Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

1992. június 6., szombat

SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR

Balatoni időjárás a hét végén

Fülledt meleg, záporok

A Balatonnál a hét végén folytatódik a fül- edt, meleg idő, délutáni záporokkal, zivata- 'okkal.

Térségünk időjárását egyre inkább egy assú mozgású gyenge ciklon határozza meg.

ciklon áramlási rendszerében a Földközi-tenger felől magas nedvességtartalmú levegő áramlik a Dunántúl fölé. A délelőtti néhány órás napsütést gomolyfelhő-képződés váltja fel, és ezekből a délutáni órákra kialakulnak a záporok, zivatarok. Az ilyen típusú zivatartevékenység fő sajátossága, hogy egy-egy zivatargócban felhőszakadás méretű eső zúdulhat a földre, míg néhány kilométerrel távolabb akár egy csepp eső sem esik. A zivatargócokban jégeső kialakulására is számítani lehet. A szélviszonyokat is döntően a zivatarok határozzák meg. A mérsékelt délkeleti szelet a zivatarok környezetében rövid ideig tartó viharos szélrohamok váltják fel, sebességük elérheti az óránként 65-75 km sebességet. A Balatonnál ezért délutánonként az első- vagy a másodfokú viharjelzés kiadására lehet számítani. A hétvégi szélviszonyok sem a szörfösöknek, sem a vitorlásoknak nem igazán kedveznek: az átlagszél gyenge lesz, a rövid ideig tartó zivataros szél pedig túlzottan erős. A fülledt időben a 26 fok körüli legmagasabb nappali hőmérsékletnél melegebbet érzünk. A hajnali órákban párásságra és 16-17 fokra lehet számítani.

A Balaton vize a hét végén a déli órákban 20-21 fokig melegszik fel.

Horváth Ákos

meteorológus

Bátortalan szezonkezdet

(Fotó: Kovács Tibor)

Kempinghelyek

Május 29-én nyitott a Sió- tour kétcsillagos, 1510 személyes autós II. kemping Zamár- diban és a kétcsillagos, 705 személyes Magyar Tenger Ba- latonföldváron. A szintén kétcsillagos Vadvirág Balaton- szemesen 2400 turistának ad kényelmes helyet.

Május 30-tól fogadja a vendégeket Balatonlellén a 280 személyes háromcsillagos \ranyhíd kemping, amely sgyébként a német és holland uristák kedvenc pihenőhelye, ^ájus eleje óta fogad vendé- jeket a kétcsillagos Napsugár temping Fonyód-Bélatelepen,

majdnem kétezer vendégnek biztosítva kényelmes pihenést.

Június 5-én nyitotta kapuit a Kócsag kemping és az azonos nevű 12 személyes fogadó a déli part legtávolabbi üdülőhelyén, Balatonberényben. A 990 személyes, kétcsillagos kemping a közvetlen vízparton várja a vendégeket.

Június 12-től fogadja a turistákat a 2000 személyes, kétcsillagos Hullám kemping Ba- latonszemesen. Ugyancsak Szemesen a kétcsillagos Lidó kemping 650 személy számára biztosít pihenést.

Elektromos siklóhajó a Balatonon

Nagy sebességgel meghódítható a Balaton — hosszú esztendők után azok számára is, akik nem akarnak önkéntes rendőrnek állni. Korábban ugyanis csak az poroszkálha- tott motorcsónakkal a vízen, aki baj esetén a mentést, a „szolgálatot” is vállalta.

Hét akkumulátor hajtja a villanymotort, amely — bár nem zajtalan — kétségkívül környezetbarát. A hajócsavar óránként 20-25 kilométeres sebességgel repíti előre az utazót — az alkalmatosság

Oxigénnel dúsítja a vizet

orra magasan a víz felett suhan. Majdnem három órai kirándulás után ötször kell kör- bepörögnie a kismutatónak, hogy a hajtómű a feltöltés során újra teljes erőre kapjon. Két felnőtt és egy gyermek érezheti magát igazi kényelemben a hajótestben, amelyet bérelni nem lehet — gazdái csupán megvételre kínálják. A víznek amúgy jót tesz az alkalmazása: oxigéndú- sabb lesz, ahogy a csavar felkavarja a habokat.

Mediterrán vásár lesz a Balaton-parton

Nemsokára megérkezik a „maffia”

Egy fiú a parkolóból

Baráth Etele, az Expo ’96 volt kormánybiztosa dél-balatoni vállalkozókkal találkozott a zamárdi Hotel Famíliában. A téma — a vendég személye miatt — tálcán kínálta magát: részesedhet-e, és ha igen, hogyan, Közép-Európa legnagyobb tava az 1996-os világkiállítás programjából?

— A Balaton Expo, amelyet az idén rendeznék először, „próba” is lehet az 1996-os világkiállítási programok előtt?

Baráth Etele: — Esettanulmánynak felfogható. Ahhoz azonban, hogy csatlakozni lehessen a budapesti expóhoz, sok mindennek meg kell változni a Balaton mentén. A nyári vásár segítségével talán könnyebben megy majd az infrastruktúra fejlesztése is. Én egyébként igen jókezdeményezésnek tartom, csak az a „bajom”, hogy miért nem sokkal korábban jutott ez valakinek az eszébe...

Nagy Gábor, a Glahé International Kft ügyvezető igazgatója:

— Most jutottunk el odáig, hogy belevághatunk egy olyan vállalkozásba, amely elődjeként felfogható például a Gemenc expo.

Baráth Etele: — Én a közelmúlt hazai vásárait gazdaságilag mind sikeresnek láttam. Érdekelte az embereket, s megismerhették egymást a kiállítók is; ez a modern gazdaság alapfeltétele.

— Milyen előnyöket „kalkuláltak” most a szervezők?

Nagy Gábor: — Komoly rang a vásárváros. Jövőre talán hozhat már bevételt a helyi vendéglátósoknak is. A név miatt s azért, mert 1993-ban az előszezonban kívánjuk megrendezni. Speciális, helyi előnye a siófoki expo-terület- nek, hogy nem kell beruházni. Itt, a DRV telepén minden készen van, állnak a pavilonok is. Az 5 ezer négyzetméteres területet gépkocsival is köny- nyű megközelíteni: egyik oldalán ugyanis az M7-es, a másikon a 70-es út vezet.

A Balaton Expo vállalatok, kis- és nagyvállalkozók egyhetes vására. Mindazonáltal komoly jövő előtt áll! Önkormányzati és vállalkozói összefogásra van szükség: szigorú normák alapján kell folyjon a területfejlesztés, ehhez szükséges, hogy ne csak a bevételnövelésre figyeljen mindenki. Úgy látom, egy ilyen folyamat már megindult a Balaton környékén. Van tehát remény. Ez a „mini expo” pedig tovább növelni optimizmusomat... Nagy Gábor: — Igazi mediterrán hangulatot akarunk teremteni. Valami egészen újat. Vannak példák előttünk, Görögországtól Lengyelországig. Jártam a poz- nani vásáron, s láttam, az alatt az egy hét alatt világváros lett a különben unalmas kőrengetegből. Fónai Imre

A kocsi nagy hörgéssel elfut: a fiú az egyik kezével a vödörbe hajítja a szivacsot. Oda se néz: az aprót számolgatja tenyerében.

— Helló — mondom, amikor melléje lépek.

— Helló — feleli, s mögöttem autómat kutatja a tekintete.

— Nincs — mondom. — Szervizben javítgatják. Dacia — teszem hozzá magyarázatképpen.

Megértőén bólogat, de közben szeme a parkolót vizslatja ügyfél után.

— A szemüvegemet lemoshatod — mondom, hogy jobb kedvre derítsem. — Vagy tudod mit? Kapsz egy ötvenest, ha rám vesztegetsz néhány percet. Gondolom annyit keresnél.

— Oké — mondja.

— Suli? — kérdezem nekibuzdulva.

— Nem nagyon izgat — feleli kurtán. — Ahogy vége az utolsó órának, jövök dolgozni. Itt is lehet tanulni.

— Hát aztán micsodát?

— Megismerem az embereket: a jót, a rosszat, a fösvényt, és aki játssza az eszét. A matek is jobban megy, amióta a pénzt számolom.

— Mióta vagy benn az üzletben?

— Három éve csinálom. De egyre nehezebb. Ahogy jön a jó idő, sokan szülőkkel, idős báttyal jelennek meg, s elzavarnak. Most még védettséget jelent, hogy lejattolok a parkolóőrnek — int fejével egy idős bácsi felé —, de a szezonra megérkezik majd a „maffia", s akkor én kiszorulok a jobb, fizetőképesebb helyekről.

— Hogyan kezdted a szakmát? Akkoriban tán ha 8 esztendős lehettél.

— Egyik haverom hozott magával. Néhány óra alatt megkereshettük a fagyira, banánra valót. Tetszett. S már vannak visszajáró ügyfeleim is. Én nem köpködöm le a szélvédőt, ha nem rendelik meg nálam a munkát.

— Sokkal érettebbnek látszol a korodnál.

— Hát igen. Tavaly ellopták a bringámat, amivel a szomszéd faluból járok ide melózni. Pedig abból a „lóvéból” vettem, amit magam kerestem.

— Hát kösz — mondom. — Nem tartalak fel, mert akkor soha nem tudsz vásárolni új kerékpárt.

Mennék is, de utánam szól:

— Hé! Nekem is lenne egy kérdésem.

— No, ki vele!

— Az ötvenesem?

Czene Attila

— Indul a mesterhalász — iondta —, hogy csónakon jgignézze a hálót, minden mdben van-e. Addig gyorsan mondok egy receptet, mert

akad ám ízletesebb étel is a rántott ponytnál! Szóval: a pácolt garda őshonos balatoni halból készül. Tisztítás után apróra irdaljuk, paprikás lisztben megforgatjuk, aztán ressre sütjük. Közben vizet melegítünk — de ezt, mint megjegyezte, ma már nem a Balatonból merítik —, s abba

ecetet, karikára szelt vöröshagymát teszünk, és egy kis cukrot... Fölforraljuk, aztán amikor kihűlt, egy réteg hagymát rakunk a vízbe, rá egy réteg ropogósra sütött halat, meg borsot, babérlevelet, koriandert; aztán újra hagymát, és rá halat.

Két-három napig hagyjuk érni, akkor a legfinomabb.

A mellettem — hozzám hasonlóan — nagyokat nyelő Szakái Tamás termelési igazgató hirtelen felkapta a fejét.

— Valami gond van — mondta —, s már indultunk is fel a fedélzetre. Fél kilométernyi távolságban a két halászmester ingetegve hívta segítségül a iiajót, amely brum- mogva lódult feléjük.

— A háló tetejét a párás kötél tartja a felszínen, alja pedig a tó medrének fenekén csúszik — magyarázta Szakái Tamás. — Hogy ne vágjon az iszapba, a fölvert háló ütései közé rozsszalmából készült két, zsemle nagyságú pörsöt dúgtak elődeink. Mostanság ezt az alkalmatosságot műanyag flakonokkal pótoljuk.

Szóval, úgy látszik, elsaral- tunk...

Az is lehet persze, hogy kőbe vagy elszabadult stégbe akadt a háló. Kézzel nem tudják kiszabadítani, ezért most rákötik a csörlőt.

Szerencsére tíz perc alatt sikerült megmenteni a hálót. Igaz, ez idő alatt szabadulhatott a hal a kelepcéből, ki merre látott.

— Na, most szökött el a mázsás harcsánk — mondogatták a legények. Azután ment tovább minden a maga rendjén. A két motoros keresztezte egymás útvonalát, s ezzel végleg lezárult a csapda. A csapat a supedlákba átszállva kézzel kezdte húzni a hálót.

Másfél órányi fizikai munka várt rájuk, miközben nem tudták: üres lesz-e a háló vagy tele — szerencsés esetében 200 mázsányi zsákmány is elfér a zsákban.

A kör egyre szűkült.

Lassanként — mint kiderült — tizenegyféle, a hálóba ga- bolyodott hal került a kosarakba.

— Busát nem fogunk, az

biztos — mondta az egyik, ingujjra vetkezett halász. — Azok kiugrálnak a hálón kívülre. Amúgy pedig megsac- colni sem lehet a várható fogást; a régi öregek emlékei nem alkalmazhatók, mert sorra megszűntek a természetes ívóhelyek...

— Azért van ebben valami — mutatta csónakjából a mester a zsák mellől, amely 20 méter hosszan várta a háló közepén az odaterelt halakat. S lön az igazság: amikor kibontották a végét és mint hurkát szétnyomogatva „szaggatni” kezdték a hálót, vagy nyolc vetet hal került a suped- lába. Összesen négy mázsányi. Közülük legnagyobbnak egy kétkilós balint láttunk.

A víz is megcsendesedett, mire a hazai kikötőbe értünk. A fogás után a halászmester rögtön kiszólt a szárazföldre, mekkora a zsákmány. így a parthoz simuló konvojt vásárolni igyekvő emberek hada fogadta nagy zajjal.

Ez jó kaland volt, halászok!

Czene Attila (Fotó: Gyertyás László)

7