Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — SZENT ISTVÁN EMLEKEZETE 1992. augusztus 19., szerda A bambergi lovas A lovasszobor a bambergi dómban országok fejedelmeivel, s erre az ünnepre elküldött 12 előkelő magyart. E követséggel kezdődött a magyarok beilleszkedése a nyugati társadalmi rendszerbe. Ezt követően hajtotta fejét keresztvíz alá 500 vezető magyarral együtt Géza fejedelem. Géza fejedelem azonban mindezzel még nem látta tökéletesen biztosítottnak nemzete fennmaradását. Kapcsolatokat keresett és teremtett a szomszédos Bajorország uralkodójával, II. (Civakodó) Henrik bajor herceggel, hogy a kor szokása szerint házasági kapcsolattal is megszilárdítsa a magyarság helyzetét a keresztény Európával. 996-ban megjelentek Re- gensburgban Géza fejedelem követei, s az előző évben a bajor trónra került ifjú IV. (Szent) Henriktől megkérték nővére, Gizella hercegnő kezét Géza fia Vajk — aki ke- resztségben az István nevet kapta — számára. IV. Henrik örömmel vette Géza ajánlatát. S Gizella férjhez ment Istvánhoz, aki Géza halála után fejedelme, majd első királya lett a magyarságnak. Ez a házaság volt talán a legnagyobb politikai sikere a magyarok erős kezű „békefejedelmének”. Ennyit tudunk az egykorú forrásokból. Sokkal beszédesebbek azonban a hagyományok. A bambergiek azt tartvas”-ként ismeri a művészet- történet. Hogy valójában kit ábrázol, vitatható. A bambergi hagyomány azonban rendíthetetlenül Szent István magyar királyt látja benne. Szent István király tiszteletét ez a város évszázadokig ébren tartotta, s augusztus 20-át itt akárcsak Magyarországon — hivatalos ünnepnek tekintették a középkor végéig. A hagyomány szerint az esküvőt bajor földön, Scheyern- ben, a bajor uralkodóház ősi fészkében tartották. Az ottani hercegi sírkápolnában az időközben elpusztult XIV. századi freskók nyomán festett táblaképek egyikén Istvánt és Gizellát láthatjuk Adalbert püspökkel és kísérőjükkel lóháton. Egy másik festmény az eljegyzést örökíti meg. Középen, trónszéken ül II. Henrik, aki egymásba illeszti a jegyesek kezét. Az esküvői szertartást a Királykápolnában tartották. Bár az eredeti, román stílusú kápolna már nincs meg, a helyére épített gótikus kápolna megtartotta régi, Királykápolna elnevezését. Oltárának egyik oldalán IV. Szent Henrik, a másik oldalán pedig Szent István szobra áll, amelyen az alábbi felirat olvasható; „Szent István, Magyar- ország királya itt vette feleségül Gizellát, Szent Henrik császár nővérét.” Dr. Csonkaréti Károly Ki vagy te ezeréves Szent István — a legendák tükrében A kalocsai székesegyházból származó XII. század végi királyfej minden valószínűség szerint István királyt ábrázolja .....ámbár még gyermekéveinek virágjában állt, nem a száján volt a szíve, hanem a szívében volt a szája.” „... mérgét a bölcs végül is lecsillapítja.” Ilyen és ehhez hasonló eseteket sorolhatnánk fel, Szent István akár kisebbik, akár nagyobbik legendájából. Biblikus eredetű szavak ezek, megfontoltsággal és igazságérzettel. „Szellemének frissességét élete végéig megőrizte. Alig nyílt ajka nevetésre, mivel az írásra gondolt: akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, örömnek is lehet szomorúság a vége.” I dőrendi sorrendben, próbáljuk végigkövetni Szent István születésétől a haláláig tartó útját. Pontosabban: születése előttől a hallhatatlanságig tartó „égi küldetését”. Géza fejedelemnek egy jel különös látomása volt, az úr gyönyörű külsejű ifjat állított elébe. „Tőled származik a születendő fiú ... az isteni gondviselésnek megfelelően rád bízza. Ő az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalósággal fogja felcserélni.” Géza ekkor meg- keresztelkedett, és Magyar- országra is elkezdett „fény terjengeni”. Aztán megszületett a fiú. „Nőtt a gyermek gyámo- lítva a királyi nevelésben, átlábalta a kisdedéveket...” „Már gyermekkorában átitatta a grammatika tudománya. „Sokkal többet nem tudunk róla. (A grammatica a latin ábécé — az írás és olvasás — elsajátítását jelentette.) Személyes ügy, de élt az udvarban egy főrangú személy, akit István Tatának hívott, és nagyon megkedvelt. Radla cseh pap volt bizonyára a szerény és jóságos szerzetes: Sebestyén, aki az ezredfordulóra a magyar udvarban élt, és István „csodálatos módon megszerette”. István édesapja halálakor — miután a trónutódlást már eldöntötték — kitört a Koppány-lázadás. Vér fröccsent, bizony, Istvánra is a felkelés megtorlásakor. „Az ország táján az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették. Hallották a föld lakói a ítéletet, mellyel a király intézkedett, és megrettentek.” Tudjuk, István 1001. január 1-jén megkoronáztatott. Gizellával kötött házasságot, s a sok megszületett, de korán elhunytfivér közül egyedül Imre herceg nevelkedett föl. Elmondani is rengeteg ideig tartana, milyen vehemenciával kezdett az új országépítéshez! A tíz püspökség megszervezése az esztergomi érsekséggel; a parancs, hogy tíz falu egy templomot építsen; a papi tized bevezetésének ellenőrzése; az udvar és az udvari szervezet; a királyi vármegye kialakítása; kincstár és pénzverés; a jogi írásbeliség, az oklevéladás, törvénykezés; a lengyel, besenyő és bolgár háborúk — mind-mind az életének csak kicsiny mozaiklapjai. Imre herceghez írta az Intelmeket, aki — mint jól tudjuk — fiatalon meghalt........ ő rizze a katolikus hitet, erősítse az egyházi rendet..., kedvelje a főembereket s vitézeket, hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosán fogadja, még inkább gyámolítsa, a tanács nélkül semmit se tegyen, az elődök példája mindig szem előtt legyen, sűrűn teljesítse az imádkozás kötelmét, s a kegyesség, irgalmasság meg a többi erények ékesítsék." István 1031-ben megvakítatta Vazult. „Kegyetlen” — mondhatnánk — ugyanakkor béketűrő, másokhoz figyelmes. „Miért hágtátok át a törvényeket? Miért nem ismertek irgalmat, és ártatlan embereket mért büntettek? Mert nem azokat kell büntetni, akik a törvényt hallgatják, hanem akik áthágják.” Idősebb korára mély gyászban élő irgalmas — „szent”. „Hiszen hányszor fülébe jutott, hogy beteg valaki, egy darab kenyeret, egy kis gyümölcsöt vagy fűszeres füvet küldött orvosságul számára.” „Alamizsnálkodás- sal és imádkozással töltve idejét, gyakran borult a szentegyház padlójára, s köny- nyeit hullatva bízta Isten akaratára tervének teljesedését.” Részvéttel, együttérzően, meglehetősen szelíden láttatja őt a nagyobbik legenda. „Megújította a dicsőséges szent szűz Máriáról elnevezett templomot Fehérvárban” — jegyzi meg a Kis Legenda. A Nagy Legenda ünnepélyesen kinyilatkoztatja: „Fogalom s a felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte.” Milyen volt külsőre Szent István király? Szerintünk közepes magasságú, vékony alkat volt. Tény az, hogy meglepetésre sem az egykorú források, sem a XI. század végi visszaemlékezések nem beszélnek róla. Fennmaradt viszont — bármilyen elmosódottan is — Gizella koronázási palástján a képe, amire feltételezésünket is támaszthatjuk. Bizonyosra vehető, hogy egy XII. századi szobortöredéken, a kalocsai ásatásoknál előkerült vörösmárvány királyfőn is felismerhetők a paláston megfigyelt jellegzetességek. Kisugárzik, átfénylik viszont az egymásra rétegződő tíz évszázad mélységeiből is, hogy ki-ki magában hordja pontos arcmást, amelynek két legfontosabb vonása: a kereszténység felvétele és az államalapítás. Rózsa Endre Remekmű a székesegyház kincstárában Omátus a pécsi püspöknek Első királyunk, Szent István halálának 900. évfordulójára 1938-ban az eucharisztikus kongresszussal emlékeztek, melyen Pacelli bíboros, a későbbi pápa is részt vett. Ekkor készült Virág Ferenc pécsi püspök megrendelésére a modern magyar textilművészet páratlan remeke, a 28 darabból álló Szent István orná- tus. Csak kiemelkedő ünnepeken viseli a pécsi püspök, és a szerpapok. Az ornátus hazai selyemszálból, különleges, e célra konstruált szövőszéken készült. így a nagyméretű palástok egy darabból vannak. A miseruhakészlet figurális díszét, dr. Somogyi Antal győri teológiai tanár, tervezte. Útmutatásai alapján a magyar textilművészet ma is élő, klasszikus mestere a Magyar Köztársaság érdemrendjével kitüntetett P. Szabó Éva aranykoszorús takácsmester készített tervet, hónapokig tartó kutatómunka alapján. A Bécsben tanult fiatal művész ekkor már aranyérmek sorát hozta haza a külföldi kiállításokról, 1937-ben például a párizsi világkiállítás arany- és ezüstérmével gazdagodott. A pécsi megrendelést ma is élete fő művének tartja. A kivitelezésben nem vesztette el szem elől, hogy a mű a pécsi bazilika számára készül, ezért az öltözetek színe aranysárga és fehér selyembrokát. Mintája a románkori épülethez igazodik. Nagyméretű körökbe komponált, kiterjesztett szárnyú angyalpárok a Sanctust ének-j lik. A körök közötti mezőket kacskaringós levélornamentika tölti ki. Az öltözetek szélén visszafogott színességgel a Szent Korona zománcképeinek szentjeit' ábrázolta. A páratlan remeket a Szoci-j ális Misszióstársulat Liturgia paramentumkészítő műhelyének nővérei szabták és varrták meg az előírások szerint. A pécsi püspöki kincstár felbecsülhetetlen értékű gyűjteményében őrzik. P. Berestyánszky Ilona P. Szabó Éva miseruhái. A Szent István ornátus részlete a korona zománcképeinek szövött másolataival Árpád fejedelem óta Géza volt az első, akit Magyarország egyedüli urának ismertek el a törzsek, nemzetségek fejei. Ő állította helyre a fejedelmi méltóság tekintélyét, s a központi hatalom megerősítésével, keresztény hittérítők befogadásával megvetette az ezeréves állam alapját. Békepolitikájának legékesebb bizonyságát adta 973-ban, amikor I. Ottó német-római császár a húsvéti ünnepeket ülte Quedlinburgban a környező ják, hogy az ifjú magyar fejedelem Bambergbe személyesen ment leánynézőbe. Vajk herceg akkor még pogány volt, és egyenesen belovagolt a dómba. Az oltár előtt azonban lova térdre ereszkedett, mire a magyar fejedelemfi keresztény hitre tért, s így megkaphatta Gizella hercegkisasszony kezét. Ez a legenda inspirálta a szobrászt; 1237 körül faragta ki azt a lovas- szobrort, amely ma is a dómban látható és „bambergi lo-
