Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÁLLALKOZÓKNAK 7 wmmm Egy amerikai Budapesten Már nem is csodálkozom rajta, hogy a legparádésabb szimpóziumok minden deko­ráció, tolmácsbábel és vaku-fényzuhatag ellenére, elhagyván félidejüket, bizony kihűlnek. Nem történt ez más­ként az egyébként szellemes szlogent viselő Eurodinamiz- mus rendezvénysorozatán sem. — Már az első nap elült a vita, ha egyáltalán annak volt nevezhető. Nem hivatkoznak egymásra, nem kötnek bele a másik véleményébe... Úgy mennek el egymás mellett az otthon szépen cirkalmazott expozék, mint két expressz­vonat. Beszélgetőtársam kö­rülmutat az elegáns szálló előcsarnokában: — tudja, hogy nevezik mifelénk a szál- lodahallt? Lobbynak. Felhívás az alkalmi szövetkezésekre. De itt, harmadnapja csak hű­vös köszöngetések folynak, legfeljebb udvarias névjegy­cserék. Mr. Nagy másodgene­rációs amerikai magyar a ke­leti partról. — Mi hozta Pestre, tán va­lami nosztalgia? — Persze érdekelt, hogy szőke-e a Tisza, de még in­kább, hogy milyenek az itteni lehetőségek? Egy bankház menedzserétől hallottam: „Át kell ruccanni Kelet-Európába és invesztálni, mert azok az amerikai milliomosok, akik már lekésték a nagy aranylá­zak idejét, a 20-as, 30-as évek tengertúli felvásárlásaival ala­pozták meg a vagyonukat. Ott és akkor amikor minden „down” volt, vagyis taccson.” — Úgy érzi, nálunk most ez a helyzet? — Én eljöttem már 3 éve, amikor itt még csak megkez­dődött a vörös Paradicsomból való kiűzetés. Csakhogy akkor mindenről volt szó, csak biz­niszről nem. Még ára sem volt semminek. S ha valamit venni akart volna az émber, annak törvényi akadálya is volt. Sok­szor ma is így van. — Például? — Néhány erdő és vadgaz­daság. Ilyenkor az a sztereotip válasz: még nincs földtörvény. — Ön voltaképp miben utazik? Elérti a kérdést, mert ezt mondja: — Repülőben. Kocsit nem hoztam, nem ezekre a szűk utakra való. — Miben lát üzletet? — Élelmiszer és másodjára vegyipar. Volt egy régi rö­geszmém, egy vadnyugati szafáripark, egy rezervátum, de úgy látszik ez másokat is foglalkpztat. Én várok, vadász­lesen. így mondják? — Pontosan. De az élel­miszerek közül mi érdekli? Hogyan lehet szűkíteni a kört? — Minden, amit tartósítani lehet. Ha most befullad egy piac, akkor sem lehet a földön hagyni a cukorrépát, az almát, és beszántani a burgonyát. Raktározni kell. Munkaerő van, épület szerezhető, a kon­zerváló gépeket pedig be le­het hozatni. Még lízingre is. — Gondolja, hogy erre más nem gondolt? — Ez a baj, hogy csak gon­doltak. Pedig maguk fenemód tehetséges emberek. Láttam a minap egy alkalmazott grafikai kiállítást. A tervezőknek már rég plakátokon, jelvényeken, matricákon kellene dolgoz- niok. Ne. tessék csodálkozni kérem, mondok egy példát. Itt van monjduk Cleveland, az egy szép nagy magyar város. Innák is a finom magyar boro­kat, a félédes fehéreket, de ha egy üveg olyan mintha spiri­tuszt tartanának benne, a cimke pedig csak cikornyás, ráadásul a dugót ki kell rob­bantani... akkor ugyanaz az effektus, mint amikor az egyébként finom magyar son- kakonzerv kinyitásakor a há­ziasszony megvágja az ujját. — Ilyenkor mi van, a ká­romkodáson túl? — Visszapártolnak a sarki olaszhoz. Néha az az érzé­sem, hogy a maguk embereri, azok a bizonyos piackutatók és felmérők csak a nemzet­közi áruminta-vásárokon szemlélődnek, legfeljebb megnéznek egy pár New York-i kirakatot. De aztán el is felejtik. A marketing munká­nak kérem a megcélzott or­szág legbelsőbb fertályait és el kell érniük. Már azt kell hin­nem, hogy a svédasztalokkal is beérik és képtelenek beha­tolni a családi konyhákig. — Ön ismeri a magyar konyhát? — Amíg anyám élt, csak azt ismertem. De ide én nem el­adni jöttem, hanem vásárolni. Nekem az amerikai konyhát kell ismernem. És a mentali­tást. Ha elhívnak egy-egy par­tira, én bizony kiszemtelenke- dem magam a konyhába, ha lehet még a mélyhűtőbe is be­nézek. Figyelem az adagolást, a felszolgálást.. Tudja, ez na­gyon fontos. És tanulságos. Főként összevetve egy ma­gyaros vendéglátással. Annyi zsírt, amennyit én itt látok egy ünnepi sütés-főzéskor, abba fél Amerika belefulladt volna. Ha a tengerentúli szokások túlzottan eltérőek, legalább a franciákra figyeljenek. Köröm- nyi szenvicsek, sok sajt, halfé­leség. Dehát az élelmiszer- és fogyasztási kultúra, az egy más terület. — Akkor maradunk az élelmiszerexportnál. — Itt van a híres magyar búza. Egy bécsi partnerem, egyébként félmagyar, hallom, ostyagyárat csinált és fél Eu­rópának ő szállítja a fagylal­tölcsért. Ezenkívül príma sós­süteményeket, ami vákuumos fólia alatt ropogósán friss ma­rad hónapok múlva is. — Mi a következő lépés? — A sakktáblán? A parasz­tokat figyelem. Azt, hogy mire mennek az átszerveződéssel. Mi lesz a sorsa a volt mellék­üzemegységeknek? Érdekel­nek a fűszerpaprikák, a hagymák, sőt a kukorica is. A tengeri a tengerentúl most éli reneszánszát. Egy valamire való vacsora köretjéből nem hiányozhat. A puffasztó sültk­rumpli maradjon meg rósejb- ninek a benzinkutaknál. — Szóval semmi király­csel? — Kivárás. A sakkóra tu­dom ketyeg, de amíg van idő egy lépésre, meg kell gorr- dolni, és aprókat lépegetni. Step by step. Apropó apró lé­pések. Nem tud valakit, aki cementet adna el? Kéne pár hajórakománnyal. — Magát minden érdekli? — Minden, ami biznisz. Tudja kérem az Államokban ritka a szakosodás. Egy ültet­vényesből is lehet könyvkiadó és egy autógyáros is betársul­hat egy rádióállomásba. A fő, hogy értelme és haszna le­gyen. Meg jó reklámja, ami­lyent például az ólommentes benzinnek csinálnak, anélkül azt hiszi, adnának 1,3 dollárt egy gallonért? Közvetlenül a fogyasztót kell megszólítani, azt, aki egészségesen akar élni, lehetőleg nyugodtan, bé­késen és minden szempontból biztonságosan. — Ha visszamegy, mit fog mondani társainak? — Talán azt, hogy onnan, odaátról nekem is nagyszerű tippjeim lennének. De itt még nehéz, lassan forrnak ki a dol­gok. Ez még nem a sokunk ál­tal várt bizniszország. L. B. Bank + biztosító Intézményesített „garancia Gazdasági nehézségeinken csak úgy lehetünk úrrá, ha ex­portbevételeinket növeljük. A forráshiánnyal küzdő gazdál­kodók azonban — legyenek nagyvállalatok vagy kisvállal­kozók — nehezen tudják saját erőből megteremteni az ex­porthoz szükséges anyagi fel­tételeket. Ezért jött létre egy új garancia-biztosító társaság, az Exportgarancia Rt. A vállalkozást kétmilliárd fo­rint alaptőkével a Magyar Nemzeti Bank alapította, de mivel a jegybanktörvény sze­rint profitorientált intézmény hosszú távon nem lehet az MNB birtokában, a részvény- társaság 1994-től az ÁVÜ fennhatósága alá kerül. Ezzel párhuzamosan a tervek sze­rint — az állami többségi ré­szesedés megtartása mellett — bankok és biztosítók bevo­násával három-négyszeres tőkeemelést szeretnének el­érni és egyben privatizálni a vállalkozást. A társaság működése során egyszerre látna el banki és biztosítói feladatokat, de egye­lőre csak ez utóbbi tevékeny­ségre kapott engedélyt, s át­vette a Hungária Biztosítótól a politikai és árfolyamkockázat elleni biztosítások üzletágát. Geopolitikai helyzetünkből adódóan ezt a fontos teendőt nonprofit jelleggel végzi, a költségvetés fedezetével a hátterében. Másik biztosítási feladatát, a gazdasági kocká­zatok elleni biztosítást viszont kizárólag üzleti alapon vállalja. Banki tevékenységét két irányba kívánja fejleszteni az intézmény: egyrészt közvetle­nül nyújtanak exporthitelt a gazdálkodóknak (ez év máso­dik felétől tervezik), másrészt 1993-tól garanciát vállalna az exportőrökért a kereskedelmi bankoknál. Mivel a részvény- társaság a tevékenységéhez szükséges pénzt a nemzet­közi piacról szerzi be, várha­tóan olcsóbban tud majd hite­leket folyósítani a gazdálko­dóknak, mint a hazai kereske­delmi bankok. A GATT, az OECD és a Közös Piac kere­tében kötött egyezmények ugyanis pontosan meghatá­rozzák a hitelek után kiszab­ható kamatok nagyságát, s et­től egyik aláíró ország fel­használója sem térhet el. Az intézmény főként közép- és hosszú lejáratú ügyleteket támogat, gépek, berendezé­sek, ipari projektek exportját, de a feltörekvő kisvállalkozói réteg érdekeit figyelembe véve, a rövid lejáratú szerző­dések biztosításától, meghite­lezésétől sem zárkózik el. Ferenczy Europress Tőzsdekompasz ’92 A Budapesti Értéktőzsde alapításának második évfordulójára megjelent a Tőzsdekompasz című kiadvány, amely részletesen elemzi az értékpapír-piac kétéves történetét, a tőzsdére bevezetett, jegyzett, illetve forgalmazott kategóriában szereplő értékpapírokat. Külön fejezetben foglalkozik a tőzsdei, illetve a tőzsdén kívüli rész­vénypiaccal és ehhez hasonlóan áttekinti a tőzsdén szereplő, és a tőzsdére be nem vezetett, Magyarországon kibocsátott kötvények főbb adatait. A kisbefektetők számára külön érdeme a kiadványnak, hogy önálló fejezetben ír arról, milyen adókedvezményeket ad az ál­lam az értékpapír-tulajdonosoknak. Kitér a kiadvány az értékpapír­ból származó jövedelmek adózására is. Kamarai hírek, információk, üzleti ajánlatok Kapcsolatépítés Horvátországgal A Bjelovári Regionális Ka­mara szeretne szorosabb gazdasági, kereskedelmi, üz­leti kapcsolatokat kiépíteni a szomszédos dél-dunántúli térséggel, így Somogy me­gyével is. Kamarai rovatunk­ban ezért ezúttal az ő ajánlata­ikkal ismertetjük meg az ér­deklődőket. Együttműködés A kamara több ajánlatot tett a magyar gazdálkodókkal való kooperáció kialakítására. Ér­dekeltek magyar bútorgyárral való gyártási együttműködé- ben, közösen üzemeltetett boltok létesítésében. Építőipari asztalosmunkát végző cég közös befektetés, il­letve programok iránt érdeklő­dik. Egy cég vetőmagvakat ter­meltetne közösen. Fogaskerék és dugattyús szivattyúk közös gyártására keresnek partnert. Poliészterelemek közös gyártásához keresnek part­nert közös terv vagy rendelés szerint. Faszárító berendezést vá­sárolnának — a fizetés ter­mékkel, esetleg lízinggel. Egyben a fahulladék, fűrész­por feldolgozására, brikettálá- sára partnert keresnek. Gépgyártó cég harmadik országban közös fellépést ajánl, együttműködés esetén közös befektetést. Vásárolnának Magyarországról Keresnek galvanizált fehér­lemezt 0,22 mm vastagság­ban T 52. A következő faárukat kere­sik: 250 ezer négyzetméter furnírt, 3 ezer négyzetméter ragasztott lemezt (forgácsból), 50 ezer négyzetméter lesomal és 10 ezer négyzetméter le- sonit falemezt, 2 ezer köbmé­ter égerfa törzset, 1500 köb­méter, 60 mm vastag fűrészelt égerfát. Cement, üveg, ajtó és ab­lak, valamint asztalosárukhoz pántok iránt érdeklődnek. Má­sik cég ékszíjakat, csapágya­kat, patentírozott huzalokat keres, ismét mások acélle­mezt, dízelmotorokat, csapá­gyakat, targoncagumikat ven­nének. Havonta 2 000 tonna külön­böző fémhulladékot keresnek, csereként betonvasat ajánla­nak. Munkaalkalom Hütőagregátorok szerelé­sében és szervizelésében jár­tas szakemberket keres egy osztrák cég szlovéniai és hor­vátországi, előreláthatóan egy éves időtartamú munkára. A szakemberek előzetes felké­szítése, betanítása Stájeror­szágban történik. A cég tíz fő sürgős jelentkezését várja. Árukínálat Eladásra ajánlanak külön­böző forrasztott lemezcsoma­golást (konzervdoboz) és hú­zott csomagolóanyagot. Két cég is ajánl édesvízi ha­lakat, az egyik 450, a másik 500 tonnát. Igényes vévőknek évente 50 ezer blúzt ajánlanak. Fa-fűrészárukat, előszoba­bútorokat, konyhai polcokat, sétabotokat, mankókat aján­lanak. Végül egy osztrák ajánlat: osztrák cég olyan magyar termelő és kereskedő cégeket keres, amelyek horgászcik­kekkel és tartozékokkal foglal­koznak. Valamennyi ajánlatról, a kapcsolatteremtés lehetősé­geiről részletes tájékoztatást ad a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara, Kaposvár Bajcsy Zs. u. 17c. Tel: 82/16-244. GAZDASÁG — TÖBB OLDALRÓL A vállalkozás sikeréért Ha többet nyújtasz — többet érsz A most induló hazai kisvál­lalkozónak a nagyvonalú piac­ismeret mellett föltétlenül cél­szerű meghatározni azokat a piaci réseket, ahová különö­sebb ráfordítások nélkül is be­juthat. Ezek többnyire kisvo- lumenű igények, amelyekért a nagy versenytársak nem szállnak csatába, s éppen ezért alkalmasak lehetnek arra, hogy az új vállalkozó ál­taluk mintegy hídfőállást léte­síthessen a megcélzott piaco­kon. Hangsúlyozom, indulás­kor nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacismeretet is fon­tosnak tartom, különösen a ré- tegenkénti fogyasztói igények becslésszerű felmérését. En­nek érzékeltetésére egyetlen külföldi példa: Japánban egy sor terméket kifejezetten az idős, nyugdíjas polgárok igé­nyeinek kielégítésére hoztak létre. Ezek többnyire könnyen kezelhető, műszaki ismerete­ket nem igénylő gépek, ház­tartási eszközök, az életvitelt segítő szolgáltatások. Erre itt­hon is fel lehet készülni — bár ma még csak kevés a fizető­képes nyugdíjas, de remélhe­tőleg ez változni fog a jövő­ben. Viszonylag könnyű képet kapni a meglévő hazai és a már nálunk működő külföldi versenytársak kínálatáról, árairól, a nyújtott szolgáltatá­sok színvonaláról, termékeik ismertetéséről. így meg lehet becsülni, hol vannak azok a fehér foltok, ahová az új vál­lalkozó árujával könnyebben bejuthat. Nagyon fontos tudni, hogy a legfontosabb verseny­társak milyen kiegészítő szol­gáltatásokat nyújtanak: ad­nak-e tanácsokat termékeik használatához, vállalnak-e házhoz szállítást, felszerelést, milyen reklámajándékokkal halmozzák el a vevőt, s ezek értéke benne van-e az árban vagy sem? Milyen részletfize­tési kedvezményeket nyújta­nak? S végül, de nem utolsó­sorban: hogyan működik a jó­tállási rendszerük a garanciá­lis idő alatt és azt követően. Ezek ismeretében lehet csak meghatározni, hogy e tényezők közül melyekkel ké­pes az új vállalkozó felvenni a versenyt, hol tud esetleg „túl­teljesíteni”, a vásárlónak ked­vezőbbet nyújtani. Ez a koc­kázatvállalás ugyanis különö­sen fontos a cég megjelené­sének, piaci bevezetésének időszakában. A tartós sikert megcélzó új vállalkozónak olyan — gazda­ságilag gyakran terheket is je­lentő — tényezőket kell tekin­tetbe vennie, mint a környe­zetvédelem, a környezeti ár­talmak csökkentése, az egészséges életmód elősegí­tése. Ezzel már önmagában meg lehet nyerni a fogyasztók nem csekély részét, különö­sen a fiatalabbakat, a gyer­mekeseket. De ez a szempont az európai piacokra való beju­tás esetében is elsődleges le­het. Nagyon fontos — és nálunk eddig eléggé elhanyagolt volt a csomagolás, az adjusztálás, a termékek ízléses külső meg­jelentetése. Számos kitűnő iparművészünk van, akik al­kalmasak a tervek elkészíté­sére, s akiknek honoráriuma bőségesen megtérülne a ter­mék sikerében. Nyitrai Ferencné dr. ■■"«Tf pl] 3 t si<M *»1 3 »1» 1 5 M.t yyifJü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents