Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
1992. augusztus 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 13 Kajak-kenu Egy arany, három ezüst és két bronz - a mérleg Kőbánék Atlantában is ott lesznek Az „aranyos" női kajaknégyesünk — Kőbán Rita, Mészáros Erika, Czigány Kinga és Donusz Éva Nem véletlenül idézték Cas- telldefelsben a magyarok Péhl Józsefnek, a kajak-kenu válogatott egykori szövetségi kapitányának szavait, aki az 1976-os montreali medáltermést (három ezüst- és öt bronzérem) a következőképpen értékelte: „Mind a nyolc érmet odaadnám egyetlen olimpiai aranyért!” A sportáglegkiemelkedőbb magyar művelőivel szemben megfogalmazott elvárásnak ugyanis mindenkor része az aranyigény — erre számít a közvélemény, de a szakemberek és magúk a versenyzők is így vannak ezzel. Vajda Vilmos szövetségi kapitány Barcelona előtt úgy taksálta, hogy egy-két első hely benne van a csapatban. Ezüstből 2-3, bronzból pedig 1-2 volt a „darabos” óhaj, s a szakvezetés 40-42 olimpiai pontot kalkulált az idei nyári játékokra. A barcelonai — a versenyszínhely szerint cas- telldefelsi — valóság így fest: egy aranyérem, három ezüst, két bronz, s ezzel harmadik hely a medáltáblázaton Németország (6, 2, 1) és Bulgária (2, 0,1) mögött. Az első hat helyért járó pontok — hét az elsőért, öt a másodikért, végül egy a hatodikért — alapján 35 olimpiai pont versenyzőink szorgoskodásának a végeredménye, aminél többet csak az úszók gyűjtöttek a magyar csapatból. Akár elégedett is lehet a szakma. De vajon az-e? — Előre nem egyeztem volna ki ezzel az eredménynyel! — mondta szombaton, nem sokkal a döntők zárultával Vajda Vilmos szövetségi kapitány. — De az aranyérmünk megszületését követően, s látva az eltelt napok alatt a világ élmezőnyét, érzékelve a politikai átrendeződések sportágunkra tett hatását, azt kell mondanom, hogy helyt állt a magyar kajak-kenu sport az olimpián. — Szöulban egy második és egy harmadik hely mellé jött a két olimpiai elsőség, Gyulay Zsolt és a férfi kajaknégyes révén. Itt eggyel kevesebb lett az arany, viszont több az egyéb medál, s az 1988-asnál hárommal több olimpiai pont a teljesítmény. — Természetesen a lányok győzelmének örülünk a legjobban. Nagyon megérdemelték, ideje is volt már a németek sikerszériáját a női szakágban is megtörni. A versenyzőket megillető dicséretet hadd terjesszem ki, hiszen edzők csapata segítette a munkát, és sportágunk minden segítséget megkapott a szponzoroktól, a MOB-tól, a sporthivataltól. — Ugyanakkor nem mindenki hozta azt, amit mások, netán éppen a versenyzők vártak saját maguktól... — Miközben a női szakág az első magyar olimpiai baj^ noki címmel lepett meg bennünket, amellett Kőbán Rita, és a Kőbán, Dónusz kettős révén további dobogós helyek is voltak; ez mellett a férfi kajakosok két ezüstje kevésnek tűnik. Viszont Gyulay Zsolt éppen itt, a második helyével bizonyította be, hogy bár címvédőként az utóbbi időben nem nagyon remekelt, de amikor igazán kellett, ragyogóan versenyzett, igazolva, hogy világklasszis. Kajaknégyesünk nem tudta megvédeni szöuli elsőségét, ez viszont nem az ő gyengülésük következménye, hanem azért volt így, mert a németek az egyesülést követően a kelet- és a nyugatnémet sztárjaikból egy valóságos kis világválogatottat hoztak össze. Az ő férfi kajaknégyesükben például csak egyetlen volt NDK-s kapott helyet, viszont rendkívül erős egység lett belőle, olyan, amely sajnos ezúttal jobb volt, mint a mieink. A kenusokat illetően pedig azt mondhatom, hogy a részben kicserélt, újonnan összeállított párokat megfogta az olimpia, ez a légkör nem a csúcsteljesítményt hozta ki belőlük. De a jövőben még sok jóra számíthatunk a most sérüléssel bajlódott Pulai Imrétől, a hosszabbik távon őt helyettesítő, s olimpiai bronzig jutott Zala Györgytől, a Pálizs, Kolonics duó pedig — amely Pulaihoz hasonlóan ötödik lett 1000 méteren — a jövő nagy kenuskettőse lehet. A legörömtelibb hírrel pedig alighanem a női négyes szolgált, amikor „szóvivőjük”, a rangidős, három érmével Egerszegi Krisztina után Barcelona második legeredményesebb magyar női sportolója, Kőbán Rita bejelentette: természetesen folytatják versenyzői pályafutásukat Atlantáig, az 1996-os olimpiáig. Vízilabda Olasz-spanyol döntő itáliai győzelemmel MAGYARORSZÁG A HATODIK A nem magyar álmok szerint alakult vízilabdatorna befejező napján a Konrád-legény- ség Ausztrália legjobbjai ellen ugrott vízbe a Bernat Picornell uszodában, s a tét az ötödik hely volt. A tavalyi perthi világbajnokságon bronzérmes Schmiedt Gáboréknak a döntetlen is elegendőnek ígérkezett a „kisdöntő” megnyeréséhez. Ám nem úgy indult a találkozó, hogy itt magyar siker lesz. Két ausztrál gól után ocsúdott csak fel az együttes, s végül is Péter és Benedek „ikszre” hozta az első negyedet. A befejező játékrész első öt perce a tévedések vígjátéka alcímet is kaphatná, kölcsönösen annyit hibáztak ugyanis a csapatok, még a legjobb helyzeteket is sorban „elpuskázták”. Aztán az ausztrálok találtak előbb rést az „omladozó” magyar védőfalban, és mivel felelet nem érkezett, csak vereség lehetett a dolog vége (9-8). Ezáltal Magyarország a barcelonai olimpián a a hatodik helyen fejezte be szereplését. Dr. Konrád János szövetségi kapitány véleménye a mérkőzés után: — Nagyon csalódott vagyok... Hibáztam, amikor az idegenlégiósokra, az Olaszországban játszókra alapoztam, xxx Az első helyért: Olaszország- Spanyolország 9-8 (Csak háromszori hosszabbítás után dőlt el az olimpiai bajnoki cím sorsa.) A harmadik helyért: Egyesített Csapat- EgyesültÁllamok 8-4 Hat évig verhetetlen volt a magyar férfi kajaknégyes. Szombaton véget ért a nagy sorozat... Vívás Legyen négy fegyvernemes a csapat! Elégedett Kovács Tamás technikai igazgató Az olimpiai játékok legeredményesebb magyar sportágának, a vívásnak a képviselői Barcelonában is „szállították” a várt érmeket. A fegyverforgatók ismét kitettek magukért. De hogyan látja a magyarok szereplését Kovács Tamás technikai igazgató? — Maximálisan elégedett vagyok, az egy arany- és két ezüstéremmel a medálok tekintetében felülmúltuk a szöuli szereplést (mint ismeretes, négy éve egy arany- és két bronzérem született), mégha három ponttal el is maradtunk a legutóbbi olimpia eredményétől. Három pozitívumot említenék meg: Szabó Bence egyéni győzelmét, a párbaj- tőrcsapat ezüstérmét és a férfi tőrözők negyedik helyét. A tőrözők és a párbajtőrözők várakozáson felül teljesítettek, a kardozók hozták formájukat, a női tőrözők viszont halványan, várakozás alatt szerepeltek. — Elemezné külön a fegyvernemeket? — A magyar férfi tőrcsapatot nem világklasszisok alkotják, így óriási fegyvertény tőlük a negyedik hely. A nőknél egyéniben Stefanek Gertrúd könnyű ágon volt, mégsem tudott élni a lehetőséggel. Jánosi Zsuzsát bírói tévedés fosztotta meg a döntőtől, míg Mincza Ildikó erőnléti gondokkal küszködött. A csapatversenyen pedig csak Jánosi és Mincza felelt meg. Tudomásul kell venniük, hogy a zsűrik általában a jó vívókat segítik ítéleteikkel. Ehhez azonban el kell jutni egy bizonyos szintre. A párbajtőrözők szerepeltek önmagukhoz képest a legjobban: egy döntős helyet és egy ezüstérmet szereztek. Pedig nagyon mélyről, a 12. helyről indultak. A három fiatal lendülete és a két idősebb rutinja jól kiegészítette egymást. Otthon is vannak tehetségek, tehát sok van még ebben a szakágban. A kárdozóknál Szabó Bence fantasztikus vívással lett bajnok, a csapatnak pedig el kell ismernie, hogy a vetélytársa most jobb volt. — Hogyan tovább? — A felkészülés jól sikerült. A jövőben is ezt az utat kell járnunk. Bízni kell a fiatalokban továbbra is. Barcelonában tíz olimpiai újonc szerepelt a csapatban. A legfontosabb feladat, hogy Atlantára négy fegyvernemes legyen a magyar vívás, mert most Szabó Bence: egyéni győztes nem volt az. Fel kell hozni a tőrt, ezen belül is elsősorban a férfi vonalat. A nőknél van utánpótlás, elég csak a junior világbajnok Mohamed Aidára gondolni, a férfiaknál azonban sötét a kép. Nem hallgathatom el, hogy nem látom rendezettnek a sportág anyagi jövőjét. Ezen a téren is tenni kell, hogy biztosítsuk a feltételeket. — Tehát vezetőként nekivág az újabb ciklusnak? — Nagyon szeretném csinálni, de... most nagyon fáradt vagyok, ez az egy év iszonyú kemény volt — fejezte be értékelését Kovács Tamás technikai igazgató. Hokév a horgászokért Uj horgászüzlet Kaposváron A horgászvizek szerelmeseinek örömére méltó vetélytárs jelent meg a somogyi horgászcikk piacon. Hárommillió forintos árukészlettel, Kaposváron, a Fő utca 49 szám alatt ma 10 órától hivatalosan is a vásárlók rendelkezésére áll az országban a huszadik Hokév-horgászbolt. Mától Dél-Du- nántúl sem ellátatlan fehér folt az ország területén. Az üzletet a Meister Fisch kft üzemelteti, amelynek ügyvezető igazgatója is horgász, Fülöp József. — Az üzlet nem csak a horgászokat, hanem a vonzáskörzet kiskereskedőit is kiszolgálja — mondta az igazgató. — Ezentúl nem kell Budapestre utazni az áruért, hiszen a kaposvári bolt ugyanazért az árért, ugyanazt a minőséget biztosítja. Az üzlet forgalmazza a világhírű Browning cég termékeit is. A cég tekintélyét az is bizonyítja, hogy a hazai versenyhorgászok élmezőnye az ő termékeiket használja. Nem véletlenül, hiszen a horgászvilágbajnokságon a fél mezőny is Browning termékekkel aprította a halakat. — Egy éve horgászom Browning zsinórral. Nagyon jó a szakítószilárdsága, lágy és jól bírja a környékbeli vizeket — szól a gyakorló horgász értékítélete. A vállakózás nem csak termékeivel kapcsolódik be a horgászéletbe: versenyeket és környezetvédelmi megmozdulásokat is szervez. Az üzlet naponta 8.30-tól 18-ig, szombaton 8,30-tól 12-ig tart nyitva. A kiskereskedőket a raktárról 8,30 órától 12 óráig szolgálják ki. Tehát mától Kaposváron is, szolid árakon, kiváló minőségű termékekkel — HOKÉV a horgászokért. (x)
