Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-06 / 158. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — ÁLLÁSPONTOK 1992. július 6., hétfő Szövetkezeti munkanélküliek Egy új zsellérség kora? Az újrainduláshoz szükséges pénzekkel .................... .................. ■ -1 M egmenthető a húskombinát Gerbovits párttagságát felfüggesztették a kisgazdák címmel készítettünk interjút lapunk június 20-i számában. Ebben többek között a húskombinát sorsáról is szó volt. Ehhez a témához kapcsolódik a következő levél: A múlt év őszéig a mező- gazdaságban dolgozók biztonságban érezhették magukat, ismeretlen volt számukra a munkanélküliség. A szövetkezetek foglalkoztatási kötelezettsége keretében ledolgozott óraszámok — férfiak esetében évente minimum 1500, nők esetében 1000 óra — után jogosultságot szereztek a társadalombiztosítási ellátásra, táppénzre, nyugdíjra. Az idénymunkák befejeződése sem okozott különösebb gondot, hiszen a melléküzemágak télen is biztosították a kereseti lehetőséget. A recesszió azonban a szöveke- zeteket is utolérte. A kiegészítő tevékenységek háttérbe szorultak, a termelőszövetkezetek egyre kevesebb jövedelemre tudtak szert tenni. A múlt év őszétől — az új foglalkoztatási törvény alapján — a gazdaságok lehetőséget láttak arra, hogy azokra a téli hónapokra, amikor nem tudnak munkalehetőséget biztosítani az embereknek, közös megegyezéssel szüneteltessék foglalkoztatásukat. A dolgozók erre az időre munkanélkülijáradékot kaptak, ugyanakkor tsz-tagságuk nem szűnt meg, a munkakönyvük is a szövetkezetnél maradt. A munkaadók számára is kedvező volt ez a helyzet, hiszen megtakaríthatták a bérköltséget és annak minden járulékát. De ez az állapot nem tartott sokáig. Az új szövetkezeti és átmeneti törvény eltörölte a „foglalkoztatási kötelezettség szünetel” intézményét, kiszolgáltatottá téve, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel mező- gazdasági dolgozók tízezreit. Am dr. Keller András, a Földművelésügyi Minisztérium foglalkoztatáspolitikai főosztályának osztályvezetője az elmondottak ellenkezőjét állítja. Nevezetesen: az új szövetkezeti és átmeneti törvény pontosan a zavaros és ellentmondásos helyzetet próbálta megszüntetni. A törvény szellemében — a megváltozott körülményekhez igazodva — a szövetkezet és tagja közötti korábbi munkamegállapodás átalakul munkaviszonnyá, aminek jogi szabályozásában már az új Munka Törvény- könyve az irányadó. A jövőben a szövetkezeti dolgozókkal is ugyanolyan munkaszerződést kell kötni, mint bármely más munkavállalóval. Cserébe ugyanazok a jogok — szabadság, végkielégítés, felmondási idő, túlmunkára vonatkozó előírások, minimálbér illetik meg őket is, mint minden más munkavállalót. Munka vagy végkielégítés — A szüneteltetés hatályon kívül helyezése — folytatja az osztályvezető — váratlanul érte a szövetkezeteket is, a tagságot is. Most el kell dönteniük a munkaadóknak, hogy továbbra is foglalkoztatják-e valamennyi tagjukat, vagy felmondanak nekik és fizetik a végkielégítést, vagy esetleg közös megegyezéssel válnak meg egymástól. A gazdaságok nem lesznek abban a pozícióban, hogy valamennyi dolgozójukat továbbra is foglalkoztathassák, fizessék utánuk a társadalombiztosítás terheit, ezért hamarosan eldől, hányán kerülnek munkaviszonyba és hányán távoznak. Állásidő aztán... — Mennyi embert érint ez az intézkedés? — Az ipari szövetkezeteket is ideértve majd ötvenezer azoknak a száma, akiknek időről időre szüneteltették a munkaviszonyát és közben kapták a járadékot. Körülbelül 23-25 ezer embernek már megoldódott a sorsa: ők — mivel amúgyis elkezdődtek a szezonmunkák — visszakerültek a szövetkezetekhez, foglalkoztatásuk biztosítva van. —...a többiek meg kapjak a munkanélküli-járadékot. És ha kevésnek bizonyul a dolgos kéz a nyári munkák dandárjában? — Nincs kizárva, hogy a tsz-ek alkalmi munkásokat fogadjanak, de utánuk is fizetni kell majd a tb-járulékot. — Nem gondolja, hogy ezzel a fekete munka burjánzik el? — Ez már az ellenőrzés dolga. A munkaügyi központok a jövőben ellenőrizni fogják azokat, akik munkanélküli járadékra jogosultak. — Mi lesz a mezőgazdasági szezonjellegű munkák befejeztével? A most munkába állottaknak mi garantálja télen a keresetüket, foglalkoztatásukat? — A Munka Törvénykönyve értelmében, ha a tsz nem tud munkát biztosítani a munka- vállalónak, akkor állásidőt kell számára fizetni. Ez is közrejátszik abban, hogy a szövetkezetek csökkentik a munka- viszonyban állók létszámát és egyre több lesz a vállalkozó jellegű jogviszonyban foglalkoztatottak száma. — Ez egy új alternatíva, vagy egy új zsellérség megjelenése? — Az új szövetkezeti törvény lehetőséget kínál az úgynevezett vállalkozói jellegű jogviszony létesítésére. Ez nem munkaviszony és az illető nem is lesz rögtön egyéni vállalkozó. Átmenet csupán a későbbi egyéni vállalkozás felé. De nem nevezném zsellér- ségnek. — Mondana egy példát? — Ha valaki megállapodást köt a szövetkezettel, hogy bérbe vesz vagy megvásárol tőle egy teherautót, és azzal szállítást végez a számára. A jövedelem ebben az esetben nem garantált, annyit keres, amennyit tud. Az ilyen és hasonló esetekben kialakult jogviszonyra azonban nem a Munka Törvénykönyve, hanem a Polgári Törvénykönyv az irányadó. Az FM nyugalma — A minisztérium illetékesei nyugodtak? — A munkaviszonyban állók munkavállalók helyzete rendben lesz. Akik kiesnek a foglalkoztatottak köréből, kapják a munkanélküli járadékot, azt követően az önkormányzatoktól a szociális segélyt. Ne kérdezze, hogy azt meddig, mert erről külön törvény rendelkezik majd. A munkaviszony jellegű jogviszonyból kiesők, nevezetesen a tönkrement egyéni vállalkozók és vállalkozási jellegű tevékenységet folytatók sorsa jelent majd gondot. Ezzel kapcsolatosan többféle elképzelésünk van, például az, hogy az önkéntes alapon működő önsegélyező biztosítási rendszert — állami segítséggel vagy anélkül — kiterjesszük erre a körre is. Kritikus időszakot él át a mezőgazdaság, várhatóan csak az év végén fog kiderülni, hogy kivel kötnek munkaszerződést a megmaradó gazdaságok és kinek mondanak fel. Várhatóan csak az év utolsó hónapjaiban robban ki a mezőgazdasági munkanélküliség száma, de mint az osztályvezető mondta : a minisztériumnak az a célja, hogy ellátatlanul senki ne maradjon. Legfeljebb munka nélkül vagy idénymunkásként? Újvári Gizella — Az abban foglaltakkal nagyrészt egyetértek. A húskombináttal kapcsolatos, mindannyiunk által jól ismert problémák folyamatáról szeretnék röviden beszámolni konkrétabb dolgokról. Ez év elején határoztam el, hogy a magam eszközeivel és más képviselőtársaim bevonásával mindent megteszek, hogy a Kaposvári Húskombinátot megmentsük a felszámolástól, és hitelezőit korrekt módon kifizethesse. Egyrészt azért, mert ez az üzem Kö- zép-Európa egyik legkorszerűbb üzeme, terméikei mind belföldön, mind a Közös Piac tagországaiban jól eladhatók. Ez igen fontos szempont az amúgy is gyenge piaci lehetőségeink fellendítésében. A felépítéséhez nyújtott külföldi pénzösszeget így áruban lehet visszafizetni, nem pedig valutában. Másrészt nem közömbös térségünk számára az a tény sem, hogy a húskombinát a megye állattenyésztési alapanyagainak fontos felvevő piaca lenne, melynek hiányát jelenleg nagyon érzik a megye állattartói. Ezenkívül az üzem teljes kapacitással való működése sok embernek ad munkalehetőséget. Az a cél tehát, hogy a tartozások korrekt kifizetése mellett a húskombinátot megmentsük, mely alapfeltétele a megye mezőgazdaságának, ezen belül állattenyésztésének. Jövőre nézve a következők a lehetőségek: A húskombinát vezetőivel és dr. Schmidt Ottó igazgatóval tárgyaltam, részletes információkat kaptam. Megállapítást nyert, hogy a vállalat tudatos és szándékos manipulációk áldozata lett. Az érintettek ellen eljárás indult, az ügy folyamatban van. Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszterrel, dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszterrel és dr. Lenk úrral, az OKHB vezérigazgatójával való tárgyalás során — ők ugyanis a probléma megoldásában kulcsfontosságú szerepet játszó vezetők —, mindezek megértésre találtak. A húskombinát vezetése új ütemtervet terjesztett a kormány elé, mely felvázolja a csődből való kilábalás hosz- szabb távú lehetőségeit és a szükséges hitelösszegek mennyiségét. Teljes egyetértés van abban, hogy rövid időn belül a vállalat rendelkezésére kell bocsátani az újrainduláshoz szükséges pénzeszközöket világbanki hitelből és egyéb pénzforrásból. Július első hetében ismét tárgyalunk dr. Kupa Mihállyal, dr. Gergátz Elemérrel és dr. Lenkei. A mielőbbi megnyugtató megoldást szolgálja a húskombinátnak a csődtörvény által előírt egyezségi procedúrája. A vállalat vezetése kéri a hitelezőket, hogy a tisztánlátás érdekében válasszák a felkínált lehetőségek egyikét. Ez nem befolyásolja pénzük visszakapását. Dr. Sipos Imre országgyűlési képviselő Felelőtlenség felelős politikustól Fejre ejtettek bennünket címmel lapunk június 25-i számban az 56-os Szövetség gyűléséről tudósítottunk. Szabó Lajos kaposvári önkormányzati képviselő a kaposvári beás gimnáziummal kapcsolatban — mint mondta — keményen fogalmazott. Erre felel a következő levél. Mégegyszer az azonos esélyekről FM vélemény a növényolaj privatizációjáról Azonos esélyekkel a versenyben címmel a Somogyi Hírlap június 22-i számában Lipák László, az osztopáni tsz főmezőgazdásza, az iparinövény-választmány országos elnöke a növényolajipar privatizációjáról beszélt. Ehhez fűz kiegészítést az FM nevében a következő írás. Nemcsak mint MDF-tagok, de mint felelős magyar állampolgárok sem fogadhatjuk el Szabó képviselő durva, sommás, általánosító szavait, amivel a legnépesebb magyarországi etnikum tagjait minősíti. A képviselő úr hibáztatja Szabados Péter polgármestert is, aki szerinte nem a város érdekeit képviseli, „maffia bűnszövetkezet szellemi gócát akarja támogatni”. A képviselő úrral szemben Szabados Péter volt az, aki politikushoz méltó, felelős magatartással igyekszik a cigányság alapvető gondjain segíteni. A beás gimnázium a cigány értelmiség kiA napokban kíváncsi voltam, milyen lehet a Zselic áruház felújított emeleti része. Elképzeltem, milyen sok szép áruval van feltöltve. Sokat jártam a régibe. Amikor felértem a lépcsősoron, legszívesebben rögtön visszafordultam volna, mert alig hittem a szememnek: három nagy, amerikai zászló ragadta meg a figyelmemet. Kerestem a piros-fehér-zöld zászlónkat, mivel Magyarornevelésének egyik igen fontos eszköze. Példaértékű lehet, ha ezt az országban elsőként Kaposváron sikerül megvalósítani. A cigányság problémáinak megoldása csak szellemi, anyagi és kulturális felzárkóztatásukkal érhető el. A „magyar” lakosság részéről a fogadó- készséget és a másság elfogadását kell erősítenünk. Szabó Lajos mondatai ezzel ellenkezőleg a cigányság elleni hangulat- keltésre alkalmasak, ami egy felelős politikustól elfogadhatatlan és visszautasítandó. Herényi Károly az MDF megyei elnöke szágon, magyar városban és magyar emberek által épített áruházban ezt természetesnek találom. Egyet sem láttam. Talán szégyelni kell, hogy magyarok vagyunk? Én az vagyok, és így is fogok meghalni. Nem szégyen a magyarság. Én kül- és belföldön az autó antennáján büszkén viselem a csodálatosan szép zászlónkat. Miklai Józsefné Kaposvár, Szigetvári u. 105. Az Állami Vagyonügynökség a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalatra vonatkozóan úgynevezett eladási dokumentációt tett közzé, és az 1991. december 3-i határidőre három cég tett értékelhető ajánlatot. Az ÁVÜ a legjobb ajánlattevővel — az olasz Feruzzi cég Cereol csoportjával — kötötte meg a szerződést. A magyar befektető ajánlata egyetlen elemében sem közelítette meg a nyertes ajánlatot. A pályázatokat szakértők bírálták el, és sajnálatos módon a mezőgazdasági termelők különböző formában beküldött szándéknyilatkozatát nem lehetett üzleti ajánlatnak tekinteni. Ezt a tényt az ÁVÜ Lipák Lászlónak, az Iparinövény Termesztők Országos Választmánya elnökének írt levelében részletesen kifejtette. A pályázat nyertese, a Cereol BV vállalta a NÖMOV kötelezettségeinek teljesítését; az elmúlt három év átlagának megfelelő mennyiségű mag átvételét a magyar termelőktől; az iparág további szükséges fejlesztését; a dolgozók foglalkoztatását oly módon, hogy olyan nyersanyagot termeltet és dolgoztat fel, amelyet eddig más országban termeltetett; a dolgozói kedvezményes részvény átadását stb. Ismert volt az ÁVÜ számára a Cereol BV-nek az az elképzelése, hogy a növényolajipari hat gyárat megosztja az ÚNI- LEVER-rel. Nevezetesen: a Cereol tulajdonában marad az olajgyártás, finomítás; 80 százalékban az UNILEVER, 20 százalékban a Cereol tulajdonába kerül a margarin-, a mosószer- és a szappangyártás. (Megemlítjük, hogy az ország mosószergyártásában és- forgalmazásában a növényolajipari vállalat részesedése eddig sem érte el a 30 százalékot.) A cikk konkrét megállapításaihoz az alábbiakat közöljük. 1. Kétségtelen, hogy az előző évi 10 százalékos exporttámogatás a nyers napraforgómag-olajra 1992-ben is megmaradt. Énnek oka, hogy a növényolajexport-üzletág a szubvenció ellenére is évek óta veszteséges. A belföldi értékesítés, illetve a mosószergyártó-üzletág nyeresége sem tudja ellentételezni a külpiaci értékesítés veszteségeit, ezért 1992-ben 10 százalékos exporttámogatásban részesül a napraforgódara is. A napraforgódara eddig nem volt támogatott, de a hazai takarmányozási igények visszaesése az állatállomány változásával összefüggésben szükségessé tette a daraexportot, különben az eladhatatlan dara az ipari feldolgozás folyamatos üzemmenetét veszélyeztetné. 2. Téves és rendkívül félrevezető a cikk azon megállapítása, miszerint a NÖMOV 1200 forintot fizet tonnánként a napraforgóért. A felvásárlási alapár ugyanis 12 000 forint tonnánként, amihez különböző felárak kapcsolódnak (tárolási költségtérítés, minőségi felár, a minőségtől függő olajprémium, közúti költségtérítés), növelve az alapáron túl a termelő bevételeit. 3. Cáfolandó az is, hogy a hazai termelők ellehetetlenülnek a termékértékesítési piacon, ugyanis az új termésű ipari napraforgómagra is 10 százalékos az exporttámogatás, azzal a feltétellel, hogy a vetésterületet növelni szükséges, és a termeltetési szerződésben a termelő részére előfinanszírozást kell biztosítani. 4. Az étolajimporttal kapcsolatban megjegyzendő, hogy választékbővítés céljára valóban van importlehetőség, viszont ez korlátozott és ellenőrzött. Az 5/1992. (IV. 30.) NGKM rendelet szerint 1992. II. félévre a fogyasztási cikk globái kvóta keretében ötmillió USD értékű növényolajipari termék importjára nyílik lehetőség, de ennek zömét az eddigi tapasztalatok szerint a margarin teszi ki. A margarinra a jelenleg érvényes vámtételek szerint 30 százalékos, az étolajra pedig 8 százalékos importvámot kell fizetni, amelyet még mintegy 6 százalékkal tovább növelnek a különböző illetékek. Dr. Szent-miklóssy Ferenc minisztériumi tanácsos A lapunkban megjelent cikkben sajnálatos elírás miatt jelent meg az 1200 forintos tonnánkénti felvásárlási ár, de az azt megelőző mondatból kiderül, hogy természetesen 12 ezer forintról tett említést a választmány elnöke. Lipák László 200 termelő gazdaság nevében fogalmazta meg mondandóját. A cikk konkrét megállapításaihoz fűzött FM- észrevételek megerősítik, hogy jó üzlet, csak nem tudni, kinek. ZÁSZLÓNK HELYE
