Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — EMLÉKEZET 1992. június 6., szombat Az egri Főszékesegyház 155 éve Kazinczy Ferenc 1830-ban a következő sorokat vetette papírra: „...Esterházy Károly, Egernek utolsó püspöke, átel- lenben a püspöki kisded és dísztelen templommal, alkotá a Lyceumot királyos költséggel, s úgy szándékozván, hogy majd ezt elvégzendi, elhordatja a dísztelen templomot, s olyat állít (a helyére), mely a Lyceum mellett méltólag foglalhasson helyet. Szándéka meggátoltatott. Azt Pyrker (László, egri érsek) hajtja most végre... ” Pyrker László elhatározta, hogy befejezi azt, ami elődjének, Esterházy püspöknek nem sikerült, és a gyönyörű Lyceumhoz méltó templomot emeltet a régi „kisded és dísztelen" templom helyére, amelynek méltónak kell lennie az egri érsekséghez és a város múltjához. 1830-ban tehát, érseki kinevezésének harmadik évében, az egri főkáptalannal kötött egyezség alapján megbízta Hild Józsefet, a nagyszerű építészt a Főszékesegyház terveinek elkészítésével és az építéssel. Szerencsés választás volt, mert Hild megalkotta az ország harmadik legnagyobb székes- egyházát. Az Egerben végzett munkája alapján kapott Hild megbízást az esztergomi, majd a pesti Szent István Bazilika befejezésére, illetve terveinek elkészítésére és építésére. Az egri Főszékesegyház építése gyorsan haladt, és országos feltűnést keltett. Bár óriási költsége miatt le kellett mondani az épület tetőzetének rézburkolásáról, a falak kőkváderborításáról, mégis a Társalkodó című folyóirat 1832-ben hosszú beszámolóban foglalkozik az építkezéssel. Az impozáns, háromhajós, négyzete felett kupolával fedett templom — amelynek építését 1837-ben fejezték be — a klasszicizmus leghatásosabb kompozíciói közé tartozik. Enyhén emelkedő dombon áll. Széles lépcsőkön közelíthető meg oszlopos, tim- panonos főhomlokzata, amely felett egyenesen záródó attikafal emelkedik, rajta szabadon álló szobrokkal, amelyek — az oldalfalakat díszítő reliefsorral együtt — az itáliai Marco Casagrande (és tanítványai) alkotásai. A homlokMetszet a székesegyházról zati szobrok: balról az isteni Igazság kerubja, középen a Hit, Remény és Szeretet allegorikus figurái, jobbról az isteni Szeretet kerubja. A Főszékesegyház előtti téren, a lépcsőzet két oldalán Szent István és Szent László dem- jéni kőből faragott szobra, majd Szent Péter és Szent Pálé — utóbbiakat a mester legjobb alkotásainak tartják. A domborműveken Jézus életéből vett jelenetek láthatók. A Főszékesegyház egységes és ünnepélyes benyomását oldalnézeteinek változatos formálása élénkíti. A keresztszárnyak és az azokhoz csatlakozó helyiségek mélység és magasság tekintetében jól kiszámított fokozatokat képviselnek. Nyugati oldalának hangsúlyát a kupola fölé kétoldalt kiemelkedő tornyok adják. Az épületkontúrnak ez a változatossága okozza, hogy a tiszta klasszicizmusban fogant épület tovább mutató, romantikus vonásokat is hordoz. A Főszékesegyház belső terének hossztengelye 80 méter, s három kupolájával különösen ünnepélyes. Hatásos az alagsorban elhelyezett kripta és altemplom, amelynek dór oszlopokon tartott dongaboltozata fokozza az ünnepélyes gyász hangulatát. Főoltárképe Josef Danhau- sertől való. A mellékoltárok képeit velencei és modennai művészek festették, a kor akadémikus stílusában. A déli mellékhajóban van a régi templomból származó, 1773- ban festett Szent László-oltár- kép. A kupolás szentségházú oltár későbbi, Schikedanz Albert műve 1894-ből. A Jézust és Szűz Máriát ábrázoló kis márványszobrokat Köllő Miklós faragta. Dr. Csonkaréti Károly Magyar keresztvivö a Szentföldön A magyar kereszt az Árulás Barlangjában A tihanyi apátság 1996-ra készül Katolikus kultúrközpont Egy múlt századi magyar, belső kínt okozó csalódását és a ráméretett csapásokat egy anyagian valóságos keresztfába ácsolta, mintegy kivetítve élete szellemi keresztjét, és azt Cirénei Simonként hordozta — Isten dicsőségére — egészen Jeruzsálemig. A magyar zarándokról — aki súlyos lelki és testi terhét nehéz fagerendákba zárva letette a Getszemáni Barlangban, amit most Árulás Barlangjának neveznek — több Szentfölddel foglalkozó hazai és külföldi írás is megemlékezik. Hubert Lipót teológiai tanár, főszentszéki ülnök Az Úr Jézus Szülőföldjén című, 1900-ban megjelent könyvében ezt olvashatjuk: „... a Getszemáni Barlang egyik oldalánál nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét, melyet 30 évvel ezelőtt egy Bács megyei honfitársam, aki 2 évi gyaloglás után ért Jeruzsálembe, vállain hozott ide. Rajta ez egyszerű felírás olvasható: „Az Isten dicsőségére, a Jézus szeretteiért hozta ezen körösztöt Magyarországból bajai lakos, Mérő József, 60 éves zarándok, 1868...” Gerhard Kroll Lipcsében 1970-ben megjelentetett munkájában egy kép látható, amely az Árulás Barlangját, azaz a barlang-kápolnát ábrá zolja, ahol a Vérrel verítékezés-szentély egyik pillérén látható az ember nagyságú kereszt. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, miért fogalmazódott meg a magyar zarándokban a gondolat, és hogyan valósította meg elhatározását. A mindhalálig gyászoló, életben maradt gyermekeiben csalódott magányos öregember lelkében fogant meg az a gondolat, hogy hite szerint a Szentföldre zarándokoljon. Kivágta bajai háza kertjében a diófát, abból keresztet ácsolt, amivel a hátán, 60 éves korában elindult Jeruzsálembe. Útja a Balkán-félszigeten keresztül, majd a kis-ázsiai tengerparton át vezetett céljához. Zarándoklata két esztendeig tartott, nyáron rekkenő hőségben, télen dermesztő hidegben, kitéve a legkülönbözőbb viszontagságoknak. Amerre ment, keresztények, mohamedánok egyaránt szeretettel fogadták az öreg kereszthordozót, ellátták étel- lel-itallal, és amikor leszállóit az est, jószándékú emberek befogadták hajlékaikba. A Szentföldre megérkezve előbb bejárta a szent helyeket, majd végezetül a keresztet a Getszemáni Barlangba vitte, és átadta az ottani ferenceseknek. Ezután testi-lelki kínjaitól megszabadulva tért vissza Magyarországra. Itthon gyermekeivel megbékélt. Leányából boldog családanya, fiából híres ügyvéd, ismert közéleti személyiség lett, aki a század végén barátjával, Jókai Mórral együtt sokat tett a főváros, elsősorban a budai hegyvidék fejlesztéséért. Dr. Ijjas József érsek mesélte később, hogy amikor mint fiatal pap két évet Jeruzsálemben töltött, jól ismerte, és büszkén mutatta a keresztet odautazó honfitársainknak és más zarándokoknak. Találkozott olyan élemedett korú szerb zarándokokkal is, akik még gyermekfejjel látták Mérő Józsefet, amint vállán cipelte keresztjét. A budai rendházban élt Majsai Mór ferences páter több ízben járt a Szentföldön, ő a keresztet 1936-ban még látta a sziklakápolnában. 1955 őszén egy erős zivatar következtében a megáradt Kedron patak elöntötte a környező vidéket, így a barlangkápolna is színültig telt vízzel. A következő évben kezdték renoválni a kápolnát. A munkálatok során a támasztópilléreket eltávolították, és velük együtt a keresztet is. A munkák befejeztével a számunkra értékes kegytárgy, sajnos, nem került vissza korábbi helyére, további sorsáról nem tudunk. Batári Gábor Sokadik újjászületését éli meg a Benedek-rend Magyar- országon azóta, hogy 996-ban Géza fejedelem hívására a kereszténység követeiként nálunk is elkezdték egyházszervezői tevékenységüket. Sorra megépített templomaik az évszázadok során vagy elpusztultak, vagy a monostorokkal együtt várakká, erődítményekké alakították át őket. A török idők után hozzálátnak az újjáépítéshez, majd a 18. század végi betiltást és újraenge- délyezést követően a bencések a tanító-rend funkciót vállalják fel. Egészen 1950-ig viszonylag zavartalan a működésük. A történelem nem kerülte ki az 1055-ben I. András által alapított tihanyi bencés apátságot sem. 1719-ben, az akkor kinevezett tihanyi apát az egykori monostor helyén csak a királykriptát találta. Az építkezés az 1700-as évek végére fejeződik be, de mai arculata csak 1889-ben alakult ki, amikor a restaurálás során a mennyezetképek elkészítését Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos végzik. Napjainkban a bencés rend az elsők között nyújtotta be igényét a negyven évvel ezelőtt elvett épületeikre. Különösen fontosnak tartják az Eu- rópa-szerte ismert tihanyi apátság épületegyüttesének és a valamikor hozzá tartozott létesítmények tulajdoni rendezését. A helyzetet bonyolítja, hogy a kolostor részben a megyei múzueumi igazgatóság több mint 700 négyzetméteres kiállítóteret működtetett, benne a nagy körzetben ismert kőtárat, a tavaly visszaállított Ká- roly-szobát. Sok nagy sikerű kiállítás vonzotta évtizedeken keresztül a hazai és a külföldi vendégeket. Legalább ilyen bonyolultnak tűnik a tihanyi Belső-tó partján levő, egykor gazdasági épületek átadása. Ok ragaszkodnak e kivételes adottságú helyszínhez, vagy legalább azonos feltételeket igényelnek. Tihany plébánosa, Pászthory Valter szerint az apátság funkcióinak a rendi nagykáptalan által is megerősített koncepciójához elengedhetetlenek a ma Rege néven ismert eszpresszó, a valamikori kocsiszín-épületek, az apátság környékén levő udvarok, ligetek is. Mert a bencés rend tihanyi „fiók-apátságát” katolikus kultúrközponttá szeretnék kialakítani. Ahol 3-4 bencés vezetésével hitoktató-képző, katolikustanár-továbbképző, egyházi községi vezetőképző tanfolyamok, konferenciák, lelkigyakorlatok folynának. Ugyanakkor Tihanyt kitüntetett jellege alkalmassá teszi nemzetközi összejövetelek, külföldi katolikusok találkozásának megrendezésére is. Mivel a rend nevelő funkciót is betölt, az ifjúsággal való foglalkozást a cserkészet felkarolásával is elő akarják segíteni. Ezért a Belső-tó partján cserkésztábort, cserkészparkot kívánnak létrehozni. A templom környékén levő ligetek pedig a lelki elmélyülést, a pihené szolgálnák. Pászthory Valti plébános ugyan többszi hangsúlyozza, hogy a tűié donba visszakerülő épülete elsősorban egyházi célok teljesítenek majd, de nem zá koznak el a kulturált idege forgalom elől sem. A teljes f< újítás, restaurálás után ism rendeznek rangos nyári org nahangversenyeket, látog; ható lesz a kőtár, a K roly-szoba, a kolostor 3l négyzetméteres kiáll ítóten egyháztörténeti, egyházm vészeti kiállításokat terve nek. S az évek óta zárt F< rás-barlangban pedig egy ge lógiai múzeumot rendezn be, ahol a félsziget vulkánik múltjával ismerkedhetnek a togatók. Ahhoz persze sokkal tö időre van szükség, hogy a I* lostorban ismét szerzetesek éljenek, de a felsorolt elkép/ léseket már 1996-ra, az ezi éves évfordulóra szeretn megvalósítani. Juhász Fere Egy régi fotó, amikor még nem övezte autóparkoló a tem| lomot. (Péterfay Endre felvétel
