Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
6 1992. július 11., szombat SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 4) Emlékek, kötődések „Legnagyobb öröm, ha segíthetek” A 400-as esztendőkben megindult népvándorláskor a Kárpát-medencét számos nemzet birtokolta — de csak nagyon rövid ideig. A honfoglalás után száz évvel megjelent a Szent Bene- dek-rend, s a távoli, műveltebb országokból térítésre alkalmas papokat hozott, akik egyúttal a halászattal, vadászattal foglalkozó, sátorban Iáké magyarokat földhöz kötötték. „Imádkozzál, és dolgozzál” — hirdették. — Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd soha másokkal —■ mondta maga Szent Benedek, akinek nevét az Árpád-kor végén közel 150 apátságban vették magukra szerzetesek. Most csupán a Pannonhalmi főapátság illetve egy budapesti és győri gimnázium van a rend birtokában. Nagy Vince még 1916-ban öltözött bencésnek, vele beszélgetett munkatársunk. — A Balaton mellékén a hatalmas értéket képviselő Bala- tonfüred a bencéseké volt, amikor az érettségit követően beöltöztem a szent rendhez — emlékezett vissza a 96 esztendős Nagy Vince. — Az azt követő esztendőben vette bérbe a telepi, részt egy Égisz nevű egyesület. A magiszterem szerint ez a terület akkoriban 12,5 millió aranykoronát ért. A tihanyi apátság plébánosai is bencések voltak — most óriási csalódással vagyunk a kéttornyú templom viszszakapását illetően, a rendi munkakör megújítása is — más problémákon túl — 95 millió forintba kerülne itt. Füredet egyébként az első világháborút követően sikeresen peresítette vissza a rend, de hosszú évekig minden jövedelem ráment a „rendbetételre”. Az állami birtoklást már akkoriban sem lehetett dicsérni. — Ismeri Ön a Balaton déli partját? — 1930-ban kerültem jószágkormányzónak Szántód- pusztára. Utána a 60 ezer holdnak mondott bencés birtokot, öt apátság gazdaságát igazgattam. Kapolypuszta, Jabapuszta, a balatonendrédi erdészet, Szántód tartozott a rendhez a déli parton. Ezeket a területeket jól ismerem. — Mikor látta először a nagy tavat? — Elemista koromban az 1910-es évek elején láttam először a Balatont. Egyébként Székesfehérváron születtem — az én Balatonom a Velencei-tó. Takarékos életmódot folytató családból származom, évtizedekkel korábban Bala- tonszabadi-Sóstón azonban összespóroltak és építettek szüleim egy apró villát. Sportot nem űztem, s a víz mellett sem értem rá magammal foglalkozni, mert sok-sok teher volt a vállamra rakva. Három diplomát szereztem, 24 év alatt; papit, gimnáziumi tanárit és agrármérnökit. Tiszta jeles a gyémántdiplomám. Még jószágkormányzó koromban sem értem rá vadászattal, kártyával foglalkozni, mert a munka minden évszakban megkövetelte tőlema jussát. — Ön átélte az egész XX. századot. Mennyire változtak az itt élő emberek? Fotó: Gyertyás László — A természetvédelem egyre fontosabbá válik az idők során, ahogy mindjobban beleavatkoztak a tó életébe. A nép az idegenforgalomból él — fel kell nőni még ehhez a feladathoz. Aki szorgalmas, hozzá tud tenni a törvényes fizetéséhez, az jobban boldogul. Bár mindenki úgy szorgalmatoskod- nék, hogy ne csak magára gondoljon, hanem a közösségre is! — MiVel foglalatoskodik mostanában? — 1971 óta Pannonhalmán élek, nyugállományban. De azért dolgozom. Nem tettem olyat 76 év óta, amióta bencés vagyok, hogy javítani kellett volna utólag a dolgaimon. A legnagyobb örömöt ma is az jelenti számomra, ha segíthetek az embereknek. Czene Attila Balatoni időjárás a hétvégén Örülhetnek a szörfözők Nem kedvez az időjárás ezen a hétvégén a Balaton mentén nyaralóknak, azok közül is a strandolni vágyóknak, mivel a Balaton vize nem túl meleg, és a napsütést is gyakran zavarja majd meg felhősödés. A vitorlázóknak, szörfözőknek valamivel kedvezőbb lesz az idő, ugyanis gyakran lesz élénk a szél, sőt időnként erős széllökések is várhatók. Ma gyakran megnövekszik a gomolyfel- hőzet, zápor, zivatar is többfelé várható, összességében csak 4-6 órás napsütésre lehet számítani. Napközben gyakran lesz élénk a délkeleti, déli szél, késő délutántól pedig északnyugatira forduló, megerősödő szél várható, zivatarok környezetében viharos széllökések is előfordulhatnak, ezért fokozottan érdemes figyelni a viharjelzésre. A hőmérséklet csúcsértéke 23, 26 fok lesz. Vasárnap már kissé több lehet a napsütés, de továbbra is kialakulhat zápor, zivatar. Élénk, időnként erős északnyugati szél valószínű. Varga László meteorológus Veszélyes víz Az elmúlt évek szomorú tragédiáiból sem tudunk tanulni, nem figyelünk eléggé egymásra, gyermekeinkre, így a Balaton az idén is sorra szedheti áldozatait. Az utóbbi két hét alatt Siófok térségében csupán az a 14 éves. kislány mondható szerencsésnek, aki — annak ellenére, hogy nem tudott úszni — a mély vízbe ugrott vízibiciklijéről. Egy fiatalember megmentette a vízbefulladás- tól. Egy hatéves kislányt tíz percre hagyott egyedül az édesapja térdig érő vízben, negyedóra múlva vetette ki a víz a partra testét. A klinikai halál állapotából — a mentősök gyors beavatkozásával — sikerült visszahozni: helyreállítani szívműködését, légzését. Jelenleg a kórház intenzív osztályán kómában fekszik, és csak reménykedhetünk, hogy újra felébred a kislány. Egy 15 éves magyar és egy 28 éves szlovák fiú sekély vízbe fejest ugrott. Mindkettőt nyakcsigolyatöréssel szállították a kórház idegosztályára. Dr. Gál József főorvos azonnali műtété ad jó esélyt arra, hogy megússzák a tolószéket. Egy hatéves német kisfiút talált egy fürdőző a Balatonban. A klinikai halál állapotából visszahozták orvosaink, de az intenzív kezelés elle- ■ nére szívgyengeség miatt meghalt. Mondanom sem kell, hogy mit jelentenek ezek az esetek a szülőknek, a hozzátartozóknak. Emellett újabb figyelmeztetés is, hogy a felelőtlen balatoni fürdőzés mennyi veszélyt rejt magában, és egy pillanat alatt képes egy boldog család életét tönkretenni. (Czenus) Külföldiek a partról Karl Wolf haragja — — A sör olyan langyos mint, tavaly volt, csak drágább — emeli fel az üveget a férfi. — De csak annyit tehetek, hogy beteszem hűlni a Balatonba, a parti kövek közé; az éttermi árakat nem tudom megfizetni, hiába mondhatom ma már német állampolgárnak magamat. Karl Wolf egy Drezda melletti faluból érkezett. A Trabantot kicserélte ugyan egy kissé rozzant Volkswagenre, de nem dúskál a jómódban. A beszélgetés alatt több ízben is magyarázta — egyre mérgesebben — kezét rángató kislányának, hogy jégkrémet ma már evett, a következőt holnap fizeti. Hiába no, nem jut mindenre. — Lehet, hogy idén jöttünk utoljára — ■ mondta két kortyintás között. — Németországban egyébként nagyon erős propagandahadjárat kezdődött már a tavasszal: a lapok rendszeresen beszámoltak a keleti térségben dúló háborúskodásokról, meg hogy a Balaton annyira szennyezett, hogy fürdőzésre alkalmatlan. Tudja, mi nyolcadik éve járunk vissza Szabadi-Sóstóra, gondoltuk, még egyszer körülnézünk, s elbúcsúzunk a hosszú esztendők alatt szerzett barátoktól. Ennyi pénzért ugyanis elmehetnénk a francia Riviérára is — s mondja,, hogy a langyos Koronát 65 forintért adták. Ami kellemes, az A lengyel diákok konyakja a szokatlan nyugalom. Nem kell tolakodni sehol, a parton illetve a vízben jut hely „könyö- kölés” nélkül is. Néhány sikertelen kísérlet: bármilyen hihetetlen is, az olasz rendszámú autó gazdája nem beszél sem németül, sem angolul. Egy csehvel sem értünk szót, de aztán rátalálunk a huszadik századvégi Európa világjáróinak egyik képviselőjére. Pontosabban kettőre. 2 A lengyel fiatalemberek az Európa szálló ■ és a Siotur parti klubja közötti csónakkikötő mólóján üldögélnek. A köszönés után rögvest el akarnak adni egy üveg konyakot, ám ez nem sikerül nekik. Bosszúból csak vonakodva, tőmondatokban válaszolgatnak. — Milyen a víz? — Nem tudom. — Miért, nem törődtetek? — Nem, végül is nem szórakozni , hanem dolgozni jöttünk Magyarországra. — Dolgozni? — Igen, kereskedni akartunk. — Miért beszélsz múltidőben? — Ellopták a cuccunkat, csak ez az egy kézitáska maradt. Azt sem tudjuk, hogy megyünk haza. — Elég rossz a kedvetek. Igyátok meg a konyakot, talán segít! — Viccelsz? Annak az árából kell kaját vennünk. — Hazátokban mit csinál- Az utrechti panasza tok, mivel foglalkoztok? — Egyetemen tanulunk Krakkóban. Úgy gondoltuk, a Balatonon keresünk annyit, hogy továbbmehessünk az olasz tengerpartra nyaralni. — Na, mennyiért is adod a konyakot? — 400 forintért. — Ide vele, aztán jó étvágyat! Sétálunk a parton, kezünkben az üveggel. Fura látvány lehetünk, mert bámulnak bennünket. Legjobban tán egy holland, aki lakókocsija mellett pakol. — Talán kell? — mutatom fel az üveget. Szóba elegyedünk. Utrecht mellől érkezett, s rögvest mondja is, hogy nem csak rajtunk csodálkozott, de a vízparton is, mert „rettentően szemetes”. — Persze, szerencsére jól úszom — ■ meséli nevetve. — Gyalogolok pár száz métert, aztán a túlsó part felé tempó- zok, jó messze. Arrafelé, messze a várostól, már sokkal tisztább a víz. — Először jár mi nálunk? — Nem, korábban is voltam, sőt a kommunizmus idején is. De most valahogy az akkorinál is udvariatlanabbak az eladók, felszolgálók, idegesebbek az emberek. S panaszkodik tovább. De a konyakot megvette — 450 forintért. Czene Attila Jó szélben... Se tömeg, se minőség Fotó: Gyertyás László Még a legfelkapottabb spanyol, olasz és francia tengerparton is el-elunhatja magát a nyaraló, ha zápor zúdul a vidékre, s hosszú ideig felhők mögé bújik a nap. Mit mondjunk hát akkor mi, balatoniak? A településeken műsorokat kínálni, a partot attraktívvá tenni rengeteg pénzt igényelne. Ehhez azonban hiányzik a bizalom; hosszú távon senki nem tud tervezni, mert nincsenek meghatározva azok az elképzelések, melyekhez igazodni lehetne. Pedig világszerte nő az aktív pihenést keresők száma, akiknek nem elég, hogy kifekszik a partra, ahol két lubickolás között sütteti hasát a nappal. Egyelőre nem panaszkodhatunk az időjárásra; kire fogjuk hát a hibát, ha nem telik meg a buksza? Tény: Magyarországon jelenleg a főváros és a gyógyvizek iránt mutatkozik érdeklődés a tehetősebb turisták részéről. Ők szeretik az intimitást, a visz- szavonultságot, aminek a tömegturizmus eddig gátat szabott a parton. Cinikusan akár úgy is fogalmazhatnék, hogy jövőre visszavárjuk őket — tömegről ugyanis a Balaton mellett már nem lehet beszélni. Igaz, minőségi változásról sem. (Czene)
