Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 1992. augusztus 10., hétfő Olimpikonok nyilatkoznak a Somogyi Hírlapnak „Legnagyobb élményem, hogy itt lehettem” SZALAY ANDREA: TOVÁBB KELL JAVÍTANOM GYAKORLATAIM KIVITELÉT Az eredmény ismert. Szalay Endrea, aki másodmagával képviselte a hazai RSG sportot az olimpián, a negyvenkét fős mezőnyben a 28-ik helyen végzett. Molnár Anna, a válogatott edzője vele kapcsolatban elmondta, hogy kár, amiért Andrea az utolsóként bemutatott buzogánygyakorlatánál már fáradt volt. Ha előadásmódján képes lesz javítani és a labda mellett a többi szerrel is növeli majd az anyagerősségét, jobb helyezésre számíthat. De miként látja mindezt maga az érdekelt? — Egy első olimpiás miben látja a különbséget egy „hétköznapi” verseny és az olimpia között? — Egy olimpiának a hangulata semmi mással össze nem hasonlítható. Varázslatos hangulata az első pillanattól kezdve magával ragadja az embert. Hiába azonosak az ellenfelek, a felelősség mégis nyomasztóbb. — Hogy értékeli a saját szereplését, röviden elemezze egyes gyakorlatait. — Úgy érzem, hogy karikával és labdával sikerült tudásomnak megfelelően szerepelni. Kötéllel már kisebb hibát vétettem, a buzogánygyakorlatomat viszont eléggé elrontottam. — A nemzetközi mezőny erősségének ismeretében egy magyar versenyző számára jelenleg milyen helyezés jelentheti a maximumot? — Fogas kérdés. Ha minden összejön, talán az első tíz közé kerülés. — Mindezek után — figyelembe véve, hogy első olimpiás volt — elégedett-e vagy sem a saját szereplésével? — Természetesen nem és elsősorban nem a helyezésem miatt, hanem azért, mert a gyakorlataimban hibákat vétettem. Talán a labdára kaphattam volna valamivel magasabb pontszámot. Bizonyára az is segített volna, ha az edzőm velem van, bár Molnár Anna vezetőedzőre igazán egy rossz szót sem mondhatok, ő igyekezett mindenben segíteni. —Milyen hatással volt önre az egész olimpia, mekkora erőt adhat a további munkához? — Csodálatos volt a legjobb magyar sportolókkal együtt lenni. Igaz, mi később érkeztünk, de hamar befogadtak minket a nagy családba. Örülök, hogy számos új barátot szereztem, sajnálom viszont, hogy az egyébként jól ismert ellenfeleinkkel csak a versenyeken találkozhattunk. Sokat tapasztaltam így is. Tudom mit Szalay Andrea kell tennem a még jobb szereplés érdekében. — Például? — Például javítanom kell a gyakorlatok kivitelét, bátrabb előadásmódra van szükségem és sokat kell erősítenem, hogy a spárgaugrásaim javuljanak. —A legszebb barcelonai élménye? — Én a megnyitón nem lehettem még itt, de képernyőn keresztül is lenyűgöző volt. Úgy érzem, hogy majd a záróünnepély lesz számomra a legmaradandóbb, no meg egyáltalán az, hogy itt lehettem. És még valami: életemben először megfürödhettem a tengerben. — Álmai, vágyai? — Reális vágyam, hogy világbajnokságon a tizenöt közé, az EB-n pedig a legjobb tízbe kerüljek, no és legalább egy szerrel a fináléba jussak. — Mit gondol ott lehet Atlantában is? Vállalja a vele járó munkát? — Szeretnék ott lenni és természetesen ezért mindent vállalok. Zala Gyurival sokat beszélgettem: Ő most a példaképem, hiszen abban az erős nemzetközi mezőnyben, szinte ismeretlenül szerzett bronzérmet. Példája mutatja, hogy a kitartó munka megtenni a gyümölcsét. Dr. Gyenesei István Labdarúgás Pomucz Tamás vitorlásiskolát indít Q99 Ötkarikás hírmozaik Ha az 1994-es lillehameri téli olimpián nem is, az 1996-os atlantai játékokon mindenképpen bevezetik a vérdopping-vizsgálatot — jelentette be szombati sajtótájékoztatóján Alexandre de Merode herceg, a NOB orvosi bizottságának elnöke. A módszer lényege az, hogy a sportolóktól a felkészülési időszakban levett vért közvetlenül a verseny előtt visszaadják, így a megnövekedett vörösvér- sejtszám következtében több oxigén jut el az izmokba. Az ily módon szerzett előnyök leleplezésére a sportolók fülcimpájából, illetve újjából vért vesznek, majd megvizsgálják, ugyanis az újonnan visszakapott sejtek különböznek a többitől. A vizsgálati módszer tökéletesítéséhez szükséges kutatások pár hónap alatt befe- jezhetők, Merode herceg viszont úgy vélekedett, hogy a valódi ellenőrzést csak az atlantai játékokon vezethetik be. „TELJES CSŐD A SZEREPLÉSEM ” — A SPORTÁG ELŐRELÉPETT A Pomucz Tamás-Somogyi Tamás kettős (középen edzőjük, Horvath László) Fotó: Király J. Béla Spanyolország az olimpiai bajnok A szombat esti, a barcelonai Nou Camp stadionban sorra került labdarúgódöntő előtt érdemes emlékeztetni arra, hogy Európa megőrizte egyeduralmát a kerek labda ötkarikás versenyeinek történetében. Az eddigi 17 olimpián ugyanis jobbára az öreg kontinens futballistái vitték a prímet: mindössze 1924-ben és 1928-ban nyert dél-amerikai gárda, mégpedig mindkétszer Uruguay. A második félidőben igazi ’’profi futballt” láthatott a nagyszámú nézősereg. A lengyelek dicséretet érdemelnek parádés ellenakcióikért, ám el kell ismerni, hogy a spanyol legénység volt a frissebb, ötletesebb, következésképpen az aranyérmet kiérdemlő csapat ezen az estén. Az ibériai válogatott minden idők történetének első olimpiai bajnoki címét szerezte meg labdarúgásban. A DÖNTŐBEN: Spanyolország- Lengyelország 3-2 (0-1) Barcelona, Nou Camp stadion, 95 000 néző. Gólszerzők: Lopez Martinez (63. perc), Narvaez (70. perc), Fernandez Antu na (90. perc), illetve Kowalczyk (45. perc), Staniek (76. perc). Az olimpiai labdarúgótorna végeredménye: 1. Spanyolország, 2. Lengyelország, 3. Ghana, 4. Ausztrália. Az egyik nap a siófoki vitorláskikötő felé vettem az irányt, hogy megkeressem Pomucz Tamás olimpikont, aki a repülő hollandi hajóosztályában a 23. helyen végzett Barcelonában, írhatnám azt is, hogy az indulás jogát megszerzettek között az utolsó lett társával, Somogyi Tamással, no meg fogalmazhatnék úgy is, hogy de szeretnék én valamilyen sportágban a földön élő ötmilliárd ember közül ilyen előkelő helyet elfoglalni! Pomucz Tamást végül otthonában találtam meg, s szemmel láthatóan nem eget rengető dolgokon filozofált — családja körében beszélgetett, míg tőle néhány méterrel odébb a televízió az olimpiáról közvetített... — Kislányom, az ötéves Boglárka ébresztett reggel nyolc óra körül,— mondja mosolyogva. — Éjjel kettő körül érkeztünk meg a ferihegyi repülőtérről, de utána még sokáig beszélgettünk, a Spanyolországban készített fotókat nézegettük baráti körben. Egyébként odakint sem tudtunk előbb elaludni szinte soha, mert óriási volt a hőség. — Hogyan értékeli a szereplését? — Teljes csődként... Nem akarom külső tényezőkre fogni, amiért a mezőny végén végeztünk. Persze, az első futamban teljesen tisztán a 4-6. helyen futottunk, amikor fennakadtunk egy rendezőhajó bójáján... Úgy lettünk utolsók, hogy egyetlen futamban sem kullogtunk a mezőny végén — az a hajó például, amelyik szinte kibérelte az utolsó helyet, a negyedik rajtot követően elsőként futott a célba, s végül a 12. lett. Az amerikai és a spanyol egység kivételével — amelyek a többi fölé nőttek vezetési technikájukkal — nagyon kiegyensúlyozottan szerepelt a mezőny: a 2,5-3 órás versenyt követően egy percen belül futott be az összes hajó. Emiatt azonnal „fizetni” kellett a kisebb hibákért is. A hajónk jó volt, de számos apró taktikai hibát elkövettünk, s aki rosszul versenyez, attól ugye a szerencse is elpártol. Végül is nem vagyok elkeseredve, mert sohasem vertek el bennünket megalázó módon. Gyufaszálakat tologat a konyhaasztalon, amik hajóként kerülgetik a doboz bójáját. Azt hiszem, értem, mire gondol, amikor taktikai hibákra gondol. Persze, ők már szerepeltek azokon a vizeken lényegesen jobban is, az előo- limpián. — Miért nem tudták jobban hasznosítani tapasztalataikat? — Akkor sokkal erősebb és egy irányba fújó szél közepette kellett versenyeznünk — mondja. — Most gyakran változtatta irányát és erejét, de ez — meg kell mondanom őszintén — inkább kedvezett nekünk. A hullámok viszont a megszokottnál jóval nagyobbak voltak, s mi csupán fáziskéséssel tudtunk eligazodni a többiekhez képest az időjárási körülmények között. — Hogyan tovább? — Az önáltatás a legnagyobb hiba — mondja elgondolkodva a szimpatikus sportember. — A televíziós felvételeket végignézve is csak azt tudom mondani: mindig tudtam, hogy mit kell csinálni, de a tökéletes végrehajtás sajnos nem sikerült. Ezért úgy gondolom most, vitorlásiskolát indítok, hogy tapasztalataimat át tudjam adni olyan fiataloknak, akik a gyakorlatban, verseny közben is kamatoztatni képesek a megtanultakat. így nagyobb hasznára lehetek a sportágnak, amely összességében — óriási költségigénye ellenére — előrelépett Szöul óta. Én pedig valószínűleg valamilyen nagyobb olimpiai hajóosztályban fogok versenyezni, ahol könnyebb a legénység szerepe. Az új feladat remélhetőleg engem is „földob”. Az bánt, hogy nem sikerült a verseny, mert az olimpia megismételhetetlen. De az élet megy tovább... Czene Attila Paul Griffin ír ökölvívó eltiltását egy évről hat hónapra mérsékelték. Az Eu- rópa-bajnok a múlt héten fogvédőjét a nézőtérre dobta és rátámadt a versenybírókra. A Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség elnöke, Karl-Heinz Wehr Griffin későbbi nyugodt viselkedésével indokolta a büntetés enyhítését. Joao Havel an ge, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA elnöke nem vett részt az olimpiai futballtorna döntőjén. Havelange fáradtságára hivatkozva maradt távol a Nou Camp stadiontól, ahol szombaton játszotta Spanyolország és Lengyelország a döntőt. Havelange — aki időközben már el is repült Zürichbe — idő előtt el- 'jött a harmadik helyért játszott Ghana-Ausztrália találkozóról. Noha fáradtságra hivatkozik, a háttérben inkább sértődöttsége állhat, ugyanis a rendezők a döntőre igényelt tizenegy jegy közül csak hármat adtak a FIFA-nak. Legalább kéthónapos pihenőre kényszerül Tomas Brolin svéd labdarúgó, aki a 2-1-es ausztrál győzelemmel végződött negyeddöntőben térdsérülést szenvedett. A labdarúgót térdszalagszakadással megoperálták. Tommy Svensson szövetségi kapitány így nélkülözni kénytelen Brolint a Finnország elleni szeptember 9-ei és a Bulgária elleni október 7-ei világbajnoki selejtezőkön.
