Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 1992. augusztus 10., hétfő Olimpikonok nyilatkoznak a Somogyi Hírlapnak „Legnagyobb élményem, hogy itt lehettem” SZALAY ANDREA: TOVÁBB KELL JAVÍTANOM GYAKORLATAIM KIVITELÉT Az eredmény ismert. Szalay Endrea, aki másodmagával képviselte a hazai RSG sportot az olimpián, a negyvenkét fős mezőnyben a 28-ik helyen végzett. Molnár Anna, a vá­logatott edzője vele kapcsolatban elmondta, hogy kár, ami­ért Andrea az utolsóként bemutatott buzogánygyakorlatá­nál már fáradt volt. Ha előadásmódján képes lesz javítani és a labda mellett a többi szerrel is növeli majd az anyag­erősségét, jobb helyezésre számíthat. De miként látja mindezt maga az érdekelt? — Egy első olimpiás miben látja a különbséget egy „hét­köznapi” verseny és az olim­pia között? — Egy olimpiának a hangu­lata semmi mással össze nem hasonlítható. Varázslatos hangulata az első pillanattól kezdve magával ragadja az embert. Hiába azonosak az el­lenfelek, a felelősség mégis nyomasztóbb. — Hogy értékeli a saját sze­replését, röviden elemezze egyes gyakorlatait. — Úgy érzem, hogy kariká­val és labdával sikerült tudá­somnak megfelelően szere­pelni. Kötéllel már kisebb hibát vétettem, a buzogánygyakor­latomat viszont eléggé elron­tottam. — A nemzetközi mezőny erősségének ismeretében egy magyar versenyző számára jelenleg milyen helyezés je­lentheti a maximumot? — Fogas kérdés. Ha min­den összejön, talán az első tíz közé kerülés. — Mindezek után — figye­lembe véve, hogy első olim­piás volt — elégedett-e vagy sem a saját szereplésével? — Természetesen nem és elsősorban nem a helyezé­sem miatt, hanem azért, mert a gyakorlataimban hibákat vé­tettem. Talán a labdára kap­hattam volna valamivel maga­sabb pontszámot. Bizonyára az is segített volna, ha az edzőm velem van, bár Molnár Anna vezetőedzőre igazán egy rossz szót sem mondha­tok, ő igyekezett mindenben segíteni. —Milyen hatással volt önre az egész olimpia, mekkora erőt adhat a további munká­hoz? — Csodálatos volt a legjobb magyar sportolókkal együtt lenni. Igaz, mi később érkez­tünk, de hamar befogadtak minket a nagy családba. Örü­lök, hogy számos új barátot szereztem, sajnálom viszont, hogy az egyébként jól ismert ellenfeleinkkel csak a verse­nyeken találkozhattunk. Sokat tapasztaltam így is. Tudom mit Szalay Andrea kell tennem a még jobb sze­replés érdekében. — Például? — Például javítanom kell a gyakorlatok kivitelét, bátrabb előadásmódra van szüksé­gem és sokat kell erősítenem, hogy a spárgaugrásaim javul­janak. —A legszebb barcelonai élménye? — Én a megnyitón nem le­hettem még itt, de képernyőn keresztül is lenyűgöző volt. Úgy érzem, hogy majd a záró­ünnepély lesz számomra a legmaradandóbb, no meg egyáltalán az, hogy itt lehet­tem. És még valami: életem­ben először megfürödhettem a tengerben. — Álmai, vágyai? — Reális vágyam, hogy vi­lágbajnokságon a tizenöt közé, az EB-n pedig a legjobb tízbe kerüljek, no és legalább egy szerrel a fináléba jussak. — Mit gondol ott lehet Atlan­tában is? Vállalja a vele járó munkát? — Szeretnék ott lenni és természetesen ezért mindent vállalok. Zala Gyurival sokat beszélgettem: Ő most a pél­daképem, hiszen abban az erős nemzetközi mezőnyben, szinte ismeretlenül szerzett bronzérmet. Példája mutatja, hogy a kitartó munka meg­tenni a gyümölcsét. Dr. Gyenesei István Labdarúgás Pomucz Tamás vitorlásiskolát indít Q99 Ötkarikás hírmozaik Ha az 1994-es lillehameri téli olimpián nem is, az 1996-os atlantai játékokon mindenképpen bevezetik a vérdopping-vizsgálatot — je­lentette be szombati sajtótá­jékoztatóján Alexandre de Merode herceg, a NOB orvosi bizottságának elnöke. A módszer lényege az, hogy a sportolóktól a felké­szülési időszakban levett vért közvetlenül a verseny előtt visszaadják, így a megnövekedett vörösvér- sejtszám következtében több oxigén jut el az iz­mokba. Az ily módon szer­zett előnyök leleplezésére a sportolók fülcimpájából, il­letve újjából vért vesznek, majd megvizsgálják, ugyanis az újonnan visszakapott sej­tek különböznek a többitől. A vizsgálati módszer töké­letesítéséhez szükséges ku­tatások pár hónap alatt befe- jezhetők, Merode herceg vi­szont úgy vélekedett, hogy a valódi ellenőrzést csak az at­lantai játékokon vezethetik be. „TELJES CSŐD A SZEREPLÉSEM ” — A SPORTÁG ELŐRELÉPETT A Pomucz Tamás-Somogyi Tamás kettős (középen edzőjük, Horvath László) Fotó: Király J. Béla Spanyolország az olimpiai bajnok A szombat esti, a barcelo­nai Nou Camp stadionban sorra került labdarúgódöntő előtt érdemes emlékeztetni arra, hogy Európa megőrizte egyeduralmát a kerek labda ötkarikás versenyeinek tör­ténetében. Az eddigi 17 olimpián ugyanis jobbára az öreg kontinens futballistái vitték a prímet: mindössze 1924-ben és 1928-ban nyert dél-amerikai gárda, mégpe­dig mindkétszer Uruguay. A második félidőben igazi ’’profi futballt” láthatott a nagyszámú nézősereg. A lengyelek dicséretet érde­melnek parádés ellenakciói­kért, ám el kell ismerni, hogy a spanyol legénység volt a frissebb, ötletesebb, követ­kezésképpen az aranyérmet kiérdemlő csapat ezen az estén. Az ibériai válogatott minden idők történetének első olimpiai bajnoki címét szerezte meg labdarúgás­ban. A DÖNTŐBEN: Spanyolország- Lengyelország 3-2 (0-1) Barcelona, Nou Camp sta­dion, 95 000 néző. Gólszerzők: Lopez Martinez (63. perc), Narvaez (70. perc), Fernandez Antu na (90. perc), illetve Kowalczyk (45. perc), Staniek (76. perc). Az olimpiai labdarúgótorna végeredménye: 1. Spanyolország, 2. Len­gyelország, 3. Ghana, 4. Ausztrália. Az egyik nap a siófoki vitor­láskikötő felé vettem az irányt, hogy megkeressem Pomucz Tamás olimpikont, aki a repülő hollandi hajóosztályában a 23. helyen végzett Barcelonában, írhatnám azt is, hogy az indu­lás jogát megszerzettek között az utolsó lett társával, Somo­gyi Tamással, no meg fogal­mazhatnék úgy is, hogy de szeretnék én valamilyen spor­tágban a földön élő ötmilliárd ember közül ilyen előkelő he­lyet elfoglalni! Pomucz Ta­mást végül otthonában talál­tam meg, s szemmel látha­tóan nem eget rengető dolgo­kon filozofált — családja köré­ben beszélgetett, míg tőle né­hány méterrel odébb a televí­zió az olimpiáról közvetített... — Kislányom, az ötéves Boglárka ébresztett reggel nyolc óra körül,— mondja mo­solyogva. — Éjjel kettő körül érkeztünk meg a ferihegyi re­pülőtérről, de utána még so­káig beszélgettünk, a Spa­nyolországban készített fotó­kat nézegettük baráti körben. Egyébként odakint sem tud­tunk előbb elaludni szinte soha, mert óriási volt a hőség. — Hogyan értékeli a szerep­lését? — Teljes csődként... Nem akarom külső tényezőkre fogni, amiért a mezőny végén végeztünk. Persze, az első fu­tamban teljesen tisztán a 4-6. helyen futottunk, amikor fenn­akadtunk egy rendezőhajó bó­jáján... Úgy lettünk utolsók, hogy egyetlen futamban sem kullogtunk a mezőny végén — az a hajó például, amelyik szinte kibérelte az utolsó he­lyet, a negyedik rajtot köve­tően elsőként futott a célba, s végül a 12. lett. Az amerikai és a spanyol egység kivételével — amelyek a többi fölé nőttek vezetési technikájukkal — na­gyon kiegyensúlyozottan sze­repelt a mezőny: a 2,5-3 órás versenyt követően egy percen belül futott be az összes hajó. Emiatt azonnal „fizetni” kellett a kisebb hibákért is. A hajónk jó volt, de számos apró takti­kai hibát elkövettünk, s aki rosszul versenyez, attól ugye a szerencse is elpártol. Végül is nem vagyok elkeseredve, mert sohasem vertek el ben­nünket megalázó módon. Gyufaszálakat tologat a konyhaasztalon, amik hajó­ként kerülgetik a doboz bójá­ját. Azt hiszem, értem, mire gondol, amikor taktikai hibákra gondol. Persze, ők már szere­peltek azokon a vizeken lé­nyegesen jobban is, az előo- limpián. — Miért nem tudták jobban hasznosítani tapasztalataikat? — Akkor sokkal erősebb és egy irányba fújó szél köze­pette kellett versenyeznünk — mondja. — Most gyakran vál­toztatta irányát és erejét, de ez — meg kell mondanom őszintén — inkább kedvezett nekünk. A hullámok viszont a megszokottnál jóval nagyob­bak voltak, s mi csupán fázis­késéssel tudtunk eligazodni a többiekhez képest az időjárási körülmények között. — Hogyan tovább? — Az önáltatás a legna­gyobb hiba — mondja elgon­dolkodva a szimpatikus sport­ember. — A televíziós felvéte­leket végignézve is csak azt tudom mondani: mindig tud­tam, hogy mit kell csinálni, de a tökéletes végrehajtás sajnos nem sikerült. Ezért úgy gondo­lom most, vitorlásiskolát indí­tok, hogy tapasztalataimat át tudjam adni olyan fiataloknak, akik a gyakorlatban, verseny közben is kamatoztatni képe­sek a megtanultakat. így na­gyobb hasznára lehetek a sportágnak, amely összessé­gében — óriási költségigénye ellenére — előrelépett Szöul óta. Én pedig valószínűleg va­lamilyen nagyobb olimpiai ha­jóosztályban fogok verse­nyezni, ahol könnyebb a le­génység szerepe. Az új fel­adat remélhetőleg engem is „földob”. Az bánt, hogy nem sikerült a verseny, mert az olimpia meg­ismételhetetlen. De az élet megy tovább... Czene Attila Paul Griffin ír ökölvívó eltil­tását egy évről hat hónapra mérsékelték. Az Eu- rópa-bajnok a múlt héten fogvédőjét a nézőtérre dobta és rátámadt a versenybí­rókra. A Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség elnöke, Karl-Heinz Wehr Griffin ké­sőbbi nyugodt viselkedésé­vel indokolta a büntetés enyhítését. Joao Havel an ge, a Nem­zetközi Labdarúgó Szövet­ség, a FIFA elnöke nem vett részt az olimpiai futballtorna döntőjén. Havelange fáradtságára hivatkozva maradt távol a Nou Camp stadiontól, ahol szombaton játszotta Spa­nyolország és Lengyelor­szág a döntőt. Havelange — aki időközben már el is re­pült Zürichbe — idő előtt el- 'jött a harmadik helyért ját­szott Ghana-Ausztrália ta­lálkozóról. Noha fáradtságra hivatkozik, a háttérben in­kább sértődöttsége állhat, ugyanis a rendezők a dön­tőre igényelt tizenegy jegy közül csak hármat adtak a FIFA-nak. Legalább kéthónapos pi­henőre kényszerül Tomas Brolin svéd labdarúgó, aki a 2-1-es ausztrál győzelem­mel végződött negyeddön­tőben térdsérülést szenve­dett. A labdarúgót térdsza­lagszakadással megoperál­ták. Tommy Svensson szö­vetségi kapitány így nélkü­lözni kénytelen Brolint a Finnország elleni szeptem­ber 9-ei és a Bulgária elleni október 7-ei világbajnoki se­lejtezőkön.

Next

/
Thumbnails
Contents