Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
1992. június 4., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KORKÉP 3 Gazda nélkül Marad a strandjegyár Nehéz lenne megmondani, hogy ki a Balaton igazi gazdája: másé a víz, a parti terület, az ütés telefonhálózat, a hajópark. Az idegenforgalom területi irányításáról szóló „legfrissebb" szabályozás 1979-ből való; akkoriban működött a hierarchia-, kapcsolat- és eszközrendszer. Azóta a szakminisztériumok és önkormányzatok feladata és hatásköre megváltozott — s egyszersmind számos szövetség, egyesület alakult a parton, hogy összefogva megpróbálják kicsikarni a fejlődésükhöz vagy csupán fennmaradásukhoz szükséges feltételeket. Régi támaszuknak, a Balatoni Intéző Bizottságnak mára csak szakembergárdája, óriási mennyiségű felhalmozott tapasztalata maradt; sem kormányhatározat, sem korszerűsített regionális terv, amelyhez csatlakozni lehetne, se pénz. Az első regionális terv úgy ítélte meg, hogy a tóparton 450 ezer embernek van helye — a szám mára egymillió fölé kúszott. A folyamat meglehetős gyorsasággal zajlott le; a SZOT üdültetési egyeduralmát megdöntő cseh invázió után körös-körül megindultak a parcellázások. Gombamód szaporodtak a nyaralók, épültek a kempingek és szállodák — mögöttük ipari nagyüzemek feszítettek büszkén, s szaporán hozták létre a szakosított állattenyésztési telepeket. Csak a szennyvíz kezelésével nem törődött senki. A 70-es évek végére katasztrofális vízminőségromlás érte a Balatont, s a hanyatlást ma is csak lassuló ütemre kényszeríteni van erő. A BIB tizenöt esztendő alatt 2,5 milliárd forinttal támogatta a tóparti infrastrukturális és idegenforgalmi fejlesztéseket — az idén mindössze 30 millióból gazdálkodhat. A szervezetről lehámozták hát az összehangoló szerepet — pedig a kérelmek kapcsán ide, egy helyre áramlott az információ, s ennek alapján formálni lehetett a különféle elképzeléseket a Balaton érdekében. Az önkormányzatok türelmetlenek. Minőségi turizmusról beszélnek. A magyar kiránduló az egy napig a Balatonra látogató a „tömeghez" tartozik csupán? A külföldi nem azt teszi, hogy átjön a határon, aztán felad egy csekket valamelyik tóparti településnek, és íziben hazamegy — a pénzéért szolgáltatást kíván, minél magasabb színvonalút. Azok az apró falvak, ahol eddig a fejlesztések elmaradoztak, egyedül bizony nem lesznek képesek élni azzal a lehetőséggel, hogy közel esik hozzájuk a nagy víz. Azt persze mindenki érzi, hogy tovább kellene lépni, de nincs központi elképzelés, amire garantáltan tervezi lehetne. Fantasztikusan széles az a tevékenységi kör, amely most átfedésekkel, munkamegosztás nélkül működik. Bármilyen néven, de kell hát egy szervezet, amely rendszeresen foglalkozik a meghatározó problémákkal — elsősorban ott, ahol több település érintett. A Balatoni Intéző Bizottság, amelyet 1928-ban alapítottak a nemzeti kincs megóvása érdekében, súlytalanná vált a régióban. Évtizedekig gerjesztette — a legtöbbször helyes irányban — a beruházó kedvet; anyagi eszközeinek több mint a felét a vízminőség megóvására fordította. Most se pénz, se posztó. A nagy magyar környezethez hasonlóan a tóparton is bizonytalanság közepette élnek az emberek és az intézmények. Pedig mindenkit sürget az idő. Már csak azért is, mert egyre több üdülő kérdezi: vajon mire költik azt a pénzt, amit ő adóként fizet? Czene Attila A kaposvári strandfürdő belépődíjának csökkentéséről Is tárgyalt a város kópvlselő-tes- tülete. Döntésük szerint: mível a látogatottságot úgy sem befolyásolná a díjcsökkentés, így a jegy ára továbbra is változatlan marad. Oktatási támogatások Somogy megye közgyűlésének oktatási bizottsága összesen 1 millió 100 ezer forinttal támogatja a megye oktatási és művelődési intézményeit. Eddig 740 ezer forint talált gazdára. A legnagyobb támogatást a pedeagógiai intézet kapta, melyet pedagógiai folyóirat támogatására fordítják majd. Napi 50 mázsa angolna a Balatonból Naponta 40-50 mázsányi angolnát fognak ki a tóból a Balatoni Halgazdaság hajói. A hat elektromos háló zsákmányát Nyugat-Európa országaiban értékesítik. Álarcos rablás Kaposváron Szakkonferencia Széplakon A vízügy még nincs kint a vízből Megkezdődött a létesítmények privatizációja (Folytatás az 1. oldalról) A megfélemlített nő természetesen eleget tett a kérésnek és odaadta a kasszában levő 10 ezer forintot. Az egyik támadó azonban kevesellte a bevételt, ráncigálta a szerencsétlen asszonyt, majd ököllel arcul ütötte. A két férfi „körülnézett” az üzletben, s miután semmit sem találtak, a hátsó ajtón távoztak. Futás közben levették álarcukat... Személyleírás: mindketten 170-176 centiméter magasak, az agresszív, ütlegelő férfi lapos orrú, cigányos kinézetű, sárga pólót, márvány farmert, fehér edzőcipőt viselt, izmos testalkatú. A másikon törökmintás ing volt farmerral, a szőkésbarna haja nyakközépig ért. Mindketten rendkívül ápolatlan hatást keltettek. A nyomozás érdekében a rendőrkapitányság nem adott ki információt. T. R. Lassanként megkezdődik a vízügyi létesítmények privatizációja. E művek szolgáltatásának minősége azonban politikai kérdés is, így nem árt, ha a hazai gyakorlattól eltérően botránytól oldják meg végbe. Tegnap délután a balaton- széplaki Ezüstpart szállóban országos szeminárium kezdődött, melyen majd 140 szakember cserél tapasztalatot: vízművek, vízügyi hatóságok és önkormányzatok képviselői. Egymás ellen és egymás mellett érvelve próbálnak a három nap alatt olyan alapvető problémákat megbeszélni, mint a rendszer beillesztése a gazdasági, jogi, faunakímélő környezetbe. Mindezt rendkívül rangos külföldi — főképp amerikai és angol — vendégelőadók segítségével teszik, akik előadásaikban átadják felhalmozódott tapasztalataikat. Megnyitójában dr. Kara Pál helyettes államtitkár, a Világbank képviselője rámutatott: példaértékű ez az esemény. — Régen, gyermekkoromban gyakran szerepelt olvasmányaimban az a szóösszetétel: a víz kincs — mondta. — A világ ma egyre inkább arrafelé halad, hogy a vizet óvni kell. Fokozottan érvényes mindez Magyarországra. Ezért is szerepel a kormány programjában: 1994-re valamennyi magyar településen meg kell teremteni az egészséges ivóvíz felhasználásának lehetőségét. S a mai, nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetben is a céltámogatások túlnyomó része ivóvízhálózat és szennyvíz- csatornák megteremtésére irányul. Jelenleg vízközművek biztosítják a szükséglet kilen- ven százalékát — korántsem mindegy, hogy a tízmilliárdo- kat mire költjük. A konferencia keretében a vízellátás és a közüzemek irányításáról, a költségmegtérülésről és az árképzésről, az önkormányzatok igényeiről esik szó. Megvizsgálják a magánszféra részvételének lehetőségét, s keresik a pénzintézetek helyét, szerepét a rendszerben. Konzultációs lehetőség, véleménynyilvánítás teszi Jehe- tővé, hogy a külföldi tapasztalatok hasznosítása a későbbiekben minél jobb hatékonyságú lehessen. (Czene) Etikátlan „árukapcsolás”(!?) Huszonnyolcán az utcára A tény: lejárt a szerződés (Folytatás az 1. oldalról) — Éddig is a központ diktálta a feltételeket — mondta jegyző —, amelyek folyamatosan kedvezőtlenné váltak számunkra. Május 29-én, pénteken 11 órakor a munkaügyi központ kaposvári kirendeltségének vezetője a hivatalvezető utasítására hivatkozva bejelentette: ha a városi önkormányzat nem ad a munkaügyi központ részére 120 ezer forint támogatást, akkor június elsejével nem hosszabbítja meg a közhasznú munkavégzésre vonatkozó megállapodást. — A bejelentés után csak a péntek délután állt rendelkezésünkre, hogy megtegyük a kényszerű munkáltatói intézkedést. Megszüntetjük a közhasznú munkavégzők munka- viszonyát, s ez a döntés 28 személyt érint. Számunkra teljesen elfogadhatatlan ez a fajta önkényeskedés, az emberek sorsával való játszadozás. A döntést jogilag támadha-. tónak, etikailag pedig elfogadhatatlannak tartom. Az „áru- kapcsolásnak” ez a módja akkor is elfogadhatatlan, ha az ugyancsak pénteken érkezett levélben Rózsavölgyi úr jelezte: a támogatási összeget a foglalkoztatási alap részére kérik — szögezte le dr. Kéki Zoltán jegyző. Hallgattassák meg a másik fél is elve alapján megkérdeztük Rózsavölgyi Istvánt is. A központ igazgatója elmondta: nem bontották fel a megállapodást, hanem május 31-én lejárt a szerződés. Mivel a megye más területein, Tab, Barcs, Marcali és Nagyatád térségében nagyobb a munkanélküliség mint Kaposváron, átcsoportosítják a támogatást. A gondokat az önkormányzatnak és a hivatalnak egymás között kell megoldania, nem pedig egy napilap hasábjain. Tehát szó sincs árukapcsolásról — mondta Rózsavölgyi István. Lengyel János Megújul a műhely Újjáépítette az egyik autószerelő műhelyét a kaposvári Rippl-Rónai Közlekedési Szakközépiskola. Az átalakított üzemrészbe szerelőaknát építettek és olyan korszerű berendezést is beszereltek, amivel a lengéscsillapítók vizsgálatát is megoldják. (Fotó: Kovács Tibor) Lóerő jótékony célra II. versenyautó és járműipari kiállítás Nagykanizsán (Tudósítónktól) A kanizsaiak és mindazok, akik a hét végén a városba látogatnak, föltehetően háromnapos versenyeutó kiállítással, diák-duatlon és autós-tri- atlon versennyel múlatják el első júniusi vikkendjüket. Legalábbis ebben reménykednek a szervezők, akik a tavalyi első próbálkozás nyomán immár hagyományteremtő szándékkal rendezik meg a II. jótékony célú versenyautó kiálií- ást. Amint azt Ferencz Józseftől, a helyi Ryno "Kft ügy- /ezető igazgatójától megtudok: a rendezvény — ami a ta- /alyi helyszínt elhagyva, most a Zárda utcai Olajbányász sportcsarnokban és annak könnyökén lesz —, tiszta bevételét a Kanizsa város környezetéért alapított FLOREAT elnevezésű alapítványra fizetik be. Magáról az eseményről még annyit mondott, hogy a versenyautókon kívül bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a szalonamóknak és egyéb járműveknek is, valamint elő szeretnék segíteni a kapcsolatteremtés kialakulását az autóversenyzők, a járműgyártók és az importőrök között. A kiállítás — melynek fő szponzora a Kanizsa Sörgyár Rt és védnökei közt ott találjuk többek között a MAMSZ elnökét, Neményi Bélát és az Au- tóker igazgatóját, Kovács Attilát —, pénteken tíz órakor a gyermeknappal kezdődik, majd szombaton az amatőrök napjával folytatódik és vasárnap a versenyzők napjával zárul. -dóróKanadai módszer Magyarországon Job Club — a munkanélküliekért A Somogy Megyei Munkaügyi Központ vendége volt tegnap az álláskeresők klubja, a Job Club-program kidolgozója, Arthur Mills. A Kanadából érkezett szakember délelőtt a kaposvári Job Club munkatársaival szakmai konzultáción vett részt, délután a kirendeltségek vezetőivel találkozott. Arthur Mills látogatása céljáról elmondta: harmadik alkalommal látogatott Magyarországra, hogy a munkaügyi központ számára készített terv részeként a magyar kollégákat segítse egy álláskereső-képző program összeállításában. E program kidolgozásakor figyelembe veszik a kanadai modell hasznát is, amely azokat segíti vissza a munkába, akiknek már hosszú ideje nincs állásuk. Különbözik ez a megközelítés a hagyományos módszerektől, mert ahelyett, hogy elküldenék a munkanélkülieket a munkáltatókhoz, illetve állásajánlatokkal látnák el őket, e program célja az, hogy a munkanélkülieket független álláskeresőkké formálják. Azokat a technikákat tanítják meg, amelyek segítségével önállóan is munkát találhatnak. A háromhetes igen magas színvonalú programon egyszerre 10-15 munkanélkülivel foglalkoznak, mindent megbeszéljek, ami a sikeres elhelyezkedéshez szükséges. Kanadában, Svédországban, Franciaországban is működik már Job Club, Magyarország az első kelet-európai állam, ahol e modellt alkalmazzák. A magyarországi gazdasági helyzetet megváltoztatni ők nem tudják - mondta Arthur Mills, de azoknak, akik a legrászorultabbak, segítséget ad e klub, átalakítva csalódottságukat, letörtségüket egyfajta energiává. Hogyan támogatják az állás nélküli pályakezdő fiatalokat Kanadában? Több program- sorozat létezik. Az álláskeresők klubja egy a sok közül. Néhány program a pályaválasztásra összpontosít, ezeket a felsőoktatási intézmények vagy a munkaügyi központok valósítják meg. Kanadában egyébként változó a munkanélküliségi mutató: vannak olyan területek, ahol a munkanélküliségi ráta viszonylag alacsony, például a nyugati tartományokban csak 4 százalékos, az ország más részein azonban rendkívül magas. A legrosszabb Új-Foundland tartományban, ahol 17 százalék. A nemzeti átlag 10 százalékos. Általában a munkanélküli ellátásra a jogosultság egy év, ezután szociális segélyt kap az állástalan. Ontariói statisztika szerint ott 12-15 hónapig, Alberta tartományban csak 3-4 hónapig nem találnak állást a munka- nélküliek. T. K.
