- tem-haltam eddig is. És még valami! Megsúgom, hogy Madarász Kati is írt nótákat, de maradjon ez még titok. Majd a következő kazettán meghallhatják. E két művésznő a legeldugottabb falvakban is, fáradságot nem kímélve, gyűjtötték a dalokat, szövegeket. „Jaj de szépen muzsikálnak ablakánál egy kislánynak...” Amíg a közönség ezt énekli, senkinek sem jut eszébe otthoni baja-gondja. Szegedi Molnár Géza Gaál Gabriella és Madarász Katalin
