Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

1992. augusztus 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 11 ARANY ÉS EZÜST NŐI TORNÁBAN Heni a nagymamánál pihen Utoljára 1956-ban szerzett a magyar női tornasport olim­piai bajnoki aranyérmet. Szombaton este Ónodi Henrietta (ha holtversenyben is) valóra váltotta sokak titkos vágyát, a dobogó csúcsára léphetett, s ez a magyar tornasport (férfi és női) 12. olimpiai bajnoksága. Sikere értékét növeli, hogy ugrásban sohasem avattak magyar aranyérmest, másrészt a békéscsabai kiválóság most már nemcsak világ- és Eu- rópa-bajnoknő, de a legértékesebb medálnak is a tulajdo­nosa. Ónodi Henrietta A csapatversenyben és egyéni összetettben elkövetett hibái után hitt-e ebben a dia­dalban? — kérdezte Ónoditól az MTI munkatársa. — Tulajdonképpen ma­gamban, valahol belül, mélyen a szombatra, és az ugrásra összpontosítottam. A megin­gások után össze tudtam ma­gam szedni, s végül mindkét .ugrásommal elégedett lehet­tem. S főként az azokért ka­pott pontokkal! — Mire gondol általában a gyakorlat közben? — Előtte egy más közegbe kerülök, megszűnik a külvilág. Csak a talajfogás után érzem újra, hogy érdemes-e örülni, vagy éppen szomorkodni. — Többen mondták, „át­vette" a csapatversenyekben rontó amerikai világbajnoknő, Zmeskal idegességét. — Ez nem igaz, sohasem figyelek másokat. A magam gyakorlataival vagyok elfog­lalva. Külön erőt adott, hogy Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás, a két klasszis úszó is ott izgult a lelátón értem. „Egérke” gratulációja na- gyon-nagyon jólesett. — Megvolt az aranyérem. Mire gondolt a talajgyakorlat fináléja előtt? — Felszabadultságot érez­tem, a dobogó tetején állva felötlött bennem, ezért érde­mes volt ezerszámra gyako­rolni az ugrásokat. Amikor vi­szont talajon Milosovici meg­kapta a tízes pontszámot, már éreztem, nekem, tökéletes gyakorlat kell az újabb aranyé­remhez. Igenis, akartam a második bajnoki címet, dehát a pontozók másként látták. Az ezüstnek is roppantul örülök. — Hazatérte után jöhet a jól megérdemelt pihenés. — Több „ajánlat” is van e té­ren, de valószínűleg a „nagyi­hoz” megyek. Nagymamám Kondoroson él, szép, csöndes helyen. Ott kikapcsolódhatok. — A jövőről? — Pár hét múlva nekivágok újra. Olimpiai bajnok vagyok. Van bennem annyi ambíció, lendület, hogy folytassam. De hogy 1996-ig bírom-e, ez a jövő zenéje. — Harminchat esztendő után tett le aranyérmet a ma­gyar női tornasport asztalára... — Nem is tudom elhinni. Még napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: a világ legjobbja let­tem ugrásban. Cseppet sem zavar, hogy holtversenyben, mert az arany az arany! Azt nem lehet „elfelezni”. Maráczi Ernőné szövetségi kapitány értékelése szerint a nők túlteljesítették az előzetes tervet. A csapatban a hatodik helyet kívánták elérni (ez sike­rült), s további egy dobogós helyezés volt az elképzelés. — Váltig dicsérem a csapa­tot — mondta Marácziné. — Példásan küzdöttek a lányok, átérezték, milyen feladatot kell megoldaniuk. Henikétől ma­gamban vártam a címet, de féltettem is őt. Elvégre ponto­zásos sportágban azt is meg kell várni, hogy a pontozók a helyszínen milyen véleményt alakítanak ki magukban a tor­nászokról. Az ugrás szólítási sorrendje megnyugtatott. Az nagyon kedvező volt. Ráadá­sul az előtte szereplőket sem pontozták fel, azaz volt esély magas értékre. Csak meg kel­lett csinálni a két gyakorlatot. Megcsinálta, és ezzel igazolta a bírói kar előtt, hogy valóban bajnokesélyesként beszélhet­tek róla szombaton, a rajt előtt. — Mikor érezte véglegesen, hogy Ónodi nyerhet? — Amikor szombaton dél­ben közölte: azt a tornad- resszt veszi fel, amelyet egy tatai iparművész tervezett a számára és eddig nem viselt itt, Barcelonában. Erre az aranyugrásra tartogatta. Az­után láttam a melegítésnél, hogy az amerikai Zmeskal és a spanyol Rueda fájós lábbal készülődik. További három tornásznőnek nem volt megfe­lelő erősségű, tíz pontból „in­duló” második gyakorlata. Li- szenko volt az igazi ellenfél, legalábbis ezt hittem. Miloso­vici remekelt, gratulálok neki is. — Talajon képtelenség lett volna a tizes pont megszer­zése, azaz újabb holtverseny „kierőszakolása ”? — Azt hiszem, a pontozók azon a szeren nem Henikét „táblázták be” előre, maguk­ban aranyérmesnek. Bár igen jól szerepelt, de Cukaharája kicsit lapos ívűre sikeredett, így egy szót sem szólhatunk, a kapott pontértéke reális! — Gyakorlatilag új csapatot épített, amely sokkal erősebb az 1988-as szöulinál1 Együtt maradnak a lányok? — Természetesen, járjuk tovább a magunk útját. Hadd dicsérjem még meg külön is Molnár Andreát, akinek össze­tettbeli 15. helyezése bravúr a javából. CSÁK JÓZSEF IS EZÜSTÉRMES Szobrot Moravetznek! „A magyar cselgáncsban benne volt ez az eredmény” Csák József Csekély vigasz Hajtósnak Még mindig téma a Bla- ugrana-csarnokban Hajtós Bertalan péntek esti döntő­jének eredménye a japán Koga ellen. — Én már túltettem ma­gam azon, hogy Kogára mutatott a két oldalbíró, a lengyel és a tajvani — mondta Hajtós Bertalan, aki korlátlan jókedvvel vette tudomásul szombaton kö­zel éjfélhez, hogy Csák Jó­zsef újabb ezüstérmet szerzett. — Putnik Bálint, az Európai Cselgáncs Unió (EJU) egyik sportigazga­tója félrehívott, és elme­sélte: azóta összehívtak egy bírói konferenciát, és „újrapontozták” a döntő­met. Kiviláglott, hogy — mivel nem volt értékelhető akciQ — az úgynevezett félpontokkal, indítási kísér­letekkel én nyertem. Ezt be is jelentették, persze nem ilyen megfogalmazásban. A bírói testület vezetői rosszallásukat fejezték ki a két oldalbíró tevékenységét illetően. Magyarán: Hajtósé volt a győzelem, de nem az ara­nyérem. További, ezzel kapcsolatos hír szerint a közreműködő bíróknak ajánlották: az olimpia vé­géig „pihenjenek”. Nem til­tották el őket, de „várólis­tára” kerültek. Aligha kap­nak már döntőt. Mindez persze csekély vigasz Haj­tós Bertalan számára. A cselgáncsvilág hitetlen- kedve figyel. Olyan helytál­lásra, amilyennel Moravetz Ferenc szövetségi kapitány férficsapata előrukkolt, senki sem számított. — Ma is azt mondom: csíp­jenek meg, mert egyszerűen én sem tudom a helyére tenni azt, hogy Japánnal képesek voltunk felvenni a versenyt a férfi mezőnyben — mondta az 54 éves szakvezető. — A ki­utazás előtt már egy aprócska bronzéremmel is kiegyeztem volna. Sarkadi János főtitkár kicsit tréfásan azt mondta: Moravetz szobrot érdemelne. Nehéz lesz megismételni a barcelo­nai fényes menetelést! — Ha szobrot nem is érd­emiek, de azt talán elértük, hogy a judora most több pénzt fordítanak azok, akik erről döntenek. Emlékeztettem a csapatot arra: hányszor utaz­tunk „fapadoson” nemzetközi versenyekre, takarékoskod­tunk, hogy annyi résztvevővel indulhassunk az olimpián, ahánnyal elterveztem. — Szakmailag mennyiben jártak más utat a felkészülés során? — Nem uniformizáltam a munkát. Nyitott voltam az egyesületi edzők felé. Ha ők úgy látták, hogy jobbnak vél­nek ilyen vagy olyan megol­dást, akkor hagytam magam meggyőzni. Feltéve, ha az he­lyes javaslat volt. És egy olyan ízig-vérig sportágért lelke­sedő, azért mindent elkövető kollégával dolgozhatom, mint Sarkadi János. Az ő szerepét mindenképpen ki kell emelni! Az én „szobrom” az ő szilárd talapzatán nyugszik. — A jövőben is együtt ma- rad-e a férficsapat, hiszen akad köztük egy-két idősebb versenyző? — Úgy hiszem, hogy a nemzetközi mezőnytől tegnap búcsúzott Wágner József kivé­telével mindenki folytatja. De ha mégsem tartanak ki Atlan­táig, vannak olyan fiatalok, akik Kovács Antalhoz hasonló tehetségek. A tavalyi junior vi­lágversenyeken is szereztünk öt érmet. Neveket most még hadd ne említsek, de higgye el, biztos a hátországunk. Csak pénzügyi értelemben véve is álljuk a versenyfutást... — Mivel tudta motiválni a versenyzőket? — Sikerorientált sportembe­rek, akiknek persze a jól meg­szolgált anyagi elismerés sem jön rosszul. — A nők szereplése viszont csalódás... — A gyengébbik nem kép­viselői csak négy éve kezdték el az igazán rendszeres mun­kát. Egyértelművé vált: ha együtt készülnek a férfiakkal, javulnak az eredményeik. Ha­zatértünk után javasolni fo­gom, hogy már utánpótláskor­ban együtt versenyeztessék a kisfiúkat és a kislányokat. — Kívülrőj úgy tűnt — per­sze Gránitz Éva kivételével —, hogy a kemény, harcos akarat hiányzott a lányokból. — Akartak ők, de tíz év el­maradását — körülbelül eny- nyivel előbb kezdtek másutt szisztematikusan foglalkozni a női cselgánccsal — nem lehet egy-két év alatt behozni. — Kovács Antal győzelme után tett egy kijelentést, amely szerint nem vállalja tovább a kapitányi munkát. Állja a sza­vát? — A családomat elvétve lát­tam ebben az évben, a fele­ségem ráadásul szívpana­szokkal küszködik. Első dol­gom az lesz, hogy egy igazán jó kardiológussal kivizsgáltat­juk otthon. Tény, ezt az erőlte­tett menetet nehéz bírni. Sar­kaddal már nagyon sokat be­szélgettünk a jövőmről. Lehet, hogy hagyom magam meg­győzni, és csinálom tovább. Elvégre kivételesen szép olimpia után vagyunk, egé­szen hihetetlen eredmények­kel. Csak attól félek, hogy most odahaza ne induljon be egy olyan versengés, hogy je­lentkeznek emberek, akik utó­lag részt kívánnak maguknak a sikerből. Ha Barcelona pél­dás összefogáshoz vezet, az nem lesz baj. Most már örülök, hogy tavaly igent mondtam Kroner Ferencnek, edzőbi­zottságunk vezetőjének, ami­kor újra felkértek a kapitányi munkakör betöltésére. A ma­gyar cselgáncsban „benne volt” ez az eredmény. Marad­junk szerények, a következő évekre tervezzünk visszafo­gottan. Ne emelkedjünk a mennyekbe, maradjunk meg a földön. Az a biztos... — fejezte be nyilatkozatát Moravetz Fe­renc szövetségi kapitány. Ötkarikás hírmozaik Fénylő érmek... Pedig nem is arany, ami arany. Mind az első, mind a második helye­zetteknek készült, hatvan mi- liméter átmérőjű érmek 925/1000-es finomságú, ster- lingezűst alapanyaguak, haj­danán ilyen ötvözetből verték a Brit Birodalom pénzeit. A bajnokok aranya a nemesfém hat grammjának felhaszná- lássával nyeri el sárga csillo­gását. A bronzéremnél semmi rendhagyó, bronzból állítják elő. A spanyol aranyérmesek­nek ehhez hatmillió négyszá­zezer, a németeknek mind­össze 750 ezer forintnak meg­felelő pénzjutalom jár. Az amerikai és brit bajnokok nem kapnak ilyen kiegészítést, de az aranyérem annyira felviszi értéküket a szponzorok sze­mében, hogy nem járnak rosszul... 999 Új Schwarzenegger? Az egyesített csapat élmezőnyé­nek díjazásáról sem szól a fáma, azt sem tudni rubelben, kuponban, netán dollárban kapnak-e bizonyos összeget. Alekszander Karelin, a 198 centiméter magas, 130 kilo­grammos novoszibirszki bir­kózó elpanaszolta sajtóérte­kezletén, hogy „szeretnék di­vatosan öltözködni, de ez ná­lunk nem megy.” A jóvágású és rendkívül jóalakú sportoló nem cáfolta, hogy megkeres­ték Hollywoodból és Schwar­zenegger szerepeihez hason­lókban szeretnék foglalkoz­tatni. Az átlag olimpikon. Szöul­ban 9581 sportoló versenyzett az érmekért, Barcelonában 10 ezer 632. A legnépszerűbb ágak: atlétika 1935, evezés 697, úszás 668. Az átlag olim­pikon, ha a 7600 férfi közül való: 25 esztendős, 175 cen­timéter magas és 77 kilo­gramm súlyú. A 3032 női résztvevő esetében a megha­tározó átlagszámok: 23 év, 165 centiméter, 61 kilogram.. 999 Szépség olimpia. Modern sportolók modern olimpiája Barcelona, ahol sok minden természetes, ami korábban is az volt, csak akkor a nyilvá­nosság kizárásával. Hiszen hol élne az erotika, a szere­lem, ha nem ott, ahol éppen a világ legegészségesebb, leg­jobb erőben lévő fiataljai gyűl­tek össze? Az olimpiai falu strandján természetessé vált, hogy a lányok melltartó nélkül napoznak. Sőt topless röp­labda mérkőzést is rendeztek a vitorlázó és gyephokista lá­nyok maguk és a többi olimpi­kon szórakoztatására. A höl­gyek boldogan hallgatták a férfinem „megbízásából” róluk nyilatkozó Josef Hlacky röp- labdást: „Sehol sincsenek olyan szép lányok mint itt".

Next

/
Thumbnails
Contents