Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
1992. augusztus 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 11 ARANY ÉS EZÜST NŐI TORNÁBAN Heni a nagymamánál pihen Utoljára 1956-ban szerzett a magyar női tornasport olimpiai bajnoki aranyérmet. Szombaton este Ónodi Henrietta (ha holtversenyben is) valóra váltotta sokak titkos vágyát, a dobogó csúcsára léphetett, s ez a magyar tornasport (férfi és női) 12. olimpiai bajnoksága. Sikere értékét növeli, hogy ugrásban sohasem avattak magyar aranyérmest, másrészt a békéscsabai kiválóság most már nemcsak világ- és Eu- rópa-bajnoknő, de a legértékesebb medálnak is a tulajdonosa. Ónodi Henrietta A csapatversenyben és egyéni összetettben elkövetett hibái után hitt-e ebben a diadalban? — kérdezte Ónoditól az MTI munkatársa. — Tulajdonképpen magamban, valahol belül, mélyen a szombatra, és az ugrásra összpontosítottam. A megingások után össze tudtam magam szedni, s végül mindkét .ugrásommal elégedett lehettem. S főként az azokért kapott pontokkal! — Mire gondol általában a gyakorlat közben? — Előtte egy más közegbe kerülök, megszűnik a külvilág. Csak a talajfogás után érzem újra, hogy érdemes-e örülni, vagy éppen szomorkodni. — Többen mondták, „átvette" a csapatversenyekben rontó amerikai világbajnoknő, Zmeskal idegességét. — Ez nem igaz, sohasem figyelek másokat. A magam gyakorlataival vagyok elfoglalva. Külön erőt adott, hogy Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás, a két klasszis úszó is ott izgult a lelátón értem. „Egérke” gratulációja na- gyon-nagyon jólesett. — Megvolt az aranyérem. Mire gondolt a talajgyakorlat fináléja előtt? — Felszabadultságot éreztem, a dobogó tetején állva felötlött bennem, ezért érdemes volt ezerszámra gyakorolni az ugrásokat. Amikor viszont talajon Milosovici megkapta a tízes pontszámot, már éreztem, nekem, tökéletes gyakorlat kell az újabb aranyéremhez. Igenis, akartam a második bajnoki címet, dehát a pontozók másként látták. Az ezüstnek is roppantul örülök. — Hazatérte után jöhet a jól megérdemelt pihenés. — Több „ajánlat” is van e téren, de valószínűleg a „nagyihoz” megyek. Nagymamám Kondoroson él, szép, csöndes helyen. Ott kikapcsolódhatok. — A jövőről? — Pár hét múlva nekivágok újra. Olimpiai bajnok vagyok. Van bennem annyi ambíció, lendület, hogy folytassam. De hogy 1996-ig bírom-e, ez a jövő zenéje. — Harminchat esztendő után tett le aranyérmet a magyar női tornasport asztalára... — Nem is tudom elhinni. Még napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: a világ legjobbja lettem ugrásban. Cseppet sem zavar, hogy holtversenyben, mert az arany az arany! Azt nem lehet „elfelezni”. Maráczi Ernőné szövetségi kapitány értékelése szerint a nők túlteljesítették az előzetes tervet. A csapatban a hatodik helyet kívánták elérni (ez sikerült), s további egy dobogós helyezés volt az elképzelés. — Váltig dicsérem a csapatot — mondta Marácziné. — Példásan küzdöttek a lányok, átérezték, milyen feladatot kell megoldaniuk. Henikétől magamban vártam a címet, de féltettem is őt. Elvégre pontozásos sportágban azt is meg kell várni, hogy a pontozók a helyszínen milyen véleményt alakítanak ki magukban a tornászokról. Az ugrás szólítási sorrendje megnyugtatott. Az nagyon kedvező volt. Ráadásul az előtte szereplőket sem pontozták fel, azaz volt esély magas értékre. Csak meg kellett csinálni a két gyakorlatot. Megcsinálta, és ezzel igazolta a bírói kar előtt, hogy valóban bajnokesélyesként beszélhettek róla szombaton, a rajt előtt. — Mikor érezte véglegesen, hogy Ónodi nyerhet? — Amikor szombaton délben közölte: azt a tornad- resszt veszi fel, amelyet egy tatai iparművész tervezett a számára és eddig nem viselt itt, Barcelonában. Erre az aranyugrásra tartogatta. Azután láttam a melegítésnél, hogy az amerikai Zmeskal és a spanyol Rueda fájós lábbal készülődik. További három tornásznőnek nem volt megfelelő erősségű, tíz pontból „induló” második gyakorlata. Li- szenko volt az igazi ellenfél, legalábbis ezt hittem. Milosovici remekelt, gratulálok neki is. — Talajon képtelenség lett volna a tizes pont megszerzése, azaz újabb holtverseny „kierőszakolása ”? — Azt hiszem, a pontozók azon a szeren nem Henikét „táblázták be” előre, magukban aranyérmesnek. Bár igen jól szerepelt, de Cukaharája kicsit lapos ívűre sikeredett, így egy szót sem szólhatunk, a kapott pontértéke reális! — Gyakorlatilag új csapatot épített, amely sokkal erősebb az 1988-as szöulinál1 Együtt maradnak a lányok? — Természetesen, járjuk tovább a magunk útját. Hadd dicsérjem még meg külön is Molnár Andreát, akinek összetettbeli 15. helyezése bravúr a javából. CSÁK JÓZSEF IS EZÜSTÉRMES Szobrot Moravetznek! „A magyar cselgáncsban benne volt ez az eredmény” Csák József Csekély vigasz Hajtósnak Még mindig téma a Bla- ugrana-csarnokban Hajtós Bertalan péntek esti döntőjének eredménye a japán Koga ellen. — Én már túltettem magam azon, hogy Kogára mutatott a két oldalbíró, a lengyel és a tajvani — mondta Hajtós Bertalan, aki korlátlan jókedvvel vette tudomásul szombaton közel éjfélhez, hogy Csák József újabb ezüstérmet szerzett. — Putnik Bálint, az Európai Cselgáncs Unió (EJU) egyik sportigazgatója félrehívott, és elmesélte: azóta összehívtak egy bírói konferenciát, és „újrapontozták” a döntőmet. Kiviláglott, hogy — mivel nem volt értékelhető akciQ — az úgynevezett félpontokkal, indítási kísérletekkel én nyertem. Ezt be is jelentették, persze nem ilyen megfogalmazásban. A bírói testület vezetői rosszallásukat fejezték ki a két oldalbíró tevékenységét illetően. Magyarán: Hajtósé volt a győzelem, de nem az aranyérem. További, ezzel kapcsolatos hír szerint a közreműködő bíróknak ajánlották: az olimpia végéig „pihenjenek”. Nem tiltották el őket, de „várólistára” kerültek. Aligha kapnak már döntőt. Mindez persze csekély vigasz Hajtós Bertalan számára. A cselgáncsvilág hitetlen- kedve figyel. Olyan helytállásra, amilyennel Moravetz Ferenc szövetségi kapitány férficsapata előrukkolt, senki sem számított. — Ma is azt mondom: csípjenek meg, mert egyszerűen én sem tudom a helyére tenni azt, hogy Japánnal képesek voltunk felvenni a versenyt a férfi mezőnyben — mondta az 54 éves szakvezető. — A kiutazás előtt már egy aprócska bronzéremmel is kiegyeztem volna. Sarkadi János főtitkár kicsit tréfásan azt mondta: Moravetz szobrot érdemelne. Nehéz lesz megismételni a barcelonai fényes menetelést! — Ha szobrot nem is érdemiek, de azt talán elértük, hogy a judora most több pénzt fordítanak azok, akik erről döntenek. Emlékeztettem a csapatot arra: hányszor utaztunk „fapadoson” nemzetközi versenyekre, takarékoskodtunk, hogy annyi résztvevővel indulhassunk az olimpián, ahánnyal elterveztem. — Szakmailag mennyiben jártak más utat a felkészülés során? — Nem uniformizáltam a munkát. Nyitott voltam az egyesületi edzők felé. Ha ők úgy látták, hogy jobbnak vélnek ilyen vagy olyan megoldást, akkor hagytam magam meggyőzni. Feltéve, ha az helyes javaslat volt. És egy olyan ízig-vérig sportágért lelkesedő, azért mindent elkövető kollégával dolgozhatom, mint Sarkadi János. Az ő szerepét mindenképpen ki kell emelni! Az én „szobrom” az ő szilárd talapzatán nyugszik. — A jövőben is együtt ma- rad-e a férficsapat, hiszen akad köztük egy-két idősebb versenyző? — Úgy hiszem, hogy a nemzetközi mezőnytől tegnap búcsúzott Wágner József kivételével mindenki folytatja. De ha mégsem tartanak ki Atlantáig, vannak olyan fiatalok, akik Kovács Antalhoz hasonló tehetségek. A tavalyi junior világversenyeken is szereztünk öt érmet. Neveket most még hadd ne említsek, de higgye el, biztos a hátországunk. Csak pénzügyi értelemben véve is álljuk a versenyfutást... — Mivel tudta motiválni a versenyzőket? — Sikerorientált sportemberek, akiknek persze a jól megszolgált anyagi elismerés sem jön rosszul. — A nők szereplése viszont csalódás... — A gyengébbik nem képviselői csak négy éve kezdték el az igazán rendszeres munkát. Egyértelművé vált: ha együtt készülnek a férfiakkal, javulnak az eredményeik. Hazatértünk után javasolni fogom, hogy már utánpótláskorban együtt versenyeztessék a kisfiúkat és a kislányokat. — Kívülrőj úgy tűnt — persze Gránitz Éva kivételével —, hogy a kemény, harcos akarat hiányzott a lányokból. — Akartak ők, de tíz év elmaradását — körülbelül eny- nyivel előbb kezdtek másutt szisztematikusan foglalkozni a női cselgánccsal — nem lehet egy-két év alatt behozni. — Kovács Antal győzelme után tett egy kijelentést, amely szerint nem vállalja tovább a kapitányi munkát. Állja a szavát? — A családomat elvétve láttam ebben az évben, a feleségem ráadásul szívpanaszokkal küszködik. Első dolgom az lesz, hogy egy igazán jó kardiológussal kivizsgáltatjuk otthon. Tény, ezt az erőltetett menetet nehéz bírni. Sarkaddal már nagyon sokat beszélgettünk a jövőmről. Lehet, hogy hagyom magam meggyőzni, és csinálom tovább. Elvégre kivételesen szép olimpia után vagyunk, egészen hihetetlen eredményekkel. Csak attól félek, hogy most odahaza ne induljon be egy olyan versengés, hogy jelentkeznek emberek, akik utólag részt kívánnak maguknak a sikerből. Ha Barcelona példás összefogáshoz vezet, az nem lesz baj. Most már örülök, hogy tavaly igent mondtam Kroner Ferencnek, edzőbizottságunk vezetőjének, amikor újra felkértek a kapitányi munkakör betöltésére. A magyar cselgáncsban „benne volt” ez az eredmény. Maradjunk szerények, a következő évekre tervezzünk visszafogottan. Ne emelkedjünk a mennyekbe, maradjunk meg a földön. Az a biztos... — fejezte be nyilatkozatát Moravetz Ferenc szövetségi kapitány. Ötkarikás hírmozaik Fénylő érmek... Pedig nem is arany, ami arany. Mind az első, mind a második helyezetteknek készült, hatvan mi- liméter átmérőjű érmek 925/1000-es finomságú, ster- lingezűst alapanyaguak, hajdanán ilyen ötvözetből verték a Brit Birodalom pénzeit. A bajnokok aranya a nemesfém hat grammjának felhaszná- lássával nyeri el sárga csillogását. A bronzéremnél semmi rendhagyó, bronzból állítják elő. A spanyol aranyérmeseknek ehhez hatmillió négyszázezer, a németeknek mindössze 750 ezer forintnak megfelelő pénzjutalom jár. Az amerikai és brit bajnokok nem kapnak ilyen kiegészítést, de az aranyérem annyira felviszi értéküket a szponzorok szemében, hogy nem járnak rosszul... 999 Új Schwarzenegger? Az egyesített csapat élmezőnyének díjazásáról sem szól a fáma, azt sem tudni rubelben, kuponban, netán dollárban kapnak-e bizonyos összeget. Alekszander Karelin, a 198 centiméter magas, 130 kilogrammos novoszibirszki birkózó elpanaszolta sajtóértekezletén, hogy „szeretnék divatosan öltözködni, de ez nálunk nem megy.” A jóvágású és rendkívül jóalakú sportoló nem cáfolta, hogy megkeresték Hollywoodból és Schwarzenegger szerepeihez hasonlókban szeretnék foglalkoztatni. Az átlag olimpikon. Szöulban 9581 sportoló versenyzett az érmekért, Barcelonában 10 ezer 632. A legnépszerűbb ágak: atlétika 1935, evezés 697, úszás 668. Az átlag olimpikon, ha a 7600 férfi közül való: 25 esztendős, 175 centiméter magas és 77 kilogramm súlyú. A 3032 női résztvevő esetében a meghatározó átlagszámok: 23 év, 165 centiméter, 61 kilogram.. 999 Szépség olimpia. Modern sportolók modern olimpiája Barcelona, ahol sok minden természetes, ami korábban is az volt, csak akkor a nyilvánosság kizárásával. Hiszen hol élne az erotika, a szerelem, ha nem ott, ahol éppen a világ legegészségesebb, legjobb erőben lévő fiataljai gyűltek össze? Az olimpiai falu strandján természetessé vált, hogy a lányok melltartó nélkül napoznak. Sőt topless röplabda mérkőzést is rendeztek a vitorlázó és gyephokista lányok maguk és a többi olimpikon szórakoztatására. A hölgyek boldogan hallgatták a férfinem „megbízásából” róluk nyilatkozó Josef Hlacky röp- labdást: „Sehol sincsenek olyan szép lányok mint itt".
