Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
SOMOGY HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1992. június 6., szombat — Reggel háromnegyed kilenckor behívott a Mahart vezérigazgatója a szobájába és megkérdezte, hol vannak a gyerekeim — emlékezett visz- sza dr. Kopár István. — Mondtam, hogy otthon, Rákospalotán, a családi házunkban. Erre ő: akkor szóljon haza, hogy egy hónapig most nem találkoznak. Egy óra múlva indulunk a porta elől. Fogkefét és törölközőt meg majd vásárolunk Siófokon. így került Kopár István 1969-ben a balatoni hajózás élére — s az egy hónapból öt esztendő kerekedett. Aztán még jelentősebb feladatokat kapott a vállalat fővárosi központjában, míg két éve újra visszatért a szeretett tó partjára. Ablaka a kikötőre nyílik. — Az összes hajót szeretem — mondja nevetve. — Épp most, reggel hallottam a Gulácsot. Tudja, egyedül már csak azt hajtja Láng motor. Hogy annak milyen csodálatos hangja van!... Keszthelyen születtem, Almádiban nevelkedtem, és Siófokon dolgozom, mégis csaknem órás lettem, nem hajós. Édesapám ugyanis órásmesterként kereste a kenyerét, s én gyakran segítettem neki: már akkoriban is a nyári hónapok alatt kellett jórészt előteremteni a megélhetésre valót. Egyébként az öreg faliórákat még ma is meg tudom bütykölni — tette hozzá mosolyogva. — Szóval 1949 nyarán más munka után kellett néznem, mert annyira lecsökkent az idegenforgalom, hogy kevés lett hirtelen a műhelyben a Csaknem órásnak állt Kopár István A hajók szerelmese megrendelés. Nagybátyám jóvoltából ekkor már javában vitorláztam, ennek köszönhetően kaptam állást a Mahart elődjénél, a Meszhártnál, műszerészként. Gőzhajókhoz való feszültségmérőket javítottam szovjet hajókra. Pedig már zsebemben volt a köz- gazdasági egyetemen szerzett oklevél; doktori disszertációmat „A szabad verseny jelentőségének csökkenése és a tervgazdálkodás térhódítása” címmel írtam. A szakmámban így hát nem tudtam elhelyezkedni. íróasztalhoz Hernádi Gyula, a ma méltán híres író segítségével jutott, aki tervelőadóként dolgozott akkoriban a hajózási mamut- vállalatnál. Végigjárta a ranglétrát, aztán ugye, egyszer csak megérkezett Siófokra. — Három zuhanyrózsa árválkodott a kazánház mellett, ennyiből állt a szociális létesítményhálózat — emlékezett vissza. — A zsilip túloldalára jóval több fizetésért csábította át a legjobb szakembereket a vízügyi hatóság. Varga Sándort, aki ma legnagyobb hajónk, a „Balaton” kapitánya, már a kilépővel a kezében győzködtem maradásra. Építkezni kezdtünk; amit ma itt lát, minden akkor készült. Az étkező, a hajószálló, az üzemek, az utak. S most szeretném bevégezni azt, amit akkor nem sikerült; Badacsonyban, a tó egyik leglátogatottabb pontján végre megindulhat a személyhajózás az új kikötőből, s megvalósulni látszik a második balatoni kompjárat is Boglár és Révfülöp között. A római olimpiára készülő válogatott vitorlázókeretbe bekerült eredményei révén, aztán mégis egy honvédos versenyző utazott. A legutóbbi Kék Szalag versenyre már unokája is vele tartott — tavaly (Fotó: Kovács Tibor) 200 méterrel maradt le csupán a dobogóról. 67 éves. — A Balatonon túl eddig csak egyetlen vízen vitorláztam — meséli. — A fiam elé indultam a Földközi-tengeren, Gibraltár felé, aki oda érkezett földkörüli útjáról. De hát az az út életveszélyes volt, vagy 30 mérföld után ki is szálltam egy Barcelonához közeli kis kikötőben. Azt mondtam a fiamnak: van nekem még dolgom a munkahelyemen, felelősséggel tartozom az embereimért, nem akarok hát itt a vízbe fulladni. Czene Attila Az idegenforgalomba érdemes befektetni Kardos Kázmér, az OIH elnöke: Harmincmillió forint a parti települések gondjainak enyhítésére (Folytatás az 1. oldalról) Az idegenforgalmi hivatal — mivel a Balaton a magyar idegenforgalom talán legfontosabb helye, természeti vidéke — maximálisan támogatja ezeket a törekvéseket. Tehát bevallottan az idegenforgalmi szempontokat képviselve támogatjuk az önkormányzatokat. Segítjük a regionális tanács a létrehozását a Balatoni Intéző Bizottságon keresztül. Reményeink szerint a BIB teljes jogú tagja lesz ennek a regionális tanácsnak. Javasoltuk, hogy a Balaton mellett öt-hat településen hozzanak létre információs irodát. Ezeket jelentős anyagi támogatásban részesítjük. Mintegy harmincmillió forintot használunk föl az idegenforgalmi alapból a Balaton menti települések gondjainak enyhítésére. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy Belső-Somogy is nagy lehetőségeket kínál. Csak meg kell találni a legpiacképesebb hasznosítási formákat. — Mégis néhány Bala- ton-parti önkormányzat úgy érzi, hogy magára maradt gondjaival... — Nem tudom pontosan, hogy ez az érzés miből fakad. A BIB ott van az üdülőkörzetekben, de az Országos Idegenforgalmi Hivatal is minden kérdésben segít az önkormányzatoknak. A megyéket, önkormányzatokat látogató akciónk is azt célozza, hogy tanácsokkal, ötletekkel is se„Rendbe tett Az „intézkedések” hatására várhatóan megszűnik a sió- fok-kiliti iparcikkpiac körüli nyári torlódás. Új, tágas parkolót építenek a 65-ös út mellé, az árusok pedig kulturált környezetbe várhatják a vásárlókat. Látszólag tehát mindenkinek a kedvére tettek. Érdemes azonban odafigyelni az egyik helyi kereskedő pesszimista „jövőbelátására.” Szerinte azzal, hogy azokat, akiknek nincs elárusítópavilonjuk — magyart, románt, oroszt, lengyelt, kínait — kitiltottak a pigítsünk. Ezt a tevékenységet folytatjuk a jövőben is. — Tehát nem léptek hátra? — Nem, inkább előre léptünk. De más a gazdasági, politikai helyzet. Sokkal nagyobb hangsúly kerül az önkormányzatok önállóságára. A hivatalnak így csak koordinatív irányító szerep marad, a felügyeleti jogkör régen megszűnt. — Mennyiben gátolja az idegenforgalom mint gazdasági ágazat a tulajdonviszonyok tisztázatlansága? — Az első körben megbukunk már, ha olyan projektet ajánlunk ki külföldre, amelyben nem rendezettek a tulajdonviszonyok. Amíg nincs eldöntve, hogy kié a víz, a föld és az erdő, addig szinte tehetetlenek vagyunk. Szóba sem kerülhet a fejlesztés, amely nélkül viszont nincs bevételnövelés. Komoly tőkével rendelkező beruházók csak tiszta tulajdoni viszonyok mellett hajlandók befektetni. — Ajánlja-e az idegenforgalmat a magánberuházóknak? — Ha ebben az országbar érdemes valahova befektetni akkor, az az idegenforgalom Hosszú távú lehetőséget kíná az ágazat, ha jól élünk a va gyónnál, a természeti kin csekkel, az adottságokkal Nem akarunk elvenni senkitő semmit. A hivatal nem profit orientált, bárkinek segítünk aki hozzánk fordul. — Köszönöm a véleményét Lengyel János pulóverpiac acról, nagy vásárlóközönség tői esnek el. A „bolhapiac” ki seprűzésével nyáron jórész csupán a külföldiek pénztárcá jára számíthatnak. A kérdés csak az, hogy ke zülük ki fog a kiüti piacon vá sárolni, hiszen ugyanaz ugyanannyiért a belvárosba is megkapja. Ráadásul egyre inkább módosabb vendég kívánato a Balaton partján. Az biztos hogy ez a pulóverpiac (mé ha meg is szépült) nem ők< várja... (Fóna Hej halászok, halászok... Kilométernyi csapda két motoros között A halászmester, Kanyó József beleszagolt a szélbe, amikor a Balatoni Halgazdaság két motorosa kipöfögött a kikötőből. Jókora dereglyéket vontattak maguk után; az egyik a hálót cipelte, a másik üres volt és egyelőre kevésbé merült a mérgesen kavargó vízbe. Ebben az utóbbiban szállítják majd partra a remélt zsákmányt. Régen a halászbokor „hegyenjárókat” küldött a tihanyi félsziget egy-egy ormára, akik botra tűzött subájukkal integetve jelezték, merre tart a bandába verődött halcsapat imbolygó foltja. Nyárelőn azonban még szanaszét kószál a keszeg, a ponty, a fogas, s a többi. Volt már rá példa, hogy az ezerméteres (!) háló mindössze három-négy halat fogott. Szóval, a mester — szemével még egyszer végigkutatva a látóhatárt — az északi part felé mutatott. — A szél elől a Bakony védelmébe húzódunk — mondta. — Irány a palóznaki tanya! Ősidők óta félkilónyi főzőhal jár a vizet járó halásznak. Míg hajónk a habok között dülöngélve a megjelölt szektor felé tart, Pápa Ernő, a brigád egyik újonca a nyitott fedélzeten „böllérkedett”: igyekezett lenyúzni az előző nap fogott 15 kilós ponty bőrét. Mire felaprózva lábasba került a vizek királya, a konvoj már a túlparti nádasok elé ért. A még ürességtől kongó halashajót megállították. A még mozgó másik bárkáról négyen kezdték vízbe szórni az előző délután megjavított hálót. Amikor a kilométernyi csapda kifeszült, a két motoros elindult az elképzelt négyszög két másik sarka felé. Ott horgonyt vetettek, s csőrlővel húzni kezdték maguk felé a két dereglyét, közöttük a négyzetkilométernyi vizet átölelő hálóval. Ezt az embert próbáló munkát korábban kézzel végezték — ma már segédmotor „markolja” a kötelet. Hosszú György, aki tizenöt esztendeje járja a vizeket, jó vödörnyi szenet borított a kályha parazsára. Közben mesél. — A legnagyobb fogás? — tűnődött. — Egy alkalommal a tihanyi kútban egy „rúgatásra” fogtunk 300 mázsa gardát. Hal, ami jelenlétemben került ki a hálóból a „supedlába", legsúlyosabb egy 96 kilós harcsa volt: a füredi sarokban gyűjtöttük be... — Leginkább mégis egy hét éve történt fura történetre emlékezem. Félvízen járhattunk Tihany felé, amikor sötét foltot vettünk észre a hullámok között. Közelebb kerülve megdöbbenten láttuk: vaddisznó úszik a tó közepén. De milyen sebesen! Legalább egy óra hosszat próbáltuk kifogni, de nem sikerült. Később hallottuk, hogy a széplaki strandon emelték k rendőrök a fürdőzők közül. Fent a fedélzeten egy de bánást, majd evezők csőt gását hallom. 6
