Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám

1992. szeptember 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Útszélesítés Gárdonyban Megszűnik a kátyúkerülge­tés Drávagárdonyban. Az ön- kormányzat a Közúti Igazga­tósággal közösen kiszélesíti és újraaszfaltozza a faluban vezető utat. A munkálatok még a tél előtt befejeződnek. Félmillió forintos társadalmi munka Elkészült Drávatamásiban az új sportcentrum. A másfél millió forintba kerülő létesít­mény mielőbbi elkészülését a falubeliek több mint félmillió forint értékű társadalmi mun­kával segítették. A sportpá­lyához öltözőket, zuhanyozó­kat, valamint kuglipályát is épí­tettek. Veszteséges foglalkoztató Veszteséges a barcsi szo­ciális foglalkoztató. Az első félévre tervezett bevételnek mindössze 20 százalékát tud­ták elérni, a kiadások viszont megnőttek. Az építőipari rész­legtől várnak ugyan minimális nyereséget, de a varroda vesztesége — az alacsony bérmunkadíj és az alacsony termelékenység miatt — ennél jóval nagyobb lesz. Segítség a tanévkezdéshez Hétezer forinttal támogatta a középfokú iskolákban to­vábbtanuló diákjait a kasté- lyosdombói önkormányzat. Az általános iskolásoknak, vala­mint az óvodásoknak a tanév­kezdéshez szükséges vala­mennyi felszerelést biztosítot­ták, és 10 hónapi étkezési hozzájárulást is átvállalt az önkormányzat. Beruházások tervei Csurgón A városi önkormányzat az ivóvízprogram folytatásaként újabb kutat furat, valamint vas- talanítót is terveznek a vízmű­höz. Rövidesen gondot jelent a szemételhelyezés, ennek megoldásán is dolgoznak a város vezetői. Kinek az érdeke? Földfoglalás Tótújfaluban Nyári Pál: Innen már az enyém... A PARTON Aki évtizedeket, éveket vagy csak hónapokat tölt el a Dráva partján, elfogult lesz. Az én elfogultságom nem most kezdődött. A határ mentén horvátok, magyarok élnek egy­más mellett békességben és szeretetben. A Dráva mellékén vagyok; egyikén azoknak a végtelen lankaságoknak, ahol a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, év­százados égerfák, és az erdők tövében víz. Itt hattyú fészkel s koronás gém tanyáz, a vakvarjú, és egyéb fajai a vízi va­daknak. Egy-egy dombosabb helyen virágok nőnek. Akkor kezdődik a vizek országának élete, ha alászáll az este. Elmúlik a csend, hogy kis időre átadja helyét a mindent betöltő neszezésnek. A vízlakó madarak egész falkái szálla­nák fel; megszólal a hattyú, fütyül a teknősbéka. Akadnak a környéken merész vadászok is, akik messze behatolnak a nádasba. Tölgy és bükk díszeleg, olyan maga­san, amilyeneket Magyarországon alig látni. A széles renge­teg tele van vadakkal. Legszebbek a vadkanok, amelyek nappal a mocsárban henteregnek. A szarvas sem ritkaság, sőt régebben bölényt is láttak ezen a tájon. Alkonyodik. Itt állok a parton. A víz és az idő szalad. Ér­zem, hogy az öreg Dráva felett, az örök élet csillaga remeg”. Gamos Adrienn Dráva-krimi Álkulcsos betörök Nyári Pál, a lakócsai terme­lőszövetkezet nyugdíjasa — alapító elnöke — március 13-án jelentette be: ki kíván válni a szövetkezetből, maga akar családjával a földjén dol­gozni. Mivel részaránytulajdo­nosa a téesznek, a föld jár neki. Ennek ellenére azóta sem kapta meg. — Pedig csak a szántót kér­tem, a többit, az erdőt meg a legelőt, amit annak idején be­vittem, nem. De hiába kértem öt hónapig, semmi választ nem kaptam a levelemre. Közben megtudtam: vannak mások is, akik maguk szeret­nének gazdálkodni és kiven­nék a földjüket. Összesen tizennyolcán je­lentették be ilyen szándékukat az elnöknek. Közülük hatan — három család — részaránytu­lajdonosok, a többiek kárpót­lásra jogosultak. Mivel hivata­los választ nem kaptak, több­ször is bementek Vas Lajos elnökhöz tárgyalni, aki azon­ban nem volt hajlandó fogadni őket. — Kiabált velem — mondja Nyári Pál —, épp hogy csak ki nem dobott az irodából. Aztán a vége az lett, hogy kijelölt egy táblát a falutól jó messze, szinte megművelhetetlen he­lyen, hogy az a miénk lehet. Nem fogadtuk el. Van azon­ban a falu határában egy kis földdarab, a 027-es számú tábla, ami pontosan elég mindannyiunknak. Azt kértük, aztán amikor láttuk, hogy hi­ába, nekiálltunk, és kimértük magunknak. Közel is van, mű­velhető is, hiszen a többi tábla hungazinos kukoricatábla: a kukoricán kívül más évekig nem terem meg rajta. A 027-es táblán valóban jól látszanak a mesgyét jelző ka­rók. Nyári Pál büszkén mutatja a „birtokát”, amit már rendbe tett, a köröskörül burjánzó gazt lekaszálta. De hasonló a többieké is, a tábla már az őszi mélyszántást várja. Ah­hoz azonban előbb meg kell egyezni a szövetkezet veze­tőségével, mert a földet hivata­losan csak akkor mérik ki, ha a kérelemhez a megegyezést tartalmazó jegyzőkönyvet is mellékelik. A földfoglalók azonban pesszimisták. — Nem fog velünk soha megegyezni — mondja Bu- nyevácz Gyula, Tótújfalu pol­gármestere, aki szintén mért magának földet. — Hiába mondtuk, hogy mi csak a ma­gunkét akarjuk, Vas Lajos hal­lani sem akar róla. Pedig ő maga is bejelentette a kiválási szándékát hét vezetőtársával együtt. Persze földtulajdonuk nincs, hát végigjárták a nyug­díjasokat és aláíratták velük, hogy csatlakoznak hozzájuk a földjükkel és a vagyonrészük­kel együtt. Nem mer neki senki ellentmondani, mert ak­kor megnézheti magát. Ta­pasztalatból mondom, engem már elüldözött a szövetkezet­ből. Aztán — gondolják az emberek — ha ezt egy pol­gármesterrel meg tudta tenni, akkor akárki mással is megte­heti. Hát inkább aláírták. Vas Lajos tud magyarázatot adni minden cselekedetére. HihetőJs, sőt, úgy tűnik, jog­szerű Ts. Csak épp nem em­berséges. Ez azonban, ma még nem jogi fogalom. Állás­foglalási kérelmet nyújtott be az ügyészségre a földfogla­lással kapcsolatban: — Ha ők jóváhagyják, ne­künk sem lehet kifogásunk — mondja. De tudja jól, hogy nem fogják jóváhagyni, hiszen nem jogszerű. Azzá csak ő te­heti. — Én a tagságot képvise­lem, az ő érdekeiket pedig sérti a földfoglalás — teszi még hozzá, azzal együtt, hogy neki elvileg nincs kifogása a kiválás ellen. A föld azonban olyan, hogy vita ide vagy oda, meg kell művelni. Varga Ottó Az álkulcsos betörők hete volt augusztus vége, szep­tember eleje a Dráva mentén. Ez idő tájt törtek be ismeretlen tettesek előbb Barcson, majd Csurgón, s mindkét esetben a finomabb álkulcsos módszert alkalmazták. Barcson a helyi termelőszö­vetkezet drávaerdői irodahá­zát látogatták meg, valamikor augusztus 28-a és 31-e kö­zött. Az időpontot nehéz ilyen esetekben megállapítani, hisz nem olyan feltűnő, mint mond­juk egy tetőbontás vagy ab­lakbetörés. Az irodahelyiség­ben túl sok értéket nem talál­tak, de megelégedtek néhány használt berendezési tárggyal is. Az ellopott dolgok értéke 40 ezer forint. Csurgón egy la­kásba hatoltak be álkulcs se­gítségével ismeretlen tolvajok. Itt már változatosabb zsák­mányra akadtak; aranyláncot, videókazettákat, készpénzt és valutát vittek el összesen 30 ezer forint értékben. Vagy álkulcsuk nem volt, vagy ha volt, nem passzolt azoknak a tolvajoknak, akik szeptember 6-án a Barcsi Áfész 4. számú műszaki bolt­ját látogatták meg zárás után. A látogatás meglehetősen gyümölcsöző volt, hiszen 340 ezer forint értéket tulajdonítot­tak el négy darab videomagnó alakjában. Mindhárom eset tetteseit keresi a rendőrség. JELLASICS IS FENNAKADNA... Isten útja járhatatlan Szentmihályhegyen az egyik dombon templom áll, a másikon emléktábla. A tábla azt hirdeti^hogy Jellasics horvát bán itt kelt át csapataival a Dráván magyar földre. Ez idő szerint egy ha­sonló hadmozdulat némi nehézségbe ütközne, mert Ratkovecz Gyuláné lezárta az utat... Az őrtilosi polgármesteri hi­vatalból kifele jövet földmé­rőkkel találkoztunk, akik a Ratkovecz-birtokra igyekez­tek, hogy kimérjék, kinek a földjén is van a templomhoz vezető út. Merthogy Ratko- veczné lezárta azt, mondván: itt ezután teremtett lélek át nem mehet. Azóta a pap is ke­rülővel megy misézni. Mi neki­vágtunk, de alig indultunk el, a földhivatal emberei már jöttek szembe: őket sem engedte be a néni. Minket beengedett, sőt örömmel fogadott: — De jó hogy jöttek; már éppen írni akartam az újság­nak, hogy segítsenek. Mert senki nem hiszi az én igaza­mat! Ez az én telkem, út itt soha nem volt, ha megnézi a fölhivatali térképeken, azon sincs jelölve. Csakhát erre rö­videbb az út a templomhoz, elkezdtek erre járni az embe­rek. Kitapostak egy utat, meg­szokták, és most nem akarják tudomásul venni; hogy meg­szűnt. A térképen valóban nincs je­lölve út. Ettől persze út még van; de könnyen lehet, hogy az nem is Ratkoveczné birto­kán megy, hanem a szomszé­dén. Aki — mivel Pesten él — nem törődik ezzel. Tőle a ló­lábú ördög is futkározhatna az amúgy is gazos földjén. Ez azonban nem derülhetett ki, mert a földmérők erőszakkal nem dolgozhatnak. — Jöjjenek csak, majd én megmutatom, nem kell ide földmérő — siet előre. Mezítlábas nyomát megér­jük követni. — Hát nézze meg: itt ez a tüskés bozótos a me­gyehatár — mutatja —, az út pedigaz én felemen van. — Engem meggyőzött. Most már csak azt nem értem, hogy miért zavarja, ha a temp­lomba igyekvők a maga telkén rövidítik le az amúgy is mere­dek utat? Hiszen már sok éve erre járnak. Eddig nem volt baj. Most miért ez a változás? — Amíg csak kaszáló volt azon a részen, meg egy-két gyümölcsfa, nem tudtak kárt tenni az emberek. De három éve feltörtük, málnát ültettünk, s a drótját már kétszer ellop­ták, megrongálták. Nem a fa­lubeliek, hanem a turisták. Azok is erre jártak. Azzal szó­rakoztak, hogy kicsavargatták a merevítőket. Nem kell ez minekünk. Lezártam az utat, ne járjanak erre. — De hát a falubelieket se engedi már... — Van másik út, járjanak azon. Ha nem lenne, akkor ta­lán megengedném; de van. Ne járkáljon^ az én földemen többet senkfidegen. Ez idő szerint Szentmihály- hegyen Isten egyik útja járha­tatlan. Varga Ottó Az állampolgárok megelőzték az önkormányzatot Dráva-riviéra készül Barcson Fürdés ügyében nagy gondolkodásban van a barcsi ön- kormányzat. A nyári forróságban 21-24 Celsius-fokra is felmelegedő Dráva vize önmagát kellette a felüdülést kere­sőknek. Drávatamási közelében a kőgátnál fekvő vadregé­nyes Dráva-szakasz gyorsan népszerű lett, s Barcsról — az oda vezető poros út ellenére — naponta több száz fürdőzőt csalogatott ki. A kényelmesebbek beérték a barcsi Dráva-híd alatti területtel. Ez elsősorban az úszni tudóknak kínált jó lehetőséget. Mindkét fürdőhelynél a vízen húzódik a magyar- horvát államhatár, amit az úszni vágyók — különösen Drávatamásinál — nem na­gyon vettek figyelembe. A barcsi határőrség felhívása és intézkedései kicsit gyérí- tették a fürdőzők számát, de a folyó csalogató közelségét nem tudták legyőzni. Szinte egyik napról a másikra egy harmadik szakaszon, a bar­csi drávaerdői rész lett a Dráván való fürdőzés köz­pontja. Hétköznap 800-1000, hétvégeken két­ezer vagy talán még több ember hűsítette magát a ha­tárfolyó vizében. Igazi barcsi „riviéra” volt kialakulóban. Az önkormányzat is fonto­lóra vette egy drávai strand létrehozását, s a barcsi Dráva-szakaszt bejárva a szakértői vélemények" alap­ján éppen ezt a partszakaszt szemelték ki a strand he­lyéül. A gond az, hogy az ál­lampolgárok megelőzték az önkormányzatot, megelőz­ték az alapvető egészség- ügyi és szociális létesítmé­nyek kiépítését, az életvéde­lem szempontjából szüksé­ges biztonsági intézkedése­ket. Pedig ilyen nagy tömeg esetében ezek nem elha­nyagolható szempontok. A kialakult helyzet elle­nére sem lehet az önkor­mányzatra ráfogni, hogy a drávai strand kérdésében lustálkodott volna. Barcs vá­ros képviselő-testülete már a március 19-i ülésén foglal­kozott az idegenforgalom növelése szempontjából a Dráva kínálta lehetőségek­kel. A Barcstól délnyugatra elterülő folyópart Karikó és Drávaerdő-puszta közötti te­rületét találták a szakértők a szabadidő eltöltésre, idegen- forgalmi célokra hasznosít- hatónak. A korábban határ­sávba tartozó terület ökoló­giailag sértetlen, ma nagy értéket képvisel, valószínű­leg beleesik majd a Dráva menti védett övezetbe, a lét­rehozandó drávai nemzeti parkba. A területfelhaszná­lási terv is ennek figyelembe vételével készült. A Dráva­erdő-puszta alatti homokos partszakaszon alakítanák ki a strandot. A strand bejárata az úthoz kapcsolódna, itt több magánkereskedelmi és szolgáltatópavilon kialakítá­sára van lehetőség, és itt lenne a strand öltözőépülete is. A létesítményhez tar­tozna az ártéren elhelyezett kemping is. A jelenlegi tsz-major helyén szeretné­nek kialakítani egy lovas­sportcentrumot, tőle délke­lete cross-kerékpár- és mi­nigolfpályát. Az ártér fölötti területen üdülőfalu kialakítá­sát tervezik. Mintegy száz üdülőtelek kialakítására nyí­lik majd lehetőség. A terve­zett vízisportbázis helyéül a mostani hajójavító látszik a legalkalmasabbnak. Mindezek a tervek figye­lemre méltóak. Remélhető­leg az önkormányát ele­gendő vállalkozót tud majd megnyerni. Az elképzelése­ket látva nem kevés pénzre lesz szükség. Gelencsér Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents